Két amerikai indián dallal folytatnám. Bár tudom, ez a kifejezés ma már divatjamúlt, helyette "őslakosoknak", "őshonos népeknek" vagy "első nemzeteknek" nevezik ezeket a közösségeket, illetve mindinkább az egyes törzsek, népek, népcsoportok egyéni nevét használják -- amiből persze rengeteg van.
Floyd Red Crow Westerman dakotai sziú szerző és előadó, generációjának egyik legismertebb őslakos alkotója volt az USA-ban és Kanadában, aki kapcsolódott a hatvanas évek folkmozgalmaihoz is. Most idézett dala hallgatható önéletrajzi ihletésűként: Westermant, százezrekhez hasonlóan kisgyerekkorában szüleitől és népétől elszakítva bentlakásos iskolába kényszerítették. Ezt gyakorlatot már nem folytatják, sőt, mélyen elítélik. A belőle származó tömeges traumák örök figyelmeztetést jelenthetnek mindazok számára, akik esetleg ma is ezen az embertelen módon kívánnának "felemelni" bármilyen kisebbséget, például Magyarországon. A dal megszólalása ugyanakkor univerzális, és bár ezzel a hangütéssel a slágerlistákra nyilván nem feldolgozást, Írországban például szinte népdallá vált.
Láthatatlan kétség
Hegyek közt a lelkem, s a földben él szívem
Nem értem a várost, itt minden idegen
A láthatatlan kétség csendben elborít
Csendben elborít
Indulnom kell, el innen azonnal
Ha a üresség megtántorít
Ha a magány elviselhetetlen már
Van egy hely, mi bátorít
Ami hív és bátorít
Édes hazám, Dakota, a hullámzó mezők
Sok gonoszságot láttam, a kínom egyre nőtt
A láthatatlan kétség csendben elborít
Csendben elborít
Indulnom kell, el innen azonnal
Ha a üresség megtántorít
Ha a magány elviselhetetlen már
Van egy hely, mi bátorít
Ami hív és bátorít
Eredeti szöveg, egy ír daloskönyvből. (Westerman saját neve alatt sajnos sokkal nehezebb bármit is találni.)
Szerintem egész jól megszólal magyarul is.
