Gordon Lightfoot: Steel Rail Blues.
A dalt Lightfoot maga is több változatban vette lemezre, amelyekről annyit kell tudni, hogy egyik jobb mint a másik.
--
Két héttel a fordítás elkészítése és a poszt publikálása után a dal nagyon szomorú aktualitást nyert.
Hosszú sínpár blues
Levelem jött ma délután
El sem hiszem, hogy gondolt rám a lány
És véget érhet a szürke, bús magány
Mert a levélben egy vonatjegy
Az ölelése újra vár
A kedvesemhez vezet engem el a hosszú sínpár
A fél világot bejártam
De otthonra nem találtam sehol
Csak az ócska ágyat nyomta a bánatom
Kifosztottak, megtéptek
Semmim sem maradt már
A kedvesemhez vezet engem el a hosszú sínpár
Úúh úúh úúh ji-hí-hí
Úúh úúh úúh úúh úúh
És éjszakánként más se történt
A külvárosban jártam egymagam
Sehol senki nem volt kíváncsi rám
A régi verdám slusszkulcsát
Már elnyelte a sár
A kedvesemhez vezet engem el a hosszú sínpár
Messze vágtat a sík fölött
Füstöl a gép, és zakatol a nagy kerék
Ha felszállok, én hazaérek ma még
És otthon meleg vacsora vár
Ki tudja, hány év után
A kedvesemhez vezet engem el a hosszú sínpár
Úúh úúh úúh ji-hí-hí
Úúh úúh úúh úúh úúh
De jaj, az út szélén stoppolok
És arra várok, hogy valaki megsegít
Szegény fejem betörtem megint
A vonatjegyem tegnap éjjel
Elkártyáztam én
A kedvesemhez más el nem visz, csak a jó remény
Úúh úúh úúh ji-hí-hí
Úúh úúh úúh úúh úúh
Úúh úúh úúh ji-hí-hí
Úúh úúh úúh úúh úúh
Óh, ji-hí-hí
