Az idei évre visszatekintve, egyik nagy koncertélményem Jenny Lewis fellépése volt a nashville-i Ryman Auditoriumban. A közönség végig állva ünnepelt a két órás koncerten, a százharminc éves padsorok között, igazolva azt, hogy bár a gyerekszínészből lett indie rock szerző-előadó Lewis sohasem vált nemzetközileg ismert szupersztárrá, egy bizonyos kulturális közegben ikonnak számít.
A koncertet ezzel a keserédes, vallomásos ráadásszámmal fejezte be. Jenny Lewis: Acid Tongue.
Savas nyelv
Elvittem a vargához
Egy lyukas, rossz cipőt
Ő rám nézett, és így szólt
Megfoltozhatom Önt *
Elnézést kérek
De én így elvagyok
Van egy pár barátom
Bár mind hitehagyott
Engem hiába fűznél
Engem hiába fűznél
Csak hazugságom űzném
Jártam én is Délen
Nyeltem elég savat
Padlót fogtam aztán
Az sem volt nagy kaland
Feltápászkodtam lassan
És mentem csak tovább
Józan épp nem voltam
Kellett a társaság
És megtaláltam akkor
Ölelő kedvesem
Vége lett, de tudtam
Hogy újra megteszem
Ha ott ülnék a tűznél
Ha ott ülnék a tűznél
Én hazugságom űzném
Csak hazugságom űzném
Te sem láttál engem
A folyóparton lenn
Álltam és csak néztem
Szívem sodródik el
Függök a magánytól
Letettem a drogot
Annyit mondhatok csak
Nem volt vidám dolog
Már jól esne, ha fűznél
Ha engem újra fűznél
És ott ülnénk a tűznél
És ott ülnénk a tűznél
* A dalt felütő sorok Shakespeare Julius Caesar c. drámáját idézik (I. felvonás 1. szín)
