Neil Young Don't Let It Bring You Down című 1971-es száma a szerző-előadó látomásszerű, álom és ébrenlét határán lebegő alkotásainak során gyarapítja -- más szóval a psziché tudattalan tartományára nyit ablakot, három rövid perc erejéig.
Vázlatosan ábrázolt cselekménye az utcán, még pontosabban az út szélén játszódik, ahol két névtelen öregember utolsó óráit követhetjük nyomon. Egyikük az árokban hever öntudatlanul és menthetetlenül: benne saját emberi kondíciónk reménytelenségére ismerhetünk. Másikuk azonban mint ha csak a görög mitológiából lépne elő: maga Teiresziasz, a vak jós, aki mindenki másnál pontosabban látja az eljövőt. A jós azt a rejtett képességünket jeleníti meg, hogy mégis csak képesek vagyunk felfogni, mi történik velünk a világban.
A titok, amitől "Teiresziasztól" értesülhetünk, sem több, sem kevesebb mint hogy a közösségi sodródásból eredő pusztulás elkerülhetetlen. A romlás kulturális és spirituális gyökerű (a dalban "várkastélyok égnek"), a fizikai síkon megtapasztalt leépülés, amit a kietlen és részvétlen városi környezet szimbolizál, ennek már csak a következmény.
A refrén, ami a dal végén háromszor is megismétlődik, és aminek jelentőségét az uniszónóban játszó gitár, zongora és dob hangsúlyozza, ugyanakkor váratlan fordulattal szenélyesen szólítja meg a hallgatót: arra biztatja, hogy ha saját maga változni szeretne, keressen hozzá társat. Az apokalipszis világának személyes optimizmusa (amit a dalcím is kiemel, a magyar fordításban: Ne csüggedj, kedvesem) ily módon az amerikai pszichológus, Eric Berne néhány évvel korábban megjelent, Emberi játszmák című korszakalkotó művének konklúzióját visszhangozza: "az emberi faj számára nincs, de tagjai számára van még remény."
Ne csüggedj, kedvesem
Út szélén fekszik egy öregember
És dübörög a forgalom
Vaksi a Hold, babona dereng fel
A fényreklámokon
Reggeli szél söpör föl a járdán
És hord szórólapot
Az út szélén halt meg az öregember
Szemén a Nap ragyog
Ne csüggedj, kedvesem!
Csak várkastélyok égnek
De lám, egymásra néznek
Akik különbözők
Fürgén közelít a vak ember
Kezében az eljövő
Hogyha a csatorna fele nézel
Úgy jobban érthető
Vörösen szaggat a nagy esőben
A szirénák szava
Ott a fehér bot a temetőben
Ha egyedül mégy haza
Ne csüggedj, kedvesem!
Csak várkastélyok égnek
De lám, egymásra néznek
Akik különbözők
Ne csüggedj, kedvesem!
Csak várkastélyok égnek
De lám, egymásra néznek
Akik különbözők
Ne csüggedj, kedvesem!
Csak várkastélyok égnek
De lám, egymásra néznek
Akik különbözők
