I Love You So

Robbie Robertson: Stage Fright.

Ez az 1971-es dal a Bandtől ékes példája a zenekar egyes tagjai és egyben az egész alkotóközösség tálentumának. A számot a szólógitáros Robertson írta, de nem ő akarta elénekelni, hanem a billentyűs-énekes Richard Manuelt szánta előadónak. Manuel, akit a zenekar első számú énekesének szokás tartani, azonban úgy vélte, hogy a nóta még jobb helyen lesz a basszista Rick Dankonál. Így született meg a tökéletes előadás: Danko mélyen átélt, felfokozott, zaklatott vokális produkciója (élőben is) az egyik leghitelesebb beszámolóvá teszi a dalt, amit valaha is írtak az előadóművészetről.

Sok mindent ki lehetne még emelni a produkcióból, a feszes és ihletett zenekari hangszereléstől Garth Hudson hangulatfestő orgonaszólójáig, de a szövegnél maradva: a pszichés határhelyzet ábárzolásához a perspektíva folyamatos, vibráló váltogatása is hozzájárul. A sorok három nézőpont között pattognak: hol a kisgyereket, hol a belőle lett színpadon álló sztárt, hol a közönséget látjuk -- és mindhárom szereplő egyszer mint "ő", máskor mint "te", megint máskor mint "én" jelenik meg a dalban.

A dalt éneklő Rick Danko szíve álmában állt meg 1999-ben, 55 éves korában.
 

Lámpaláz

Volt egy magányos kisgyerek
Aki sok mindent megszenvedett
És egy nap elérte a nagy siker
De attól még valahogy élni kell

  És reflektorfényben állva
  Az ember ugyanolyan árva
  Dermesztő lámpaláza
  Ha végül eleresztené
  Ő máris újra kezdené

Nekem is tűzben ég a torkom
És ezen nem segít a doktor
Csak foltozgatom álruhámat
Amiben nagyszerűnek látnak

  De a reflektorfényben állva
  Az ember ugyanolyan árva
  Dermesztő lámpaláza
  Ha végül eleresztené
  Ő máris újra kezdené

És a hősöd, hogyha egyszer
Bevallja, hogy fél nagyon
Higgy neki, mert ő is ember
Hiába dalol szárnyalón, ó...

Inged vizes, a szád kiszárad
Mikor megfordulnak utánad
Nem látsz át a sűrű füstön
De érzed, közel már a függöny

  Mert reflektorfényben állva
  Az ember ugyanolyan árva
  Dermesztő lámpaláza
  Ha végül eleresztené
  Ő máris újra kezdené

Ugye, újra kezdenéd?
Tapsoljuk megint vissza
Hogy még egyszer eljátssza!
Ugye, imádod a nagy zenészt?

Eredeti szöveg

George Harrison: Cockamaime Business.

Harrison 1989-es nótája új dalként szerepel a Best of Dark Horse 1976-1989-es válogatásalbumon. Ennél kifejezőbb beszámoló nem is születhetett volna arról, miként vélekedik a zeneiparról, benne saját szerepéről és kínjairól az az ex-Beatle, akinek legújabb száma kevéssel korábban még minden létező slágerlistát vezetett.

A dal tele van szakmai és önéletrajzi utalásokkal, amelyek közül a legfontosabbakat ki is emeltem: ezekre kattintva el lehet jutni a háttérinformációkhoz.

Baszomfüttyös biznisz

Gary Moore Johnny Boy című dalát, az ír daloskönyv oly sok darabjához hasonlóan, én Christy Moore előadásában ismertem meg. Christy hatalmas műgonddal válogatja ki és tisztítja meg a sallangoktól ezeket a dalokat, amelyek persze önmagukban is értékesek. 

A Johnny Boy megtévesztő egyszerűségű szám, valóságos gyöngyszem. Gary Moore elhunyt zenészbarátja, Phil Lynott emlékére írta, de tartalma jóval túlmutat a személyes emlékezésen. "Ez a megnyutgató, lélekteli ballada olyan teret alkot, amelyben minden hallgató otthon érezheti magát", kommentálta a dalt a feldolgozó előadó. Ami a szám elején még fantáziának tűnik, az a ritmizált tudtavilágban lassan valósággá válik -- és Johnny Boy immár ott lebeg az ír szigetet benépesítő szellemek között.

Johnny Boy

Hogyha feltámad a szél
Wicklow hegyei felől
Mint ha hozzám beszélnél
Johnny boy
Oh, Johnny boy

És ha messze bámulok
Át a Shannon vize fölött
Mint ha látnám mosolyod
Johnny boy
Oh, Johnny boy

  Ha barnul a levél
  Mert közelít a tél
  És elfárad a nap
  Újra rád gondolok én

Most feltámad a szél
Wicklow hegyei felől
S hallom, hozzám beszélsz
Johnny boy
Oh, Johnny boy

  Ha barnul a levél
  Mert közelít a tél
  És elfárad a nap
  Újra rád gondolok én

És messze bámulok
Át a Shannon vize fölött
Ahol látom mosolyod
Johnny boy
Oh, Johnny boy 

Eredeti szöveg

Gary Moore előadása

A tavalyi év egyik legjobb (van, aki szerint "a" legjobb) americana-produkciója Gillian Welch és David Rawlings Woodland című albuma volt. Hosszú és sikeres pályafutás legutóbbi állomása a lemez, aminek nyitódala megint csak olyan szám, amiről a régi kérdés jut eszembe: vajon miért nem születnek ilyen dalok magyar nyelven? Empty Trainload Of Sky. 

Hiányrakomány

Eredeti szöveg

Gillian & Welch élőben

Nyugodjék békében Garth Hudson (1937-2025), a The Band billentyűs-harmonikás-szaxofonos-mindenese, az egy személyes "banda a bandában", és a felejthetetlen zenekar utolsó tagja, aki még köztünk volt -  egészen tegnapig.

Bob Dylan: When I Paint My Masterpiece

Csak fessem meg a főművemet

Rómában jártam, a kőtengerben
Magam követtem ősök lábnyomát
Már duplán láttam, nem így képzeltem
A Spanyol lépcsőn az éjszakát
Na jól van, irány most már a szállodám!
Egy karcsú görög lány az ablakból integet
Még tegnap szólt, hogy megvár engem
Csak fessem meg a főművemet

Végtelen órák a Colosseumban
Dögkór emésztett a vadak között
Dzsungel királya! Rád nézni se bírtam
A poros országút úgy meggyötört
Vonat köröz az emlékeim nyarában
Vadlúdcsapat és nehéz fellegek
Egy szép nap mindez felzeng egy rapszódiában
Csak fessem meg a főművemet

  Koszos gondolában az óceánt róva
  Visszavár engem hazám és a Coca Cola

Rómából később Brüsszelbe repültem
A lelkemet majdnem kirázta a gép
Az utcán a lányok szívkagylót ettek
És reverendában vonult a nép
Az újságírók cukorkát rágtak
A rendet sorfal tartotta meg
Egy szép nap talán másképp lesz minden
Csak fessem meg a főművemet

Eredeti szöveg

A Band a stúdióban

Dylan saját előadása, a közelmúltból

A masterpiece is a masterpiece.

Boldog új évek kívánok!

Bruce Springsteen: Hungry Heart

A Főnökkel júniusban lehet talákozni a prágai reptéren, az elmaradt tavalyi koncert pótlásán.

Éhes szív

Otthon asszony várt két gyerekkel
De egy nap fogtam, és elszeleltem
A folyó sem tudja, hogy merre tart
Én is vettem egy-két rossz kanyart

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

Leszólítottam, és ő válaszolt
Aztán elmúlt, ami köztünk volt
Sok mindenre még nem jutottam
Most is az utcát járom nyitottan

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

  La-la-la-la-la-la, oh
  La-la-la-la-la-la, oh

Te is vágyod már a nyugalmat
Te is keresed az otthonod
A bölcsek akármit is mondhatnak
Egyedül lenni nem jó dolog

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

  Oh yeah

  Benned is dobod egy éhes szív
  Benned is dobog egy éhes szív
  Nem lesz olcsó, hogyha útra hív
  Benned is dobog egy éhes szív

  La-la-la-la-la-la, oh
  La-la-la-la-la-la, oh

Eredeti szöveg
Stúdiófelvétel
2024-ben is ugyanaz a dög

Az idei évre visszatekintve, egyik nagy koncertélményem Jenny Lewis fellépése volt a nashville-i Ryman Auditoriumban. A közönség végig állva ünnepelt a két órás koncerten, a százharminc éves padsorok között, igazolva azt, hogy bár a gyerekszínészből lett indie rock szerző-előadó Lewis sohasem vált nemzetközileg ismert szupersztárrá, egy bizonyos kulturális közegben ikonnak számít.

A koncertet ezzel a keserédes, vallomásos ráadásszámmal fejezte be. Jenny Lewis: Acid Tongue.

Savas nyelv

Elvittem a vargához
Egy lyukas, rossz cipőt
Ő rám nézett, és így szólt
Megfoltozhatom Önt *

Elnézést kérek
De én így elvagyok
Van egy pár barátom
Bár mind hitehagyott
Engem hiába fűznél
Engem hiába fűznél
Csak hazugságom űzném

Jártam én is Délen
Nyeltem elég savat
Padlót fogtam aztán
Az sem volt nagy kaland
Feltápászkodtam lassan
És mentem csak tovább
Józan épp nem voltam
Kellett a társaság

És megtaláltam akkor
Ölelő kedvesem
Vége lett, de tudtam
Hogy újra megteszem
Ha ott ülnék a tűznél
Ha ott ülnék a tűznél
Én hazugságom űzném
Csak hazugságom űzném

Te sem láttál engem
A folyóparton lenn
Álltam és csak néztem
Szívem sodródik el

Függök a magánytól
Letettem a drogot
Annyit mondhatok csak
Nem volt vidám dolog
Már jól esne, ha fűznél
Ha engem újra fűznél
És ott ülnénk a tűznél
És ott ülnénk a tűznél

Eredeti szöveg.

* A dalt felütő sorok Shakespeare Julius Caesar c. drámáját idézik (I. felvonás 1. szín)

George Harrison: Be Here Now.

Harrison 1973-as dala, ami a keleti (elsősorban a buddhista, illetve azt megelőzően is a hindu) világszemlélet hat át, tartós kulturális hatást gyakorol. Újra meg újra felfedezik és utalnak rá, például az Oasis egyik albuma is innen kölcsönözte a címét. A szám a napokban kapott új hivatalos mixet és videoklipet.

Ami most él

Ami most él
Csak az él
Sehol sincs
Ami tegnap volt

Bármi volt
Csak ez él
Sehol sincs
Ami tegnap volt
Kimúlt

  Mondd, hogyan élhetnél
  Képzelt életet
  Hagyd el

  A tudat ha elkalandozik
  Erre-arra
  Már tudatlanság

Ami van
Csak az él
Sehol sincs
Ami tegnap volt

Ami most él
Csak az él
Sehol sincs
Ami tegnap volt
Kimúlt

Eredeti szöveg.

R.I.P. Kris Kristofferson 1936-2024.

Korszakalkotó szerző és előadó volt, aki életével is megtestesítette mindazt, amiről dalai szóltak. Fel sem tudnánk sorolni sorsának fordulatait, amelyek a Rhodes ösztöndíjas oxfordi diákságtól a helikopterpilóta-pályán és a Columbia Studios nashville-i irodáinak takarításán át a harmincéves kora után érkező világhírig repítették. No de talán nincs is erre szükség, hiszen dalai egy csapásra megteremtik azt az atmoszférát, amelyben úgy érezzük, mi is ott vagyunk mellette, és vele együtt élünk át mindent. Így van ez 1971-es nótájában is: The Silver Tongued Devil And I.

Vén ördög ezüstös nyelvvel

A múltkor lementem a Pajkos Csárdába
Hogy vegyek és igyak egy sört
És volt ott egy lányka, egészen árva
A sarokban, sötétben ült

Én pohárról pohárra próbálkoztam
Hogy mondjak neki bármi jót
De megszólalt az ördög, és ezüstös nyelvvel
Helyettem fűzte be őt

  Én szóltam, figyelj csak!
  Most az ördög beszél
  Az ő hangja nem én vagyok
  A szándéka hamis és gonosz
  A vigyora ferdén ragyog

  És sosem képes semmi másra
  Bajt kavar, aztán lelép
  Énbennem lelt cinkostársra
  A szememben látod szemét

  De a gonosz vén ördög ezüstös nyelvvel
  Egy csatát sem veszíthet el
  Ha szemem lehunyom, ő ébren marad
  És álmomban küzd meg velem

És tudta ez a lány is, mint az összes másik
Hogy most kéne felállnia
De bármit beszéltem, ő ott maradt mégis
Erős volt a mágia

És kitárta lelkét a titkos veszélynek
A karistolt asztal fölött
Hogy valaki csalással átölelje
És aztán elhagyja őt

  Én szóltam, figyelj csak!
  Most az ördög beszél
  Az ő hangja nem én vagyok
  A szándéka hamis és gonosz
  A vigyora ferdén ragyog

  És sosem képes semmi másra
  Bajt kavar, aztán lelép
  Énbennem lelt cinkostársra
  A szememben látod szemét

  De a gonosz vén ördög ezüstös nyelvvel
  Egy csatát sem veszíthet el
  Ha szemem lehunyom, ő ébren marad
  És álmomban küzd meg velem

Eredeti szöveg. 

További Kristofferson-dalok a blogon. 

Neil Young: Music Arcade. Egy nem igazán sikeres album, az 1996-os Broken Arrow gyöngyszeme a dal, ami váratlanul bukkan fel a torzított zenekari hangzás végtelennek tetsző tengeréből.

Egyben a magyarországi Young-recepció kulcsszámáról is beszélünk, ez volt ugyanis a Neil Young Sétány nevű cover band genezise, húsz évvel ezelőtt. Huzella Péter, Rátóti Zoltán és Tóth István triója azóta is Sülyi Péter magyar szövegével énekli Neil Young nótáit, köztük ezt a számot, Szájon át  címmel. A Szájon át szövegét nagyon szeretem és nagyra tartom, de egyben úgy vélem, hogy Sülyi a dal végére túlságosan eltávolodik az eredetitől, illetve a refrén egy pontján is jelentősen értelmet változtat. Ezért gondoltam egyet, és elkészítettem (és akkor már demóként el is prüntyögtem) a saját változatomat.

Kaparós sorsjegy 

Volt-e, hogy elbuktál?
És le is buktál közben?
Volt-e, hogy jött az este
És egyedül talált?
Ha megesett, hát mondd csak el
Az életed jobban érdekel
Mint a vibráló kék fény
A képernyőn

Velem az volt, hogy mentem
A forgalommal szemben
Gyalog a országúton
Hogyan is éltem túl?
Hátizsákomban szennyes
Markomban kaparós sorsjegy
Ha nyerek, kimosom tényleg
Hogyan is éljem túl?

Volt-e, hogy elbuktál?
És le is buktál közben?
Volt-e, hogy jött az este
És egyedül talált?
Ha megesett, hát mondd csak el
Az életed jobban érdekel
Mint a vibráló kék fény
A képernyőn

Volt-e, hogy megtalált
Téged egy éhes ember?
És mosni kezdte a szélvédőt
Amíg a lámpa vált?
Vizes szemébe néztél
De pénz, az nem volt kéznél
Csak szólt a rádió

Volt-e, hogy elbuktál?
És le is buktál közben?
Volt-e, hogy jött az este
És egyedül talált?
Ha megesett, hát mondd csak el
Az életed jobban érdekel
Mint a vibráló kék fény
A képernyőn

Az égen üstökös látható
Ez olyan furcsán megnyugtató
Egész lassúnak tűnik
A száguldás
Köszi szépen, hogy rám szántál
Az idődből pár percet!
Akkor most búcsúzom

Eredeti szöveg

Sülyi Péter szövege

John Fogerty: Lodi. Régi kedvecem ez a 1969-es szám, ami tipikus "B oldalas nóta" a Creedence Clearwater Revival életművében -- vagyis más szóval: simán elbújhat mögötte a népszerű rockzenei produkciók 99%-a.

Lodi létező város a termékeny Kaliforniai-völgyben. Talán nem olyan reménytelen hely, mint ahogyan a dal ábrázolja; no de a számot nem is a történelmi hitelesség, hanem egy hangulat mesteri megfestése miatt lehet nagyon szeretni.

Ladány 

Nagyjából egy éve volt
Hogy elindultam én
Csábított a hírnév
A nagy pénz s nagy remény
Aztán egész máshogy lett
De minek is ragozzam?
Nagy ég! Ladányban ragadtam

Egy vasúti szárnyvonalra
Szólt egyirányú jegyem
Ha valaha továbbállok
A két lábam visz el
Elfogyott a pénzem
És egymagam maradtam
Nagy ég! Ladányban ragadtam

Az újságok megírták
Hogy az élet nagyszerű
Hol csúszhattam félre?
Már a dal sem egyszerű
Jó ötletnek tűnt egy este
A falunapi forgatagban
De nagy ég! Ladányban ragadtam

Ha csak egy százast kaptam volna
Minden számomért
A minden esti részeg
Beszólásokért
Rég visszatértem volna
Ahhoz, kit otthon hagytam
De nagy ég! Ladányban ragadtam
Nagy ég! Ladányban ragadtam

Eredeti szöveg.

A kislemez A oldala: Bad Moon Rising.

Robbie Robertson: The Night They Drove Old Dixie Down.

A Band 1969-es dala, amivel később Joan Baez is nagy sikereket ét el, több hónapos kutatómunka eredménye. A kanadai születésű Robertson amerikai muzsikustársa, a dalban szólót éneklő Levon Helm segítségével bújta a közkönyvtárakat, hogy hitelesen idézhesse fel az USA polgárháborújának korát.

A lírai hős, Virgil Caine a hétköznapi embert testesíti meg, aki tehetetlenül kénytelen elszenvedni, ahogyan a háború elpusztítja családját és szülőföldjét. A címben szereplő Dixie nem más mint az amerikai Dél beceneve, de a szöveg nem foglal állást azon túl, hogy elsiratja a pótolhatatlan veszteségeket. A történetben északi és déli tábornokok csapatai masíroznak fel és alá, utánuk pedig nem marad más mint a puszta föld és a temetők a határban.

A dal ma szóljon Dixie-ért

Virgil Caine vagyok én
Csak egy vasúti közlegény
Aki azt látta '65 telén
Hogy a régi sín már nincs helyén

Mire Stoneman belovagolt
A falunk már sehol se volt
És később Richmond is égett
Szememben a füst, amíg élek

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

A házunk Tennessee-ben állt
Az asszony hirtelen felkiált
Virgil, gyere gyorsan ki!
Ott vonul Robert E. Lee

Egész nap fát vágok, ha kell
És a munkabér sem érdekel
És senkit nem hibáztatok
De a legjobbjaink nem pótolhatók

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

Apám arra tanított
Hogy a föld kenyeret ad
A bátyám arra tanított
Hogy ne hagyd magad

Tizennyolc volt, már nem gyerek
Egy jenki fegyvere ölte meg
A temető mögött mély a sár
Fejét lehajtja mind, ki arra jár

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

  A dal ma szóljon Dixie-ért
  Mert eltaposták
  A harang szóljon Dixie-ért
  Helyre sosem hozták
  Tudod, la-na-la-na-na-na

 
Eredeti szöveg.

Stúdiófelvétel. 

Bár egykor a Tanácsköztársaságot ünnepeltünk március 21-én, a mai nap sokkal inkább a költészet világnapja. Ennek örömére, tessék, egy egészen frissen fordított Bob Dylan szám: Every Grain Of Sand. 

Dylant pályájának ezen a pontján, 1981-ben már előszeretettel hasonlították a nagy szimbolistákhoz, például William Blake-hez vagy Paul Verlaine-hez. Amint ez a verse is igazolja, teljesen megérdemelten. Lírájában összekapcsolódik a személyes, a mitológiai és a metafizikai -- és persze a legszebb, hogy az előadás megformálása, az ének és a szájharmonika tovább árnyalja és gazdagítja a tartalmat. Ráadásul a szerző-előadó a mai napig játssza a dalt; jelenlegi turnéján ezzel a számmal szokta zárni koncertjeit. Így sikerült jó szerencsémre meghallgatnom tavaly San Sebastianban, és nemrég Fort Lauderdale-ben is.

Minden szem homok

Eredeti szöveg.

Lennon-McCartney: Across The Universe.

Van, aki nagyon szereti ezt a késői Beatles-dalt, mások kevésbé: azt a közönyt vélik kihallani belőle, ami oly jellemző volt John Lennon zenekar utáni pályájának nagy részére. Én úgy vélem, igaz, hogy az Across The Universe mind muzikáiisan, mind szövegében eltér a Beatles szokásos progresszív kiállásától (beleértve akár George Harrison indiai ihletésű számait), gondolati szépsége azonban magával ragadó.

A Mindenségen át

A szavak mint a papírpohárba pergő lassú eső
Csordogálnak, csörgedeznek a Mindenségen át
Bánattócsa, örömhullám, bennem továbbgyűrűző
Elámít és elandalít

Jai Guru Deva Om*
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás

Törött fények szilánkjai, ezernyi szempár
Hív, hogy tartsak ővelük a Mindenségen át
A gondolat mint postaládában vergődő kósza szél
Vakong csapong, sodródik a Mindenségen át

Jai Guru Deva Om
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás

Felkacagva árnyat vet az élet
És fülembe cseng, megbűvöl és messze hív
Határtalan szerelmben izzik milliónyi Nap
Hívnak, hogy tartsak velük a Mindenségen át

Jai Guru Deva Om
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás
Semmiben sincs változás

Jai Guru Deva
Jai Guru Deva
Jai Guru Deva
Jai Guru Deva
Jai Guru Deva
Jai Guru Deva

Eredeti szöveg.

*Jai Guru Deva Om: "dicsőség az isteni tanítónak, ámen" avagy "dicsőség a sötétség felragyogó legyőzőjének, ámen" , elterjedt szankszrit köszöntés az indiai védikus hagyomány szerint.

Az azonos című népszerű 2007-es film.

A tavalyi év üstökösszerűen felbukkanó tüneménye következik. Oliver Anthony: Rich Men North Of Richmond. 

A hányattatott sorsú, kezdő szerző-előadó ezzel a számmal egyik piilanatról a másikra találta magát a lejátszási iisták élén. Ilyen robbantásra soha korábban nem volt példa. Hogy hosszabb távon hová sikerül eljutnia a kiállásával, az persze majd kderül... Hiszen dalában mindaz a kisemmizettség és reménytelenség ordít, amit milliók élnek át -- miközben a politiikai, gazdasági és kulturális "elit" villanyautókkal, gendersemleges vécékkel, letakart történelmi freskókkal és "maradj-szépen-otthon"-prédikációval tanítaná jóemberkedésre őket.

A tetőterasz népe

Én a belemet kiadtam
Hát ennyit ért
Ma is gürcöltem
Szarért, húgyért
Hogy végre leülhessek
És semmi több
És magam leihassam
A négy fal között

Gyászos élet
Milyen világ lett ez?
Mi lesz így belőlem?
Mi lesz így belőled?
Bárcsak felébrednék
Hogy álomdtam
De nem alszom
Nem alszom

Ez a világ új
A lelke régi
A tetőterasz népe
Nem kíván mást
Totális uralkodást
A ép eszed fölött
A két kezed fölött
Hogy észre se vedd
Sőt, imádd is őt

Mert semmi a pénzed
Az is adóra megy
A tetőterasz népe
Így szerzi meg
A gyerekedre szarnak
A bányákban szart kavarnak
...az kell

Mindig éhes marad
Aki az utcán fél
De jól megdagad
Aki belőle él
Aki tortát zabál
Amit süttet velünk
És küldi a számlát
Mi meg kifizetjük
Aztán szép sorban
Gyorsan a sírba megyünk
Ennyit értünk
...kurva ország!

Gyászos élet
Milyen világ lett ez?
Mi lesz így belőlem?
Mi lesz így belőled?
Bárcsak felébrednék
Hogy álomdtam
De nem alszom
Nem alszom

Ez a világ új
A lelke régi
A tetőterasz népe
Nem kíván mást
Totális uralkodást
A ép eszed fölött
A két kezed fölött
Hogy észre se vedd
Sőt, imádd is őt

Mert semmi a pénzed
Az is adóra megy
A tetőterasz népe
Így szerzi meg
Én a belemet kiadtam
Hát ennyit ért
Ma is gürcöltem
Szarért, húgyért

Eredeti szöveg

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK! :)

Billy Joel: Piano Man

Szívek doktora

Szombaton tízkor a bárban ül
a jól ismert vendégsereg.
Mellettem szerelmes bácsika
a vodkáját csókolja meg.

És megkér, hogy idézzek fel neki
egy megfakult melódiát.
Nem tudja, hogy volt, de a szív mélyéről szólt,
s ő dalolta mint kisdiák.

  La, la-la, di-di-dá
  La-lá di-di-dá da-dám

  Varázsolj nekünk egy dallamot!
  Varázsolj a zongorán!
  Legyél a szíveknek doktora
  e vígasztalan éjszakán!

A pultban áll John, régi haverom,
és meghív, mint mindig szokott.
Viccet mesél, és a füstből beszél,
de már messze kalandozott.

"Barátom, segíts, mert nem bírom."
Szólal meg nagy hirtelen.
"Én filmsztár lehetnék, ez nem vitás.
Csak tudnám, hogy hogy kezdjem el!"

  Ó, la, la-la, di-di-dá
  La-lá di-di-dá da-dám

Paul könyvet ír, s közben ingatlanos
De mindig kerülték a nők
És Davy sem más, csak ő egyenruhás
Itt egymásra találnak ők

A pincérnő jól tudja, hogy megy ez,
ha egy asztalnál pénzember ül.
A torkán lecsordul pár korty magány,
de lesz, ki társául szegül.

  Varázsolj nekünk egy dallamot!
  Varázsolj a zongorán!
  Legyél a szíveknek doktora
  e vígasztalan éjszakán!

Jól megy az üzlet ma szombaton,
a főnök arcán látható.
Ő tudja, hogy miattam jöttek sokan.
Nem olcsó, de megnyugtató.

És zongora szól mint egy karnevál,
és a dal füstöl, akár a csikk,
és a vendégseregtől szép pénz pereg,
és nem értik, mért játszom itt.

  Ó, la, la-la, di-di-dá
  La-lá di-di-dá da-dám

  Varázsolj nekünk egy dallamot!
  Varázsolj a zongorán!
  Legyél a szíveknek doktora
  e vígasztalan éjszakán!

Eredeti szöveg

Eredeti klip

Lana Del Rey-Barrie O'Neill: Brooklyn Baby.

Amikor Lana Del Rey több mint tíz évvel ezelőtt berobbant a popzenébe, azonnal korszakos tálentumnak tűnt. Az eltelt idő megerősítette az első benyomást: Del Rey sok évtized kulturális hagyományainak folytatója és formálója, egyben szószólója saját generációjának is. Zenéje dús produkciós tartalmat hordoz, előadóművészete nem korlátozódik az énekre, hanem színpadon, filmen és azon kívüli performanszokban is megjelenik: idén nyáron például egy palacsintázó pincérnőjeként szolgálta ki a vevőket.

A 2014-es Brooklyn Baby érdekessége hogy különböző kultúrkorszakokat kapcsol össze: horizontja az 1950-es évek New Yorkjától egészen a máig ível. Számos gesztust tesz a nagy elődöknek, ugyanakkor duzzad benne az Y generációs öntudat. Tematikájához hasonlóan zenei megformálása is tipikus Lana Del Rey-i: álomszerű lebegés a könnyen felismerhető rockzenei alapok fölött.

Magam vagyok Brooklyn

Ta-da-da-da-da-da-da
Ta-da-da-da-da-da-da
Da-da-da-da-da-da-da

Mondják, nem érek fel hozzád
Hogy magamat sem ismerem
Hogy miről szólt kilencszázhetven
Soha meg nem érthetem

Hát szerintem én viszlek jégre
Vagy magam vagyok az a jég
Ujjaim alól a versek
Szöknek mint a beatnemzedék

Úgy ám
Úgy ám

  A fiúmmal ma is játsszuk
  Amit Lou Reed zenélt
  A hajamban színes tollak
  Bámulj, beatnemzedék!
  A dzsessztörténet, nézd csak
  A polcomom végigért

  Magam vagyok Brooklyn
  Magam vagyok Brooklyn
  Ta-da-da-da-da-da-da
  Ta-da-da-da-da-da-da
  Pa-ta-da-da-da-da

Mondják, nem érek fel hozzád
Hogy idétlen gyerek vagyok
Rám néznek, és nem látnak mást
Csak egy színes képeslapot

Én áradok, akár a tenger
Te pislákolsz mint a parti tűz
Ellobbansz, ha elérlek
Ha felérlek
Mi engem fűt
Az másik tűz, oh-oh
Másik tűz

  A fiúmmal ma is játsszuk
  Amit Lou Reed zenélt
  A hajamban színes tollak
  Bámulj, beatnemzedék!
  A dzsessztörténet, nézd csak
  A polcomom végigért

  Magam vagyok Brooklyn
  Magam vagyok Brooklyn

Nekem is van nemzedékem
Ma is van mit elzenélnem
Ha nem tetszik, állj csak arrébb
Kicsit arrébb
Ha nem tetszik, amit hallasz
Semmi baj, de nem lesz halkabb
És kurvára nem mondom, hogy bocsánat

  A fiúmmal ma is játsszuk
  Amit Lou Reed zenélt
  A hajamban színes tollak
  Bámulj, beatnemzedék!
  A füvem talaj nélkül
  A polcomom végigért

  Magam vagyok Brooklyn
  Magam vagyok Brooklyn
  Pa-da-pa-pa, pa-de-da
  Te-de-de, da-da-ah
  Úh-úh, áh

  A fiúmmal ma is játszunk
  De a főnök én vagyok

  Én magam vagyok Brooklyn
  Magam vagyok Brooklyn

Pa-da-da-da-da-da-da
Da-da-da-da-da, édes
Ah-ta-da-da-da-da
Da-da-da-da, édes
Pa-da-da-da-da-da
Pa-pa-da-pa-da, yeah
Yeah, yeah

Eredeti szöveg.  

Két évvel ezelőtt tettem közzé a blogon a kínai őszközépünnep dalát, amit azóta is az egyik legfontosabb fordításomnak tartok. Most itt van egy hangulatában kísértetiesen hasonló szám, a nyugati daloskönyvből. Neil Young: Helpless.

Az összecsengés nem véletlen, hiszen ezt a holdünnepet a világ több más kultúrájában is megtartják. Az őszi napfordulóhoz legközelebb eső teliholdat (ami idén szeptember 29-re esett) a kelták például "éneklő holdnak", az amerikai őslakosok pedig "arató holdnak" nevezték. Young 1992-ben egész albumot adott ki Harvest Moon címen, amelynek dalai ugyanazt az elégikus hangulatot, a nyár őszbe fordulását, a reménykedés-beteljesedés-lemondás körforgását adják vissza. Erről a lemezről korábban az Unknown Legend című számból készítettem fordítást.

A Helpless sokkal régebbi dal. 1970-ben készült a Crosby, Stills, Nash & Young dupla nagylemezére. Később aztán megszólalt a The Band kíséretében is, a legendás The Last Waltz koncertfilmben -- és egy csomó más alkalommal is, gyakran olyankor, amikor a szerző-előadó társadalmi kiállást tett, például a Farm Aid koncerteken.

A Helpless gyönyörű "univerzum-dal", ami az ember helyéről szól a világegyetemben. Szimbólumai a konkrét és egyéni tapasztalást a kozmosszal kötik össze. A megénekelt változások egyszerre zajlanak odakint és idebent; olyan hatalmas erőkről van szó, amelyeket felfoghatunk, de tehetetlenek vagyunk velük szemben. A remény az égre tekintő szemlélődésben és megértésben van, aminek köszönhetően ablakok nyílnak még a csillagok mögött is. A megértés azonban nem azonos a lemondással, és a dalban ott szól a kétségbeesett kiáltás is: vajon megtalálható-e újra az elveszett szerelem?
 

Múlik, múlik, múlik

Egy városba, messze északon
Álomként hívnak emlékeim
Mert lelkemben még mindig otthonom
Ott teltek csikóéveim

Kéklő ablak sárga hold mögött
Örvénylő csillagmező
Az égen fent, lomha szárnyakon
Árnyként száll az őszidő

  És csak
  Múlik, múlik, múlik

  Meghallasz-e, kedvesem?
  Az ajtón rács, a rácson is lakat
  Dalolj, ha tudsz még, kedvesem

Kéklő ablak sárga hold mögött
Örvénylő csillagmező
Az égen fent, lomha szárnyakon
Árnyként száll az őszidő

  És csak
  Múlik, múlik, múlik
  Múlik, múlik, múlik, múlik
 

Eredeti szöveg.

Őszidő a fák között.

És jöjjön még egy kanadai "elsőnemzet-dal"! Buffy Sainte-Marie:  Still This Love Goes On.

Buffy Sainte-Marie azok közé a szerző-előadók közé tartozik, akik egyenrangú résztvevői voltak a hatvanas évek folkmozgalmának, de akiknek származásuk miatt sok akadályt kellett legyőzniük. Diadalmas küzdelmeiről nemrég dokumentumfilm is készült, és elismertségét húzza alá az is, hogy betétdala hosszan szól Quentin Tarantino Volt egyszer egy... Hollywood című emlékezetes mozijában.

2008-as dala párt képez az eggyel ezelőtt fordítottal: míg Floyd Red Crow Westerman a pótolhatatlan veszteségekről énekel, addig Buffy Sainte-Marie nótájában a soha el nem múló életigenlés és az újjászületés szólal meg - zenében, szövegben, és akár vizuálisan is. Érdekesség, hogy mindkettőjük megidézi a préri édesfűvét, aminek égetése ősi ceremoniális hagyomány.

Egy tűz, mi mindig ég

Hódgát mellett üldögéltem
A tájon nőtt a tél
Apró nyomok futottak
A tó havas jegén
A völgyet megülte a köd
És elszállt a lúdnép
A Hold kísérte útjukat
De van egy tűz, mi mindig ég
Egy tűz, mi mindig ég

Láttam már a rétet
Mikor fellobbant a nyár
Fényes volt a hegyoldal
És színes a határ
Most mindent újra eltakar
A tompa fehérség
És borzongók a hajnalok
De van egy tűz, mi mindig ég
Egy tűz, mi mindig ég

  Álmomban az édesfű
  Parázslik, füstje száll
  Nyomában vidám dobpergés
  Az ének meg nem áll
  És ropja az aprónép
  És van egy tűz, mi mindig ég
  Egy tűz, mi mindig ég

Cifra Táncos gondolt egyet
Ünnepre jött hozzánk
És úgy esett, hogy el se ment
Mert megismert egy lányt
Fonott haj és festett pónik
Mi kellhetne még?
Hát kisâkihitin, ha-ha-ha!
Ez a tűz mindig ég
Mindig, mindig ég

  Álmomban édesfű
  Parázslik, füstje száll
  Nyomában vidám dobpergés
  Az ének meg nem áll
  És ropja az aprónép
  És van egy tűz, mi mindig ég
  Egy tűz, mi mindig ég

Eredeti szöveg. 

Két amerikai indián dallal folytatnám. Bár tudom, ez a kifejezés ma már divatjamúlt, helyette "őslakosoknak", "őshonos népeknek" vagy "első nemzeteknek" nevezik ezeket a közösségeket, illetve mindinkább az egyes törzsek, népek, népcsoportok egyéni nevét használják -- amiből persze rengeteg van.

Floyd Red Crow Westerman dakotai sziú szerző és előadó, generációjának egyik legismertebb őslakos alkotója volt az USA-ban és Kanadában, aki kapcsolódott a hatvanas évek folkmozgalmaihoz is. Most idézett dala hallgatható önéletrajzi ihletésűként: Westermant, százezrekhez hasonlóan kisgyerekkorában szüleitől és népétől elszakítva bentlakásos iskolába kényszerítették. Ezt gyakorlatot már nem folytatják, sőt, mélyen elítélik. A belőle származó tömeges traumák örök figyelmeztetést jelenthetnek mindazok számára, akik esetleg ma is ezen az embertelen módon kívánnának "felemelni" bármilyen kisebbséget, például Magyarországon. A dal megszólalása ugyanakkor univerzális, és bár ezzel a hangütéssel a slágerlistákra nyilván nem feldolgozást, Írországban például szinte népdallá vált.

Láthatatlan kétség

Hegyek közt a lelkem, s a földben él szívem
Nem értem a várost, itt minden idegen
A láthatatlan kétség csendben elborít
Csendben elborít

  Indulnom kell, el innen azonnal
  Ha a üresség megtántorít
  Ha a magány elviselhetetlen már
  Van egy hely, mi bátorít
  Ami hív és bátorít

Édes hazám, Dakota, a hullámzó mezők
Sok gonoszságot láttam, a kínom egyre nőtt
A láthatatlan kétség csendben elborít
Csendben elborít

  Indulnom kell, el innen azonnal
  Ha a üresség megtántorít
  Ha a magány elviselhetetlen már
  Van egy hely, mi bátorít
  Ami hív és bátorít

Eredeti szöveg, egy ír daloskönyvből. (Westerman saját neve alatt sajnos sokkal nehezebb bármit is találni.)

Szerintem egész jól megszólal magyarul is.

Gordon Lightfoot: Canadian Railroad Trilogy.

Nyár van, a nagy álmok és nagy utazások ideje. És mi is lehetne hatalmasabb álom és utazás mint óceától óceánig vonatozni az amerikai kontinenst Kanadában átszelő síneken? A kanadai vasútépítés óriási vállalkozásról szól Gordon Lightfoot 1967-es száma, ami megjelenése óta az ország nemzeti dalkánonjába tartozik.

A nyíltan patetikus kompozíció, amiben a természet csodálatos ugyan, de az azt igájába hajtó ember még annál is csodálatosabb, már az 1960-as években sem volt "korszerű". Még kevésbé illeszkedett abba a hippikultúrába, aminek Lightfoot maga is tagja volt. De a szerző zsenihez méltóan emelkedett felül korszakok és ízlésvilágokon.

A darab mindössze három nap alatt készült el, a CBS televízió megbízásából. Az 1967-es újévi tévéműsorban került először a közönség elé, az ország 100. születésnapját ünneplő rendezvényesorozat programjában. A rohammunka jól érzékelhető: epikus témájához képest a szám zenei megformálása szinte minimális (a folkzenekar kifejező erejének bizonyÍtékaként csupán két gitár, basszus és itt-ott szájharmonika szól benne), az ismétlésekbe bocsátkozó dalszöveg fordulatai és rímei pedig néha egészen kezdetlegesek. A vállalkozás ihlete és lendülete azonban könnyen feledteti mindezt. Különösen emlékezetesek a középső, lassú strófák, amelyek az építőmunkások viszontagságait állítják a középpontba -- ezeknek köszönhető, hogy a Canadian Railroad Trilogy jóval több mint hazafias hősköltemény. (Ugyanerről itt hallgatható meg egy huszonegyedik századi kritikai olvasat.)

A megénekelt vasút persze ma már a múlté. Oly sok országhoz hasonlóan Kanada is felszámolta valamikori dicsőséges vasúthálózatának jó részét: a síneken tehervagonok továbbra is közlekednek, de utasok már alig. Jelenleg például a Szent Lőrinc-folyó mentén sem juthatunk el Gaspé városába, a dalban szereplő vonalon. De a legendák hőseihez hasonlóan ezek a vasutak és építőik már örökre velünk maradnak, és ki tudja, egyszer talán újra visszatérnek, a jeges partvidék, a hullámzó préri és a sziklás hegyek "első nemzeteivel" egyetemben. 

Kanadai vasúttrilógia

Volt idő, hogy földünket nem szelte át vasút
A fenséges hegycsúcsok mint a néma szemtanúk
Ott álltak, hogy nem járt fehér ember és kerék
A mesés rengetegben nem volt más, csak a békesség

De a történelem zajlik, és az idő meg nem áll
És új népekkel telt meg ez a hívogató táj
Folyókon hajóztak, lovon járták az erdőt
Bányák, malmok, gyárak nyíltak, s a jólét egyre nőtt

És minden tavasszal, mikor már engedett a fagy
Szerszámokkal kezükben vonultak a férfiak
Sínpályákon száguldottak ifjú álmaik
Gazdagságunk s adósságunk tőlük származik

Ők egy dolgot láttak csak maguk előtt
Végtelen sínpárt a partok között
Ami az országba bőséget hoz
A kikötőktől fut a városokhoz

Nincs már ínség
Vasútunk mint a Nap
A tengertől kél
S a tengerig tart

Jöjjön még munkás, és nyúljon a sín
Épüljön pálya a ösvény helyén
Verjen a szív, és keringjen a vér
Siessünk, mert lassan az éjjel elér

Jöjjön még munkás, és nyúljon a sín
Épüljön pálya a ösvény helyén
Verjen a szív, és keringjen a vér
Siessünk, mert lassan az éjjel elér
Érzem, hogy lassan az éjjel elér

A kék hegyláncon túl a Nap már lenyugszik
Csillagfénnyel éled az égi óceán
Valahol messze, túl a széles prérin
Fekszik egy lány, talán gondol reám

Egész álló nap csak görnyed hátunk
Sziklát aprítunk, míg perzsel a Nap
Zsíros az étel, és pocsék a viszki
A táborunk lassan továbbhalad

Egész álló nap csak görnyed hátunk
Sziklát aprítunk, míg perzsel a Nap
Épül a pálya, és áll már a híd is
A táborunk lassan továbbhalad

A hegyeken át és a völgyeken át
A sűrű vadonban s hol süpped a láp
A Szent Lőrinc mentén irány Gaspé
A pénzünk a máé, a sín a holnapé

Helyén a vas, és a csavarra vár
És közelben van már a városhatár
Napi egy dollár, és két áldomás
Mert mi még élünk, de meghalt már más

Torkukból a jövő dala szállt
Megnyertünk minden csatát
Fenn állunk a hegytetőn
A világ nézett térdelőn
Könnyünk és verejtékünk folyt
De a természet meghajolt

Mert volt idő, hogy földünket nem szelte át vasút
A fenséges hegycsúcsok mint a néma szemtanúk
Ott álltak, hogy nem járt fehér ember és kerék
A mesés rengetegben nem volt más, csak a békesség
A mesés rengetegben nem volt más, csak a békesség
És halotttakra csend vár
És örök békesség

Eredeti szöveg.

Van Morrison: Into The Mystic.

Morrison 1970-ben szerezte a dalt, ami azóta is folyamatos népszerűségnek őrvend. Nekem hirtelen úgy került a látókörömbe, hogy a napokban Bob Dylan teljesen váratlanul, életében először előadta egy spanyolországi koncertjén.

Köznapi felfogás szerint a nóta az elmúlást idézi meg, és a rejtelem, ami felé hajózunk maga a halál, "a nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó". Egy kis figyelemmel azonban világos, hogy a dal sokkal inkább az életről szól -- a létezésről és földi utunkról, ami a nemlétnél még sokkal misztikusabb, és aminek megtapasztalása mögött feltárhatatlan titkok lappanganak.

A rejtelembe

Pihent még a déli szél
De már fénylett fenn a Nap
S kis hajónk az ég alatt
Indult a rejtelembe

Halld a matrózok szavát
Szívd a tenger illatát
Lelked száll a vízen át
A rejtelembe

S ha a ködkürt rikolt
Hazaérkezem

Ha a ködkürt rikolt
Hadd halljam bátran
Add meg, hogy ne bánjam

Én vándor lelked ringatom
Mint azon az első napon
Így visz át bűvös hajónk
A rejtelembe

S ha a ködkürt felrikolt
Hazaérkezem

Ha a ködkürt végül rikolt
Hadd halljam bátran
Add meg, hogy ne bánjam

Én vándor lelked ringatom
Mint azon az első napon
Így visz át bűvös hajónk
A rejtelembe

Igen, drágám

Már nincs kiszállás

Eredeti szöveg.

Bob Dylan: I Pity The Poor Immigrant.

Dylan 1967-es dala a szerző-előadó prófétai alkotásainak sorát gyarapítja. Ilyen jellegű számaihoz hasonlóan zenei megformálása minimális, ami remek feldolgozhatóságot von maga után, azaz biztosítja a gondolat sokszorozását és tovább éltetését.

A dal üzenete radikálisan eltér a tárgyában jellemző hétköznapi diskurzustól; teljesen más nézőpontból közelít a problémához. Ha úgy vesszük, felülről -- ha úgy vesszük, belülről látja át a jövevények (azaz, tetszik vagy nem tetszik, a "migránsok") tragédiáját. Mindehhez az ószövetségi Leviták könyvének sorait hivatkozza: az Izrael gyermekeit egyiptomi fogságból kiszabadító Úr figyelmeztetéseit látja valóra válni: "hiába vetitek el a magot, az ellenségeiteket fogja táplálni. Ellenetek fordulok, és elhullotok ellenségeitek előtt. [...] Olyanok uralkodnak majd fölöttetek, akik gyűlölnek titeket, s akkor is menekülni fogtok, ha senki sem üldöz benneteket. Olyanná teszem az eget fölöttetek, mint a vas, és a földet, mint az érc: erőlködéstek hiábavaló lesz, földetek nem ad termést, és a mező fája nem hoz gyümölcsöt."

A leginkább megrázó pedig mindebben az, hogy Dylan tapasztalatból beszél. Maga is a jövevények leszármazottja, éppen azoké a zsidóké, akiken beteljesültek az Úr átkai. Vagyis, miközben elítéli a migránsok viselkedését új országukban, egyben kilátástalannak is véli sorsukat, és dalát az emberi tragédia fölötti mély szánakozás hatja át: "szánom szegény jövevényt, ha végül felvidul".
 

Szánom szegény jövevényt

Szánom szegény jövevényt
Akit üldöz a harag
Otthon nem maradhatott
Hát végül magára marad
Minden mozdulattal csal
És folyton hazudik
Az életéért retteg
De gyűlöl élni is

Szánom szegény jövevényt
Kinek nincs miért küzdeni
Az ég fölötte vasból vert
És folynak könnyei
Eszik, de éhes marad
Hall, de szót se szól
A pénzzel jegyzi el magát
És nekem nem válaszol

Szánom szegény jövevényt
Aki sáron gázol át
Teli szájjal felröhög
És mocskolja városát
Amit képzelt egykoron
Ezer szilánkra hull
Szánom szegény jövevényt
Ha végül felvidul

Eredeti szöveg.

Christy Moore 2021-es feldolgozása.

Neil Young: Lookin' For A Love. Ez a nóta számomra a korábban fordított Don't Cry No Tears / A könny mit sem ér testvérpárja. Ugyanazon a lemezen, a nagyon népszerű 1975-ös Zuma albumon jelentek meg, ugyanazt a témát járják körül, és könnyed hangvételük mögött szokatlan mélységek jelennek meg, egy-egy váratlan harmóniaváltásnak és szövegfordulatnak köszönhetően.

Szerelmes lehetnék

Tudom, szerelmes lehetnék, hogyha megtalálnám őt.
Azt a lányt, kiről fogalmam sincs.
És ha szemében elvesznék, akkor újra érthetném,
hogy terem nékem még a nagyvilágban kincs.

Ahol tenger tükrözi a hegyek csipkés ormait
és a fehér homok hosszan nyúlik el,
a nagy szél őt is üldözi, így hát összefuthatnák,
mert érzem, nékünk végül találkozni kell.

  Szerelmes lehetnék, azt hiszem.
  Nem késhet soká a kedvesem.
  És remélem nagyon, hogy karjaimban tarthatom,
  és ő jól megismer, mégis elvisel.

  Szerelmes lehetnék, azt hiszem.
  Nem késhet soká a kedvesem.
  És remélem nagyon, hogy karjaimban tarthatom,
  és ő jól megismer, mégis elvisel.

Tudom, szerelmes lehetnék, hogyha megtalálnám őt.
Azt a lányt, kiről fogalmam sincs.
És ha szemében elvesznék, akkor újra érthetném,
hogy terem nékem még a nagyvilágban kincs.

Eredeti szöveg

Mostanában jól ráérek.