I Love You So

George Harrison: Beware Of Darkness. George 1970-es látomása aktuálisabbnak tetszik ma, mint valaha.

Zenei élményként lenyűgöző Harrison harmóniamenete, ami a bevezető H-dúrról az első szövegsor elején teljesen váratlanul G7-re bukik, onnan néhány ütemen belül gisz-mollra, azután cisz-mollra kapaszkodik, majd a homályos mollok közé bevilágó dúr akkordokon lépkedve a versszak végére lassan visszatámaszkodik a H-dúrra - bezárva a lélekutazásnak azt az ívét, amit induláskor nem is sejthettünk.

Harrison volt a Beatles egyetlen tagja, aki dalszövegében akár a "gitár", akár az "akkord" szót használta. Ezen a héten lenne 80 éves. 

John Fogerty: Who'll Stop The Rain.

Fogerty háromszor négy sora a legeslegsűrűbb dalszövegek közé tartozik: a társadalom-, politika- és valláskritika mellett még saját műfaját is pellengérre állítja. A Credence Clearwater Revival kortalan remekműve 1970-ből.
 

Hulló eső

Az eső egyre hullik, felhők zúgnak fönt
Sűrű könnyeiktől ázik lenn a föld
A bátrak és a bölcsek hangja csüggedő
Kin is múlhat, mitől múlhat a hulló eső?

Elköltöztem délre, hogy ott majd el nem ér
Másban kezdtem hinni, mert mindig kell remény
De a felhők mögül senki, sosem bújt elő
Kin is múlhat, mitől múlhat a hulló eső?

Ékes szólamokból sosem volt hiány
De nem jutottunk túl az Óperencián
Mindennapos vendég az ítéletidő
De kin is múlhat, mitől múlhat a hulló eső?

Eredeti szöveg.

Családi előadás 1.

Családi előadás 2.

Ez most lelkileg nagyon közel csapott le. David Crosby 1941-2023.

A hippik idestova utolsó mohikánjától 1969-es világvége-víziójával szeretnék búcsúzni, melyben megmutatkoznak senkihez sem fogható dalszerzői képességei. Crosby írta a szám zenéjét, az eclogákra emlékeztető szöveg (az előadásban Stills és Crosby dialógusa) pedig Paul Kantner és Stephen Stills munkája. Crosby-Kantner-Stills: Wooden Ships.

Ácsolt hajók

Ha rám mosolyogsz, azt jól megértem
Mert ez ugyanazt jelenti mindenfelé minden nyelven

A zubbonyodról látom, a másik oldalról vagy, barátom
Engem egy dolog érdekel, azt mondd meg nekem
Ki győzött?

Kérhetek tőled azokból a lilás bogyókból?

Persze, már hetek óta eszem, és nem lett tőlük semmi bajom
Ketten is elleszünk velük

  Ácsolt hajók visznek el a szabadság vízére
  Élő reménység az a messzi víz
  Ezüstnépség lenn a parton, állj félre!
  Elvágyunk a szabadság vízére

  Rémülettel nézzük, hogyan hulltok el
  Jajszavatok itt a dalban énekel
  Az emberből az embersége pusztul el
  Elhajózunk, nincs itt dolgunk

  Nővéredet jó erősen fogd kézen
  Hozd, ha szeretnéd, hogy ő is túléljen
  Nevetésünk szállhat még a friss szélben
  Elhajózunk, nincs itt dolgunk

Jó szél fúj ma
Délről érkezik, és simogatja vállam
Azt hiszem, ideje irányt vennem

Eredeti szöveg

Korábban fordított Crosby-dalok.

Crosby halálhírével úgy volt tele a magyar sajtó, mint ha életében bármit is írtak volna róla.

Még mindig újévi hangulatban: előkaptam egy régebben fordított nótát. :)

Tom Petty: The Apartment Song.

A régebbi poszt itt található.

Paul McCartney: Ballroom Dancing.

Boldog új évek kívánok mindenkinek!

Áll a bál

A folyó kölyökként elsodort
A hajónk porceláncsésze volt
És a farzsebemből kikandikált
A nyár egy képeslapon

De hogy ne legyen annyira egyszerű
Néha elborult a nagy derű
És máris állt a bál

  Állt a bál, és táncoltam veled
  Egy-két-há'-négy!
  El ne vétsd a lépést!
  Állt a bál, és két vásott gyerek
  Együtt nőtt fel ott, a bálteremben

Áll a bál

Az időm kölyökként elrepült
A varázsszőnyegre bánat ült
De a vadnyugat ma is hívogat
Csak elindulni oly nehéz

És hogy ne legyen annyira egyszerű
Ma is elborul a nagy derű
És máris áll a bál

  Áll a bál, és táncolok veled
  Egy-két-há'-négy!
  El ne vétsd a lépést!
  Áll a bál, és két vásott gyerek
  Együtt táncol itt, a bálteremben

Áll a bál

Érzem, ott leszek még veled
A hajónk porceláncsésze lesz
És a farzsebemből kikandikál
Az idő egy képeslapon

És hogy ne legyen annyira egyszerű
Elborul majd a nagy derű
És újra áll a bál

  Áll a bál, és táncolok veled
  Egy-és-két-és-há'-és-négy!
  El ne vétsd a lépést!
  Áll a bál, és két vásott gyerek
  Mindig kibékül a bálteremben

Áll a bál

Ma már nem vagyok kisfiú
És a feleségem is nagykorú
De a nyári nap ma is hívogat
Ezt nem tagadhatom

És hogy ne legyen annyira egyszerű
Néha elborul a nagy derű
És újra áll a bál

  Áll a bál, és táncolok veled
  Egy-és-két-és-há'-és-négy!
  El ne vétsd a lépést!
  Áll a bál, és két vásott gyerek
  Mindig kibékül a bálteremben

Áll a bál

Eredeti szöveg. (A rövidebb albumváltozaté, az utolsó verze nélkül.)

A három Jánosból ketten maradtak: hosszú betegség után 74 éves korában elhunyt Jean-Paul Corbineau, a Tri Yann zenekar alapítója, bársonyos orgánumú gitáros-énekes frontembere.

Nagyon szomorú hír ez számomra, mert a Tri Yann és Corbineau volt az, akik valaha megismertették, és egy életre megszerettették velem a breton kultúrát, tágabban pedig Franciaország régióinak hatalmas kulturális gazdagságát. Az évek során több dalukat fordítottam magyarra, és legutóbb ők nyújtottak számomra vigaszt az elmeháborodott covidizmus tombolása közepette is.  

A zenekar 1969-ben alakult, és több mint 50 évig állt fenn, mielőtt 2021-ben végleg elbúcsúztak a színpadtól. Utolsó koncertjeiket is ugyanaz a pompás és játékos színpadi kiállás jellemezte, ami védjegyükké vált az évtizedek során. Ez az erős vizualitás köszön vissza egyik legnépszerűbb daluk szövegében, amelyet tradicionális alapokra írtak: Si mort a mors. A dal Anna bretagne-i hercegnőt és francia királynét, a breton nemzet hősét és az európai történelem legendás nőalakját idézi meg. 

Jaj, odavagy

Fénybe borul majd a szürkéllő égbolt
és nem marad úr a színtelen éj.
Tarka opált gyújt a holnap,
és az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

  Jaj, odavagy, drága hercegnő,
  és porlad a tested, mit őriz a sír.
  De szép szíved tudja jól, hogy
  az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

A gőgös király nem élhet örökké,
Bár vára erős és a börtöne mély
De megszabadulhat a nép,
és az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

  Jaj, odavagy, drága hercegnő,
  és porlad a tested, mit őriz a sír
  De szép szíved tudja jól, hogy
  az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

Ezernyi aranynap bont fémvitorlát
Tízezer kristálynap csodát ígér
Bíborfényt szórnak szerteszét,
és az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

  Jaj, odavagy, drága hercegnő,
  és porlad a tested, mit őriz a sír.
  De szép szíved tudja jól, hogy
  az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

Ezernyi rabló habzsolja a zsákmányt
És tízezezrek szolgálnak fillérekért
De sáfrányvirágok nyílnak,
és az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

  Jaj, odavagy, drága hercegnő,
  és porlad a tested, mit őriz a sír
  De szép szíved tudja jól, hogy
  az aranykor még száz hajnalon ezerszer visszatér.

Eredeti szöveg.

Paul McCartney: Once Upon A Long Ago. A dalt Paul eredetileg Freddie Mercury-nak szánta, végül saját maga énekelte el. Az 1987 novemberi single (és különösen a klip) alig burkoltan a karácsonyi slágerlistákat célozta meg. Oda is ért, de nem lett belőle minden évben visszatérő áruházi háttérzene. Maradandónak bizonyult viszont A herceg menyasszonya c. film betétdalaként, amit kultikus kedvenccé vált a romantikus komédiák tengerében.

Érdekes a szám abból a szempontból is, hogy a csilingelő muzsika és dalszöveg mögött jóval mélyebb jelentés búvik meg. Ez nagyon jellemző McCartney-ra -- a közönségre és a kritikusokra pedig az, hogy megelégszenek az első benyomással, és saját felszínességüket előszeretettel vetítik a szerzőre.
   

Egy kisfiú s egy kisleány

Ha az összes kottafej elgurult
És a kiskutya farka is elkonyult
Mondd csak, drágám, még mire vársz?

A Holdban pengetek dallamot
És közben sejtem csak, hol vagyok
Mondd csak, drágám, te merre jársz?

  Egy kisfiú s egy kisleány
  Kincs után kutatott
  És jutalmul a természettől kapott
  Egy szép napot

A szappanbuborék messze szállt
A strandbelépőnk is lejárt
Mondd csak, drágám, még mire vársz?

  Egy kisfiú s egy kisleány
  Szüntelen kutatott
  És jutalmul a természettől kapott
  Egy szép napot

Üres színpadon szól a dal
A sikerből épül a fal
Mondd csak, drágám, te merre jársz?

Ha összes kottafej elgurult
És a kiskutya farka is elkonyult
Mondd csak, drágám, te merre jársz?

  Egy kisfiú s egy kisleány

Eredeti szöveg.

Kitaro-Jon Anderson: Lady Of Dreams.

A new age muzsika japán mesterének és Yes szólóénekesének váratlan kooprodukciója fiatal felnőttkorom egyik lehengerlő zenei élménye volt. Ezt a bombasztikus, túlfűtött dalt, amiben valódi pszichés élmények munkálkodnak -- és ezek által lesz megkülönböztethető popgiccstől --, a napokban egy szó szerint lázas éjszaka közepén fordítottam le, egyetlen újrahallgatás alatt, sorról sorra száguldva előre a szövegben.

Álmomban ébredő hölgy

Őrizz meg engem
A szívednek rejtekén
Szerelmünk el sose áruld!

Én rólad álmodom
Itt vagy az ágyamon
Meztelen lelked kitárul

Álmomban ébredő hölgy
Ajkáról varázs
Szólítja lelked

Álmomban ébredő hölgy
Gyere hát!
Szívemben húrokat pengetsz

Őrizz meg engem
Az álmodnak rejtekén
Szerelmünk el sose áruld!

Én rólad álmodom
Ölellek ágyamon
Meztelen lelkem kitárul

Álmomban ébredő hölgy
Ajkáról varázs
Csókolja lelked

Álmomban ébredő hölgy
Gyere hát!
Szívemben húrokat pengetsz

  Úgy sejtem én
  Hogy a szerelmedet
  Bolond fejjel
  Tudom megkapni csak

  Szép szemed
  Megvakít engem
  Álmomban ragyog

  Szép szemed
  Megvakít engem
  Álmomban ragyog

Őrizz meg engem
A szívednek rejtekén
Szerelmünk el sose áruld!

Őrizz meg, őrizz engem tovább
Könnyeim áztatják az éjszakát
Ha álmomban szemed
Nem rám ragyog 

  Már csak vágyaimban élek én
  Te titkok közt lebegsz
  Az álmom ködén

  Mindenem vagy
  Álmomban ébredő hölgy

  Mindenem vagy
  Álmomban ébredő hölgy

Őrizz meg engem
A szívednek rejtekén
Szerelmünk el sose áruld!

Én rólad álmodom
Itt vagy az ágyamon
Meztelen lelked kitárul

Álmomban ébredő hölgy
Ajkáról varázs
Csókolja lelked

Álmomban ébredő hölgy
Gyere hát!
Szívemben húrokat pengetsz

  Úgy sejtem én
  Hogy a szerelmedet
  Bolond fejjel
  Tudom megkapni csak

  Szép szemed
  Megvakít engem
  Álmomban ragyog

  Szép szemed
  Megvakít engem
  Álmomban ragyog

Eredeti szöveg.

Egy olyan verzió, amihez nem tartozik klip, viszont megvan az utolsó pár másodperce is.

Johnny Cash & Roy Cash: I Still Miss Someone.

A Cash és unokaöccse által jegyzett nóta nem egyszerűen country standarddá, hanem szabályosan népdallá vált, amit profi és amatőr feldolgozásainak végtelen sora is bizonyít. Milyen kár, hogy magyar nyelvterületen alig-alig találkozhatunk hasonló jelenséggel! Egyszerűen másképpen működik a populáris zenei kultúránk.       

A mellékelt videó a Highwaymen 1990-es koncertjén készült, ahol Cash Willie Nelsonnal együtt adta elő a nótát.

Neil Young: After The Gold Rush. A dal "titkos is és misztikus - kicsit utópisztikus" vagyis Young életművében szinte szokásosnak nevezhető. Ez a három és fél perc mégis feledhetetlen; a vízió és az előadás 52 év alatt sem veszített semmit metsző erejéből.

A nótában, amit Young törékeny falzett fekvésben énekel hősiesen végig, három kép váltja egymást. Az elterjedt felszínes értelmezés szerint a múlttól haladunk a jövő felé -- de a helyzet ezzel szemben az, hogy mindvégig a jelenben járunk, az álom és az ébrenlét határán, a legendák letűnt kora után. Ezt fejezi ki a dal címe is, ami konkrét utalást tesz az amerikai történelem mitikus időszakára, átvitt értelemben pedig mindenféle hőskorszakra: a lázas kincskeresésre és az azt követő lassú eszmélésre. (Kézenfekvő módon akár a hippikorszakra is.) És fel tudunk-e egyáltalán ébredni? Vagy inkább arról van szó, hogy az átélt élmények örökre velünk maradnak, és belőlük szövünk újabb mítoszokat?

Az aranyláz után

Tegnap álmomban volt nagy forgatag a várkastély körül
Lovagok jöttek, és muzsika szólt, és nyílvessző röpült
Miközben a harsona szavát a szél sodorta, és az udvar felderült
A hetvenes évek érkeztek, és a természet menekült
A hetvenes évek érkeztek, és a természet menekült

Kormos pince mélyén feküdtem, szememben úszott a Hold
Jobb dolgom nem volt, hát felültem, és a Nap is rám ragyogott
Miközben egy banda húzta a fejemben, és már veszett kedvem volt
Egy barátom szava járt eszemben, remélem, csak hazudott
Egy barátom szava járt eszemben, remélem, csak hazudott

Tegnap álmomban ezüst űrhajók szálltak sárga Nap ködén
Volt nagy sírás-rívás és zászlóbontás és új hősköltemény
Igazi álom volt, így igaz, a kiválasztottaké
A természet ezüst magva szállt egy új otthon felé
A természet ezüst magva szállt egy új Nap felé

Eredeti szöveg.

After A Cup Of Morning Coffee.

And now for something completely different. Geoffrey Chaucer: Canterbury Tales, General Prologue (extract).

Chaucer műve, amit több mint 600 évvel ezelőtt írt, a középkori angol irodalom halhatatlan klasszikusa. A nyelv persze az eltelt századok alatt rengeteget változott, ezért a mű a nagyközönség számára ma már elsősorban feldolgozásaiban ismert. Ez angol nyelvterületen praktikusan a mai olvasók számára érthető fordításokat (illetve újraköltéseket) jelent, Magyarországon pedig Pasolini 1972-es filmjét.

Az átdolgozások azonban nem érnek fel az eredeti alkotás nagyszerűségével. A kanonizált magyar fordítás, amit a Benjámin László "munkásköltő" vezette fordítói csapat készített az 1940-es években, számomra különösen fülbántó, hiszen éppen Chaucer jambusait hagyja figyelmen kívül. Pedig ezek pedig annyira szabályosak, hogy legújabban amatőr rapfeldolgozások sorát szülték, brit és amerikai iskolai tanórák keretében is. 

Chaucer 13 évig írta művét, ami hatalmas terjedelmű: összesen 17 ezer sorra rúg, és még így is befejezetlen maradt. "Mindössze" 24 történetet írt meg a tervezett több mint százból, de a bemutatott középkori panoráma ezzel együtt hatalmas. A leggyakrabban idézett részei A bath-i asszonyság előbeszéde és meséje valamint az Általános előbeszéd -- ennek is kezdő sorai, amelyeknek idén nyáron, Canterbury-ben járva elkészítettem új magyar fordítását.

A Canterbury meséknek, vagy akár csak az előbeszédnek nincs teljes vagy közismert zenei feldolgozása, de találtam egy nagyon jót, amit Ted Messerschmidt szerzett. Ez szól a videó alatt -- de persze a magyar szöveg ezúttal mindenekelőtt versfordításként értelmezendő, ebből a szempontból pedig a poszt alján található linkeket ajánlom.
 

Canterbury mesék - általános előbeszéd (részlet)  

Midőn Áprilisnak langyos, lágy esője
Jő, hogy Március aszályát eltörölje
Bő nedvben fürösztve gyökeret és eret
Amitől a virágok szára mind megered
És Zephirus küld édes leheletet
Ami belengi a rétet s a ligetet
Rügyet fakasztván, amíg az ifjú Nap
A Kos jegyében már félútig halad
És zenélnek a kicsiny madarak
Akik éjjel nyílt szemmel alszanak 
(Mert bennünk is a természet éled),
Zarándokútra indulnak a népek
Pálmaággal kézben vágnak útnak
Szenteket kutatva messze jutnak
Szerte Angliából pedig kivált
Canterburybe veszik a irányt
Hogy felkeressék ott az áldott mártírt
Aki betegségre adhat gyógyírt

Eredeti szöveg

Egy hiteles előadás középangol nyelven. 

Középangol eredeti és mai angol nyelvű fordítás egymás mellett. 

Gyorstalpaló a hatalmas műről.

Hat dalt ígértem a Beach Boystól, a hetedik a ráadás. Al Jardine: California Saga.

Ez az 1973-as dal a három számból álló California Saga sorozat része. Több címen is futott, de az egyszerűség kedvéért most használjuk csak a legrövidebbet.

Én magam nagyon szeretem, ezért is választottam a sorozat befejezéseként. Zenébe oltott földrajz-, biológia- és irodalomóra (ma pedig már ezeken túl történelemóra is), amiből csodálatos módon mégis elsősorban a transzcendens életöröm sugárzik. Érdekessége, hogy az a vidék, amiről szól, nem a Beach Boys dél-kaliforniai otthona, hanem a jóval északabbra fekvő Big Sur vadregényes partja, az egyik legszebbnek tartott amerikai tengerparti vidék.

 
Kalifornia saga

Nyomás! Újra itt van Kalifornia
Nyomás! Újra itt a nyárnak illata

  Habok, habok
  Fodrozódnak a tengerhabok
  A Nap felragyog a társaság felett
  A Nap felragyog és ránk integet
  A levegőt harapni lehet, ez őrület
  Tiszta őrület
  Tiszta őrület

Jártál-e Monterey alatt
A szurdokvölgyek mélyén?
Hol a tüskés bozót tengerbe ér
És hullámzó a napfény
És jártál-e Morro Bay fölött
Hol viharvert a vízpart?
És a házikókhoz nem vezet
Se villanydrót, se aszfalt

  Habok, habok
  Hívogatnak a tengerhabok
  A lemenő Naptól lángol a hegygerinc
  A csipkés horizont ma este búcsút int

És jártál-e már Salinasban
Hol valaha titkos völgy volt?
Steinbeck fedezte fel nekünk
Mikor Charleyval csatangolt
És jártál a szikomórfák alatt
A tanyaház hűlt helyén?
Hol a királylepkék megpihennek
A ciprusok törzsén

  Habok, habok
  Fodrozódnak a tengerhabok
  A Nap felragyog a társaság felett
  A Nap felragyog és ránk integet
  A levegőt harapni lehet, ez őrület
  Tiszta őrület
  Tiszta őrület

És jártál-e már a fesztiválon?
A Big Sur festői partján
Hol Country Joe a szenzáció
És a zene felszabadító
És a közönség igazi közösség
És a szeretet áradó
Igen a közösség és a szabadság
Szerteáradó

Eredeti szöveg (nagyjából).

Al Jardine Neil Younggal.

A Beach Boys mindeddig utolsó új albuma 2012-ben, a zenekar 50 éves jubileumának évében jelent meg. A That's Why God Made The Radio (aminek címadó dalát annak idején le is fordítottam) és a rá következő világ körüli turné újra a régi fényében mutatta meg az együttest. Figyelembe véve a rengeteg megpróbáltatást, és azt, hogy alapvetően vokális zenekarról van szó, ez nem várt kellemes meglepetés volt a közönség számára.

Az örömünnep azonban nem tartott sokáig. A teljes csapat (mármint a túlélő tagok) azóta sem álltak közösen színapdon, helyette inkább polgári bírósági tárgyalásokon értekeznek egymással. Jelenleg két koncertező Beach Boys utódzenekar létezik: a nevet felhasználni jogosult Mike Love vezette együttes (akik 2014-ben Budapesten is jártak), és a Brian Wilson és Al Jardine fémjelezte másik formáció, akik jelenleg is nagy koncertturnén vannak.

A 80 éves Brian a dalszerzést is folytatja, semmi akadálya nem lenne tehát annak, hogy új Beach Boys számok szülessenek. Mármint semmi - a tagok közötti emberi viszonyokat leszámítva. Ezért hát a zenekar történetét ezzel az elégikus számmal zárnám le 2012-ből. A Why God Made The Radio-t befejező négy összefüggő dala közül a legutolsó: Brian Wilson-Jon Bon Jovi-Joe Thomas: Summer's Gone.

A dal muzsikája és szövege is mesteri. Közhelyes nosztalgikus ütemekkel indul, ám hamarosan sokkal mélyebb összefüggések bomlanak ki belőle a múltról, jelenről és jövőről.

Volt egy nyár

Volt egy nyár
Volt egy régi nyár
Régi nyár
Oly messze jár

Álmunk is volt
Mit szétzilált a szél
El mégsem múlt
Csak mások friss hangján zenél

Volt egy nyár
De már oly messze jár
A sűrű éj
A metsző szél
Elűzne, hogyha ráhagynám

Meddig tart egy nyár?

Volt egy nyár
És lassan felfogom
Hogy nem késő
Átélnem
Minden régi s új napom

Volt egy nyár
A hullámokat bámulom
Felcsendül egy bölcsődal
S a tegnapunkról álmodom

Eredeti szöveg.

Egyszerre ugrunk nagyot előre, és teszünk egy lépést hátra a Beach Boys történetében. Brian Wilson-Van Dyke Parks: Cabinessence. 

A szám a zenekar klasszikusa, ami ugyanakkor jócskán meglepheti azokat, akik csak a Beach Boys szörfös nótáit ismerik. A darab felvételei már 1966-ban elkezdődtek, végül csak 1969-ben sikerült nagy nehezen kiadni - ám összefüggéseitől sajnos megfosztva. A Cabinessence ugyanis nem önmagában áll, hanem a popzene titokzatos Atlantiszának, a Smile című albumnak a műsorában kellett volna szerepelnie.

A Smile a Pet Sounds spirituális folytatásának indult, egyben minden szempontból meg is haladta volna az előző nagylemezt. Wilson évekig küzdött anyagával és zenekarával, de elsősorban saját démonaival, míg végül bedobta a törölközőt, és feladta. A Smile nem készült el, csak egyes dalai láttak napvilágot a következő évek során. Ezek egytől egyig zseniálisak, közülük hármat korábban le is fordítottam: Minden vibrál (Good Vibrations), A bivaly és a pásztorlány (Heroes And Villains) és Bukóhullám (Surf's Up). Ám a teljes, koncepcionális produkció nem állt össze - egészen 2004-ig.

Akkor történt meg ugyanis, hogy Brian, immár 62 évesen befejezte a 38 évvel korábban elkezdett munkát. Az eredmény egyértelmű művészi diadal lett. Szavakkal nehéz méltatni, mi mindent valósít meg a szerző a program 47 percében. Úgy is mondhatnánk, teljes pompájában kelti életre a gyerekszobák játékainak titokzatos világát. Azokét a játékokét, akik saját életüket élik, miután a szoba lakója kívülről becsukta az ajtót.

Javaslom mindenkinek, hogy hallgassa végig a teljes Brian Wilson Presents SMiLE albumot, mégpedig olyan osztatlan figyelemmel, amivel a nagy klasszikus műalkotások felé szokás fordulni. Ízelítőnek pedig itt van belőle egy szám, amit nem is magyarázok tovább. Talán csak annyit: a Cabinessence többek szerint maga a teljes Smile, dióhéjban.

 
Kalyibalét

Tűzhelyünk fénye pislákol
Kalyibalét, hív a távol
Pattogó tűzszerenád

Eltűnsz, de el mégse veszhetsz
Búzavirágok vezetnek
Otthonos réteken át

  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?

  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?

  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?

Hajad hullámzik a szélben
A búzatáblák tengerében
Zümmögve úszó tanyák

Maradj meg ebben a csókban
A csordoláló földi jóban
Maradj, egy életen át

  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?

  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?

  Ki vágtat a sínen?
  Ki vágtat a sínen?

Mondd, bátyám!
Láttad-e, kik rakták a vasúti pályát?
Láttad-e, kik rakták a vasúti pályát?

Újra meg újra
A termést dézsmálják a varjak
Újra meg újra
A csépléstől hangos a parlag
Újra meg újra
A termést dézsmálják a varjak
Újra meg újra
A csépléstől hangos a parlag
Újra meg újra
A termést dézsmálják a varjak
Újra meg újra
A csépléstől hangos a parlag

Eredeti szöveg.

Brian Wilson és zenekara élőben.

A Beach Boys 1969-es verziója, egy érdekes amatőr klippel, ami egy lehetséges szempontból értelmezi a számot.

Az 1970-es évek elejére a Beach Boys már régen nem az a zenekar volt, aminek a világ valaha megismerte. Brian Wilson súlyos pszichés problémái miatt évek óta alig volt képes dolgozni, a zenekar pedig kétségbeesetten kereste a helyét abban a megváltozott közegben, amiben a rockzene nem önmagáért szólt, és nem is egyszerűen szórakoztatóipari termékként működött, hanem dühödt társadalmi mozgalmak nyelveként funkcionált.

Próbálkozásaikat nem koronázta akkora siker, mint öt-tíz évvel korábban, de visszatekintve mégis eredményes volt az a küzdelem, amit saját magukért és a közönségükért folytattak, és amit olyan maradandó dalok fémjeleztek, mint a Sail On, Sailor. A számot valóságos bizottság írta: Brian Wilson és Van Dyke Parks mellett Tandyn Almer, Ray Kennedy és Jack Rieley dolgozott rajta. Előadásában pedig kulcsszerepet kapott a szólót éneklő Blondie Chapin és a dobos Ricky Fataar - az említettek mind olyan személyek, akik átmenetileg működtek a Beach Boys környékén.

Régóta készültem lefordítani ezt a dalszöveget, aminek mániás rímei nem nevezhetők ugyan irodalmi csúcsteljesítménynek, de a sodró zenei kísérettel karöltve feledhetetlenül idézik meg azt az életharcot, ami az egész szám tematikus lényege.
  

Járlak, tenger

Az óceánon röpít az álmom
A lényegét még ma sem találom
Mély a titka, szava ritka
Járlak, járlak, tenger

Küzdök az árral, Neptun királlyal
A tengermélyből támadó árnnyal
Nem is látom, vakon bántom
Járlak, járlak, tenger

Élek és harcolok mint a barom
Hánykódom, vetődöm, fulladozom
Pörgök-forgok, közbe' morgok
Nem mosolygok, csak vicsorgok

Belém martak réges-régen
Mindig érzem, földön-égen

Csak a vízben, mitől féltem
Van esélyem, van reményem
Járlak, járlak, tenger

Hajózom egyre, a hullámhegyre
Hajóroncsok közt kincset keresve
Megsebezve, számkivetve
Járlak, járlak, tenger

Hull a vérem, nem is nézem
Nekem régen nincs mit félnem

Vihar támad, szerte árad
De ki lázad, sose fárad

Már nem sírok, csak ordítok
Amíg bírok, csatát vívok
Járlak, járlak, tenger
Járlak, járlak, tenger
Járlak, járlak, tenger
Járlak, járlak, tenger
Járlak, járlak, tenger
Járlak, járlak, tenger
Járlak, járlak, tenger


Eredeti szöveg.

Élőben a 2012-es Beach Boys reunion idején, Brian Wilson énekével.

A Brian Wilson Bandben vendégszereplő Ricky Fataar 2019-ben.

A tomboló nyárra itt hagyom a Beach Boys virtuális nyarának ragyogását. Brian Wilson-Tony Asher: You Still Believe In Me.

A szám arról a Pet Sounds albumról való, amelyről korábban már többet is fordítottam: Mondd, hogy érdekel, A vén Hapci, Caroline, jaj. Nem véletlenül - ez a lemez a csúcsok csúcsa úgy a Beach Boys pályáján, mint a popzene történetében is.

Ma már tudjuk, hogy Wilson 1965-66-os dalait elsősorban a feleségéhez fűződő kapcsolata inspirálta. Ezt a kapcsolatot most nem kezdeném boncolgatni, mert egyrészt bőven lehet olvasni róla, másrészt megteszik helyettem a dalok. Elsősorban persze az éretlen és labilis Brian szempontjából, aki Tony Asher szövegein keresztül szólal meg. Asher reklámszövegíró volt, és csak a Pet Sounds időszakában dolgozott együtt Wilsonnal: ketten együtt alkották meg a csodálatos dalciklust.

Te bízol bennem még

Végiggondoltam már, merre tévedtem el
Messze jártam, amíg vártál türelmesen
Hányszor szakítottunk? De szerelmed visszatért
Megbántottalak, tudom
Mit tehetnék?

Te bízol bennem még

Mindig nekifutok, hogy jó társad legyek
De aztán ráébredek, nekem sehogy se megy
Összeszedném magam, de csalódom kínosan
Mást ígértem, jól tudom
Sokat nem ért

Te bízol bennem még  

És mégis fáj...

Fáj...

Eredeti szöveg.

Briian Wilson-Mike Love: When I Grow Up (To Be A Man).

A Beach Boys első időszaka a tökéletes, felhőtlen slágerszámok gyártásának jegyében telt. De ez persze csak a felszín, a tudatos sikertervezés. A zenekar valósága mindig is komor és sötét volt: a Wilson testvérek brutális, bántalmazó családban nőttek fel, és a hangstúdióban is elnyomó apjukkal kellett megküzdeniük. Természetesen egymás közti viszonyuk sem volt konfliktusmentes, a kreatív zseni Brian pedig egy repülőúton történt idegösszeolmást követően már 1964-ben úgy döntött, hogy többé vesz részt a zenekar turnéin. Ezt a drasztikus váltást fél évvel megelőzően készült el a When I Grow Up (To Be A Man) című daluk, ami a régebben fordított All Summer Long közeli rokona.

Távolról közelítve, a nóta olyan kultúrkorszakból származik, amelyben a fiatalok még ténylegesen számítottak arra, hogy egyszer felnőnek -- és ez ráadásul nem 40 vagy 50 éves korukban fog megtörténni. A gyorsan pergő idő okozta nyugtalanság ott munkál a zenekar tagjaiban is: a szerzők tisztában vannak vele, hogy sem a siker, sem a fiatalság, sem az élet nem tarthat örökké. A kérlelhetetlen változást érzékelteti, amint a vokálban számolni kezdik a múló éveket.

Ugyanez a bizonytalanság tükröződik az élő előadásban is: a mindössze 22-23 éves srácok már cseppet sem látszanak ifjúnak, élő előadásukban pedig megmutatkozik, hogy sem a hangszeres felkészültség, sem egyéni énektudás tekintetében nem állnak különösebb magaslatokon. A produkció különlegességét Brian Wilson zseniális szerzői kvalitásai adják, beleértve sok szólamú vokális hangszerelési tudását -- mindezt pedig a stúdióban lehetett tökélyre vinni.

Ha egyszer én is felnövök majd

Ha egyszer én is felnövök majd

Ugyanaz lesz-e még a kedvenc kajám?
Belátom-e talán egyik-másik hibám?
És hat-e még rám egy jópofa szám?
Ha egyszer én is felnövök majd

Felnőtt nőnek is bejön-e majd egy mai lány?
Tizennégy, tizenöt
Megállapodok-e, vagy bolyongok soká talán?
Tizenhat, tizenhét
Most könnyű a lét, de mi lesz tét?
Ha egyszer én is felnövök majd

És a srácaimmal szót érthetek-e majd?
Tizennyolc, tizenkilenc
Ha bulizni mennek, az estém mit tartogat?
Húsz, huszonegy
És lesz-e egy nő, aki szerethető?
Ha egyszer én is felnövök majd

Ki leszek én, ha egyszer végül felnövök majd?

Huszonkettő, huszonhárom
Huszonnégy, huszonöt

Rohan az idő
Elég szomorú

Huszonhat, huszonhét
Huszonnyolc, huszonkilenc

Rohan az idő
Elég szomorú 

Harminc, harmincegy

Rohan az idő
Elég szomorú 

Eredeti szöveg.

Idén hatvan (igen: 60) éves a rockkorszak legjelentősebb amerikai zenekara. A Beach Boys leghíresebb dalaiból jó párat lefordítottam az évek során. Most hat egymást követő új számban szeretném röviden bemutatni a zenekar felemelő és egyben tragikus történetét.

Az első nóta az indulás emléke: Surfer Girl. 1961-et írunk, amikor Los Angeles tőszomszédságában, hawthorne-i otthonában a 19 éves Brian Wilson, akinek nincs sem szörfdeszkája, sem barátnője, megírja élete első dalát, elképzelt szerelméről. És a nóta vokális harmóniáival megteremti azt a muzsikát, amelyet hamarosan Amerika-szerte szól a rádiókból, és immár nem egyszerűen surf music, hanem egyenesen California sound néven ismer meg az egész világ.

Szörfös hölgy

Bájos, formás szörfös hölgy
Hullámhegy és hullámvölgy
Meghallgatsz-e
Engem, szörfös hölgy?

Szörfös hölgy, bájos szörfös hölgy

Ott állsz kint a vízparton
A tenger szólít sóhajtón
Meghallhatsz-e
Engem, szörfös hölgy?

Szörfös hölgy, szörfös hölgy

  Álmaimban
  Hullám hátán
  Szívem elrepít

  Esti színes
  Naplementén
  Szerelmünk hevít

Szívem halkan megdobban
Ezzel mindent elmondtam
Meghallgatsz-e
Engem, szörfös hölgy?

Szörfös hölgy, bájos szörfös hölgy
Hölgy, szörfös hölgy, bájos szörfös hölgy
Hölgy, szörfös hölgy, bájos szörfös hölgy
Hölgy, szörfös hölgy, bájos szörfös hölgy

Eredeti szöveg.

Hát az meg hogy a csudába lehet, hogy ez a dal eddig nem került ki a blogra? Öt évvel ezelőtt fordítottam le, aztán valahogy félretettem.

Ja igen, már emlékszem: egy apró részlete nem tetszett eléggé. De nem mondom meg, hogy melyik. Hiszen, ahogyan Bródy Jánostól hallottam, "minek rongáljam a saját művemet?". :)

Az eredeti dal persze transzcendens.

Lennon-McCartney: All My Loving.

Leonard Cohen: There Ain't No Cure For Love.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy a nyolcvanas évek popsanzonjában rekedt, behízelgő hangszerelés sem képes kicsorbítani Cohen dalának időtlen élét.

Szívgyógyszer nem használ

Mióta szeretlek már?
És nem tudom, miért
Annyi minden jött és ment
De az érzés visszatért
A régi seb, ha felszakad
Ma sincs, ki megsajnál
A szívgyógyszer
A szívgyógyszer
Itt semmit sem használ

És mindenem fáj érted
Azért, ki csak te vagy
Meztelenül kell
A tested és agyad
Szokásommá lettél
Úgy is, ha elhagytál
A szívgyógyszer
A szívgyógyszer
Itt semmit sem használ

  Szívgyógyszer nem használ
  Szívgyógyszer nem használ

Űrhajó száll az éjen át
Szentek mondanak imát
Fehér köpenyben kutatják
De soha fel nem találják
Azt a szívgyógyszert
Nincs erre tabletta
Ah, az angyalok tudják
Nincs varázsképlet
Nincs erre szívgyógyszer

Láttalak a metrón
És látlak a buszon
Látlak, mikor lefekszünk
És mikor elalszol
Látom hajad, látom kezed
A karkötőd jól áll
És megint megszólítalak
Bár százszor hallottál
A szívgyógyszer
A szívgyógyszer
Itt semmit sem használ

Betértem egy templomba
Nem volt ott senki sem
Megszólalt egy édes hang
És azt súgta nekem
Ha szeretlek, az épp elég
Rajtam csak ennyi áll
Megmondta az írás
Vérrel jegyezve áll
Az angyalok is zengik
Mennybéli asztalnál
A szívgyógyszer
A szívgyógyszer
Itt semmit sem használ

Szívgyógyszer nem használ
Szívgyógyszer nem használ

Űrhajó száll az éjen át
Szentek mondanak imát
Fehér köpenyben kutatják
De soha fel nem találják
Azt a gyógyszert
Azt a csodagyógyszert
Azt a szívgyógyszert

Szívgyógyszer nem használ
Szívgyógyszer nem használ

 
Eredeti szöveg.

Live in London in 2008. Egy évvel később Budapesten is elhangzott.

A Bee Gees nevét és muzsikáját mindenki ismeri, aki érdeklődik a popzene története iránt. A hosszú ideig létező, több stíluskorszakot befutó brit-ausztrál zenekar működésének csak a tagok sorozatos, balszerencsés halála vetett véget a kétezres években -- de addigra már rég kitörölhetetlen hatást gyakoroltak a műfajra. A magyar beat is sokat köszönhet nekik, ami alatt nem csak Zalatnay Sarolta és Andy Gibb sokszor elmesélt románcát kell érteni, hanem számok egész sorát, amelyeken jól érezhető a Bee Gees hatása.

Barry Gibb: In The Morning (avagy Morning Of My Life) című dala az 1970-es Melody c. angol film főcímébében is elhangzott, így lett ismert világszerte. Mindenekelőtt Japánban, ahol a lassan kibontakozó, ám végül harsány diadalt arató kamaszlázadás romantikus története óriási népszerűségre tett szert.

Én a japánokkal vagyok.

Korán reggel

Korán reggel, mikor búcsúzik a Hold
Ott találhatsz, ahol szívem szárnyat old
Szivárványos párafelhők
Dermedt tócsák, hűvős erdők
Korán reggel
Reggel ébred életem

Déli órák fényes rejtekén
Óceánok mélyén várlak én
Kastélyt rakunk színes kagylókból
Más nem érti, és ez így van jól
Korán reggel
Reggel ébred életem
Reggel ébred életem

  Reggel ébred életem
  A nagymutató tyúklépésben jár
  Kérlek, várj türelmesen!
  Hisz' még az egész nap előtted áll

Ha jő az este, véled a Holdra költözök
Messze fent a plafon sarkában
A ruhássszekrény fölött
Ketten várjuk a napfelkeltét
Áthintázzuk ezt az estét
Álmos lettem...

  Reggel ébred életem
  Reggel ébred életem
  Korán reggel
  Korán reggel
  Korán reggel

Eredeti szöveg. 

Élőben, 1997-ben.

Több mint 25 éves álmom vált valóra, amikor múlt héten Limerick városában élőben hallgathattam meg Christy Moore-t. De a 77 éves szerző-előadó számára is nagy pillanat volt ez: "after two years of singing into the mirror", kirobbanó formában lépett a közönség elé.

Az első két dal rögtön az In The CIty Of Chicago és a Nancy Spain volt, és onnantól másfél órán keresztül nem volt megállás. A közönség sírt és nevetett, többek között az Ordinary Man és a Back Home in Derry dallamaira. És megszólalt ez a szám is: Richard Thompson: Beeswing.

Méhecske szárnya 

Tizennyolc éves múltam épp, a szerelmek nyarán
Zászlók égtek, s a vadvirág felnőtt a ház falán
Kis szobát béreltem egy mosóüzem fölött
És ott láttam meg azt a lányt, a szennyesek között

A kócos barna tincsek és a fürkésző szemek
Úgy cikkantak mint egy őz, kire puskacső mered
Ha felismersz, hát elviszel, üzente szótlanul
Mert megveszek, ha nem jutok ki a rácsos kapun

  Törékeny árva, méhecske szárnya
  Akit a kósza szél elém sodort
  Gyönyörű gyermek, kit nem ismernek
  Szemembe nézett, és előre szólt
  Veled maradok, amíg nő a Hold

Fillérekért festettük a kerítéseket
Szedtük a gyümölcsöt, és éleztünk késeket
Városról városra mentünk, ahol munka várt
Én megpihentem volna már, de ő előttem járt

Kis házat képzeltem el, beérjük annyival
Esténként majd tűz ropog, és lesz gyerekzsivaj
De erre ő csak annyit szólt, hogy neki az pokol
És magamnak parancsolok, de ő nem kér abból

  Törékeny árva, méhecske szárnya
  Akit a kósza szél elém sodort
  Gyönyörű gyermek, kit nem ismernek
  Szemembe nézett, és előre szólt
  Veled maradok, amíg nő a Hold

Egyre többet ittunk, és csak egymást martuk szét
És én bolond fejjel elengedtem kis kezét
Azóta már messze jár az ingovány fölött
Mint városszéli földeken ragadt farkaskölyök

Azt hallottam, megtalált egy lókereskedőt
De még a cigányélet is röghöz kötötte őt
És viharverten továbbállt, de révbe sosem ért
Hát megfizetünk mindnyájan a levert láncokért

  Törékeny árva, méhecske szárnya
  Bennem örökké az marad, ki volt
  És úgy hiányzik, hogy hangom fennakad
  Ha átkarolna, ahogy régen átkarolt
  Vele maradnék, amíg leszáll a Hold

  Ha átkarolna, ahogy régen átkarolt
  Vele maradnék, amíg leszáll a Hold

Eredeti szöveg, nagyon érdekes előadói kommentárral.

A szerző, Richard Thompson előadása. Hatalmas szerencsémre úgy tűnik, őt is meghallgathatom idén nyáron, Walesben.

Egy kicsit még a régi időkre emlékezve: Kris Kristofferson: Sunday Morning Coming Down.

Kristofferson 1970-es kultikus dalát sokan feldolgozták. Johnny Cash előadásában lett a legismertebb, sőt, egyenesen Cash signature songjává vált, amit még élete legvégén is előadott. Én a szerző eredeti produkcióját is ugyanúgy szeretem.

Nagyon régen, még a blog indulása előtt készítettem a dalból egy első fordítást. Most itt-ott módosítva tenném közzé újra. Feledhetetlen, még ha személyesen nagyon nehéz időket is idéz fel számomra. Hirtelen felindulásból előkaptam hozzá a gitárt is.

Vasárnap késő délelőtt

Vasárnapra nyílt a szemem
De a fejem, bárhogy fordítottam, fájt
És a reggelim egy sör volt, nem is rossz
Hát gondoltam, egy második sem árt
Aztán feltúrtam a szennyest, egy ing után
Amit már hordtam szerdatájt
Jött a borotvám, a fésűm is
És már a lépcső alján álltam, kint

Még ott kavargott agyamban
A szombat éji dohányfüst és dal
De rágyújtottam újra, s figyeltem
Hogy egy srác egy dobozkát rugdal
És senki sem jött szembe
Csak egy illat... sült a csirke, krumplival
Amit elvesztettem, ami eltűnt
Amit nem értek, megérintett megint

  Vasárnap délelőtt a járdán
  Az agyam bárcsak volna kő
  Mert ez a vasárnapi illat
  Istenem, újra hozzám nő
  De én már úgy érzem, nem élek
  Elhalt a hang, a test előtt
  A városban alszanak a járdák
  Vasárnap késő délelőtt

A parkban állt egy apa
És hintázott egy nevető kisleány
Én bámultam, és közben ének szállt
A vasárnapi iskola ablakán
A percek teltek-múltak
Harangszóval jött a délután
És csak visszhangzott az út fölött
Mint egy álom, a lassú ébredés után

  Vasárnap délelőtt, a járdán
  Az agyam bárcsak volna kő
  Mert ez a vasárnapi dallam
  Istenem, újra hozzám nő
  De én már úgy érzem, nem élek
  Elhalt a hang, a test előtt
  A városban alszanak a járdák
  Vasárnap késő délelőtt

Eredeti szöveg.

Miközben Bruce Springsteen albumát fordítottam dalról dalra, észrevétlenül elérkezett egy kerek évforduló. Hát igen: ez a blog nem kevesebb mint tíz évvel ezelőtt, 2012. elején indult.

Elgondolkodtam, hogyan lehetne megünnepelni a születésnapot. Esetleg elővegyek egy-kettőt a régen fordított számok közül? Hiszen az immár körülbelül 450 feldolgozott nóta között sok van, amelyek nagyon kedvesek a szívemnek, de a blogformátum miatt már a posztfolyam mélyére süllyedtek. Vagy a legnépszerűbbnek bizonyult posztokat kellene feleleveníteni? Esetleg nézzük meg, miként sikerült zenében kommentálni az elmúlt a tíz évet - mert nem volt hiány olyan fordításokból sem, amelyek ekként értelmezhetők?

Végül arra jutottam, hogy egyszerűen fogok egy olyan dalt, ami a legjobban illik a blog szelleméhez, és elkészítem a fordítását. Ringo Starr-George Harrison: Photograph, a Beatles utánról, 1973-ból.

Mindenkinek köszönöm a kitartó figyelmet az első tíz év során!

Fényképen

Ma újra megláttam arcodat
És rám találtak a közös dolgaink
De már csak fényképen vagy velem
Mert rég elváltak egymástól útjaink

  Azt mondtam, jól van, ha elmész, hát elmész
  De tudd meg, azóta várom, hogy visszatérsz

Ez az új élet megszokhatatlan
Fáj a szívem, és potyognak könnyeim
Elképzellek a karomban
És közben szürkén peregnek éveim

  Ha úgy képzeled, hogy nélküled is jó
  Hát elmondhatom, nincs hozzád fogható

Ez az új élet megszokhatatlan
Fáj a szívem, és potyognak könnyeim
Elképzellek a karomban
És közben szürkén peregnek éveim

Ma újra megláttam arcodat
És rám találtak a közös dolgaink
De már csak fényképen vagy velem
Mert rég elváltak egymástól útjaink

Ma újra megláttam arcodat
És rám találtak a közös dolgaink
De már csak fényképen vagy velem
Mert rég elváltak egymástól útjaink

Ma újra megláttam arcodat
És rám találtak a közös dolgaink
De már csak fényképen vagy velem
Mert rég elváltak egymástól útjaink

Eredeti szöveg. 

Élőben, a Concert for George műsorában.  

Bruce Springsteen: Terry's Song. A dal a Magic CD végén rejtőzködik: a számlistában nem szerepel, és vannak olyan kiadások is, ahol teljesen lemaradt a lemezről. Mindez megerősíti azt a benyomást, hogy nem tartozik szorosan az albumhoz -- bár nem is idegen tőle.

A szám főhőse Frank 'Terry' McGovern, aki Springsteen jobb kezeként dolgozott együtt a Főnökkel. McGovern élete ezen kívül is kalandos volt: hosszú ideig szolgált különleges haditengerészeti egységeknél, és ezek tagjaként részt vett az űprogramban is. Azután kutyakiképzéssel foglalkozott, szórakozóhelyeket üzemeltetett (itt találkoztak Springsteennel, még 1972-ben), és hatalmas közösségi szervezőmunkát végzett. McGovern álmában halt meg váratlanul 2007-ben, 67 évesen. A Magic ekkor már hónapok óta készen várt a kiadásra. Springsteen úgy döntött, a lemezre szerkeszti a barátjáról szóló megemlékezést.

A Terry's Song azonban teljesen beleilleszkedik abba az értelmezésbe is, hogy a Magic album a veszteségek és az erőgyűjtés, a pusztulás és a túlélés krónikája. A lemez utolsó dalaként az egyszeri és megismételhetetlen embert állítja a fókuszba. Arról beszél, hogy a világban nincsenek "kicsik" és "nagyok" -- mindenki egyformán fontos, és megvan a lehetőségünk a teljesen megélt életre.

Terry dala

Tudod, a Titanic tényleg lenyűgöző volt, de lett más nagy hajó
És az Eiffel-torony is különleges, de lemásolható
És a Tádzs Mahal meg a piramisok is fenségesek
De belőled sem lesz több, csak egyetlenegy

Ezer csodára bukkanhatsz még a kerek földgolyón
És néhanap csak ámulsz és bámulsz, hogy mivel találkozol
A Mona Lisa, Dávid és Róma, nem egyre megy
De belőled sem lesz több, csak egyetlenegy

Benned arannyá lett, ami porból vétetett
Belőled nem lesz több, csak egyetlenegy

Hiába beszélik azt, hogy bárki pótolható
Amikor ma reggel felébredtem, a hiányod átható
Egy ismeretlen tartományban éled tovább életed
És belőled nem volt több, csak egyetlenegy

Mert meghaltál, mi meg itt maradunk, és temetjük hamvaid
Most már végre megnyugodhatsz, hisz bejártad útjaid
Én zenében mesélem újra meg újra a történeted
Mert belőled nem lesz több, csak egyetlenegy

Egy nő szerelme megadta neked, amit kérni nem lehet
És belőled nem lesz több

Eredeti szöveg.