Két évvel ezelőtt tettem közzé a blogon a kínai őszközépünnep dalát, amit azóta is az egyik legfontosabb fordításomnak tartok. Most itt van egy hangulatában kísértetiesen hasonló szám, a nyugati daloskönyvből. Neil Young: Helpless.
Az összecsengés nem véletlen, hiszen ezt a holdünnepet a világ több más kultúrájában is megtartják. Az őszi napfordulóhoz legközelebb eső teliholdat (ami idén szeptember 29-re esett) a kelták például "éneklő holdnak", az amerikai őslakosok pedig "arató holdnak" nevezték. Young 1992-ben egész albumot adott ki Harvest Moon címen, amelynek dalai ugyanazt az elégikus hangulatot, a nyár őszbe fordulását, a reménykedés-beteljesedés-lemondás körforgását adják vissza. Erről a lemezről korábban az Unknown Legend című számból készítettem fordítást.
A Helpless sokkal régebbi dal. 1970-ben készült a Crosby, Stills, Nash & Young dupla nagylemezére. Később aztán megszólalt a The Band kíséretében is, a legendás The Last Waltz koncertfilmben -- és egy csomó más alkalommal is, gyakran olyankor, amikor a szerző-előadó társadalmi kiállást tett, például a Farm Aid koncerteken.
A Helpless gyönyörű "univerzum-dal", ami az ember helyéről szól a világegyetemben. Szimbólumai a konkrét és egyéni tapasztalást a kozmosszal kötik össze. A megénekelt változások egyszerre zajlanak odakint és idebent; olyan hatalmas erőkről van szó, amelyeket felfoghatunk, de tehetetlenek vagyunk velük szemben. A remény az égre tekintő szemlélődésben és megértésben van, aminek köszönhetően ablakok nyílnak még a csillagok mögött is. A megértés azonban nem azonos a lemondással, és a dalban ott szól a kétségbeesett kiáltás is: vajon megtalálható-e újra az elveszett szerelem?
Múlik, múlik, múlik
Egy városba, messze északon
Álomként hívnak emlékeim
Mert lelkemben még mindig otthonom
Ott teltek csikóéveim
Kéklő ablak sárga hold mögött
Örvénylő csillagmező
Az égen fent, lomha szárnyakon
Árnyként száll az őszidő
És csak
Múlik, múlik, múlik
Meghallasz-e, kedvesem?
Az ajtón rács, a rácson is lakat
Dalolj, ha tudsz még, kedvesem
Kéklő ablak sárga hold mögött
Örvénylő csillagmező
Az égen fent, lomha szárnyakon
Árnyként száll az őszidő
És csak
Múlik, múlik, múlik
Múlik, múlik, múlik, múlik
