I Love You So

Bob Dylan: Sad-Eyed Lady Of The Lowlands.

Dylan 1966-os dala hasonlóan formabontó mint az eggyel ezelőtti Neil Young eposz. Több mint tizenegy perces hosszúsága (amivel egy komplett lemezoldalt foglalt el) önmagában is kiemeli a korszak popslágerei közül, de persze a minőség nem a mennyiségen múlik. A dalt a szerzője nagyon szerette, valaha írt legjobb számaként hivatkozott rá, miután elkészült vele.

Azt, hogy a Sad-Eyed Lady Of The Lowlands tényleg a "legjobb" Dylan-nóta-e a korszakból, nehéz volna megítélni, de az biztos, hogy a szerző-előadó legromantikusabb, egyben leginkább ambiciózus produkciói közül való. 1966. február 15-éről 16-ára virradó éjszaka született, egy emlékezetes nashville-i stúdiózás alkalmával. A közreműködő countryzenészek a próbák felvételek során csak lesték, ahogyan a Dylan verzéről verzére halad, és a nóta egyszerűen nem akar véget érni - miközben ők úgy érezték, már a második refrénben ellőtték az összes puskaporukat.

A zenei előadás végül ugyanúgy az időn és téren kívüliség atmoszféráját teremti meg mint a dalszöveg, melyet Dylan feleségének, Sara Lowndsnak - vagy legalábbis általa inspiráltan - írt. Erre elsőként a Lownds és a Lowlands nevek összecsengéséből lehetett következtetni, később maga Dylan egy másik dalszövegében nyílt utalást is tett rá.

A vers meghökkentő, néha játékos, máskor súlyos és mitologikus metaforái konkrét összefüggésben vannak Sarah Lownds személyiségével, családi hátterével (például fémkereskedő apjával), első házasságával (a férje magazinfotós volt), Dylanhez fűződő viszonyával, más férfiakkal való kapcsolatával és életének különféle eseményeivel. A dal így nyeri el valódi értelmét, és egyben ettől válik nagyon nehezen lefordíthatóvá. A címszereplő hölgy véget nem érő méltatása ugyanis nem egyszerűen giccses művészkedés, hanem pontos és személyes üzenetek sora. Himnusz a csodálatos, elpuszíthatatlan nőhöz -- évtizedekkel azelőttről, hogy a pódiumokon arról kezdtek volna prédikálni, mi a helyes viszonyulás a társadalmi nemek között.
 

Lápvidék lázas arcú lánya

Higanyos ajkad imával bódít
És két füstszemed versben hint gyógyírt
Ezüst kereszted hoz csendülő jó hírt
Hát ki merne téged eltemetni? 

A zsebeden végre biztos a varrás
Virágvillamosodon döcög a varázs
A szemed fagyás, a húsod olvadás
Hát ki bírna téged mentegetni?

  Lápvidék lázas arcú lánya
  A lázas próféta nálad nem járt még
  Szemem portéka, verném nagydobra
  Felvonuljak-e a kapudnál?
  Várjak-e rád, lázas arcú lány?

A vásznod fémszínű, az öved rózsás
Kártyáid között nincs bubi, sem ász
Ruhádon szakadás, arcodon sápadás
Hát ki tudna téged kiismerni?

Alakod ott áll az alkonyi fényben
Hunyorgó szemedben a Hold kel fel éppen
Cigány himnuszod lobban az égen
Hát ki akarna téged megnyerni? 

  Lápvidék lázas arcú lánya
  A lázas próféta nálad nem járt még
  Szemem portéka, verném nagydobra
  Felvonuljak-e a kapudnál?
  Várjak-e rád, lázas arcú lány?

Tyrusból érkezik királyi hódolat
Hercegek várják muskátlicsókodat
Te nem kértél soha az udvarból bókokat
Ki tud egy csókoddal megelégedni?

Kiskorod lángol az éjnek szőnyegén
Az illemed spanyol, az anyukád szegény
A szád egy cowboyé, a zárórád kemény
Hát ki tudna téged félvállról venni?

  Lápvidék lázas arcú lánya
  A lázas próféta nálad nem járt még
  Szemem portéka, verném nagydobra
  Felvonuljak-e a kapudnál?
  Várjak-e rád, lázas arcú lány?

A gazdák és kereskedők buzgólkodtak mind
Hogy ők megmutatják neked, merre terem a kincs
De a halott angyalaikra miért tekints?
Hogy tudtak így félreismerni?    

Azt hitték, hogy nekik főzöl, ásol és gazolsz
De a lábad tenger mossa, és csak vállat vonsz
Öleled a gyermeked, az apja bárki volt
Hogy tudtak volna megvezetni?

   Lápvidék lázas arcú lánya
   A lázas próféta nálad nem járt még
  Szemem portéka, verném nagydobra
  Felvonuljak-e a kapudnál?
  Várjak-e rád, lázas arcú lány?

Fémes ízt hagyott szádban a Kék öböl
A férjed, aki már csak volt, egy klubban elnököl
A kedvességed megmaradt, és ma is tündököl
Hát ki tudna téged bérbe venni?

Melletted a tolvajod, és szabadlábán te
Ujjaidról kibomlik a fényes ereklye
Arcod szentsége mögött lelked kísértete
Hát ki bírna téged tönkretenni?

  Lápvidék lázas arcú lánya
  A lázas próféta nálad nem járt még
  Szemem portéka, verném nagydobra
  Felvonuljak-e a kapudnál?
  Várjak-e rád, lázas arcú lány?

 Eredeti szöveg.

Neil Young: Ambulance Blues. Az On The Beach album dalciklusát ez a mű zárja le, ami a három szám közül egyértelműen a legnagyobb szabású alkotás. Kritikai megítélése nem teljesen egységes, de többségében vannak azok az álláspontok, amelyek szerint Young egész pályájának, egyben a rocktörténetnek is kiemelkedő produkciójáról beszélünk.

A Mentőkocsi blues az erőgyűtés és az újrakezdés dala. Megtévesztő módon, egyszerű nosztalgikus önéletrajzi nótaként kezdődik, ám a kép pillanatokon belül megváltozik, és fokozatosan kibontakozik egy rejtélyes és tekervényes történet, ami csaknem kilenc percen keresztül tart. Extrém hosszúsága ellenére a dal egy pillanatra sem válik unalmassá, amiről egyrészt az izgalmas szöveg, másrészt, természetesen, a zenei produkció gondoskodik. A dalciklusban szokásos, a zenei szövet alapját adó akusztikusgitár- és a visszafogott basszusszólamok fölött Young kolosszális szájharmonika-menetei és a Rusty Kershaw által előadott hegedűjáték kerül főszerepbe. A neves countryzenész Kershaw-t Young az albumhoz mellékelt füzetke szövegének megírására is felkérte -- úgy, hogy Rusty a diszlexiával határos módon nehezen tudott írni és olvasni. Mi ez a gesztus, ha nem a színtiszta rock-and-roll?

Nem szokásom sorról sorra elemezni egy dalszöveget, mert kissé iskolásnak tartom ezt a formát, de ezúttal kivételt teszek. Az Ambulance Blues ugyanis tényleg nem adja meg magát egykönnyen, és talán segíti a befogadást, ha megosztom saját, részletekbe menő értelmezésemet.

A dalstruktúra két kompozíciós elemet váltogat: csendesebb elbeszélő verzék váltakoznak élénkebb, "jajongó" versszakokkal (az utóbbiakat nem volna pontos refrénnek nevezni). Ez megteremti a szám alapvető dinamikáját, amit Young kiváló vokális előadása színez tovább. Akár színészi kvalitásokról is beszélhetnénk, ha nem volna az az érzésünk, hogy a szerző-előadó mindvégig bensőjéből szól, megjátszás nélkül.

Az első versszak egyszerű visszautalásnak tűnik a pályakezdés időszakára. A Riverboat zenés szórakozóhely volt Torontóban. Igazándiból nem folyami hajóról van szó, de a fordításban úgy döntöttem, eljátszom azzal a gondolattal, mint ha a muzsika ténylegesen a fedélzeten szólt volna - hiszen a hajók egyedi koncerthelyszínnek számítanak a világ minden táján. A nosztalgikusan induló verze lezárása máris baljóslatú: a koncertet rendőrjárőr szakítja félbe.

A lebontott Isabela lehetséges jelentéséről folyik a találgatás, valószínű, hogy egy torontói szálloda adta az ihletet, ami az adott nevű utcában állt annak idején. A felsíró szöveg folytatása a dal egyik legszebb, szomorú és visszavágyódó üzenete, amit a magyar átdolgozásban is igyekeztem visszaadni: "nem fest ki más, csak álmaim / ringasd, és őrizd vágyaim".

A talajvesztés, a céltalanság érzése folytatódik tovább a dalban, ám az asszociációs váltás ugrásszerű: Young az amerikai indiánok ősi földjére röpíti a hallgatót. A helyszín ma már csak turistalátványosság, a veszteség pótolhatatlan, ráadásul mindennap megismétlődik. Young egész pályáján siratta a tönkretett népeket és földet, Pocahontas című jól ismert dalát már régebben lefordítottam.

Még személyesebb a rákövetkező verze: Lúdanyó a francia-angol népköltészet régi hőse, a versgyűjtemény magyarul is megjelent. Nem Young nem az egyetlen, aki visszanyúlt a témához, John Lennon Beatles-béli pályájának egyik emlékezetes dala is is ugyanerre az irodalmi hagyományra utal. Young Lúdanyója persze nagyon is valóságos személynek tűnik: egyedül, kiszolgáltatottan tengődő, idősödő asszony. Nehéz másként értelmezni, mint hogy a szerző saját édesanyjáról szólnak a sorok. A belső konfliktus meghaladását, a konstruktív megoldás képességét jelezheti a befejező gondolat: "az ajtót rá kéne néha nyitni."

Ezt követően, a dal közepén hangzanak el az öngyógyításra leginkább egyértelműen utaló sorok, és a szám ezen a ponton fordul át a lemondásból a bizakodásba. A menőautó képe magában is a segítséget jelzi -- az pedig, hogy a kocsi csak cammog, annak elfogadását idézi, hogy a változáshoz mindenképpen időre is szükség van. "Hogy a dal miről szól, az még vitás", teszi hozzá a szerző, kívülről kommentálva mindazt, amit elbeszél, és világos jelét adva annak, hogy tisztában van vele, az értelmezés a hallgató számára sem lesz egyszerű. Az önreflexióban szintén a fejlődő problémamegoldási képességet érhetjük tetten.

A következő verzéhez fűződik a legkevesebb magyarázat, önéletrajzi hátterét nemigen sikerült feltárni. Egy elveszett, sőt, elrabolt személyről van szó, aki, úgy tűnik, hogy a szórakoztatóipar csapdájába esett, és talán csak a szülei segítségére számíthat. A perspektíva ugyanakkor inkább a szülőké, az pedig legalábbis megkérdőjelezhető, hogy ők vajon mennyire beszámíthatók ebben a történetben. Nekem újra csak egy Beatles-dal, a She's Leaving Home rémlik fel róla.      

Ismét csak éles váltással Young a kritikusaihoz kezd beszélni. Hangneme és mondanivalója is nagyon érettnek tűnik: nem mentegeti magát, de a kritikusok fogyatékosságait sem hagyja ironikus szavak nélkül. A probléma feloldása, mi szerint "álljunk össze, és aztán nyomás" merőben kreatív, integratív és felnőtt javaslat, újabb erős jelzés arra, hogy a lírai én minden képesség birtokában van, ami életének rendezéséhez szükséges, és ezeket immár szívesen használja is.

Egy hűvös hajnalon térünk vissza Torontóba. A megszólaló hang, aki csak annyit mond: "a szélbe nem kéne pisázni", a hírek szerint Elliot Robertsé, a Crosby, Stills, Nash & Young menedzseréé lehet, de a vers ennél áttételesebb: a nyers szavak feladója a dalban szinte láthatatlan. Annyit tudunk csak, hogy egy férfiről van szó, akinek üzenetét Young alaposan megforgatja, és arra jut, hogy mindennél többet ér az a barát, aki így tudja figyelmeztetni az embert. Lehet, hogy külső személyről van szó, de az sem kizárt, hogy a hang már inkább belülről-felülről szól, és internalizált intést hallunk a személyiség "szülői" részéből, amelyik ellenőrizni, irányítani képes a csapongó "gyereket". Újabb momentum a felépülés útján.

Az utolsó versszak szabályos coda. A dal fordulatot vesz, és a külvilág felé nyit. A gátlástalan hazudozóról szóló sorok a közmegegyezés szerint Nixon elnököt jelenítik meg -- no meg persze, mint azóta tudjuk, valójában időtlenek, mert akár közel, akár távol bármikor található olyan hatalmasság, akire ráillenek. Az, hogy Young ilyen élesen fordul szembe a megtévesztéssel (amit vokális előadása is aláhúz), és egyben a hallgatójában társat szeretne találni az ellenálláshoz, véleményem szerint az immár a maradéktalanul rendbehozott személyiséget körvonalazza. Attitűdje nem más, mint az, amit a nagyszerű, és sajnos korán elhunyt kortárs pszichológus Birtalan Balázs az "egészséges lázadóénak" nevez, és amit az egyetlen "ténylegesen adaptív azaz egészséges életpozíciónak" tekint. Birtalan esszéjét olvasásra ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a humanisztikus pszichológia iránt.

A dal csendes harmonikahanggal és basszuspengetéssel enyészik el. Ha a hallgató úgy véli, valami igazán jelentős dolog történt az elmúlt percekben, szerintem igaza van.

Mentőkocsi blues

Még minden dalunk régi volt
A folyó fölött szállt a Hold
A fedélzet esőben állt
Éjfékor a rendőrség kiszállt

Óh, Isabela! Büszke Isabela!
Szétvertek már, léket kaptál
Nem fest ki más, csak álmaim
Ringasd és őrizd vágyaim

A navajók régi ösvényét
Unottan tapossa a nép
A büféslány szája legörbül
Az utolsó busz is kigördül

Nézd Lúdanyót! A végét járja
Keserű sors, elment a párja
A kislibákat sem tudja szidni
Az ajtót rá kéne néha nyitni

Hogy a dal mit mond, az még vitás
De minden sora gyógyítás
A mentőkocsi egyre cammog
A régmúltból szólnak a hangok
Utánam nyúlnak mint a karmok

Az újsághirdetéseket nézem
Magándetektív tettre készen
Anyu és Apu egy számot hívhat
Vagy fizetheti a váltságdíjat

A kritikád lehet magabiztos
De nem vagy jobb nálam, az biztos
Rád férne egy gyomormosás
Vagy álljunk össze, és aztán nyomás!

Ez megint Toronto, küzdök a dallal
Kinn a sarkon hasad a hajnal
Még kong a metró, és nem adnak kávét
Csak a piacon kapsz karalábét
Ahol utánad szól a bácsi:
"A szélbe nem kéne pisázni"

Mint egy barát tud rád vigyázni:
"A szélbe nem kéne pisázni"

Hogyan lehet ahhoz valakinek kedve
Hogy hazudjon minden reggel, délben, este?
Hogyan tartja számon, hogy kit mivel áltat?
Remélem, te is csak megvonod a vállad

Eredeti szöveg. 

A három szám közül a középső tűnik a leginkább barátságos, legkönnyebben befogadható alkotásnak. Ezt húzza alá eredeti címe is, melyben Neil Young élettársának, a színésznő Carrie Snodgrassnak ajánlja a dal: Motion Pictures (For Carrie).

Young és Snodgrass 1971-től 1975-ig voltak együtt, közös gyerekük is született. Szomorú életrajzi adat, hogy Youngnak mindhárom gyermeke súlyos idegrendszeri károsodásban szenved, miután a muzsikus maga is átesett egy csaknem végzetes gyermekbénuláson, már gyerekkorában kialakult 1-es típusú, gyógyíthatatlan cukorbetegsége, később pedig epilepsziás beteggé vált.

A dalt megfelező, majd pedig lezáró érzelmes gitár- és szájharmonikaduett zeneileg is emlékezetessé teszi a számot, aminek tiszta verssorait hangsúlyos előadásmód húzza alá: "én inkább újrakezdeném".

Filmek mennek

Filmek mennek, tévé szól
Félig megszálltam valahol
Visszajár hozzám egy álom
A sajátom

A hegyek köszönik, megvannak
A hajnalkák kibomlanak
Friss a harmat, vadkacsák húznak
Ez a sajátom

Más a készben ül, és boldog
De nekem nem kellenek dolgok
Sem örökség, sem szerzemény
Én inkább újra kezdeném

Nem érdekelnek már a hírek
Magamba szálltam, majd visszatérek
Szemem lesz tükre szép szemednek
Filmek mennek, filmek mennek

Eredeti szöveg. 

A legyűrhetetlen Neil Young pályájának talán legfontosabb dalsorát szeretném bemutatni. Az 1974-es On The Beach című album B oldaláról van szó, amelyen mindössze három szám hallható, ezek egymásutánja azonban sorsfordító tudósításnak számít.

Ezidőre a szerző-előadó mindent végigküzdött, mindent elért -- és mindenből kiábrándult, amiből rockzenészi pályán kiábrándulhat valaki. A kanadai Winnipegből Torontón át érkezett Los Angelesbe alig húsz évesen 1966-ban, itt indult a Buffalo Springfield zenekar üstökösszerű pályája. Három évvel később a Crosby, Stills, Nash & Young tagjaként Woodstockban esett át a szupersztárok tűzkeresztségén (zenekari társaival egyetemben, mert a fesztiválon való fellépésünk mindössze a második közös koncertjük volt), de két évvel később már újra a saját útját járta, amit mérhetetlen mennyiségű fáradságos munka, remény és csalódás szegélyezett. A legfájdalmasabb veszteség talán barátjának és a Crazy Horse gitárosának, Danny Whittennek az elvesztése volt, aki egy nappal azután halt meg túladagolásban, hogy Young ötven dollárt és egy hazaútra szóló repülőjegyet a kezébe nyomva kitessékelte a stúdióból.

Youngot 1970-es albuma, az After The Gold Rush szűkebb közönség számára emelte platóra, az 1972-es, édeskésebb Harvestet viszont már a legszélesebb publikum ünnepelte. (Ezen szerepel Young mai napig leghíresebb slágere, a Heart Of Gold is.)Tudatosan felrúgva az elért népszerűséget, egészen más zenekarral és műsorral indult turnézni. Ennek a balul sikerült vállalkozásnak az emlékét az 1973-as Time Fades Away c. koncertlemez őrzi, amit Young annyira gyűlölt, hogy 2014-ig nem adott ki digitálisan. A megpróbáltatások testileg-lelkileg mélyre taszították, következő koncertsorozata immár a közönség számára is érthetetlen és élvezhetetlen volt, a róla készült felvételeket a kiadó visszautasította. Nem lehetett tudni, vajon mihez fog kezdeni Young mindezek után. Ezt a feszítő kérdést válaszolta meg az On The Beachen, annak is elsősorban az említett B oldalán egymás után sorakozó három dalban -- hogy mekkora belső erővel, azt az azóta eltelt csaknem 50 év igazolta.

A dalsor tehát rocktörténeti jelentőségű, mégis eltöprengtem, érdemes-e egészében lefordítani. Ugyanis zenei szempontból nem állítható, hogy ezek volnának Young "legjobb" dalai, és a szövegük sem végig irodalmi értékű. Más szempontból fontosak ezek a számok. Kihangosított belső monológjuk olyasmit visz a nagyközönség elé, amit ritkán szokás megmutatni. Őszinteségük mégsem süllyed az önsajnálatba, és személyességük nem lesz öncélúvá: hitelesen számolnak be arról, mekkora árat kell fizetni a zajos sikerért, és milyen tartalékok rejlenek mindannyiunkban, amelyek képessé tesznek bennünket az újrakezdésre.

Az első szám a háromból: On The Beach.

Tengerpart

 A világ fordul
Ugye nem fordulhat el?
A világ fordul
Ugye nem fordulhat el?

Törött képek a padlón
Pedig mindet jól felszögeztem
A világ fordul
Ugye nem fordulhat el?

Társaságra vágyom
De nem viselem őket el
Társaságra vágyom
De nem viselem őket el

A gondom, tudom, lényegtelen
De attól megmarad nekem
Társaságra vágyom
De nem viselem őket el

Beszélgetni hívtak a rádióba
De nem volt ott más, csak egy mikrofon
Beszélgetni hívtak a rádióba
De nem volt ott más, csak egy mikrofon

Aztán a tengerpartra költöztem
De a sirályokkal ott sem köröztem
Beszélgetni hívtak a rádióba
De nem volt ott más, csak egy mikrofon

Viszlát, város! Viszontlátásra!
Viszlát, város! Viszontlátásra!
Irány a puszta, srácok! A buszunk elvisz
Hogy hová jutunk, arról fogalmam sincs
Viszlát, város! Viszlát, város! Viszontlátásra!

Mert a világ fordul
De ugye nem fordulhat el?

Eredeti szöveg.

Kevin Morby-tól a legnépszerűbb számával búcsúzunk: Beautiful Strangers, 2016-ból.

A dal népszerűsége nem véletlen. A szám a közönség számára meggyőző erővel emlékezett meg azoknak a fegyveres támadásoknak, terrorcselekményeknek az áldozatairól, amelyek a megelőző hónapokban történtek Orlandoban illetve Párizsban. (És név szerint megemlíti Freddie Gray-t, aki Baltimore-ban lett rendőri erőszak áldozata.) Az is nyilvánosságot kapott, hogy a szám teljes bevétele egy fegyveres erőszak ellen küzdő civil kezdeményezéshez fog eljutni.

A szám mégsem mentes az ellentmondásoktól. A szöveg elemelkedik ugyan a direkt politikai állásfoglalás szintjéről, viszont megmarad abban a homályzónában, amit a popzene mai közönsége számára annyira ismerős és kedvelt. A hallgatók nem fogják hiányolni az erős koherenciát mindaddig, amíg sorról sorra egy-egy újabb jól dúdolható, viszonylag szellemes fordulat mászik a fülükbe. A zenei forma sem rejteget nagy meglepetéseket. És mégis: az, hogy egy folkzenész társadalmi ügyekben érvényesen tud megszólalni, a műfaj aranykorát idézi.     

Örökké látszol

Hogyha dörög és villámlik
Nézz az égre, talán látszik
Egy másik ország a felhők fölött
És hogy lesz-e hozzá közöd
Az rajtad áll

És hogyha a távoli szél
Jajgatást hoz, sírva zenél
Te döntöd el, hogy az énekes
Érdekes vagy nem érdekes, Szívem
Ha már hangom nincs
Még van egy kincs, a csend

  Nekem dúdolj még
  Mert odakint az éjszakában
  Rám vadászik a hétfejű
  A kutyafejű
  Engem üldöz a sötét sereg
  Hát illa berek
  Náda kerek!

S ha a távolban már lőnek
Figyelj oda, honnan jönnek
Maradj szilárd, mondj egy imát
Ne hívd anyád!

És ha szörnyű hangot hallasz
Az ajtó szakad, már itt vannak
Ne mentsd bőröd, inkább őrködj
Mentsd, akit lehet

  Párizs lángol
  De a világból
  Minket el nem űznek
  A hangod édes, hát légy bátor
  Ereszd ki, kérlek!

  Rám vadásznak a fegyverek
  És ha megölnek
  Én elpárolgok, de itt marad
  Mit meg nem törtek
  Mit meg nem törtek

Édesanyám, édesapám, édes húgom
A helikopteres kopókat nem állhatom
Negyvenkilenc védtelent
Sirat az ének 

  Végy magadhoz, Uram, kérlek
  Végy magadhoz, Uram, kérlek
  Végy magadhoz, Uram, Atyám
  Uram, Atyám, Teremtőm
  Uram, Atyám, Teremtőm
  Uram, Atyám, Teremtőm
  Teremtőm

  Rám vadásznak, és ha elkapnak
  Őrizd meg nevem
  Nagyon bánom
  Egyre bánom

  Freddie Gray

  Aludj szépen, mint a kis Jézus
  Óv a jászol

  Aludj szépen, mint a kis Jézus
  Örökké látszol

  Rám vadásznak, és ha elkapnak
  Ne engem vádolj

  Alszom majd, mint a kis Jézus
  Óv a jászol

  Alszom majd, mint a kis Jézus
  Engem ne gyászolj

  A dal marad, te énekelj, s örökké látszol
  A dal marad, te énekelj, s örökké látszol
  Óh, örökké látszol


Eredeti szöveg.

Az A Night At The Little Los Angeles a 2020-as Sundowner album mesés mozzanata. Kevin Morby dalai sokszor merészkednek emberi határhelyzetek közelébe, és a történetmesélés sem idegen a szerzőtől, de ennyire érzékeny témához korábban talán sohasem nyúlt. Most teljesen természetes hangon beszél arról, hogyan menekül az ember kétségbeesésében a pénzért vásárolt szexualitásba, és vajon van-e még remény az éjszaka után.
 

Éjszaka a Little Los Angelesben

Kivették a szomszéd szobát,
mindent hallasz a falon át.
„Kicsim, én rögtön elmegyek.”
„Ne! Várj még… most már jó.”

A folyosón hipószag terjeng.
A recepciós humora mesés:
„Vétkeztem én is. Álmomban.
De feloldozott az ébredés."

  Kicsim, kicsim, kicsim
  Kicsim, kicsim, kicsim

Odafenn a Mulhollandon
Meg elnyom egy cigarettát.
A balettról olvas könyvet,
lassan telik a fürdőkád.

James és Jean közben a völgyben
Ébredezik a rádióra.
"Megint pocsék volt az éjjel."
"Elmúlt, igaz? Szót se róla!"

Kint a strandon homok helyett
cukor tapad a talpunkra.
A recepciós folyton bent van.
"Ha elmegy, vigyázok a kulcsra."

És Ray.. ő kint van a kanyonban.
Késő van, de egyre jönnek
a vadidegen ismerősök.
"Legyek Apu, vagy inkább a fiad."
"Legyek Texas." "Legyek Georgia."
"Legyek édes-bús Tennessee."
Így szólíts, és aztán felejts el,
mielőtt más észreveszi!

  Kicsim, kicsim, kicsim
  Kicsim, kicsim, kicsim

Mert az élet nem babazsúr,
és nem való a Bibliába.
Fojtogass, úgy kérdezd a nevem!
Ne nézz a szemembe hiába!
Tarts az ájulás legszélén,
és közben szikrázzon az élmény.
Ha meghalok, kérlek temess
a beton alá a strand végén.

  Kicsim, kicsim, kicsim... adj valamit
  Kicsim, kicsim, kicsim... adj valamit

Vagy legyél itt holnap reggel,
és maradj örökké mellettem.
Ha öltöztetsz vagy vetkőztetsz,
szólíts valódi nevemen.

Mert az élet nem szép mese,
de te talán írhatsz jobbat.
Ami megszólítja szívem,
ha a hang torkomra akadt.

  Kicsim, kicsim, kicsim
  Kicsim, kicsim, kicsim

Kivették a szomszéd szobát,
mindent hallok a falon át.
„Kicsim, én rögtön elmegyek.”
„Ne! Várj még… Most már jó.”

Eredeti szöveg.

A Kevin Morby sorozat befejező darabjaival a mába érkezünk. A Valley című szám tavaly jelent meg, a Sundowner című albumon, ami igazi pandémia-produkció: kansasi házának pincéjében a szerző-előadó gyakorlatilag egyedül muzsikált az összes hangszeren. Az eredmény szokatlanul intenzív felvételek sora lett, és a gyökerekhez való visszatérésként is felfogható: a Valley például azzal a hét évvel korábbi Miles, Miles, Miles-zal áll szoros spirituális és muzikális kapcsolatban, amivel az egész sorozat kezdődött itt a blogon.

Morby javára legyen mondva, ezúttal elkerüli a szószátyár dalszerkesztést. A tömör verssorok drámáját az intenzív, meleg tónusú, önmagában is "mesélő" muzsika fokozza még tovább. Összességében a dalt egész pályája egyik legerősebb szerzeményének tartom.

Völgy 

Van egy völgy, nagyon mélyen
Van egy völgy, nagyon mély
Hol száműzötten kell élnem
Hol megtagad, aki csak él

S a magasságos égbolt
A magasságos ég
Mama, számunkra már csak
Sötétlő végtelenség

Van egy völgy, nagyon mélyen
Van egy völgy, nagyon mély
Hol száműzötten kell élnünk
Hol megtagad, aki csak él

S a magasságos égbolt
A magasságos ég
Mama, számunkra már csak
Sötétlő végtelenség

Eredeti szöveg.

Már 2019-ben járunk. Ekkor jelent meg Kevin Morby Oh My God című albuma, amit duplának is neveznek, ha ez még jelent valamit a streaming korszakában. A szerző-előadó sem fizikailag, sem spirituálisan nem maradt egy helyben: Los Angeles után visszaköltözött szülőhazájába, Kansasba, és onnan vágott bele újabb vállalkozásába: elkészíti saját "istenlemezét".

A transzcendens élmény megfogalmazásának nagy hagyományai vannak az amerikai popzenében, amelyek természetesen a folkmuzsikáig nyúlnak vissza. Morby saját feldolgozásának feltűnő jellemzője, hogy eltávolodik a popdalok szokásos eszményeitől - néha egészen messzire jutva a muzsika dekonstruálásában. Az album nem könnyű hallgatnivaló, nem is adja meg magát elsőre. Mégis úgy tűnik, a kritikusok megértették a vállalkozás lényegét, és elismerően fogadták ezt az újabb fejezetet Morby "saját poszt-modern amerikai daloskönyvében" (Clash).

Sokat töprengtem, a nem szokványos dalok közül melyik lehetne az, amelyikből a legtöbbet tudnám fordításban visszaadni. Végül a Hail Mary-re esett a választásom, és még ez is csak a munka közben mutatta meg rejtett kincseit. A lelki elcsendesedést a zenei szerkezetben a csillapítás tükrözi: ennek a darabnak a refrénjei a visszafogottak, és a harsány kezdés után fokozatosan enyészik el, bravúrosan megfordítva a popzenei fokozás szokásos irányát. A szövege is hasonlóan meghökkentő: mint ha történeteket kezdene mesélni, de hamarosan kiderül, hogy a felszínen zajló eseményekről nem sokat mondhat - az álmokon keresztül közeledő áhítat az, amiről szólni érdemes.

Szűz Máriám

Naomi már asszony
Flannery meg balettáncos
Bennek lett egy kisbabája
Aztán kiderült, hogy a mamája rákos

Lady szent buzgalommal
Bevonult a hadseregbe
Ez lesz az én utam, mondta
És eltávozott, nagyon messze

  Én még itt vagyok
  A könnyem csorog
  Mesélnék neked
  Egy történetet
  Ha jobban tudod
  Te is mondhatod

  Szűz Máriám!
  Maradj velem!
  Remélem, téged
  Nem sértlek sosem

Erin szétesett egészen
Ott voltam a temetésén
Gyertyákat gyújtottam érte
Olyan gyönyörű volt szegény

Pauline egy ideje gazdag
Aranyra váltotta lelkét
Csak a kurva évek telnek
Érzi Isten lehelletét

  Én még itt vagyok
  A kávém kotyog
  Cseng a fülem
  Nem hallok rendesen
  Na hajrá, srácok!
  Csak jól toljátok

Álmodtam egy maratonról
A kamera fentről vette
És képzeld, drágám, az álmomban
A versenyt a barátom nyerte

  Drága gyermek!
  Így is szeretlek
  A tömeg tombol
  És téged éltet
  Barátom vagy
  A tűz sem ér utol
  A hangszórókból
  Sinatra szól
  New York, New York
  Ez a mi napunk
  Mind győztünk már
  Hisz' mind itt vagyunk

  Szűz Máriám!
  Te maradj velem
  Ha itt az idő 
  Fektesd keresztbe
  Karjaim szívemen


Eredeti szöveg

Élőben a stúdióban

2017-es City Music albumon a Dylant idéző, nyers hangot megütő Crybaby kivételnek számít -- a produkciót sokkal jobban jellemzi a nagyváros ihlette hangulatok áttetsző zenei megfogalmazása. Kevin Morby ezekben az években Los Angelesben élt, és a dél-kaliforniai metropolisz (mint tudjuk, az amerikai zene egyik fővárosa) hallhatóan befolyásolta muzsikáját. Egyformán jól sikerültek azok a számai, amelyekben elmerül a nagyvárosi nyüzsgésben -- akár magába szívva a Csendes-óceánon keresztül érkező keleti hangulatokat is, mint például az album címadó dalában --, és azok, ahol a tömegtől távolságot tartva, egyéni nézőpontjából reflektál a közvetlen emberi viszonyokra. Ezek közé tartozik a Night Time is, ami személyes kedvencem erről a nagylemezről.
    

Éjjel

Egy-két-há'-és!

Éjjel nyitva ablakom
Dal szól, nézek pislogón
Elment a kedvem

Lentről fájdalom
Kúszik hangfoszlányokon
S én belélegzem

  Hát szállj velem
  Csak rám ne szállj
  Óh, szállj velem
  Mint fénysugár a házsorok fölött

  Ha volnék te
  S volnál én
  Hogy döntenél?

Azt hiszem, hogy Lesra ült kint a lépcsőn
Azt hiszem, hogy Lesra, s én nem tudtam, mi jön
Azt hiszem, hogy Lesra ült kint egy kövön
Azt hiszem, hogy Lesra, egyes egyedül
Azt hiszem, hogy Lesra, de elröppent hamar
Azt hiszem, hogy Lesra vagy egy kismadár
Azt hiszem, hogy Lesra

Ma éjjel nyitva ablakom
Dal szól, nézek pislogón
Elment a kedvem

Ma éjjel élő fájdalom
Kúszik hangfoszlányokon
Én fellélegzem

  Hát szállj velem
  Csak rám ne szállj
  Óh, szállj velem
  Mint fénysugár a házsorok fölött

  Ha volnék te
  S volnál én
  Hogy döntenél?

  Messze elkerülnél?
  Vagy közel jönnél, átölelnél?
  Itt nem érhet baj
  ...ezt nem én mondtam

Ma éjjel nyitva ablakom
Dal szól, nézek pislogón
Sehol a kedvem

Eredeti szöveg.

A most következő nóta tényleges Dylan-hatást tükröz, olyannyira, hogy a megkerülhetetlen klasszikus It Ain't Me Babe parafrázisának tűnik. Ez a huszonegyedik századi dal persze bizonyos szempontból feltűnően más mint az ősképe: visszatekintve a hatvanas évek az emberi kapcsolatok szempontjából is Aranykornak tűnik a jelenkor sivárságához képest.

Kevin Morby Crybaby c. száma már a 2017-es City Music albumról származik, amiről a következő posztban szeretnék bővebben szólni.

Sírsz, kisbabám

Sose voltam a kedvencem
Sose voltam jól látható
Csupa könny lett a két szemem
És a gond hullik mint a hó

Sose mentem az utcán át
Sose láttál bennem mást
Csak egy arcot a sok közül
Csak egy embert, ki elvegyül

Hát tessék, én elvegyültem
Magammal és a bűnömmel
Figyelem a folytatást
Sose láttál bennem mást

Csak egy arcot a sok közül
Csak egy embert, ki a padra ül
Figyelem a folytatást
Sose láttál bennem mást

Sose voltam a kedvencem
Sose voltam jól látható
Csupa könnycsepp a két szemem
És a gond hullik mint a hó

  Ugye sírsz, kisbabám
  Miért sírsz, kisbabám?
  Ugye sírsz, kisbabám
  Miért sírsz, kisbabám?

Sose mentem az utcán át
Sose láttál bennem mást
Csak egy arcot a sok közül
Csak egy embert, ki elvegyül

  Megint sírsz, kisbabám
  Miért sírsz, kisbabám?
  Megint sírsz, kisbabám
  Miért sírsz, kisbabám?

  Ugye sírsz, kisbabám
  Miért sírsz, kisbabám?
  Ugye sírsz, kisbabám
  Miért sírsz, kisbabám?

Eredeti szöveg.

Stúdióverzió.

Kevin Morby-t dalszerzőként gyakran hasonlítják Bob Dylanhez. Alkotásait közelebbről megfigyelve ez elnagyolt párhuzam. Morby szövegei sem tartalmi, sem formai kidolgozottságban nem érik el Dylan szokásos szintjét.  Hozzá hasonlítva asszociációi kissé lötyögnek, és úgy tűnik, hogy a megnyitott gondolati perspektíva kidolgozatlan marad.

De persze miért Dylan varázslatait vennénk összehasonlítási alapnak? Ahogyan a Water című szám is példázza, Morby saját szövegvilágán keresztül tud újszerűt alkotni. Stílusának jellemzője, hogy szokatlan, mégis telitalálatnak ható képzettársításokkal lepi meg a hallgatót (például: "I was strong like a horse in carrying my song" avagy a fordításban "igáslóként húztam én is a dalt"), amelyek egymásutánja lazább, de még jól körülírható gondolatkört alkot. Ilyen nagyobb egység például a mostani dal refrénjei közötti hat-hat verze, melyek együttesen bontanak ki egy-egy témarészletet - a dal során összesen hármat. Az ilyen nagyobb szakaszokból összeálló teljes nóta már sokkal talányosabb. A dal egésze végül olyan teret nyújt, amiben a hallgató szabadon barangolhat, saját kíváncsisága és belátása szerint fedezhet fel és járhat be ösvényeket - vagy leülhet és lebámészkodhat, kedve szerint.
 

Vízhez

Szunnyadt a testem
Alámerült a lelkem
Később azt mesélték
Álmomban beszéltem

Félrevert a szívem
Az ördög eljött értem
És sarokba zárt engem
A saját elmémben

Reszketett a lábam
Úgy éreztem, lejártam
Felnyaláboltam magam
És indultam haza

Csak nem vitt a csizmám
Az ég meg úgy borult rám
Mint kopott pokróc
Szúrós, cudar

De a tűz még égett bennem
Hát tovább kellett mennem
Kúsztam és másztam
Kapaszkodtam

A családom járt eszemben
Meg a barátok körülöttem
És kezdtek hiányozni
Akiket utáltam nagyon
...ezt nem hagyhatom!

  Ha vízhez értek, szólítsatok!
  Ha lángot fognék, eloltsatok!

Vajon tényleg megtervezték
A csillagoknak röptét?
Ki volt képes erre?
Miféle kéz?

Én apró vagyok, de büszke
Hogy nem mentem egészen össze
Szemem bogarában
Még él a fény

A neved folyton itt van
Minden egyes dalban
A számon kiröppen
És száll szépségesen

De olyan szavak is vannak
Amik durva nyomot hagynak
A szikla megreped
Súlyuk alatt

Ez műfaj mégis könnyű
És a társaság, ha elnyű
Túllépek rajta
Ahogy rajtam ők

A többség véleménye
Vagy a szférák zenéje
Nekem egyre megy már
...hol egy kézilány?

  Ha vízhez értek, szólítsatok!
  Ha lángot fognék, eloltsatok!

Vannak színpadok és sztárok
Különböző korosztályok
Igáslóként húztam
Én is a dalt

És az istállóba érve
Mindig ugyanazt vettem észre
Hogy egy nap megint elmúlt
Továbbrohant

Én haladtam a korral
Számban kockacukorral
Makacs kanca módján
Tart, amíg tart
...a dögkút felé

És maradtak az álmok
Fúzfák és virágszirmok
Hatalmas udvar
Gyerekzsivaj

Ott volnánk ketten
Ez volt a tervem
A sörényünk rendben
Keféld meg a fogam

Ha végül meglelem a hazám
Más lesz anyám
Más lesz apám
Ki lehet vajon
Igazi alkotóm?

  Ha vízhez értek, szólítsatok!
  Ha lángot fognék, eloltsatok!

  Ha vízhez értek, szólítsatok!
  Ha lángot fognék, eloltsatok!

Eredeti szöveg. 

Élőben Párizsban, egy szál gitárral - a műhely csodálatos tökéletlensége. 

Kevin Morby Singing Saw című albuma 2016-ban jelent meg, és még a korábbiaknál is lelkesebb kritikai fogadtatásban részesült. Az előző nagylemezhez hasonlóan ez a gyűjtemény is koncepciózus ("I am writing a songbook on a mountain" - árulja el a szerző az egyik kulcsdalban) ugyanakkor gazdagabb és szabadabb a megelőzőnél. Két olyan dalt választottam róla, amelyek éppen ezt a sajátosságot, vagyis a lendületes kreatív alkotó munkálódását tükrözik vissza.

Az önkifejezés élményében lubickolva mindkét nóta túllép a kereskedelmileg szokásos határokon. Egy szigorú producer alighanem egy-másfél percet húzott volna belőlük, és ez nem is feltétlenül vált volna hátrányukra. De persze a független műalkotások éppen így, személyes tökéletlenségükben adják a legtöbbet a befogadónak, ez különbözteti meg őket a simára csiszolt, legszélesebb közönségnek szánt iparosmunkáktól.

A Dorothy című dal nagy folk-rock klasszikusokat idéz, például kihallhatjuk mögüle Bob Dylan Absolutely Sweet Mary-jét, és felsejlik a Bruce Springsteen-féle Born To Run is, csak hogy a legismertebb előképeket említsem. A rokonság nem csak muzikálisan, hanem a szöveg humorában is tetten érhető - Morby sorai olykor magát a muzsikát kommentálják, összekancsintva a hallgatóval.

 
Dorci

A számat téptem a viharban
"Ezt mért kellett megint?", ordítottam
Én ismertem egy vén halászt
Amit fogott, szétosztotta
És láttam egy primadonnát
Mögötte szólt a zongora
Valahogy úgy, hogy:...

A csókod fanyar. Mondd mitől?
Adj egy slukkot a cigidből!
Én ismertem egy régi dalt
Övön alul felkavart
Szólt benne egy trombita
Elnyomta a hangzavart
Valahogy úgy, hogy:...

  Reggel-este sírnom kell
  Vigyázz rám jobban, édesem!
  Én bejártam egy pár helyet
  Te is eljöttél velem
  Mint egy kisbaba, csak azt kérem
  Gyere, Dorci, ne hagyj magamra ma éjjel!

Hűvös szél fúj odakint
Édesem, húzz magadra valamit

  Gyerünk, vár az éjszaka
  Az a füstös régi bár
  Ez a kettőnk korszaka
  Neked újra elmondanám
  A szakállas vicceket
  Mintha még nem járnék veled
  És a túl hangos zene
  Sem zavarna bele

És megszólal a dob
És a kórus rázendít
És a gitár felsikolt
És a dudás is dudál
Ennél szebb még sosem volt
A zsák alján a folt
Én ismertem egy vén halászt
Amit fogott, szétosztotta
És láttam egy primadonnát
Benne szólt a zongora

  Reggel-este sírnom kell
  Vigyázz rám jobban, édesem!
  Mint egy kisbaba, csak azt kérem
  Gyere, Dorci, ne hagyj magamra ma éjjel!

Eredeti szöveg.

Néhány újabb érzelmi lépcsőfokot megtéve érkezünk el az utolsó dalhoz Kevin Morby 2014-es konceptalbumán: Our Moon. 

A lemezről (és benne a számról) szóló kritikákat olvasgatva feltűnik, hogy a médiamunkások nemigen értik, miről szólt a produkció -- leginkább a "tetszik, de magunk sem tudjuk, miért" tónusát ütik meg. "A lemezt záró Our Moon kevés nyomot hagy maga után, amikor véget ér", írja például egyikük. Pedig kevés kifejezőbb mementóját tudnám elképzelni a konfliktus utáni lélekállapotnak, amelyben a kötődés és a lemondás kéz a kézben járnak: "A Holdunk, lásd, mindig neked kedvezett / De mindegy már. Jó, hogy átölelheted".

 
Holdunk

Dúdolj még, egész reggel
Védj meg jól a vihartól kint
Didergek. Jaj, hűvös a reggel!
És tart még a sötétség bent

  Én ott leszek, ha téged húz az ág
  Nem hervad el az a kékszínű virág

Ha te sem látnál, egy sűrű este
Nézz csak fel, a Holdban mi lakunk
Ha a szobád üres, egy szerda este
A Holdnak fénye járja be az otthonunk

  A Holdunk, lásd, mindig neked kedvezett
  De mindegy már. Jó, hogy átölelheted
  És miért sírnál? Elrontaná szép szemed
  Egy új nap fénye, hozzád s hozzám közeleg

Dúdolj még, egész reggel
Védjél meg a vihartól kint

Eredeti szöveg.

A legmélyebb pontról csak felfelé vezethet út.

A Parade című szám Kevin Morby emblematikus szerzeménye, amit részben annak is köszönhet, hogy a Netflix korszakos animációs sorozata, a Bojack Horseman egyik 2015-ös epizódjának végén főcímdalként bukkant fel, és itt milliók találkozhattak vele. Így igaz: a szám filmzeneként is jól funkcionál és önmagában is kiváló hallgatnivaló. Az album összefüggésében pedig további jelentést nyer: a megadó, súlytalan lebegés - aminek atmoszféráját stílusos hangszerelési és vokális megoldások teremtik meg - már a felemelkedést, a továbblépést előlegezi meg a konfliktus korábban feneketlennek tűnő mélységeiből.

Érdekes a nótát záró recitativo szövegrész: ezek a rövid zenei és olykor szövegbeli átvezetések jellemzőek a lemezre, és hangsúlyossá teszik a számokon átívelő koncepciót. A Parade kiemelt szerepét jelzi az is, hogy az utolsó sorban elhangzik az album furcsa címe: Still Life With The Rejects From The Island Of Misfit Toys - Csendélet a kidobott lakókkal a kinőtt játékok szigetéről.
 

Fesztivál

Ha azért jössz, hogy megtaláld magad
Gyere, kedves! Gyere, találd meg magad
És ha keresnéd, mi régen elveszett
Gyere, kedves! Gyere, még tiéd lehet

És ha hosszú volt az út
Gyere, feledd a gondot és borút
És ha majdnem összetört
Gyere, kedves! Gyere, kaphatsz még erőt

  A holnap nem biztos sosem
  Ha értem jön a vén halál
  Az álarcom letéphetem
  Azt kívánom, nyeljen el
  A fesztivál

  Hömpölyögve eltemet
  Magába olvasztja testemet
  A fesztivál

Elvesztett barátok
Várnak reám
Megfakult plakátok
Várnak reám
Ha én arra járok
Várok reám

Érkezem, távozom
Nem változom

  A holnap nem biztos sosem
  Kopogtathat a vén halál
  Foltozom a jelmezem
  Azt kívánom, ragadjon csak el
  A fesztivál

  Hömpölyögve eltemet
  Magába olvasztja testemet
  Remélem, örökké nézheted
  Remélem, hogy sosem ér véget
  A fesztivál

Mi újság, kérded
Én már kiszálltam, tudod
Hogy hová tartok?
Elindultam érted
Ablakod nyílik
Ereszd le a hajad
Én felmászom rajta
Mint az a királyfi
Ez egy csendélet a kidobott lakókkal
A kinőtt játékok szigetéről

Eredeti szöveg.

Bojack Horseman végefőcím.

Az album fokról-fokra hatol le a kapcsolati konfliktus legmélyére, ahová végül ezzel a számmal érkezünk meg. Kevin Morby: Bloodsucker.

A zenei kíséret alig valamivel több mint Morby folyamatosan zengő akkordbontása, amit itt-ott egy másik elektronikus gitár és egy elnyújtott szájharmonika színez. Voltaképpen csak aláfestik a megrendítő szövegsorokat.
  

Vér folyik

Tenni próbálok, hogy ne fájjon nagyon
A kés a kezemben, s a vér a házfalon
Tenni próbálok, hogy megnyugodjak én
Tennék érte, de mindhiába

Tenni próbálok, hogy megköthessem én
A békét magammal, a harcunk mezején
Tenni próbálok, de sokat az sem ér
Mert a vér sárba hull
Mert a vér sárba hull

Tenni próbálok, hogy ne fájjon nekem
Hogy itt vagy mellettem, és mégsem vagy velem
A világ végén jársz, míg a szomszéd széken ülsz
Minden nap megkerülsz
Egyszer tán megkerülsz

És a vérem folyik
És a vérem folyik, óh
És a vérem folyik

Van egy hely, valahol mélyen legbelül
Az ember odaér, ha messze menekül
Hol anyám vár, és két karjába zár
Elbújtam, senki nem bánt
Elbújtam, rám nem találsz

Tenni próbálok, hogy tovább ne fájjon
A kés a kezemben, s a vér a kőpadlón
Békét kötnék végre saját magammal
Erről szól minden dal
Erről szól minden dal

És a vérem folyik
És a vérem folyik, óh
És a vérem folyik
A vér folyik
A vér folyik

Eredeti szöveg.

Kevin Morby 2014-ben adta ki második albumát, kevesebb mint egy évvel debütálása után. Az, hogy a Still Life ilyen rövid időbeli különbséggel láthatott napvilágot, többek között a "rootsy" produkciónak köszönhető. A folk-blues sémákra épülő, néha a vázlat szintjéig leegyszerűsített, mégis szívet melengető megszólalás tökéletesen ellenpontozza a számok súlyos szövegtartalmát.

A nagylemez számai erős összefüggésben állnak egymással, lényegében dalciklust alkotnak. Ezért erről az albumról négy dalt is le szeretnék fordítani. A számok egytől egyig a párkapcsolat lehetőségei és gyötrelmei körül forognak. Vajon feloldhatók-e a legmélyebb konfliktusok?

Az első szám igazán sűrű és szimbolikus. Morby: The Jester, The Tramp & The Acrobat. 

A bohóc, a csavargó és az artista

A bohóc
A bohóc
A bohóc
A bohóc
A régi nóta szól
A régi szél zenél
Közel már a halál
Vagy nem is élek én
Két erős kéz ragad
Két erős kéz emel
Nézd csak, hogy nevetnek
Az arcok ma éjjel

  Csak annyit kértem
  Hogy nyugalmam legyen
  És te mit rendeztél?
  Egy fesztivált nekem
  Két kezed felemel
  És szépen kisminkel

A csavargó
A csavargó
A csavargó
A csavargó
A régi nóta szól
A régi szél zenél
Ez már a zuhanás
Ez hullócsillagfény
Két erős kéz ragad
Anyám táncolt mindig
Tőle tanultam meg
Neked több se kellett

  Csak annyit kértem
  Hogy otthonom legyen
  És te mit rendeztél?
  Hajótörést velem
  Sós víz a tüdőmben
  Ha kiáltok, végem

Az artista
Óh, az artista!

Szólíts meg már
Suttogva, ordítva
Sehol egy fénysugár
Csak most veszem észre
Hogy elment az eszem
És te is messze jársz

  Csak annyit kértem
  Hogy talajt adj nekem
  És te mit rendeztél
  A tágas égben fenn?

Eredeti szöveg.

"Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt. Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki." - kérdezhetné az ember Petőfi Arany Jánoshoz írott soraival az amerikai szerző-előadó, Kevin Morby láttán. A Kansas City-ből Brooklynba költöző, aztán Los Angelesig meg sem álló Morby néhány év alatt olyan pályát futott be, ami a műfaj klasszikus őstehetségeire emlékeztet: közönsége és népszerűsége robbanásszerűen teremtődött meg 2013-ban, azóta pedig sűrű egymásutánban követik egymást kiváló albumai -- anélkül, hogy megérintette volna a zeneipari gagyizmus és sztárcsinálás gépezete.

Csodáljuk meg Kevin Morby tálentumát, egyben az élő amerikai zenei hagyományt a következő néhány dalban! Kezdjük rögtön a 2013-as debütálással: Harlem River című lemezének első dalával, amiben mint ha Kevin azonnal megmutatná, milyen széles tartományokba, miféle tájakra fogja invitálni hallgatóit közös utazásra.

Kevin Morby: Miles, Miles, Miles.

Tájak

Ha te tudnád, a mélyben merre
Milyen barlangokba visz az út
Ha te tudnád, hogy milyen messze
Jár, aki végére jut

Ott volnál akkor velem
Egy éjféli lélegzetben
És közel jönne az a messzi
Táj, táj, táj

Ha te tudnád, hol áll a szikla
És mit látsz a hegytetőről
Ha te tudnád, hogy milyen messze
Néz, aki a szélbe dől

Átéreznéd, amit én
És szó nélkül megértenél
És közel jönne az a messzi
Táj, táj, táj

Mert a keresztre árnyék feszül
És az ördög is tüzedhez ül
Ha közel jön hozzád a messzi
Táj, táj, táj

Eredeti szöveg.

Egy élő előadás. 

Még ezt is újévi dalnak szánom.  Phil Ochs: When I'm Gone. 

Ochs, akinek egy dalát korábban már lefordítottam, a hatvanas évek üstököse volt. Produkciója, amelyben "kósza verssorok" hasonlóan tébláboló gitárjátékkal párosulnak, a korabeli folk- és protestmozgalom lenyomatát őrzi, de legjobb dalai maradandó mesterművek, egy létkutató üzenetei emberről és világról. 

"Hát hadd mondjam el addig, amíg tart."
 

Ha elmúlt

A világon sehol sem lesz helyem, ha elmúlt
És semmi sem lesz jó, se rossz nekem, ha elmúlt
És nem szól tovább ez a dal sem, ha elmúlt
Hát hadd szóljon még addig, amíg tart

És nem érzem majd az idő múlását, ha elmúlt
És nem hallom a szívem dobbanását, ha elmúlt
Nem írok több kósza verssort, ha elmúlt
Hát hadd írjam meg addig, amíg tart

És nem szívom magamba az illatot, ha elmúlt
És tovább semmin sem aggódhatok, ha elmúlt
Fáradságos munkát sem kapok, ha elmúlt
Hát hadd kapjam meg addig, amíg tart

És nem lesz többé nagy bajom, ha elmúlt
És nem kínoz több fájdalom, ha elmúlt
Hogy imádlak vagy utállak, nem mondhatom, ha elmúlt
Hát hadd mondjam el addig, amíg tart

Nem látom az aranyló napot, ha elmúlt
És nem lesznek éjszakák, sem nappalok, ha elmúlt
A puskánál hangosabban nem szólhatok, ha elmúlt
Hát hadd szóljak csak addig, amíg tart

Messze tűnnek vidám táncaim, ha elmúlt
És az idő nem mélyíti tovább ráncaim, ha elmúlt
A harcban nem lesznek már társaim, ha elmúlt
Hát hadd legyenek addig, amíg tart

És a hazugságon nem nevethetek, ha elmúlt
És nem tehetek fel kínos kérdéseket, ha elmúlt
Emelt fejjel már nem élhetek, ha elmúlt
Hát hadd éljek még addig, amíg tart

Eredeti szöveg.

Boldog új évet kívánok! :)

Bob Dylan: My Back Pages, a világ legjobb előadásában: Roger McGuinn, Tom Petty, Eric Clapton, Neil Young, George Harrison, és maga Dylan -- 1993-ban a Madison Square Gardenben.

Emlékkönyvembe

Két fülemből dőlt a füst, az elmém tűzben állt
Az eszméim úgy ropogtak mint izzó gerendák
Az omló párkány szélén bátornak hittem magam
Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam

A rozzant előítéletre rozsdás kardot rántottam
Az élet zűrös dolgait jóra és rosszra osztottam
Hősökről szőtt rémmesék dúltak az agyamban
Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam

Lányarcok tükrözték megjátszott érzelmeim
Levéltárak mélyén teltek tanoncéveim
Gyászos hittérítők tanát sokáig osztottam
Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam

És belőlem is megszólalt az önjelölt tanár
Hogy szabadság, ha minden ember iskolába jár
"Minden ember", suttogtam szédült áhítattal
Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam

És aztán szapultam az összes disznó tanbetyárt
Mert úgy képzeltem, bennem többé nem tehetnek kárt
Sötét vizen szállt hajóm, mikor zendülést szítottam
Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam

Harci díszben vonultam, mert úgy képzeltem el
Hogy az elvolt ellenséggel szemben védenkeznem kell
Mi fehér s mi fekete, én kristálytisztán láttam
Ah, de elszálltak az évek, s végül megfiatalodtam

Ah, de elszálltak az évek, s végül megfiatalodtam

 
Eredeti szöveg.

Stúdiófelvétel 1964-ből.

Neil Young: Beautiful Bluebird. A dal 1985-ben íródott, de csak 2007-ben jelent meg. Szövegmotívumai máshol is felbukkannak, például a korábban fordított No Wonder című számban, de a szerző kék madár köré szőtt lírai gondolatai ebben a nótában teljesednek ki igazán.

Szépséges szajkó

A minap úton voltam kis teherkocsimmal
És megpillanatottam egy kékszajkót
A színe szembeötlött a búzaföld fölött
A nyugvó nap fényében cikázott

  Szépséges szajkó, előttem száll
  Úgy érzem, hazafelé húz
  Ha ablak tudna nyílni életem egén
  Szajkómadárként hozzád szállnék én

  Ha ablak tudna nyílni életem egén
  Szajkómadárként hozzád szállnék én

Egyszer láttam én már hasonló kék varázst
Egy lány hozta, és vitte el
Ő volt szerelmem, de nem vigyáztam rá
Egy dallamban maradt közel

  Szépséges szajkó, előttem száll
  Úgy érzem, hazafelé húz
  Ha ablak tudna nyílni életem egén
  Szajkómadárként hozzád szállnék én

  Szépséges szajkó, előttem száll
  Úgy érzem, hazafelé húz
  Ha ablak tudna nyílni életem egén
  Szajkómadárként hozzád szállnék én

Eredeti szöveg.

Erdei előadás.

Itt egy híres és mókás Beatles-dal, amit fejben úgy tartottam számon, mint réges-rég lefordítottat. Aztán egy kérdésre utánanéztem, és kiderült hogy nincs róla fordításom, és az egykori vázlataim is régen elvesztek már. Úgyhogy nekiveselkedtem még egyszer. Az első sorok még fejből mentek, a szöveg második felét viszont most kellett kitalálnom. Hát, csak remélni tudom, hogy sikerült olyan jól, mint az a változat, ami megfoghatatlanul élt emlékeim között.

Lennon-McCartney: Norwegian Wood (This Bird Has Flown).

Kocsányos tölgy (A madár sehol)

Rámkattant egy hölgy
Vagy inkább én kattantam rá
És vendégségbe hívott a hölgy
Kocsányos tölgy

  És azt mondta, érezzem
  Nyugodtan otthon magam
  Én viszont leginkább
  Ettől lettem nyugtalan

Hát, a padlón ültem
Borozgattam, jól elvoltam
A hölgy kettő felé témát cserélt
Ledőlhetnénk

  Nevetve mondta
  Hogy nemsoká kelnie kell
  Én ráérek, szóltam
  És a kiskádban aludtam el

Dél volt már, mikor
Felébredtem. A madár sehol
És talpam alatt égett a föld
Kocsányos tölgy

Eredeti szöveg.

A dal jelentőségéről sokat írtak. Én egy mondatban úgy foglalnám össze, hogy kulcskompozíciónak számít a Beatles életművében: ez az a pillanat, amikor korai popstílusuk visszafordíthatatlanul irányt vesz a pszichedélia és a gazdag zenei kísérletezés tartományai felé.

Sokan kísérleztek magyarra fordításával is. Ez itt poénköltő cimborám, Frady Endre műve.

Ezekben a hetekben újrahallgatva Cseh Tamás életművét, egyre-másra olyan dalokra bukkanok, amelyek nagyon is érdemesek volnának arra, hogy ne csak a magyar közönség ismerhesse meg őket. Íme, az egyik -- mint ha csak 2020-ról szólna.

Re-listening to the ouvre of Tamás Cseh these weeks, I keep discovering song after song which would be well worthy of exposure to the non-Hungarian speaking audience. Here is one of them, which sounds as if it directly addressed 2020.

Cseh-Bereményi: Valóság nagybátyám.

Uncle Reality 

We have been left behind
By a most beloved member of our family
My uncle named Reality
  He has embarked on travels
  Sending infrequent letters
  He has embarked on travels
  Sending infrequent letters

When a letter arrives from him
We hawk on it among us in laughs and tears
Following his patented longhand
  Observing his best wishes
  Is worth a thousand kisses
  Observing his best wishes
  Is worth a thousand kisses

Now that I live far away
I hope you all do well
And do your best to keep my memory alive
  And on long winter nights
  I still may cross your minds
  And on long winter nights
  I still may cross your minds

And let me use the moment
To call the kind attention of the family members
To the necessary precautions
  As there is often trouble
  When I'm not on the double
  As there is often trouble
  When I'm not on the double

So let me conclude by
Sending out hugs and kisses
Yours faithfully, Reality
  A name that's oh so dear
  Fills us with laughs and tears
  A name that's oh so dear
  Fills us with laughs and tears

Hungarian lyrics.

Neil Young: The Old Laughing Lady. A szám Young egyik legkorábbi munkája, 1968-as bemutatkozó szólólemezén jelent meg. Ezekban a napokban jutott megint eszembe, amikor a hagyomány szerint megnyílnak a kapuk az élők és a halottak birodalma között.

Az asztrológia hagyomány szerint tripla Skorpiónak számító Young (születési horoszkópjában a Nap, a Vénusz és az aszcendens is ebben a jegyben áll) életművében visszatérő elem a mulandóság érzete és a halál motívuma. Dalának egyszerű, verzéről verzére újabb képre szökkenő, refrén nélküli szerkezete tökéletesen illik a haláltánc réges-régi hagyományaihoz. Minderre az eredeti hangszerelés is ráerősít, bár az is igaz, hogy a nóta egy szál gitárral és szájharmonikával előadva sem veszített semmit kifejezőerejéből -- sőt, talán éppen ellenkezőleg. 

A nevetgélő néni

Sárikát ne hívjad, elköltözött
Ne csúsztass be cetlit a deszkák között
A nevetgélő néni magával vitte őt
Senki sem kap tőle új határidőt

Mire jó a szekrény, ha a fal rég nem áll?
Ne húzd az időt, menni kéne már
A nevetgélő néni a kert végébe' vár
Kifosztja a házat, aztán odébbáll

Nézd a vén iszákost, az árokba dőlt
Nem tudja, hogy nyomja vagy húzza a föld
A nevetgélő nénivel sokáig flörtölt
De az utolsó táncba a néni vitte őt

Száguldunk a sztrádán, hol sötétség honol
Megcsúszunk a lépcsőn, és korlát nincs sehol
Ágyunknál a lámpa vacogva pislákol
A nevetgélő néni súgja, így van jól

A nevetgélő néni súgja, így lesz jól

Eredeti szöveg.  

Cseh-Bereményi: Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről.

A genius that transcends space and time, William Shakespeare is practically considered to be a national treasure in Hungary. Hamlet was first staged in 1794 in Kolozsvár, which marks almost 200 years after the original production, but in fact it was among the early appearences of the author's work on the continent. A boom in translations and productions soon followed. Similarly to Goethe and Schiller being fascinated by Shakespeare on German soil, his plays were tanslated by the most revered Hungarian poets, including Vörösmarty, Arany, Kosztolányi and Lőrinc Szabó.   

The admiration of the audience mirrored that of the literary circles and to this day, theatre-goers as well as academics continue to be devoted to exploring Shakespeare's universe. Its reception is an enduring vehicle of reviving human mysteries, advancing liberal arts and presenting Western models to a society that is ever hesitant to fully adopt them.

The chanson translated here is an illustration of how Shakespeare penetrated the imagination of the most prominent urban folk singer of Budapest in the 1970s and 80s. Tamás Cseh sings the words of his lifelong collaborator Géza Bereményi, expressing an unabashed, yet playful appreciation of the Bard. The dense lyrics, evoking and commenting on three of the four greatest tragedies written by 'William the Sly' (only Macbeth is omitted here) are Shakespeare-esque in their own right. Brimming with allusions and wordplay, the song pays a hugely enjoyable hommage to the author in more ways than one.

  
A Song About William The Sly

Once upon a time in distant Denmark
There lived a crown prince who made a choice
To act as a madman and thus hide his secret
You may call it cowardice, you may call it poise

The prince was unharmed by the madness of power
But not so by the edge of a poisoned sword
His throne was taken by orderly nobles
Playing their games 'twixt peace and war

And yet the life and death of this brilliant child
Was commemorated far and wide
And his tombstone shines to this day and age
You can admire it on the theatre stage

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

On one dark night a Moorish lord
Laid his hands on the neck of his wife
And as the fair one thereby suffocated
No blood was shed in this marital strife

The ways of the heart that ever meander
Open to a new view in scene after scene
Shaken and trembling we peek over the corner
In a maze built from mirrors, the great could-have-been

And here we stand as the Moorish lord
Casting away the one we should hold
And here we stand with gaping eyes
Amazed by the craft of William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

A hunch on the back that's hard to believe
Can still be made believable
The way to achieve it is bending the world
To mirror the shape of a human cripple

The distorted world is a fit for our hero
As he embraces the crutch of the times
A man that is bent in days that are bent
Is a gentleman fine that dazzles and shines

With an itch in the back, we gaze on the man
Who shapes up to the world as only he can
As Richard the Third, before the great fall
Shined on the stage and dazzled us all

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

Our mirror is shattered, the shards are laid bare
But Mr. Shakespeare comes to the repair
And there we stand with gaping eyes
Amazed by the craft of William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

  Show me a man, be far or nigh
  Who can hold a candle to William the Sly

Hungarian lyrics.

Better sound quality and full song intro.

John Lennon 80. Nobody Told Me.

Fene se hitte

Mindenki csak beszél, és egy szót se szól
Mindenki csak szexel, és másra nem gondol
A fürdőszoba kövén a csőcselék vonul

Mindig más történik, és mi sem változik
Mindig új a fogás, és üres a fazék
Úgy hívják a trutymót, hogy finomfőzelék

  Micsoda évek, fene se hitte
  Micsoda évek, fene se hitte
  Micsoda évek, fene se hitte
  Hány zűrös év
  Hány zűrös év

Mindenki csak rohan, és közben helybe' jár
Mindenki csak győztes, és mégis hátul áll
Katmanduban rézből van az aranyszín bálvány

Mindenki csak elszáll, és senki sem repül
Mindenki csak ordít, és kussol legbelül
Egy film is készül rólunk, ha a hős előkerül

  Micsoda évek, fene se hitte
  Micsoda évek, fene se hitte
  Micsoda évek, fene se hitte
  Hány zűrös év
  Tényleg faramuci, Mama

Mindenki csak szívja, és nem tüdőzi le
Mindenki csak betép, és nem boldog vele
New York fölött UFO-k szállnak, vagy mi a fene

  Micsoda évek, fene se hitte
  Micsoda évek, fene se hitte
  Micsoda évek, fene se hitte
  Hány zűrös év
  Tényleg faramuci, Mama

Gyerünk!

Eredeti szöveg.