I Love You So

Paul McCartney: Home To Us.

Atyaég, mekkora szám a Beatles két ma is élő tagjától! Paul dala, amiben Ringo dobol, a mai napon jelent meg. Úgy szíven talált, hogy azon melegében fordítottam magyarra.

Kívánom, hogy egyszer minden Beatles-rajongó eljuthasson Liverpoolba, és élőben is láthassa azokat a kulisszákat, amelyek között a dalt játszódik -- és amelyek ma már nemzeti műemlékek és zarándokhelyek.

Otthon volt

Egy szűkös bérlakás, alatta rég bezárt a bolt
Nekünk az otthon volt

És jött a háziúr, és mindig véle jött a gond
Nekünk az otthon volt

A kertben hervadtak a rózsák, és mi rugdostuk a port
Nekünk az otthon volt!

És nem maradt időnk, hogy töprengjünk a jövőnkről
De mindig volt szívünk, és nem féltünk az esőtől
És ecetfák alatt, és bőrig ázva játszottunk
Ez volt a városunk
Nekünk az otthon volt

Egy kedves hölgy a sarkon néha elkapott, és konyakkal is megkínált
Anyám bent a konyhában a romok fölött álldogált és sírdogált
Mi meg rohantunk a térre, hogy ott késő estig focizzunk
Ez volt a városunk
Nekünk az otthon volt

És nem maradt időnk, hogy töprengjünk a jövőnkről
De mindig volt szívünk, és nem féltünk az esőtől
És ecetfák alatt, és bőrig ázva játszottunk
Ez volt a városunk -- yeah, yeah, yeah!
Nekünk ez minden volt
Nekünk az otthon volt

És ha elestünk az utcán, térdünkön maradt a folt
Nekünk az otthon volt

És szürke volt az ég, és sandán hunyorgott a Hold
Nekünk az otthon volt

A kertben hervadtak a rózsák, és mi rugdostuk a port
Nekünk az otthon volt!

Igen, az otthon volt -- yeah, yeah!
Nekünk az otthon volt

Eredeti szöveg.

A tavalyi év egyik legjobb filmje volt a Clint Bentley rendezte Train Dreams (Az álmok vágányán), egyik legjobb filmdala pedig az ehhez írt eredeti szám: Bryce Dessner-Nick Cave: Train Dreams.

Az elégikus, tragédiától és reményektől áthatott történet egyetlen ember sorsát követi végig, aki az USA észak-nyugati vidékén éli nagyvárosoktól távoli, csendes és elmélkedő, de nem eseménytelen életét, a vadnyugat hőskorától az 1960-as évek végéig. "Robert Grainiernek hívták, és több mint 80 évet élt Idahoban, Bonners Ferry városkájában és környékén. Élete során elutazott nyugat felé, és pár tucat mérföld híján eljutott a Csendes-óceánig. A tengert sohasem pillantotta meg. Kelet felé pedig 40 mérföldet tett meg, Libby városáig Montanában."

A végefőcímdal szövegének megírására Dessner a kultuszikont, Nick Cave-et kérte fel. Cave mély érzelmekkel teli, látomásos dalköltészete a magányos, életében értelmet kereső férfi történetében igaz otthonra talált. A dal annyira erős és egységes, hogy bár mindössze egyszer hallottam -- a film megnézésekor, több mint fél évvel ezelőtt --, de most újrahallgatás nélkül, a zenét emlékezetből felidézve tudtam magyarra fordítani a szövegét.

Álmok vonata

Láttam egy grizzlit, óriás volt
Ment a végtelen mezőn
Hallottam azt a Elvis srácot
Lányok nézték könnyezőn
És láttam, hogy valaki egy hiúzt
Egy mérföldről fejbelőtt

  De az egészet nem értem mégsem
  Csak sűrűsödnek álmaim
  Egy nőalak áll virágos réten
  S egy vonat jár az útjain
  Sűrű álmok, hosszú órák
  És úgy érzem, hogy nincs rájuk szavam

Láttam szarvast, agancsa görbe
Villámot szórt az égre fel
A hídon járt egy ember körbe
És leugrott, mert szállni kell
Láttam egy fiút, kutya volt
Férfi lett, de a halál sem vitte el

  Az egészet nem értem mégsem
  Csak sűrűsödnek álmaim
  Egy nőalak áll virágos réten
  S egy vonat jár az útjain
  Sűrű álmok, hosszú órák
  És úgy érzem, hogy nincs rájuk szavam

A távolból idáig értem
És a távolba lépek egy napon
Szavakból rakjuk utunkat
S meg nem értett csodákból
Igazságból, szeretetből
Átélt fájdalmainkból
Egy leány rakja, aki éji réten
Álmot lát egy vonatról

És közben eltelt annyi év
És annyi év és annyi év
És annyi év és annyi év
És annyi év és annyi év
És úgy érzem, hogy nincs rájuk szavam

Eredeti szöveg

Bulat Okudzsava Молитва Франсуа Вийона (Molitva Franszua Vijona) című balladáját az 1960-as években írta. Villon neve valószínűleg a cenzúra kijátszására került a címbe, hiszen a vers enélkül a kontextus nélkül ugyanúgy értelmezhető, és a szerző későbbi éveiben el is hagyta: egyszerűen "Ima"-ként hivatkozott a dalra. 

Az 1924-es születésű Okudzsava élete és művészete a XX. századi Szovjetunió kulisszái között játszódott. Grúz édesanyja és örmény édesapja meggyőződéses kommunista és aktív párttag volt; az 1930-as évek tisztogatásai során apját kivégezték, anyját pedig a Gulágra deportálták, és csak Sztálin halála után, 1956-ban rehabilitálták őket. Okudzsava ezután lépett be a pártba, ahol meglehetősen fontos kultúrpolitikai megbízást kapott: ő lett a Lityeraturnaja Gazeta versrovatának vezető szerkesztője. Ez a pozíció biztosított számára annyi szabadságot, hogy óvatosan kilépjen a megszabott műfaji és tematikus keretek közül, és nyugati mintákra, elsősorban a francia sanzon hagyományaira alapozva kezdjen alkotni.

Okudzsava lírája és prózája nyomtatásban is megjelenhetett, de előadott dalai évtizedekig csak házi magnófelvételek formájában terjedtek, így tettek szert hatalmas népszerűségre. Nem tartotta zenésznek magát, idős korában úgy nyilatkozott, hogy egy pár akkordnál többet sohasem ismert. Héthúros orosz gitáron játszott, egyszerű bontásban kísérve a saját énekét -- és éppen az intimitással hozott valami egészen újat. Hatására rengeteg fiatal fogott kézbe gitárt a Szovjetunióban is, köztük olyan, nemzeti hőssé vált szerző-előadók mint Vlagyimir Viszockij. Dalait a mai napig világszerte feldolgozzák, az Ima a lengyel Gustaw Lutkiewicz és az orosz-amerikai Regina Spektor előadásában is sokakhoz eljutott. 

François Villon imája

Amíg a Földünk körbejár
Amíg csak felkel a fény
Uram, add meg mindenkinek
Azt, amit nem is remél
Adj a vidámnak pár garast
Adj az eszesnek fejet
A gyáva alá adj gyors gebét
S hívedet el ne feledd!

Amíg a Földünk körbejár
Uram, az ország tiéd
Adj a hatalomvágyónak
Önuralomban békét
Egy nyugodt pillanatot
Adj meg a nagylelkűnek
Káinnak bűnbánatot
S hívedet el ne feledd!

Tudom, te mindenható vagy
Bölcs szemed mindenkit lát
Mint elesett katona, hiszem
Hogy vár reám a túlvilág
Csönded falára tapasztjuk
Mindnyájan süket fülünk
Így hiszünk benned, Uram
És nem értjük, mit cselekszünk

Teremtőm, én Uram
Végtelen mély zöld szemed
Amíg a Földünk körbejár
Én többet nem kérhetek
A lángból, mi folyvást lobog
A percből, mi folyvást pereg
Adj egy morzsát mindenkinek
S hívedet el ne feledd!

Eredeti szöveg.

Okudzsava élő előadása.

Paul Simon 1972-es számáról sok mindent lehetne írni, mert jóval több ez mint egyszerű gyerekdalocska. Én azonban most csak egy dolgot írok: Boldog Új Évek Kívánok! :)
 

Kodachrome

Ha eszembe jut, mennyi szart tömtek fejembe
Csoda, hogy még bármi eszembe jut
És hiába volt az iskolás okosság
A ház falán a jel nem nyit kaput

Kodachrome!
A színeink újra felragyognak
Zöldell a nyár, a holnap
A nagyvilág csupa napsütés
Oh yeah!

Kezemben fényképezőgép
Kattog a készülék
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ

Ha eszembe jut az összes régi leányzó
S elképzelem, hogy mind együtt vagyunk
Az semmi ahhoz képest, amire vágyom
De fekete-fehérben nem lesz szép napunk

Kodachrome!
A színeink újra felragyognak
Zöldell a nyár, a holnap
A nagyvilág csupa napsütés
Oh yeah!

Kezemben fényképezőgép
Kattog a készülék
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ

Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ

Mama, nézd hát, ez a Kodachrome
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ

Mama, nézd hát, ez a Kodachrome
Hadd legyen pár szép napom
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome
Mama, nézd hát, ez a Kodachrome világ
Nahát!

Eredeti szöveg

Art Garfunkellel a Central Parkban 1981-ben

Lennon-McCartney: You're Going To Lose That Girl.

A dal 1965-ben készült, a Beatles "középső", válságos, nagy stlusfordulat előtti korszakában. Még a korai rockandrollok északi szele süvít benne -- de témájában már konfliktust és veszteséget idéz, és a Help! filmhez készített kiváló stúdiókoncert-videoklip is sötét tónusú. Zeneileg ugyanakkor kiemelkedő a szerző John Lennon szenvedélyes és pontos szólóéneke, ami a falzett fekvésben kitartott "lose" ütemeiben ér a csúcsra. Ami a nóta egészét illeti, az pedig -- a zenekar több, ezidőtájt írt szerzeményéhez hasonlóan -- a középrészben éri el intenzitásának maximumát: "I make a point of taking her away from you" / "Figyelj, haver! Tetszik nekem a barátnőd". 

Lelép a barátnőd

Lelép a barátnőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd, a nőd (igen, lelép a barátnőd)

Ha nem törődsz vele ma este sem
Elveszted, kishaver (elveszted, kishaver)
Én majd törődöm vele rendesen
És jóban lesz velem (és jóban lesz velem)

Lelép a barátnőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd, a nőd (igen, lelép a barátnőd)

Ha nem lesz fontos neked, kishaver
A nő hagy téged ott (a nő hagy téged ott)
Mert nekem fontos lesz majd, azt hiszem
Aztán nézel nagyot (aztán nézel nagyot)

Lelép a barátnőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd, a nőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd (igen, lelép a barátnőd)

  Figyelj, haver! Tetszik nekem a barátnőd (nincs sok időd)
  És ott leszek, ha nem tartod meg őt

Lelép a barátnőd
Lelép a barátnőd

Lelép a barátnőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd, a nőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd (igen, lelép a barátnőd)

  Figyelj, haver! Tetszik nekem a barátnőd (nincs sok időd)
  És ott leszek, ha nem tartod meg őt

Ha nem törődsz vele ma este sem
Elveszted, kishaver (elveszted, kishaver)
Én majd törődöm vele rendesen
És jóban lesz velem (és jóban lesz velem)

Lelép a barátnőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd, a nőd (igen, lelép a barátnőd)
Lelép a nőd (igen, lelép a barátnőd)

Eredeti szöveg.

Egy újabb írországi utazás és egy újabb Christy Moore koncert emlékére: szeretettel ajánlom a dalt mindenkinek, aki érdeklődik a szigetország kultúrája iránt; külön figyelemmel azoknak, akiknek a dalban szereplőhöz hasonlóan nagyszerű édesapjuk volt... és együttérzéssel azoknak, akiknek sajnos nem. Wally Page & Christy Moore: Boy In The Wild.

Vad világ

Kint vad világ van
Gyermekem
Bármerre fordulunk
Az élet csupa bánat

Mégse búsulj!
Itt van édesapád
S amíg még gyenge vagy
A hátán visz el

Lásd be hibád!
És ha megbotolsz
Áljj újra fel, mert menni kell
Csak jó példát válassz

És ne búsulj!
Itt van édesapád
S amíg még gyenge vagy
A hátán visz el

  Az út görönyös
  De néki ismerős
  És nincs olyan teher
  Mit ő ne bírna el
  A hátán visz el

Kint vad világ van
Gyermekem
Bármerre fordulunk
Az élet csupa bánat

Mégse búsulj!
Mert az édesapád
S amíg még gyenge vagy
A hátán visz el

A hátán visz el

Eredeti szöveg

Zengessük még egy kicsit az előző dalban megpendített spirituális húrokat! Az I'll Fly Away című zsoltárt Albert E. Brumley szerezte, 1929-ben. Mára az egyik legismertebb és talán legtöbbbször feldolgozott gospel-darabnak számít; érdemes rákereseni a youtube-on, mert tényleg nagyon sok jó előadása van. Amit én választottam mindezek közül, az Gillian Welch és Alison Krauss produkciója, a 2000-ben bemutatott O Brother, Where Art Thou? (Ó, testvér, merre visz az utad?) című film soundtrackjéből. Ez a filmzenei album az év albuma Grammy-díjat is elnyerte, ami tovább igazolja, hogy olyan számról van szó, ami a mai napig sikert sikerre halmoz.

A szám népszerűségében szerepet játszik, hogy a vallásos áhítat mellett a börtönballadák világa és az amerikai déli bluegrass zenei formák is megelevenednek benne. Tehát igazi népi énekről van szó. Az európai hagyományban ma már inkább csak egyházi ünnepekhez (legfőképpen a karácsonyhoz) a kötődően ismerünk hasonló populáris dalokat, Amerikában azonban ezek a hétköznapoknak is részei.
   

Elszállok én

Hajnalfényben, mikor elfogy gyenge léptem
Elszállok én
Fenn a mennyben az Úr átölel engem
Elszállok én

  Elszállok én, nagy fényben
  Elszállok én, fenn az égben
  Várnak rám, halleluja! igen, rám
  Elszállok én

Gond nem ér, és árnyék sem kísér
Elszállok én
Mint kismadár, ültem börtönöm falán
De elszállok én

  Elszállok én, nagy fényben
  Elszállok én, fenn az égben
  Várnak rám, halleluja! igen, rám
  Elszállok én

A szív felragyog, hívnak örök holnapok
Elszállok én
Elporladnak mind a kínzó láncaink
Elszállok én

  Elszállok én, nagy fényben
  Elszállok én, fenn az égben
  Várnak rám, halleluja! igen, rám
  Elszállok én

Már csak pár nap, és rám várhat
Elszállok én
Az égi otthonunk, ahol találkozunk
Elszállok én

  Elszállok én, nagy fényben
  Elszállok én, fenn az égben
  Várnak rám, halleluja! igen, rám
  Elszállok én

Eredeti szöveg.

Johnny Cash: Hello Out There.

Johnny Cash tavaly nyáron megjelent posztumusz albuma, a Songwriter tíz olyan számot tartalmaz, amelyeket a szerző előadó 1993-ban demóként rögzített. A számok ilyen formában kiadatlanok maradtak; kevéssel később történt ugyanis, hogy Cash találkozott Rick Rubin producerrel, és kezdetét vette együttműködésük, aminek a szenzációs American Recordings albumsorozatot köszönhetjük. (Cash American abumairól az évek során több dalt fordítottam már, itt van közülük egy ikonikus darab: Deliah's Gone.) 

Bár a Songwriter albumon Rick Rubin már nem működött közre producerként, a Cash demóira történt zenekari rájátszásokkal kibővített felvételek is az American Recordings stílusához térnek vissza. Több közülük Johnny Cash legnagyobb erősségét idézi: azt, hogy dalaiban és előadásában magától értetődő természetességgel teremt kapcsolatot a hétköznapi és a transzcendens között. Kiemelkedő például az itt lefordított lemezindító nóta, amihez megkapó klip is készült.

Helló, messzeség!

Helló, messzeség! Itt a Föld bolygó
Szólít, szólít, szólít, szólít, szólít
Helló, messzeség! Mi a Földön jó
Csak porlik, porlik, porlik, porlik, porlik

Fehéren és kéken, egy izzó Nap körül
Forgunk, forgunk, forgunk, forgunk, forgunk
A csillagok ködén elhalványuló
A sorsunk, sorsunk, sorsunk, sorsunk, sorsunk

Helló, messzeség! Mi itt a Tejúton
Szállunk, szállunk, szállunk, szállunk, szállunk
A békés életet, mit el nem nyerhetünk
Csak várjuk, várjuk, várjuk, várjuk, várjuk

Helló, messzeség! A Csillagnak fejet
Hajtunk, hajtunk, hajtunk, hajtunk, hajtunk
És a Kezdet és a Vég uralkodik majd
Rajtunk, rajtunk, rajtunk, rajtunk, rajtunk

  S mikor felvonul a földünkön
  A mennybéli sereg
  Akkor kürtöt fújnak az angyalok
  A tengerek felett

  És az Úr leszáll, és velünk marad
  És itt királysága lesz
  És felragyog az örök Nap
  Az éjszakánk felett

Helló, messzeség! Helló, messzeség!
Helló, helló, helló, helló, helló

Eredeti szöveg

Neil Young: Like A Hurricane. OIyan számról van szó, amelyet általában még azok is ismernek, akiknek egyébként kevesebb fogalmuk van a szerző-előadó immár 60 éves, változatlanul friss életművéről.

Az 1977-es Like A Hurricane a klasszikus rockzene paradigmáján belül szólal meg -- ilyen módon azonnal követhető mindenki számára, akit valaha elkapott ez a stílusirányzat. A stúdiófelvétel a szám kellős közepébe csap (a hangmérnök ugyanis az adott ponton kezdte rögzíteni a stúdióban zajló improvizációt) ezzel még tovább fokozza az instant hatást. Young éneklő gitárja pedig gondoskodik róla, hogy a kompozíció nyolc és fél percen át se veszítsen érzelmi intenzitásából.

A dalszöveg első hallásra szintén a rockműfaj ismert toposzait és fordulatait hozza, vagyis a zenéhez hasonlóan jól követhető a közönség több generációja számára. A felszín alatt azonban egy rendkívüli férfi-nő találkozás drámája bontakozik ki: ez a lelki élmény teszi igazán különlegessé a számot, és kétségtelenül ez fűti az egész zenei produkciót is.

 
Mint a hurrikán

Tömeg volt a bárban ahol megsejtettelek
Csillagfényt szórtál a füst felett
A holdsugárba léptél, és én ott voltam veled
Fellángolt két sötétlő szemed

  Tombolsz mint a hurrikán
  Csendes szem körül
  A szélvész engem szétzilál
  A szívem néha nyugalmat kíván
  Szeretnélek, de a szélvész szétzilál

Azt álmodtam rólad, hogy csak álmaimban élsz
A valóság hozzád már túl kevés
Egy tökéletes pillanatban az ajkamon a bőröd ott van
De egyszer csak a ködfátyolba lépsz

  Tombolsz mint a hurrikán
  Csendes szem körül
  A szélvész engem szétzilál
  A szívem néha nyugalmat kíván
  Szeretnélek, de a szélvész szétzilál

Azt álmodtad rólam, hogy csak álmaidban élek
A valóság hozzád már túl kevés
Egy tökéletes pillanatban az ajkamon a bőröd ott van
De egyszer csak a ködfátyolba lépsz

  Tombolsz mint a hurrikán
  Csendes szem körül
  A szélvész engem szétzilál
  A szívem néha nyugalmat kíván
  Szeretnélek, de a szélvész szétzilál

Eredeti szöveg

Egy zsenivel lett szegényebb a világ: R.I.P. Brian Wilson, 1942-2025.

Wilsonról sokat írtam az évek során...  most beszéljen magáért -- és magáról -- ez a dal, 2008-ból.

Brian Wilson-Scott Bennett: Southern California.

Fényes Kalifornia

Álmodtam én, hogy három testvér
Együtt zenél, összhangban él
Fényben, szélben az óceánparton
És a rádióban dalukat hallom

  Fényes Kalifornia
  Az álmok vándorútja
  És ha itt ébredsz fel
  Megteltél élettel

A víz szikrázott a napsütésben
A hangunk áradt fejemben s az Égben
Csengett-bongott a nevetésünk
Fényes Kalifornia
Mindig ráértünk

  Fényes Kalifornia
  Az álmok vándorútja
  És ha itt ébredsz fel
  Megteltél élettel

Ó, ó, ó, oly varázsos, ha ébren álmodsz
És nyitott szemmel a csodát látod
Ó, ó, ó, oly varázsos, észre sem vettem
És egy nap ott voltam a történelemben

Szörfözők árnya a lebukó Napban
Indulunk kell már, a moziban új film van
Lányok, szerelmek, ne érjen véget!
Addig peregjen, míg tart az élet

  Fényes Kalifornia
  Az álmok vándorútja
  És ha itt ébredsz fel
  Megteltél élettel

Mau mama yama glory, hallelujah
Mau mama yama glory, hallelujah

Eredeti szöveg

Élő elóadás

A világon sokan sokfelé képzelik úgy, hogy ismerik az amerikai életet, de ezt valószínűleg inkább felszínes médiabenyomásokra alapozzák. A jobb megismerésben viszont segíthet az önkifejező és önreflexív amerikai zene, amely legalább 70 éve az egész világon hallható. Ennek jegyében fordítottam már több dalt (például Johnny Cash és Bruce Springsteen számait), és ugyanebbe a sorba tartozik a mostani nóta is a 2024-es év (egyik) legjobb Americana-albumáról: Gillian Welch: The Day The Mississippi Died. 

A szám címe lesújtó: a nagy folyó halála az egész ország halálának metaforája. A végletes megosztottság, gyűlölködés, a másképpen vélekedők lenézése pontosan ugyanúgy sújtja az USA-t mint Magyarországot, vagy a világ rengeteg másik társadalmát. A különbség talán csak annyi, hogy az összetartozást, egymás segítését és a jószomszédi viszonyt maguk az amerikaiak nem is olyan régen még társadalmuk központi értékeiként tartották számon.

A szöveget sűrűn meghintették olyan kulturális utalásokkal, amelyek nehezen követhetők vagy akár teljesen ismeretlenek is lehetnek a nem amerikai közönség számára. Ilyen például Philadelphia Kensington nevű városrészének név szerinti említése (ami a társadalmi lepusztulás és a drogkereskedelm szinonímája) vagy a rabszolgatartó uraság lovát megcsípő kék dongó népmesei históriája. Ezek annyira speciálisak, hogy a magyar változatban nem őriztem meg őket szó szerint. Ahol viszont lehetségesnek láttam, ott igyekeztem minél pontosabban ragaszkodni az eredeti szöveghez.

A Mississippi iszaptengerén

Fenn az Erie partján a karaj zsírba' sül
És tíz ujját megnyalja, ki a nőegyletben ül
Kaliforniában pedig a szója megy nagyon
Nekem jöhet bármi, a tálon nem hagyom

A szomszédhoz úgy szólok, ahogy én várnám szavát
Bár kicsapta a kutyát, és kivágta a fát
Az ugatást nem állom, és hiányzik a lomb
De ha attól, hogy mást gondol, még senki sem bolond

Hát kimondom, ha fáj is, mert az ember szóból ért
Amit tönkretettünk, mindennél többet ért
Közös még a földünk, de nem közös az ég
És vitázni sem tudunk, hát mi szólhatnánk még?

  Hát tölts rá, jóbarátom
  Ha túlcsordul se bánom
  Víz vagy whisky
  Párolgó remény
  Igyunk áldomást belőle
  Egy régi ismerősre
  A Mississippi iszaptengerén

A város szélén láttam a lélekháborút
Leolvadt az elme, és fellángolt a kút
Démonok kacagtak az emberek fején
Mások felzokogtak, és ordítottam én

És körmeimmel ásva kutattam ősanyánk
A Föld mélyéről ő tán békét hozhatna ránk
De ti körbevettetek és kigúnyoltatok
Ébren rémálmodni már megszokott dolog

  Hát tölts rá, jóarátom
  Ha túlcsordul se bánom
  Víz vagy whisky
  Párolgó remény
  Igyunk áldomást belőle
  Egy régi ismerősre
  A Mississippi iszaptengerén
  A Mississippi iszaptengerén

Megbotlott a pónim, és az égig ugratott
És ott ítéltek rólam: tovább nem szállhatok
Most úgy érzem, a nótám lassan véget ér
Nem volt rossz a téma, ha dalban is megél

  Hát tölts rá, jóbarátom
  Ha túlcsordul se bánom
  Víz vagy whisky
  Párolgó remény
  Igyunk áldomást belőle
  Egy régi ismerősre
  A Mississippi iszaptengerén

 Eredeti szöveg

Robbie Robertson: Stage Fright.

Ez az 1971-es dal a Bandtől ékes példája a zenekar egyes tagjai és egyben az egész alkotóközösség tálentumának. A számot a szólógitáros Robertson írta, de nem ő akarta elénekelni, hanem a billentyűs-énekes Richard Manuelt szánta előadónak. Manuel, akit a zenekar első számú énekesének szokás tartani, azonban úgy vélte, hogy a nóta még jobb helyen lesz a basszista Rick Dankonál. Így született meg a tökéletes előadás: Danko mélyen átélt, felfokozott, zaklatott vokális produkciója (élőben is) az egyik leghitelesebb beszámolóvá teszi a dalt, amit valaha is írtak az előadóművészetről.

Sok mindent ki lehetne még emelni a produkcióból, a feszes és ihletett zenekari hangszereléstől Garth Hudson hangulatfestő orgonaszólójáig, de a szövegnél maradva: a pszichés határhelyzet ábrázolásához a perspektíva folyamatos, vibráló váltogatása is hozzájárul. A sorok három nézőpont között pattognak: hol a kisgyereket, hol a belőle lett színpadon álló sztárt, hol a közönséget látjuk -- és mindhárom szereplő egyszer mint "ő", máskor mint "te", megint máskor mint "én" jelenik meg a dalban.

A dalt éneklő Rick Danko szíve álmában állt meg 1999-ben, 55 éves korában.
 

Lámpaláz

Volt egy magányos kisgyerek
Aki sok mindent megszenvedett
És egy nap elérte a nagy siker
De attól még valahogy élni kell

  És reflektorfényben állva
  Az ember ugyanolyan árva
  Dermesztő lámpaláza
  Ha végül eleresztené
  Ő máris újra kezdené

Nekem is tűzben ég a torkom
És ezen nem segít a doktor
Csak foltozgatom álruhámat
Amiben nagyszerűnek látnak

  De a reflektorfényben állva
  Az ember ugyanolyan árva
  Dermesztő lámpaláza
  Ha végül eleresztené
  Ő máris újra kezdené

És a hősöd, hogyha egyszer
Bevallja, hogy fél nagyon
Higgy neki, mert ő is ember
Hiába dalol szárnyalón, ó...

Inged vizes, a szád kiszárad
Mikor megfordulnak utánad
Nem látsz át a sűrű füstön
De érzed, közel már a függöny

  Mert reflektorfényben állva
  Az ember ugyanolyan árva
  Dermesztő lámpaláza
  Ha végül eleresztené
  Ő máris újra kezdené

Ugye, újra kezdenéd?
Tapsoljuk megint vissza
Hogy még egyszer eljátssza!
Ugye, imádod a nagy zenészt?

Eredeti szöveg

George Harrison: Cockamaime Business.

Harrison 1989-es nótája új dalként szerepel a Best of Dark Horse 1976-1989-es válogatásalbumon. Ennél kifejezőbb beszámoló nem is születhetett volna arról, miként vélekedik a zeneiparról, benne saját szerepéről és kínjairól az az ex-Beatle, akinek legújabb száma kevéssel korábban még minden létező slágerlistát vezetett.

A dal tele van szakmai és önéletrajzi utalásokkal, amelyek közül a legfontosabbakat ki is emeltem: ezekre kattintva el lehet jutni a háttérinformációkhoz.

Baszomfüttyös biznisz

Gary Moore Johnny Boy című dalát, az ír daloskönyv oly sok darabjához hasonlóan, én Christy Moore előadásában ismertem meg. Christy hatalmas műgonddal válogatja ki és tisztítja meg a sallangoktól ezeket a dalokat, amelyek persze önmagukban is értékesek. 

A Johnny Boy megtévesztő egyszerűségű szám, valóságos gyöngyszem. Gary Moore elhunyt zenészbarátja, Phil Lynott emlékére írta, de tartalma jóval túlmutat a személyes emlékezésen. "Ez a megnyutgató, lélekteli ballada olyan teret alkot, amelyben minden hallgató otthon érezheti magát", kommentálta a dalt a feldolgozó előadó. Ami a szám elején még fantáziának tűnik, az a ritmizált tudtavilágban lassan valósággá válik -- és Johnny Boy immár ott lebeg az ír szigetet benépesítő szellemek között.

Johnny Boy

Hogyha feltámad a szél
Wicklow hegyei felől
Mint ha hozzám beszélnél
Johnny boy
Oh, Johnny boy

És ha messze bámulok
Át a Shannon vize fölött
Mint ha látnám mosolyod
Johnny boy
Oh, Johnny boy

  Ha barnul a levél
  Mert közelít a tél
  És elfárad a nap
  Újra rád gondolok én

Most feltámad a szél
Wicklow hegyei felől
S hallom, hozzám beszélsz
Johnny boy
Oh, Johnny boy

  Ha barnul a levél
  Mert közelít a tél
  És elfárad a nap
  Újra rád gondolok én

És messze bámulok
Át a Shannon vize fölött
Ahol látom mosolyod
Johnny boy
Oh, Johnny boy 

Eredeti szöveg

Gary Moore előadása

A tavalyi év egyik legjobb (van, aki szerint "a" legjobb) americana-produkciója Gillian Welch és David Rawlings Woodland című albuma volt. Hosszú és sikeres pályafutás legutóbbi állomása a lemez, aminek nyitódala megint csak olyan szám, amiről a régi kérdés jut eszembe: vajon miért nem születnek ilyen dalok magyar nyelven? Empty Trainload Of Sky. 

Hiányrakomány

Eredeti szöveg

Gillian & Welch élőben

Nyugodjék békében Garth Hudson (1937-2025), a The Band billentyűs-harmonikás-szaxofonos-mindenese, az egy személyes "banda a bandában", és a felejthetetlen zenekar utolsó tagja, aki még köztünk volt -  egészen tegnapig.

Bob Dylan: When I Paint My Masterpiece

Csak fessem meg a főművemet

Rómában jártam, a kőtengerben
Magam követtem ősök lábnyomát
Már duplán láttam, nem így képzeltem
A Spanyol lépcsőn az éjszakát
Na jól van, irány most már a szállodám!
Egy karcsú görög lány az ablakból integet
Még tegnap szólt, hogy megvár engem
Csak fessem meg a főművemet

Végtelen órák a Colosseumban
Dögkór emésztett a vadak között
Dzsungel királya! Rád nézni se bírtam
A poros országút úgy meggyötört
Vonat köröz az emlékeim nyarában
Vadlúdcsapat és nehéz fellegek
Egy szép nap mindez felzeng egy rapszódiában
Csak fessem meg a főművemet

  Koszos gondolában az óceánt róva
  Visszavár engem hazám és a Coca Cola

Rómából később Brüsszelbe repültem
A lelkemet majdnem kirázta a gép
Az utcán a lányok szívkagylót ettek
És reverendában vonult a nép
Az újságírók cukorkát rágtak
A rendet sorfal tartotta meg
Egy szép nap talán másképp lesz minden
Csak fessem meg a főművemet

Eredeti szöveg

A Band a stúdióban

Dylan saját előadása, a közelmúltból

A masterpiece is a masterpiece.

Boldog új évek kívánok!

Bruce Springsteen: Hungry Heart

A Főnökkel júniusban lehet talákozni a prágai reptéren, az elmaradt tavalyi koncert pótlásán.

Éhes szív

Otthon asszony várt két gyerekkel
De egy nap fogtam, és elszeleltem
A folyó sem tudja, hogy merre tart
Én is vettem egy-két rossz kanyart

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

Leszólítottam, és ő válaszolt
Aztán elmúlt, ami köztünk volt
Sok mindenre még nem jutottam
Most is az utcát járom nyitottan

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

  La-la-la-la-la-la, oh
  La-la-la-la-la-la, oh

Te is vágyod már a nyugalmat
Te is keresed az otthonod
A bölcsek akármit is mondhatnak
Egyedül lenni nem jó dolog

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

  Oh yeah

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

  La-la-la-la-la-la, oh
  La-la-la-la-la-la, oh

Eredeti szöveg
Stúdiófelvétel
2024-ben is ugyanaz a dög

Az idei évre visszatekintve, egyik nagy koncertélményem Jenny Lewis fellépése volt a nashville-i Ryman Auditoriumban. A közönség végig állva ünnepelt a két órás koncerten, a százharminc éves padsorok között, igazolva azt, hogy bár a gyerekszínészből lett indie rock szerző-előadó Lewis sohasem vált nemzetközileg ismert szupersztárrá, egy bizonyos kulturális közegben ikonnak számít.

A koncertet ezzel a keserédes, vallomásos ráadásszámmal fejezte be. Jenny Lewis: Acid Tongue.

Savas nyelv

Elvittem a vargához
Egy lyukas, rossz cipőt
Ő rám nézett, és így szólt
Megfoltozhatom Önt *

Elnézést kérek
De én így elvagyok
Van egy pár barátom
Bár mind hitehagyott
Engem hiába fűznél
Engem hiába fűznél
Csak hazugságom űzném

Jártam én is Délen
Nyeltem elég savat
Padlót fogtam aztán
Az sem volt nagy kaland
Feltápászkodtam lassan
És mentem csak tovább
Józan épp nem voltam
Kellett a társaság

És megtaláltam akkor
Ölelő kedvesem
Vége lett, de tudtam
Hogy újra megteszem
Ha ott ülnék a tűznél
Ha ott ülnék a tűznél
Én hazugságom űzném
Csak hazugságom űzném

Te sem láttál engem
A folyóparton lenn
Álltam és csak néztem
Szívem sodródik el

Függök a magánytól
Letettem a drogot
Annyit mondhatok csak
Nem volt vidám dolog
Már jól esne, ha fűznél
Ha engem újra fűznél
És ott ülnénk a tűznél
És ott ülnénk a tűznél

Eredeti szöveg.

* A dalt felütő sorok Shakespeare Julius Caesar c. drámáját idézik (I. felvonás 1. szín)

George Harrison: Be Here Now.

Harrison 1973-as dala, ami a keleti (elsősorban a buddhista, illetve azt megelőzően is a hindu) világszemlélet hat át, tartós kulturális hatást gyakorol. Újra meg újra felfedezik és utalnak rá, például az Oasis egyik albuma is innen kölcsönözte a címét. A szám a napokban kapott új hivatalos mixet és videoklipet.

Ami most él

Ami most él
Csak az él
Sehol sincs
Ami tegnap volt

Bármi volt
Csak ez él
Sehol sincs
Ami tegnap volt
Kimúlt

  Mondd, hogyan élhetnél
  Képzelt életet
  Hagyd el

  A tudat ha elkalandozik
  Erre-arra
  Már tudatlanság

Ami van
Csak az él
Sehol sincs
Ami tegnap volt

Ami most él
Csak az él
Sehol sincs
Ami tegnap volt
Kimúlt

Eredeti szöveg.

R.I.P. Kris Kristofferson 1936-2024.

Korszakalkotó szerző és előadó volt, aki életével is megtestesítette mindazt, amiről dalai szóltak. Fel sem tudnánk sorolni sorsának fordulatait, amelyek a Rhodes ösztöndíjas oxfordi diákságtól a helikopterpilóta-pályán és a Columbia Studios nashville-i irodáinak takarításán át a harmincéves kora után érkező világhírig repítették. No de talán nincs is erre szükség, hiszen dalai egy csapásra megteremtik azt az atmoszférát, amelyben úgy érezzük, mi is ott vagyunk mellette, és vele együtt élünk át mindent. Így van ez 1971-es nótájában is: The Silver Tongued Devil And I.

Vén ördög ezüstös nyelvvel

A múltkor lementem a Pajkos Csárdába
Hogy vegyek és igyak egy sört
És volt ott egy lányka, egészen árva
A sarokban, sötétben ült

Én pohárról pohárra próbálkoztam
Hogy mondjak neki bármi jót
De megszólalt az ördög, és ezüstös nyelvvel
Helyettem fűzte be őt

  Én szóltam, figyelj csak!
  Most az ördög beszél
  Az ő hangja nem én vagyok
  A szándéka hamis és gonosz
  A vigyora ferdén ragyog

  És sosem képes semmi másra
  Bajt kavar, aztán lelép
  Énbennem lelt cinkostársra
  A szememben látod szemét

  De a gonosz vén ördög ezüstös nyelvvel
  Egy csatát sem veszíthet el
  Ha szemem lehunyom, ő ébren marad
  És álmomban küzd meg velem

És tudta ez a lány is, mint az összes másik
Hogy most kéne felállnia
De bármit beszéltem, ő ott maradt mégis
Erős volt a mágia

És kitárta lelkét a titkos veszélynek
A karistolt asztal fölött
Hogy valaki csalással átölelje
És aztán elhagyja őt

  Én szóltam, figyelj csak!
  Most az ördög beszél
  Az ő hangja nem én vagyok
  A szándéka hamis és gonosz
  A vigyora ferdén ragyog

  És sosem képes semmi másra
  Bajt kavar, aztán lelép
  Énbennem lelt cinkostársra
  A szememben látod szemét

  De a gonosz vén ördög ezüstös nyelvvel
  Egy csatát sem veszíthet el
  Ha szemem lehunyom, ő ébren marad
  És álmomban küzd meg velem

Eredeti szöveg. 

További Kristofferson-dalok a blogon. 

Neil Young: Music Arcade. Egy nem igazán sikeres album, az 1996-os Broken Arrow gyöngyszeme a dal, ami váratlanul bukkan fel a torzított zenekari hangzás végtelennek tetsző tengeréből.

Egyben a magyarországi Young-recepció kulcsszámáról is beszélünk, ez volt ugyanis a Neil Young Sétány nevű cover band genezise, húsz évvel ezelőtt. Huzella Péter, Rátóti Zoltán és Tóth István triója azóta is Sülyi Péter magyar szövegével énekli Neil Young nótáit, köztük ezt a számot, Szájon át  címmel. A Szájon át szövegét nagyon szeretem és nagyra tartom, de egyben úgy vélem, hogy Sülyi a dal végére túlságosan eltávolodik az eredetitől, illetve a refrén egy pontján is jelentősen értelmet változtat. Ezért gondoltam egyet, és elkészítettem (és akkor már demóként el is prüntyögtem) a saját változatomat.

Kaparós sorsjegy 

Volt-e, hogy elbuktál?
És le is buktál közben?
Volt-e, hogy jött az este
És egyedül talált?
Ha megesett, hát mondd csak el
Az életed jobban érdekel
Mint a vibráló kék fény
A képernyőn

Velem az volt, hogy mentem
A forgalommal szemben
Gyalog a országúton
Hogyan is éltem túl?
Hátizsákomban szennyes
Markomban kaparós sorsjegy
Ha nyerek, kimosom tényleg
Hogyan is éljem túl?

Volt-e, hogy elbuktál?
És le is buktál közben?
Volt-e, hogy jött az este
És egyedül talált?
Ha megesett, hát mondd csak el
Az életed jobban érdekel
Mint a vibráló kék fény
A képernyőn

Volt-e, hogy megtalált
Téged egy éhes ember?
És mosni kezdte a szélvédőt
Amíg a lámpa vált?
Vizes szemébe néztél
De pénz, az nem volt kéznél
Csak szólt a rádió

Volt-e, hogy elbuktál?
És le is buktál közben?
Volt-e, hogy jött az este
És egyedül talált?
Ha megesett, hát mondd csak el
Az életed jobban érdekel
Mint a vibráló kék fény
A képernyőn

Az égen üstökös látható
Ez olyan furcsán megnyugtató
Egész lassúnak tűnik
A száguldás
Köszi szépen, hogy rám szántál
Az idődből pár percet!
Akkor most búcsúzom

Eredeti szöveg

Sülyi Péter szövege

John Fogerty: Lodi. Régi kedvecem ez a 1969-es szám, ami tipikus "B oldalas nóta" a Creedence Clearwater Revival életművében -- vagyis más szóval: simán elbújhat mögötte a népszerű rockzenei produkciók 99%-a.

Lodi létező város a termékeny Kaliforniai-völgyben. Talán nem olyan reménytelen hely, mint ahogyan a dal ábrázolja; no de a számot nem is a történelmi hitelesség, hanem egy hangulat mesteri megfestése miatt lehet nagyon szeretni.

Ladány 

Nagyjából egy éve volt
Hogy elindultam én
Csábított a hírnév
A nagy pénz s nagy remény
Aztán egész máshogy lett
De minek is ragozzam?
Nagy ég! Ladányban ragadtam

Egy vasúti szárnyvonalra
Szólt egyirányú jegyem
Ha valaha továbbállok
A két lábam visz el
Elfogyott a pénzem
És egymagam maradtam
Nagy ég! Ladányban ragadtam

Az újságok megírták
Hogy az élet nagyszerű
Hol csúszhattam félre?
Már a dal sem egyszerű
Jó ötletnek tűnt egy este
A falunapi forgatagban
De nagy ég! Ladányban ragadtam

Ha csak egy százast kaptam volna
Minden számomért
A minden esti részeg
Beszólásokért
Rég visszatértem volna
Ahhoz, kit otthon hagytam
De nagy ég! Ladányban ragadtam
Nagy ég! Ladányban ragadtam

Eredeti szöveg.

A kislemez A oldala: Bad Moon Rising.

Robbie Robertson: The Night They Drove Old Dixie Down.

A Band 1969-es dala, amivel később Joan Baez is nagy sikereket ét el, több hónapos kutatómunka eredménye. A kanadai születésű Robertson amerikai muzsikustársa, a dalban szólót éneklő Levon Helm segítségével bújta a közkönyvtárakat, hogy hitelesen idézhesse fel az USA polgárháborújának korát.

A lírai hős, Virgil Caine a hétköznapi embert testesíti meg, aki tehetetlenül kénytelen elszenvedni, ahogyan a háború elpusztítja családját és szülőföldjét. A címben szereplő Dixie nem más mint az amerikai Dél beceneve, de a szöveg nem foglal állást azon túl, hogy elsiratja a pótolhatatlan veszteségeket. A történetben északi és déli tábornokok csapatai masíroznak fel és alá, utánuk pedig nem marad más mint a puszta föld és a temetők a határban.

A dal ma szóljon Dixie-ért

Virgil Caine vagyok én
Csak egy vasúti közlegény
Aki azt látta '65 telén
Hogy a régi sín már nincs helyén

Mire Stoneman belovagolt
A falunk már sehol se volt
És később Richmond is égett
Szememben a füst, amíg élek

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

A házunk Tennessee-ben állt
Az asszony hirtelen felkiált
Virgil, gyere gyorsan ki!
Ott vonul Robert E. Lee

Egész nap fát vágok, ha kell
És a munkabér sem érdekel
És senkit nem hibáztatok
De a legjobbjaink nem pótolhatók

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

Apám arra tanított
Hogy a föld kenyeret ad
A bátyám arra tanított
Hogy ne hagyd magad

Tizennyolc volt, már nem gyerek
Egy jenki fegyvere ölte meg
A temető mögött mély a sár
Fejét lehajtja mind, ki arra jár

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

 
Eredeti szöveg.

Stúdiófelvétel. 

Bár egykor a Tanácsköztársaságot ünnepeltünk március 21-én, a mai nap sokkal inkább a költészet világnapja. Ennek örömére, tessék, egy egészen frissen fordított Bob Dylan szám: Every Grain Of Sand. 

Dylant pályájának ezen a pontján, 1981-ben már előszeretettel hasonlították a nagy szimbolistákhoz, például William Blake-hez vagy Paul Verlaine-hez. Amint ez a verse is igazolja, teljesen megérdemelten. Lírájában összekapcsolódik a személyes, a mitológiai és a metafizikai -- és persze a legszebb, hogy az előadás megformálása, az ének és a szájharmonika tovább árnyalja és gazdagítja a tartalmat. Ráadásul a szerző-előadó a mai napig játssza a dalt; jelenlegi turnéján ezzel a számmal szokta zárni koncertjeit. Így sikerült jó szerencsémre meghallgatnom tavaly San Sebastianban, és nemrég Fort Lauderdale-ben is.

Minden szem homok

Eredeti szöveg.