R.I.P. Kris Kristofferson 1936-2024.
Korszakalkotó szerző és előadó volt, aki életével is megtestesítette mindazt, amiről dalai szóltak. Fel sem tudnánk sorolni sorsának fordulatait, amelyek a Rhodes ösztöndíjas oxfordi diákságtól a helikopterpilóta-pályán és a Columbia Studios nashville-i irodáinak takarításán át a harmincéves kora után érkező világhírig repítették. No de talán nincs is erre szükség, hiszen dalai egy csapásra megteremtik azt az atmoszférát, amelyben úgy érezzük, mi is ott vagyunk mellette, és vele együtt élünk át mindent. Így van ez 1971-es nótájában is: The Silver Tongued Devil And I.
Vén ördög ezüstös nyelvvel
A múltkor lementem a Pajkos Csárdába
Hogy vegyek és igyak egy sört
És volt ott egy lányka, egészen árva
A sarokban, sötétben ült
Én pohárról pohárra próbálkoztam
Hogy mondjak neki bármi jót
De megszólalt az ördög, és ezüstös nyelvvel
Helyettem fűzte be őt
Én szóltam, figyelj csak!
Most az ördög beszél
Az ő hangja nem én vagyok
A szándéka hamis és gonosz
A vigyora ferdén ragyog
És sosem képes semmi másra
Bajt kavar, aztán lelép
Énbennem lelt cinkostársra
A szememben látod szemét
De a gonosz vén ördög ezüstös nyelvvel
Egy csatát sem veszíthet el
Ha szemem lehunyom, ő ébren marad
És álmomban küzd meg velem
És tudta ez a lány is, mint az összes másik
Hogy most kéne felállnia
De bármit beszéltem, ő ott maradt mégis
Erős volt a mágia
És kitárta lelkét a titkos veszélynek
A karistolt asztal fölött
Hogy valaki csalással átölelje
És aztán elhagyja őt
Én szóltam, figyelj csak!
Most az ördög beszél
Az ő hangja nem én vagyok
A szándéka hamis és gonosz
A vigyora ferdén ragyog
És sosem képes semmi másra
Bajt kavar, aztán lelép
Énbennem lelt cinkostársra
A szememben látod szemét
De a gonosz vén ördög ezüstös nyelvvel
Egy csatát sem veszíthet el
Ha szemem lehunyom, ő ébren marad
És álmomban küzd meg velem
