A legmélyebb pontról csak felfelé vezethet út.
A Parade című szám Kevin Morby emblematikus szerzeménye, amit részben annak is köszönhet, hogy a Netflix korszakos animációs sorozata, a Bojack Horseman egyik 2015-ös epizódjának végén főcímdalként bukkant fel, és itt milliók találkozhattak vele. Így igaz: a szám filmzeneként is jól funkcionál és önmagában is kiváló hallgatnivaló. Az album összefüggésében pedig további jelentést nyer: a megadó, súlytalan lebegés - aminek atmoszféráját stílusos hangszerelési és vokális megoldások teremtik meg - már a felemelkedést, a továbblépést előlegezi meg a konfliktus korábban feneketlennek tűnő mélységeiből.
Érdekes a nótát záró recitativo szövegrész: ezek a rövid zenei és olykor szövegbeli átvezetések jellemzőek a lemezre, és hangsúlyossá teszik a számokon átívelő koncepciót. A Parade kiemelt szerepét jelzi az is, hogy az utolsó sorban elhangzik az album furcsa címe: Still Life With The Rejects From The Island Of Misfit Toys - Csendélet a kidobott lakókkal a kinőtt játékok szigetéről.
Fesztivál
Ha azért jössz, hogy megtaláld magad
Gyere, kedves! Gyere, találd meg magad
És ha keresnéd, mi régen elveszett
Gyere, kedves! Gyere, még tiéd lehet
És ha hosszú volt az út
Gyere, feledd a gondot és borút
És ha majdnem összetört
Gyere, kedves! Gyere, kaphatsz még erőt
A holnap nem biztos sosem
Ha értem jön a vén halál
Az álarcom letéphetem
Azt kívánom, nyeljen el
A fesztivál
Hömpölyögve eltemet
Magába olvasztja testemet
A fesztivál
Elvesztett barátok
Várnak reám
Megfakult plakátok
Várnak reám
Ha én arra járok
Várok reám
Érkezem, távozom
Nem változom
A holnap nem biztos sosem
Kopogtathat a vén halál
Foltozom a jelmezem
Azt kívánom, ragadjon csak el
A fesztivál
Hömpölyögve eltemet
Magába olvasztja testemet
Remélem, örökké nézheted
Remélem, hogy sosem ér véget
A fesztivál
Mi újság, kérded
Én már kiszálltam, tudod
Hogy hová tartok?
Elindultam érted
Ablakod nyílik
Ereszd le a hajad
Én felmászom rajta
Mint az a királyfi
Ez egy csendélet a kidobott lakókkal
A kinőtt játékok szigetéről
