Ezeréves versre írt dal következik. 蘇軾 : 但願人長久. (Su Shi: Dàn yuàn rén chángjiǔ.)
A költő a XI. századi Kína talán leghíresebb irodalmi alkotója, aki után több mint 2700 vers maradt fenn. A hagyományos kínai zenei forma alapján Teresa Teng 1983-ben készített átütő sikerű felvételt. A lentebbi videóban látható produkció pedig az idei őszközépünnep televíziós műsorában volt látható, néhány nappal ezelőtt.
Egy klasszikus kínai vers magyarra fordítása sohasem könnyű vállalkozás, ezen a blogon pedig akár vakmerőségnek is nevezhető. Ám a felbukkanó inspirációkat nem szeretném kikerülni. Éppen Paul Simon nótáját fordítottam, amikor meghallottam az őszközépünnep dalát, ami lényegében ugyanarról szól, csak még időtlenebb felfogásban. Az egymást szeretőket elválasztó távolságról, a hazavágyódásról és arról a reményről, hogy lesz még időnk -- akár beteljesülnek a vágyaink, akár nem.
A versnek létezik magyar műfordítása, ami legutóbb a Terebess kiadónál jelent meg. Weblapjukon az Őszközép ünnepe a folyón címre kell keresni. A magyar fordítás nagyon jó, és annyira pontosan követi a kínai szöveget, amennyire csak egy szimbolikus ezer éves szöveget pontosan lehet követni. Azonban nem énekelhető. Tehát úgy vélem, értéke van egy olyan magyar változatnak, ami a popdal kontextusában készül.
Ráadásul micsoda popdal! Az ősi vers és a varázslatos muzsika klasszikus kínai hangszereken kel életre, színházi kulisszák között. Az énekesek mesterségbeli tudásához megható visszafogottság társul. Végeredményben a legszélesebb mai nézőközönség számára élvezhető formában mutatják be a réges-régi művet.
Két szempontból volt kihívás a fordítói munka. Egyrészt hogyan tudjuk az egy szótagos kínai szavakból szőtt lírát magyar kifejezésekkel visszaadni, eredeti prozódiában? Másrészt vajon magyarul is megáll-e a lábán az ezer éves vers mint népszerű mai dal? Ez utóbbi érdekében úgy éreztem, muszáj kicsit hangolnom rajta -- bár az eredeti szöveg nem kimondottan szerelmes ihletésű, a magyar változatban ezt a lehetőséget tettem egyértelművé.
Így tükrözi az őszközép klasszikus dala saját személyes élményeimet is.
Őrizz meg, változó Hold
Ballag az égen a Hold
Míg a hallgat a borszínű nyár
Számolatlanok az évek
A rangom börtönbe zár
Elröpít gondolatom
Kedvesem vár-e vajon?
Magányos árnyam táncol
A kastélyfalon
Így telik nap nap után
S a Hold csak szállong
Az ablakkeretben
A kastély fölött
Ezüstfény árad
Hűvös közönnyel
S én nem látom őt
Érkezünk s elköltözünk
Mi fontos, az máris csak volt
Szívünkben bánat s öröm
Őrizz meg, változó Hold
S könnyítsd közös jövőnk
