Miközben Bruce Springsteen albumát fordítottam dalról dalra, észrevétlenül elérkezett egy kerek évforduló. Hát igen: ez a blog nem kevesebb mint tíz évvel ezelőtt, 2012. elején indult.
Elgondolkodtam, hogyan lehetne megünnepelni a születésnapot. Esetleg elővegyek egy-kettőt a régen fordított számok közül? Hiszen az immár körülbelül 450 feldolgozott nóta között sok van, amelyek nagyon kedvesek a szívemnek, de a blogformátum miatt már a posztfolyam mélyére süllyedtek. Vagy a legnépszerűbbnek bizonyult posztokat kellene feleleveníteni? Esetleg nézzük meg, miként sikerült zenében kommentálni az elmúlt a tíz évet - mert nem volt hiány olyan fordításokból sem, amelyek ekként értelmezhetők?
Végül arra jutottam, hogy egyszerűen fogok egy olyan dalt, ami a legjobban illik a blog szelleméhez, és elkészítem a fordítását. Ringo Starr-George Harrison: Photograph, a Beatles utánról, 1973-ból.
Mindenkinek köszönöm a kitartó figyelmet az első tíz év során!
Fényképen
Ma újra megláttam arcodat És rám találtak a közös dolgaink De már csak fényképen vagy velem Mert rég elváltak egymástól útjaink
Azt mondtam, jól van, ha elmész, hát elmész De tudd meg, azóta várom, hogy visszatérsz
Ez az új élet megszokhatatlan Fáj a szívem, és potyognak könnyeim Elképzellek a karomban És közben szürkén peregnek éveim
Ha úgy képzeled, hogy nélküled is jó Hát elmondhatom, nincs hozzád fogható
Ez az új élet megszokhatatlan Fáj a szívem, és potyognak könnyeim Elképzellek a karomban És közben szürkén peregnek éveim
Ma újra megláttam arcodat És rám találtak a közös dolgaink De már csak fényképen vagy velem Mert rég elváltak egymástól útjaink
Ma újra megláttam arcodat És rám találtak a közös dolgaink De már csak fényképen vagy velem Mert rég elváltak egymástól útjaink
Ma újra megláttam arcodat És rám találtak a közös dolgaink De már csak fényképen vagy velem Mert rég elváltak egymástól útjaink
Bruce Springsteen: Terry's Song. A dal a Magic CD végén rejtőzködik: a számlistában nem szerepel, és vannak olyan kiadások is, ahol teljesen lemaradt a lemezről. Mindez megerősíti azt a benyomást, hogy nem tartozik szorosan az albumhoz -- bár nem is idegen tőle.
A szám főhőse Frank 'Terry' McGovern, aki Springsteen jobb kezeként dolgozott együtt a Főnökkel. McGovern élete ezen kívül is kalandos volt: hosszú ideig szolgált különleges haditengerészeti egységeknél, és ezek tagjaként részt vett az űprogramban is. Azután kutyakiképzéssel foglalkozott, szórakozóhelyeket üzemeltetett (itt találkoztak Springsteennel, még 1972-ben), és hatalmas közösségi szervezőmunkát végzett. McGovern álmában halt meg váratlanul 2007-ben, 67 évesen. A Magic ekkor már hónapok óta készen várt a kiadásra. Springsteen úgy döntött, a lemezre szerkeszti a barátjáról szóló megemlékezést.
A Terry's Song azonban teljesen beleilleszkedik abba az értelmezésbe is, hogy a Magic album a veszteségek és az erőgyűjtés, a pusztulás és a túlélés krónikája. A lemez utolsó dalaként az egyszeri és megismételhetetlen embert állítja a fókuszba. Arról beszél, hogy a világban nincsenek "kicsik" és "nagyok" -- mindenki egyformán fontos, és megvan a lehetőségünk a teljesen megélt életre.
Terry dala
Tudod, a Titanic tényleg lenyűgöző volt, de lett más nagy hajó És az Eiffel-torony is különleges, de lemásolható És a Tádzs Mahal meg a piramisok is fenségesek De belőled sem lesz több, csak egyetlenegy
Ezer csodára bukkanhatsz még a kerek földgolyón És néhanap csak ámulsz és bámulsz, hogy mivel találkozol A Mona Lisa, Dávid és Róma, nem egyre megy De belőled sem lesz több, csak egyetlenegy
Benned arannyá lett, ami porból vétetett Belőled nem lesz több, csak egyetlenegy
Hiába beszélik azt, hogy bárki pótolható Amikor ma reggel felébredtem, a hiányod átható Egy ismeretlen tartományban éled tovább életed És belőled nem volt több, csak egyetlenegy
Mert meghaltál, mi meg itt maradunk, és temetjük hamvaid Most már végre megnyugodhatsz, hisz bejártad útjaid Én zenében mesélem újra meg újra a történeted Mert belőled nem lesz több, csak egyetlenegy
Egy nő szerelme megadta neked, amit kérni nem lehet És belőled nem lesz több Eredeti szöveg.
A szorosan vett Magic album utolsó dalához érkeztünk. (Hogy ez a megfogalmazás mit is jelent, arra a legközelebbi, utolsó utáni nótánál szeretnék visszatérni.) Springsteen száma a háborús traumát feldolgozó amerikai művek hosszú sorába illeszkedik, és -- hűen hozzá, hogy a dal nem más mint "sűrített információcsomag" -- öt percben foglalja össze mindazt, amiről több kötetes regények vagy kétórás mozifilmek szólhatnak.
Nem feltétlenül ez az első dal a lemezen, ami a mondott tematikát követi. A korábban fordított Gypsy Bikernek szintén van hasonló olvasata, bár kissé rejtett értelmét a magyar szövegben nem emeltem ki. A Devil's Arcade azonban már egyértelműen a harci játékokat kísérő személyes megrázkódtatásról és annak feldolgozásáról beszél.
A szám címe máris a háborúra vonatkozó szerzői kommentár. Magyarra sajnos nehezen fordítható; olyasmit jelent, hogy "az ördög játékterme", vagy akár "az ördög videojátéka" -- tudjuk, hogy a háborús szórakoztatás állandó népszerűségnek örved, és az is figyelemre méltó, hogy az egyes szám első személyű akcióperspektíva (amit a tévéközvetítés és videójáték kínál) évtizedek óta formál egy perverzen romantikus csataéri idillt.
De maradjunk a dalnál, amiben szóról-szóra és hangról-hangra bontakozik ki egy egészen rendkívüli alkotás. Springsteen sorai nem csak énekelt szövegként állják meg a helyüket, hanem akár költészeti antológiába is kerülhetnének. A zenei kíséret a szöveghez hasonlóan négy-öt rétegű: egyszerre szól benne az álom fátyolos muzsikája és a csatatér lassan közeledő zaja (érdemes figyelmesen meghallgatni ebből a szempontból az intro első fél percét); a mesélt történet ritmusa és az emberi szív dobbanása; és úgy hozza el a feloldást, hogy közben a traumát sem tünteti el.
A pokoltanyán
Emlékszem, a puskád előkerült A hordóban férgek, a Nap mélyen ült Nyugtalan estén a szesz szaga szállt Hátamnak dőltél, kiszáradt a szád A neved dörömbölt a világ zaján Dobbant a szíved a pokoltanyán
Hitted, hogy másokért hősök leszünk Hogy értelmet így nyer az életünk De a sivatag szélén már nem volt miért A fém és a műanyag bőrödhöz ért A hadnaggyal kártyáztunk fillérekért Mélyre merültünk az álmok taván* Míg a vakolat hullott a pokoltanyán
Álmodban Charlie és Jim kóborol Ha felébredsz, bőrödön sűrű kőpor
Egy hang szól: "ne félj, megóvlak" Csak annyit súgj nekem, hogy "holnap" Csendes kis utcában áll majd a ház Álmodra harmatos holdfény vigyáz És a kelő Nap fényében arcodra száll A sötétet legyőző reménysugár Egyik pillanat a másik után Készül a reggeli, és a konyhában áll Valaki, aki érintésedre vár Dobban a szíved, dobban a szíved Dobban a szíved, dobban a szíved Dobban a szíved, dobban a szíve Dobban a szíved, és kihunynak már A keserű tüzek a pokoltanyán
Bruce Springsteen: Long Walk Home. A Főnök lassan a célegyenesbe fordul a Magic albumon, de nem fogy ki a szuszból. Éppen ellenkezőleg: újabb hatalmas nóta következik, egy elveszett városról, ami valahol Amerikában bújik meg - de persze lehetne bárhol máshol is a világban. Vagy éppen a lelkünkben. És ez ad okot bizakodásra a keserűségben: amíg emlékezünk, addig talán van hová hazatalálnunk.
Hazafelé ballagnék
Tegnap éjjel kopogtam nálad Beszéljük meg, mi történt! Te valamit a kezembe nyomtál, és eltűntél
Olyan mélyzöld volt a nyári illat Fölöttem a csillagos ég A völgyben lent feküdt a város, ott éltem rég
Én hazafelé ballagnék Jaj, ne várj többet, kicsi szívem! Hazafelé ballagnék Ballagnék
Ismerős a sarki kisbolt A fodrászüzlet megvan még Köszönni is megpróbálnék Ha egy tekintetet elkapnék
A hősök emlékműve a dombon Valakire csendben vár A büfé, ahol reggeliztem Régen bedeszkázva áll
Én hazafelé ballagnék Jaj, ne várj többet, kicsi szívem! Hazafelé ballagnék
Jaj, ne várj többet, kicsi szívem! Én hazafelé ballagnék Hazafelé ballagnék
Pedig mindenki lehet szomszéd És lehet jóbarát Mindenki felkarolhat valaki mást
Apám azt mondta, nézz körül, kisfiam! Örüljünk, hogy itt lakunk! Karjába zár ez a város És hagyja, hogy legyünk, akik vagyunk
A városházán a zászló Üzeni, hogy kik vagyunk Mit teszünk és mit nem, mihez tartjuk magunk
Én hazafelé ballagnék Jaj, ne várj többet, kicsi szívem! Hazafelé ballagnék
Jaj, ne várj többet, kicsi szívem! Hazafelé ballagnék Én hazafelé ballagnék Én hazafelé ballagnék
Jaj, je várj többet, kicsi szívem! Hazafelé ballagnék
Jaj, je várj többet, kicsi szívem! Hazafelé ballagnék Én hazafelé ballagnék Én hazafelé ballagnék
Az egész sorozatot (a Magic album dalainak fordítását) azért kezdtem el, mert a mondanivaló nagyon időszerűnek tűnt. De arra nem számítottam, hogy egyszerre csak ennyire aktuálissá válik. Az pedig az egybeesés netovábbja, hogy éppen ez a dal következik most a sorban.
Bár a dalban a kétségbeesett menekülés képei sorakoznak, túl egyszerű volna, ha az ártatlanokért szóló himnuszként hallgatnánk a zenét. A refrén artikulációja nem egyértelmű, a szerző nem tisztázza a felelősség és a megmenekülés kérdését. Vajon azt énekli-e, hogy "who'll be the last to die" vagy éppen "we'll be the last to die"? És, ami még fontosabb, "_a_ mistake"-ről, vagy "_our_ mistake"-ről beszél? A szövegben több helyen is felvillantja, hogy a romok között elsősorban nem magunkat kell siratnunk, és ezt a gondolatot erősíti meg a szám lezárásában is.
Kié legyen az áldozat?
Az országúton szökni próbálunk Helységnévtáblákat pásztázunk A rádióban megszólal egy hang Megrepedt a hírharang
Mondd, kié legyen az áldozat? Ha tönkretették az álmodat Ki ment meg minket és másokat? Kié legyen az áldozat?
Hátul két gyerek szuszog A benzin majdnem elfogyott Mennyi veríték és mennyi vér Ha pusztulunk, semmit sem ér
Mondd, kié legyen az áldozat? Ha tönkretették az álmodat Ki ment meg minket és másokat? Kié legyen az áldozat?
A szakértők, a sok bolond Hát ennyi volt
A láthatáron lángol régi városunk A nap leszáll, úton vagyunk Hozzám maradt csak közöd A romok között
Felvillanó ablakok Vádló arcok, mind halott Egy mártír némán figyel Hogy száguldunk messze el
Mondd, kié legyen az áldozat? Ha tönkretették az álmodat Ki ment meg minket és másokat? Kié legyen az áldozat?
Mondd, kié legyen az áldozat? Ha tönkretették az álmodat Mindenkit elér a kárhozat Felnégyelik a királyokat És megint más lesz az áldozat
Az album egyik meghatározó dala következik, ami egyben a címadó is. Bruce Springsteen: Magic.
Igaz, hogy az előző számban megjelent a reménysugár, de a válság örvénylése mélyebb annál, semhogy könnyű karcsapásokkal a felszínre lehessen úszni belőle. A Magic éppenséggel a lesüllyedést ábrázolja, a hamis reményekre és látszatmegoldásokra figyelmeztet.
A dal zeneileg nagyon egyszerű, szövege azonban sűrű és rejtélyes. Komédiából indul, ám verzéről verzére kérlelhetetlenül hajlik a tragédia felé. Megfejtéséhez maga a szerző adott kulcsot, amikor így magyarázta: "nem a varázslatról szól, hanem a bűvészkedésről... és annak következményeiről".
A szerkesztés mesteri. Az első versszak elbűvölő, szórakoztató és ártatlan trükköket mutat be, a második fokozza a színpadi tétet. Szöveghidat rejtő zenei középrész következik, majd pedig jön a harmadik verze, ami - dallamváltozattal élve - egyszer csak rémisztő és veszélyes húzásokat idéz. Az utolsó versszak immár a pusztulást és a menekülést ábrázolja. Az eleinte varázsigének ható refrén a dal végére sötét próféciává válik.
A dal értelmezhető a párkapcsolati játszmák és az őszintétlenség természetrajzaként - Springsteen erre erősít rá, amikor mondandóját mindvégig közvetlenül hallgatójának címzi. Ám a perspektíva könnyen tágítható: mi történik velünk, miközben a színpadról hipnotizálnak bennünket? Hogyan működnek a behízelgő hazugságok, és merrefelé tart a belőlük konstruált világ?
Megjátszott idő
Ez itt egy kétforintos Ami eltüntethető Ez itt a káró király A füled mögé tűzhető Ez egy tapsifüles Kalapból húztam elő
Megjátszott idő Megjátszott idő
Bilincs kattan rám De én már itt sem vagyok Ha koporsóba zársz Dalolva szabadulok Mindent megold A képzelőerő
Megjátszott idő Megjátszott idő
(Én itt sem vagyok) (Kettéhasítalak)
És itt egy éles fűrész Te légy a vállalkozó Kettéhasítalak Sosem volt még ilyen jó És a vágyott szabadság Kísértetként lebbenő
Megjátszott idő Megjátszott idő
Az erdőben a tűz Lassan házunk felé tör A félelmed még Utoljára felsöpör Sötét bitófasor Az utunkat szegélyező
Bruce Springsteen: I'll Work For Your Love. A Magic album felénél járunk, ezzel a dallal kezdődik a képzeletbeli B oldal. És valóban fordul a tematika: amíg a korábban elhangzott számot a válság természetéről szóltak, a következők a krízisből történő kilábalás stratégiáit bontják ki fokozatosan. Vagy inkább arról beszélnek, hogyan lehet emberhez méltóan létezni a tönkrement világban?
Az I'll Work For Your Love első ránézésre biztonsági játéknak tűnik: a fülbemászó refrén újra meg újra a "mindent megteszek érted" népszerű motívumát ismételgeti. A verzéket figyelmesen meghallgatva azonban valami sokkal mélyebb és megrendítőbb üzenet szólal meg - még ha a bibliai képek sűrűsége olykor túl is megy a tiszta érthetőség határán.
A szívszerelmedért
Terikém, vedd elő a kristályt, és tölts nekem valami jót Az inak a hátadon kirajzolódnak mint keresztút-stációk
A kemény fény hajadra glóriát rajzol, és töviskoronát von Hozhat az élet bármit, csak rád vigyázzon
Megdolgozom, drágám A szívszerelmedért Másokon mind túlteszek A szívszerelmedért
A tűnt birodalmak kőpora és a szerelem könnyei Ujjad végéről peregnek mint az eső cseppjei
Tiszta kék szemedben ott a megnyilatkozás Nézlek, a hajadat fésülöd, és az nem lehet vitás
Hogy megdolgozom, drágám A szívszerelmedért Másokon mind túlteszek A szívszerelmedért
Csontfüzéred könnyben ázik, a templom te vagy, magad Sorsunk lett a hosszú kárhozat
A hitünk morzsáiban is csak te hullasz mellém Köztük kutatom a saját ereklyém
Délután van, a kertünkre őszi párát hint a nap Hét vércsepp festi színesre a selyemblúzodat
Megdolgozom, drágám A szívszerelmedért Másokon mind túlteszek A szívszerelmedért
Megdolgozom, drágám A szívszerelmedért Másokon mind túlteszek A szívszerelmedért Eredeti szöveg
Bruce Springsteen: The Girls In Their Summer Clothes. Az album a korábbi szellős hangzással folytatódik, amivel ezúttal a dalszöveg is teljes harmóniában áll. A siker nem is maradt el: a nyári ruhás lányokról szóló nóta elnyerte a 2009-es Grammy-díjat, a Best Rock Song kategóriában.
A kibontakozó keserédes történetet Springsteen idősödésével szokták összefüggésbe hozni, de szerintem a produkcióban egyáltalán nem a szerző-előadó életkora a legfontosabb. Hanem egyrészt az az őszinte érdeklődés, amivel a lírai én az egész környezetét szemléli, és azon belük a másik nem felé fordul. Másrészt pedig az a tapasztalás, hogy ezt az érdeklődést a környezet (és persze a lányok) sajnos egyáltalán nem mindig viszonozzák. Ez pedig kortalan tapasztalata lehet minden fiúnak és férfinek.
A számból videoklip is készült, ami szerzői jogi okokból nem férhető hozzá egykönnyen, de itt megnézhető.
A lányok, a libbenők
Lámpafényben áll A fák alatt a sugárút Kéz a kézben járnak A lányok és fiúk
A házfalak között A szellő még nem álmos És én felöltözök Hogy lángra gyújtsam ezt a várost
És a lányok, a libbenők Hűvösek, akár a fények A lányok, a libbenők Rám se néznek
Egy labda elgurult Kissrác rohan át az úton Kolompol egy torony A lépéseim egyre nyújtom
A belváros felé A kisbolt nyitva van A gondom nem kevés De megrázom magam
És a lányok, a libbenők Hűvösek, akár a fények A lányok, a libbenők Rám se néznek
A gyorsbüfében A város legszélén Zümmög a neonfény Itt találnak meg, ha elvesztél
Vele szemben áll Egy autós étterem A kávéjuk reménytelen De a pultosnő úgy hív, hogy édesem
Volt egy lány Ma is megvan, de nem nekem Ha egy másik jön A nagy dumát előveszem
Mit tehetnék? A násztáncot eljárom A lábaim még bírják Bár nincs nagy érzékem, se párom
És a lányok, a libbenők Hűvösek, akár a fények A lányok, a libbenők Rám se néznek
És a lányok, a libbenők Hűvösek, akár a fények A lányok, a libbenők Rám se néznek
A Főnök nagyon jellegzetes dallal folytatja a Magic-történetet: a periférián lakó hétköznapi hősökről szóló mesék egész életművének tematikus gerincét adják.
A sűrű, mégis könnyed összhatású zenei szövetben akusztikus és elektronikus szólamok rétegződnek egymásra. A történethez illő lebegő, elszálló sound megteremtésében a gitárok és a szájharmonika mellett a pergődobok játszanak kulcsszerepet, és erre erősít rá a befejező vokális kórus is.
Cigány komám
Életed munkáját egy spekuláns nyúlta le Az asszony megüzente, haza se gyere Turkálóban végezték a kopott ingeid Összesúgnak mögötted a szomszédaid
De a száz éves motorral még útra kelhetünk Cigány komám, tarts velünk!
Maris bízik benned, ha már Jocó szétesett Felbolydult a város, de mit neked? Szedett-vedett társaságunk a folyóparton vonul És jelszavakat skandál, mert azért a víz az úr
Összesúgnak mögötted, te vagy az emberünk Cigány komám, tarts velünk!
A hegy lábához értünk, a kanna Robinál Szépen körbe álltunk, és fellángolt a táj És hátunkba fújt aztán a sivatagi szél
Kinek volt igaza? Aki halott, már nem választ Megkérdeztél engem, és elrontottam a választ A sötétbe buktál arccal, mert ott vártál csodát Szeretlek, testvérem, az élet megy tovább
Ha más eltaszít, szorítsd meg a kezem Cigány komám, tarts velem!
Fehérek csíkok a repedt asztalon A repedt asztalon, ahol koppan a fejem Cigány komám, tarts velem!
Az első három dal olyan lendülettel ütötte fel a Magic abumot, ami a dallamos rockzene keretein belül már fokozhatatlan. Nem meglepő hát, hogy Bruce Springsteen irányt vált: apokalipszis-történetében nem a dinamikát erősíti tovább, hanem a mélységek feltárásába kezd. A produkció innen válik csak igazán izgalmassá. A következő dal, a Your Own Worst Enemy Has Come To Town az első valódi klasszikus a lemezen, és egyben ez a nóta volt számomra az egész fordítás-sorozat ihletője is.
A felcsendülő harangjáték és a megszólaló vonósok az első pillanatban jelzik a témaváltást. A mesteri zenei rendezésnek köszönhetően a hangzás ezekkel és a középrészben hallható, mennybéli vokálokkal együtt is egységes marad, egészen a dalt befejező, elhaló harangzúgásig, ami zenei keretet adva félreérthetetlenné teszi az alkotói tudatosságot. Springsteen operára emlékeztető énekszólama szintén a befejezésben éri el a crescendót - ez a különálló két sor a rockműfajban ritka szerkezet, de a szám egészével tökéletesen harmonizál.
A dalszöveg, amit a Főnök a szokásosnál tisztábban, nagyon pontos ritmizálással közvetít, mindvégig rejtjeles, ám könnyen megfejthető. A dalcím és refrén adja a kulcsot. A "your own worst enemy [has come to town]" ("saját legádázabb ellenséged [a városba érkezett]") önmagában nem értelmes, hiszen olyan utatást tartalmaz, amit nem fejt ki. No de a kimondatlanságban is egyértelmű: ki más is lehetne az ellenség ebben a kontextusban, mint "te magad", akinek az előadó az egész dalt címzi?
Az üzenet könnyen tekinthető érvényesnek egy egész társadalmi korszakra vonatkozóan. Számomra megrendítően közvetíti azt az önreflexióban hiányos "vészhelyzetet" is, amiben 2020 elején találtuk magunkat, amiben azóta is vergődünk, és aminek valódi természetét a mai napig szociális vaksötétség övezi.
Közted jár az ellenség
Az álmod elveszett Az éjszakád nyomott A vádló bűnjelet Magad hagytad ott
Hiszen közted jár az ellenség Hiszen közted jár az ellenség
A városban tegnap még Megóvott a sötétség A lehunyt pillák alatt Se voltál egymagad
Viszont ma közted jár az ellenség Igen, közted jár az ellenség
Forog velünk a mindenség Hatalmas lesz minden semmiség Hiszen közted jár az ellenség
Ismerős a maszk Az arc jobban riaszt A belső képzeted Le sem tépheted
Ah ah ah Ah ah ah Ah ah ah Hú
Kibámulsz az ablakon A tükröd mögötted áll vakon Régen védelmezett az otthon Ma emészted magad a gondon
Hiszen közted jár az ellenség Közted jár az ellen Széthullóban a mindenség
Hiszen közted jár az ellenség Közted jár az ellen Széthullóban a mindenség
Bruce Springsteen: Livin' In The Future. A Magic album dinamikus nyitánya ezzel a dallal teljesedik ki. A szöveg ikonográfiája még az előzőeknél is monumentálisabb és lesújtóbb. A szerző az apokalipszis vízióját festi meg, és az utolsó verze archaikus nyelvezetével végzi el utolsó ecsetvonásokat. No, persze "mindez még nem jött el" - csak a fejünkben. Mi a különbség?
A zenei megformáltság ízig-vérig amerikai. Akár az Eagles zenekart is hallhatnánk ugyanezen a felvételen; az illúziót fokozza, hogy Springsteen olyan feszített regiszterben énekel, amit csukott szemmel bármikor összetéveszthetnénk Don Henley előadásával. A szaxofonszólam az E Street Band szokásos védjegye, de ahogyan szignálként a dal kezdetén hasít, az tágabb zenei hagyományokat idéz fel. Hasonlóképpen az orgona futamaihoz, és a befejezésben hömpölygő vokálhoz, ami ritmikus emlékké szelídíti az eltelt sokkoló négy percet.
A jövőben élünk
Távolból a jött a hír Veszett szél fújta Rólad és rólam szólt Nem látjuk egymást újra
Régi jó ismerős A süket égbolt Mikor csókoltalak A nyelveden vér volt
Semmi baj, kincsem! Bátorság, fel a fejjel A jövőben élünk Mindez még nem jött el
Semmi baj, kincsem! Bátorság, fel a fejjel A jövőben élünk Mindez még nem jött el
A választás napja volt Jól beszívtam a puskaport Szutykos Nap sugárzott Füttyentettem egy nagyot
Alkonytájt megjöttél Az utcában csörtettél A csizmád úgy csattogott Akár a vaktöltény
Semmi baj, kincsem! Bátorság, fel a fejjel A jövőben élünk Mindez még nem jött el
Semmi baj, kincsem! Bátorság, fel a fejjel A jövőben élünk Mindez még nem jött el
A Föld is megroggyant A tenger feltámadt Kitártam neked a szívemet És a mellkasom üres maradt
Kifutott a Szabadság A vörös horizonton jár Nyomomban hörgő kutyák A sintértelep tárva-nyitva áll
Félbénán kóborlok Hős biztos nem vagyok Majmot viszek pórázon Fülemet a földre tapasztom
A hitemből már kitértem Mi dübörög fenn az égen? És mi hördül fel a mélyből? Az erény fuldoklik éppen
Semmi baj, kincsem! Bátorság, fel a fejjel A jövőben élünk Mindez még nem jött el
Semmi baj, kincsem! Bátorság, fel a fejjel A jövőben élünk Mindez még nem jött el Mindez még nem jött el Mindez még nem jött el Mindez még nem jött el Mindez még nem jött el
Bruce Springsteen: You'll Be Coming Down. A Magic album második dala rocktörténeti szempontból Bob Dylan feledhetetlen Like A Rolling Stone-jának parafrázisa. A csalóka csillogásra következő szánalmas széthullásban sem Dylan, sem Springsteen nem nyújt semmiféle vígaszt.
Zenei szempontból a nóta nem tartogat nagy meglepetéseket, "csak" egy jól énekelhető sláger. Szövege viszont nagyon feltűnő: a szerző a rá mindig is jellemző érzelmi intenzitást ezúttal vizuális jelek segítségével fokozza az elviselhetetlenség határáig.
Te is földet érsz
Fehér rózsák, füstkék szempár Vörös hajnal után szürke ég vár Egy csésze kávé, és a szíved dobban Kifakult a zakó, amit tőled kaptam
Mosolyogsz a megszokásnak De eldobnak, ha elhasználtak A sikered ma elbódító De holnap mire lesz jó?
Te is földet érsz majd, drágám Te is földet érsz Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy Te is földet érsz
Dől a lé, és ömlik a kétség Homlokodon borongós a kék ég Gyöngyszemek gurulnak ezüsttálcán Ma még mind a tiéd, arany madárkám
A csoda kitart az első ráncig Élvezed az utolsó táncig Felragyog az összes csillag Lenyűgöző vagy
Te is földet érsz majd, drágám Te is földet érsz Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy Te is földet érsz
Olyan vagy mint egy csillagszóró Félhomályban sziporkázó
Mint egy tolvaj, úgy ébredsz fel Kegyetlen a vasárnap reggel Almazöld a szatén égbolt Leégett a sarki játékbolt
Te is földet érsz majd, drágám Te is földet érsz Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy Te is földet érsz
Te is földet érsz majd, drágám Te is földet érsz Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy Te is földet érsz
A blog hagyományai szerint ilyenkor boldog új évet szoktam kívánni. Így volt ez tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Azt szeretném, ha 2022-ben is a legjobbakban lenne része minden Nyájas Olvasónak (és Hallgatónak) -- de azért egy pillanatra talán érdemes számot vetni azzal, hogy a mögöttünk hagyott korrupt és kaotikus két esztendőből vajon miféle közeljövő következhet. És persze egyáltalán nem csak Magyarországon.
Ezért aztán egy teljes albumhoz szeretnék fordulni. 2007-es Magic című nagylemezén Bruce Springsteen 57 éves fejjel vállalkozott arra, hogy rock-and-rollba öntse a kiábrándultság (vagy kevésbé pesszimista megfogalmazással: a tapasztalás) újabb dalait, és így adjon erőt mindazoknak, akik továbbra sem óhajtják feladni a szabadságot és szerelmet, bármivé torzuljon körülöttük a világ.
Kezdve rögtön az első dallal: a Radio Nowhere-rel, ezzel a kétségbeesett kiáltással, amiben egy seholsincs rádióadó keresi az utcán tántorgó, félholt hallgatóit.
Elveszett jelzés
Az utcán ért a hajnal És megcsapott a furcsa zaj Egy műhold szórta széjjel Feloszlott a magányos éjjel
Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki fogja még? Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki felfogja még?
Én félholtan pörögtem És mindent eldöntöttek fölöttem Barlang mélyén laktam A szájánál tüzet raktam
Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki fogja még? Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki felfogja még? Él-e valaki, aki felfogja még?
Mindig kell egy újabb ütem Mindig kell egy újabb ütem Mindig kell egy újabb ütem Mindig kell egy újabb ütem
Ezer gitár sírjon Dübörgöjön a dob És nyelveken szóljon Millió torok
Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki fogja még? Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki felfogja még? Él-e valaki, aki felfogja még?
Körülöttem köd honol Vonat zúg a távolból Végtelen a pusztaság Hogy juthatnék tehozzád?
Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki fogja még? Ez egy elveszett jelzés Él-e valaki, aki felfogja még? Él-e valaki, aki felfogja még?
Mindig kell egy újabb ütem Mindig kell egy újabb ütem Kellesz, mint egy újabb ütem Kellesz, mint egy újabb ütem Kellesz, mint egy újabb ütem Kellesz, mint egy újabb ütem Kellesz, mint egy újabb ütem
Az előzőleg fordított 1987-es George Harrison dal, a This is Love spirituális párja egy sokkal korábbi, 1970-es szerzemény: What Is Life.
Ez a nóta a legendás All Things Must Pass albumon, illetve a My Sweet Lord kislemez B oldalán jelent meg, de önmagában is nagyon sikeresnek és elismertnek számít. Energiabombaként robbant a szerző szólópályájának kezdetén. Zenei megformálásában a soul stílusjegyei a Phil Spector-féle wall of sound hangzással keverednek. Spector hangszerelte a vonós szólamokat is, Harrison pedig egymaga énekelte fel a teljes számot, a refrén több szólamú vokálját is beleértve.
A legérdekesebb azonban talán az, hogy a dal milyen mélyen gyökerezik a Beatles korai popstílusában. Különösen igaz ez a dalszövegre, ami egészen minimális: két verzéből és egy refrénből áll, az első verze pedig változatlan formában ismétlődik meg a szám második felében. Ezt a struktúrát a zenekar akkor használta, amikor rohammunkában készítették a dalokat - ugyanígy épül fel például az All My Loving. A szerkezet lehetővé teszi a közönség számára, hogy a dal végére más ismerőként fújja a strófát, és persze mentesíti a szerzőt az újabb versszakok megírásának terhe alól.
Harrisont a közvélekedés spirituális muzsikusként tartja számon. A What Is Life-nak is létezik olyan olvasata, miszerint nem csak egy nőhöz, hanem Istenhez is szólhat. Jelzés erre a dal első szövegsora is, ami a kifejezés nehézségeiről árulkodik. Én úgy vélem, a kétértelműség valójában egyértelműség: George számára a dal eksztázisában elválaszthatatlanok lehettek a tapasztalás különböző dimenziói.
Minden perc
Mondanám, mit érzek De nyelvem nem forog, ha rádnézek S ha kevés lesz a szerelmem Majd szorgalmasan dolgozom, szívem
Szívem, mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
Megteszem, amit tudok Két kézzel szórom, mit csak adhatok És ha kevés lesz a szerelmem Majd szorgalmasan dolgozom, szívem
Szívem, mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan Szívem, mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
Mondanám, mit érzek De nyelvem nem forog, ha rádnézek És ha kevés lesz a szerelmem Majd szorgalmasan dolgozom, szívem
Szívem, mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan Szívem, mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
Mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
Hát szívem, mondd, mennyit érek egymagam Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
The most recognisable face of Hungarian rock music and a truly beloved self-made man sadly passed away yesterday. János Kóbor, frontman of Omega was 78.
A victim of covid, Kóbor had fiercly resisted vaccination and is believed to have stuck to his gameplan till the very end. For some fans, such a passing of their champion may be as anticlimatic as it is tragic, but Kóbor has always been a person who travelled a path that was his only. He had walked out on classical music teachers as a kid and turned down professional offers as a fresh university graduate with a coveted degree in architectural engineering. Pursuing his heart's desire, he dedicated his life to rock and roll. Omega rose to huge popularity and toured all over Europe in the 1970s, yet following a crash-landing incident, Kóbor never boarded an airplane. While bandmates quickly flew to the next venue, he drove for endless hours to get there - and then lit the stage on fire with his indomitable presence.
Friendly and easy-going socially while gritty in his personal choices, Kóbor was a true hero for me, whose spirit is vividly captured in the song A nagy folyó by Omega-Sülyi.
Rest In Peace.
The Full Distance
You wanna travel the full distance So dial directory assistance Ask them for the way to go But don't trust them unless they say You're already there
You wanna scale the distant heights The operator behind the blinds Mumbles softly but don't despair Just be sure that within you You reach up there
The true sound that the steel strings make Music teachers can only fake They are deaf to the inner voice The one within you that make the body Resonate
Which way will the big wheel turn? Computations may unfurl An engineer will never think It's up to you as you're the one Who rides the thing
What's beyond the iron gate? 'Stay within, and you'll be safe' That is what they always say But be within or be without It's your own mandate
You wanna learn about delivarance You sense a silent defiance There's truth ringing in the white noise Only you can make the jump Over the fence
Húsz éve, hogy nincs velünk George Harrison. De a dalai szólni fognak, amíg csak lesz fülünk és szívünk.
This is Love.
Emlékszem, amikor sok-sok éve először hallottam meg az utolsó versszak sorait, az tényleg olyan volt mint egy varázsütés.
Szerelem
Van egy szó, amit már alig értünk De mikor napsugár melegít Átérezzük újra, hogy a dolgunk semmi más Szerelem, szerele-le-le-le-lem Szerelem, szerele-le-le-le-lem
A pillanat, ami életre szóló Itt terem, váratlanul Fejed csóválod nevetve, hogy került eddig el? Szerelem, szerele-le-le-le-lem Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Az összes gondunk magunk okoztuk Épp ezért aztán le is győzhetők Az egyetlen varázslattal, mi hatalmunkban áll Szerelem, szerele-le-le-le-lem Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Bár a dal tematikus megrendelésre íródott (hátterét egy korábbi fordításból lehet megismerni) teljesen önálló produkcióként is megállja a helyét. A zene, a szöveg, a hangszeres játék és a lendületesen fokozódó vokális előadás olyan egységet alkot, amit századszorra meghallgatva sem tudok megunni.
És persze az előző rövid, "műsoron kívüli" szösszenethez is közvetlenül kapcsolódik gondolat- és érzelemvilágában.
Hopp, most látom csak, hogy ez a poszt egy hete elkészült ugyan, de elmulasztottam élesíteni. No, sebaj, most akkor a következővel, George Harrison dalával együtt bocsátom útjára.
Rőzsegyűjtők
Visz a víz valamerre Benne ázik a lélek Bukdácsolunk az árban
És csontunkig átjár A szélvész és a hullám Sodródunk, de talán nem hiába
Itt a bátorság nem érdem És ha gyenge vagy, se bánd Karolj jól belém, és átkarollak én Utazunk a sötét vizen át
Nem sejtjük Mi kísért lent a mélyben De ha tudnánk Sem válthatnánk irányt
Óóh
Áldottak fent a felhők Mögöttük sejtem a Nap Óvó tekintetét
Itt a bátorság nem érdem És ha gyenge vagy, se bánd Karolj jól belém, és átkarollak én Utazunk a sötét vizen át
Itt a bátorság nem érdem És ha gyenge vagy, se bánd Karolj jól belém, és átkarollak én Utazunk a sötét vizen át Utazunk a sötét vizen át Utazunk a sötét vizen át
Az ír szerző-előadó, akinek már több dalát fordítottam, 1985-ben írta ezt a számot. Első olvasatra a korszak lenyomata, amennyiben a nyolcvanas évek gazdasági-társadalmi leépülését dolgozza fel. De hát sajnos látnunk kell, hogy a kiszolgáltatottságunk ma, a "time share ecomony" és a közpolitikát befolyásoló techóriások korában is ugyanolyan - ha éppen nem nagyobb.
Nagyon szeretem Christy Moore-t. Őstehetségnek tartom, aki muzsikusi erényei mellett az írországi angol nyelv szépségét is megmutatja dalaiban. Remélem, hogy egyszer még láthatom élőben a színpadon. 2020 tavaszára már jegyem is volt valamelyik falusi kultúrházba Írországban...
A sokból egy vagyok
A sokból egy vagyok, többet nem is mondhatok Megdolgoztam azért, amim van Kevés is elég volt, amíg elkerült a gond És a családomról gondoskodhattam
De most elmagyarázzák, hogy nem megy a gazdaság És a munkakönyvem az irodában vár A mai szirénaszó lesz a legutolsó Mert tönkrement a városszéli gyár És végleg bezár
Húsz hosszú év alatt nem volt elmulasztott nap Zokszó nélkül tettem, amit kell Most itt állok, zsebemben az utolsó csekkel Egy kézfogással búcsúztattak el
A gyártulajdonos elmondta, hogy sajnos A veszteség nem tolerálható Aztán limuzinba szállt, és elegánsan odébbállt Várta a hosszú vakáció Minden földi jó
Olyan kegyetlen, hogy ő az egyetlen Aki jól járt azzal, hogy nincs több meló A mi zsebünk üres, és a főbérlő keres A szegénységünk nem választható
Nem őriztem meg a büszkeségemet Már akármilyen munka megfelel De bármerre megyek, a válasz mindig egy Sajnáljuk, de nincsen felvétel Nincs felvétel
A sokból egy vagyok, könnyen hagytak ott És rajtam kívül mennyi ezret még Átjár a fájdalom, de nem mutathatom Mert otthon gyerek vár és feleség
Az utcán fúj a szél, akárkit elér Nemzedékünk homlokán a jel Tűröm csendesen, de nem felejtem el Kifosztottak, mégis élni kell Létezni kell Létezni kell Létezni kell
Bár nem közvetlenül utána jelent meg, Young dalainak érdemi kronológiájában ez a szám követte a korábban lefordított Ambulance Blues-t. A szerző-előadó máskor is alkalmazott fortélyával él: ismerős dalformából indul ki, aztán egyszer csak váratlan gondolati csavart vezet be, amitől a produkció teljesen eredetivé válik.
A könny mit sem ér
Ne sírj! A könny mit sem ér Ne sírj! A könny mit sem ér Ha körbejár a Nap Egy érzés megmarad Az ember szívet sosem cserél Ne sírj! A könny mit sem ér
Csuda tudja, ő ki mást érdekel És csuda tudja, hogy kivel alszik el Él, akivel él Hát mit szólhatnék én? Az ember szívet sosem cserél Ne sírj! A könny mit sem ér
Él, akivel él Hát mit szólhatnék én? Az ember szívet sosem cserél Ne sírj! A könny mit sem ér
Don McLean: American Pie. Az amerikai folk-rock eposzáról van szó, egy olyan dalba foglalt üzenetről, aminek a hatása ma, 50 évvel a megjelentése után is változatlanul erős. Mondanivalójának megfejtésével a mai napig kísérleteznek, lényegében rejtélyesnek minősítve a szöveget. Pedig egy lépéssel távolabbról nézve nincsenek nagy titkok a dalban, mindössze annyi történik, hogy a szerző mesteri módon elegyít néhány alapvető nemzeti kulturális toposzt: a vallásos neveltetést, a kamaszkor izgalmát és vágyait, a rock-and-roll démonikusnak látszó természetét és a hippikorszak elveszített illúzióit. Konkrét utalást tesz Buddy Holly, Ritchie Valens és J.P. Richardson repülőgép-szerencsétlenségére (ami utóbb éppen erről a dalról kapta nevét), de megjelennek mások is, például alig burkoltan Mick Jagger, a Sátán jelmezében. A mindezt becsomagoló nyelvi és zenei formák, a gyermetegen mondókázó, csilingelő rímek pedig a popzenei hatáskeltés szokásos eszközei.
A vállalkozás összességében mégiscsak rendkívüli. Tematikájában és volumenében is felülmúlhatatlanul amerikai jelenség. Maga is része mindannak, amiről beszél, felerősítve sugározza vissza azt a hiedelemrendszert, amiből táplálkozik. Versszakainak hosszú egymásutánjában egyre sötétebbre festi a képet, és semmiféle feloldozást nem ad: Nero zenekara játszik, miközben lángol Róma városa.
Morzsabál
Hol volt, hol nem volt Volt egy régi dallam Néha ma is visszajár
És elhitette énvelem Hogy a húron zengő érzelem Mások szívéhez utat talál
De amikor februárban Ajtóról ajtóra jártam Hogy a hírlapot bedobjam Egy gyászhír járt nyomomban
Gomolygott a sűrű köd Az árván maradt szív fölött A derű aznap elköszönt És nincs már dal, csak csönd
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Járod-e a szív útjait? És hallod-e, Jézus mit tanít? Van-e saját Bibliád?
És járod-e a rock-and-rollt? A muzsika lesz-e megváltód? A lassúzást nekem megtanítod?
Hát megértettem, mással jársz Az övé lett a lassú tánc És aztán mezítláb Roptátok tovább
Bennem tomboltak a hormonok És füstölő keréknyomok Üzenték, hogy itt vagyok De nincs már dal csak csönd
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Tíz év elmúlt, s megvagyunk De hogy milyen nyomot hagyunk Halvány fogalmunk sincs
Az a bolond nóta értünk szólt Míg a zenekar végül meghajolt És a király zsebében maradt a kincs
De a király sem figyelt oda És elgurult a korona És a selyemcilinder És az államminiszter
Míg Lenin Marxot olvasott Egy vonósnégyes haknizott De nem találták a szólamot Mert nincs már dal csak csönd
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Leolvadt az izzó nyár Lezuhant egy kismadár A gyepen morzsolódott szét
És közben zajlott a meccs Gólhelyzetre gólhelyzet A lelátókról bámulta a nép
A félidőben parfüm szállt Egy egyenruhás trombitált És éljeneztünk mind A népszokás szerint
És a két csapat megint felállt De az egyenruhás útban állt Ki hallott ilyen csodát? Ha nincs már dal csak csönd
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Minket hívott a messzeség Így lettünk bolygó nemzedék A soha meg nem érkezők
Hát nosza! Gyerünk, Rontó Pál! Lobog már a gyertyaszál Idézd meg nekünk az ördögöt!
A színpad csaknem felborult A kezem ökölbe szorult A mennyben nincs erő A Sátán lesz nyerő
Még feljebb kúszott a láng Már izzottak a gerendák A Sátán mondott legendát Hogy nincs már dal, csak csönd
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Volt egy lány, a hangja szép A szélbe szórta szerteszét Így végre senkit sem zavart
És volt egy régi lemezbolt Hol varázslatos nóta szólt De évek óta zárva tart
Az utcán zajos forgalom Hömpölyög egy szombaton De sehol egy emberi hang És repedt a nagyharang
Atya, Fiú, Szentlélek Rátok most is felnézek De vissza többé nem tértek Mert nincs már dal, csak csönd
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Bál, bál ez a morzsabál Hazamennem nincs hová a buli után Az utcasarkon részeg kórus kornyikál Hol késik a kegyes halál? Hol késik a kegyes halál?
Ezeréves versre írt dal következik. 蘇軾 : 但願人長久. (Su Shi: Dàn yuàn rén chángjiǔ.)
A költő a XI. századi Kína talán leghíresebb irodalmi alkotója, aki után több mint 2700 vers maradt fenn. A hagyományos kínai zenei forma alapján Teresa Teng 1983-ben készített átütő sikerű felvételt. A lentebbi videóban látható produkció pedig az idei őszközépünnep televíziós műsorában volt látható, néhány nappal ezelőtt.
Egy klasszikus kínai vers magyarra fordítása sohasem könnyű vállalkozás, ezen a blogon pedig akár vakmerőségnek is nevezhető. Ám a felbukkanó inspirációkat nem szeretném kikerülni. Éppen Paul Simon nótáját fordítottam, amikor meghallottam az őszközépünnep dalát, ami lényegében ugyanarról szól, csak még időtlenebb felfogásban. Az egymást szeretőket elválasztó távolságról, a hazavágyódásról és arról a reményről, hogy lesz még időnk -- akár beteljesülnek a vágyaink, akár nem.
A versnek létezik magyar műfordítása, ami legutóbb a Terebess kiadónál jelent meg. Weblapjukon az Őszközép ünnepe a folyón címre kell keresni. A magyar fordítás nagyon jó, és annyira pontosan követi a kínai szöveget, amennyire csak egy szimbolikus ezer éves szöveget pontosan lehet követni. Azonban nem énekelhető. Tehát úgy vélem, értéke van egy olyan magyar változatnak, ami a popdal kontextusában készül.
Ráadásul micsoda popdal! Az ősi vers és a varázslatos muzsika klasszikus kínai hangszereken kel életre, színházi kulisszák között. Az énekesek mesterségbeli tudásához megható visszafogottság társul. Végeredményben a legszélesebb mai nézőközönség számára élvezhető formában mutatják be a réges-régi művet.
Két szempontból volt kihívás a fordítói munka. Egyrészt hogyan tudjuk az egy szótagos kínai szavakból szőtt lírát magyar kifejezésekkel visszaadni, eredeti prozódiában? Másrészt vajon magyarul is megáll-e a lábán az ezer éves vers mint népszerű mai dal? Ez utóbbi érdekében úgy éreztem, muszáj kicsit hangolnom rajta -- bár az eredeti szöveg nem kimondottan szerelmes ihletésű, a magyar változatban ezt a lehetőséget tettem egyértelművé.
Így tükrözi az őszközép klasszikus dala saját személyes élményeimet is.
Őrizz meg, változó Hold
Ballag az égen a Hold Míg a hallgat a borszínű nyár Számolatlanok az évek A rangom börtönbe zár
Elröpít gondolatom Kedvesem vár-e vajon? Magányos árnyam táncol A kastélyfalon
Így telik nap nap után
S a Hold csak szállong Az ablakkeretben A kastély fölött
Ezüstfény árad Hűvös közönnyel S én nem látom őt
Érkezünk s elköltözünk Mi fontos, az máris csak volt Szívünkben bánat s öröm Őrizz meg, változó Hold
Paul Simon: Homeward Bound. A dal teljes mértékben önéletrajzi ihletésű, 1964-ben született, konkrétan egy angliai vasútállomáson, ahol emléktábla is őrzi az eseményt. Paul Simon állandó érzelmi hányattatásai és az Art Garfunkellel közös együttesüket jellemző belső konfliktusok nyernek időtlen formát, és változnak éterivé ebben a varázslatos két és fél percben.
Otthon vár
Ülök a vasútállomáson Jegyemet szorongatva várom A ma esti fellépésem Bőröndöm, gitárom kézben Az útitervvel minden rendben Mégis csak az jár eszemben Otthon vár Mindenem Otthon vár
Ott, hol őriz a lélek Ott, hol szívből zenélek Ott, hol a szerelmemmel Csendesen élek
Egyik napra jön a másik Hogy hol vagyok, már nem is számít Cigaretták, napilapok Utcák, kocsmák, füstös klubok Nem számít a siker, kudarc Fáraszt a sok idegen arc Otthon vár Mindenem Otthon vár
Ott, hol őriz a lélek Ott, hol szívből zenélek Ott, hol a szerelmemmel Csendesen élek
A színpadon ha este lesz Eljátszom a szerepemet De minden szavam fejemre hull Üresen és súlytalanul Bárcsak énmellettem volnál Vígasztalnál, felkarolnál Otthon vár Mindenem Otthon vár
Ott, hol őriz a lélek Ott, hol szívből zenélek Ott, hol a szerelmemmel Csendesen élek Csendesen élek
Tavaly 16 év szünet után jelent meg Gordon Lightfoot új stúdióalbuma, a Solo. A cím sokatmondó: a felvételeken Lightfoot éneke pusztán saját gitárkíséretével szerepel, amit házi stúdiójában rögzített.
Számomra óriási élmény, hogy új dalokat hallhatok a 82 éves mestertől, a rockzene korszakának bizonnyal legnagyszerűbb kanadai szerző-előadójától, aki (ellentétben Neil Younggal), soha nem is lett "hűtlen" szülőföldjéhez. Hat évvel ezelőtt Dublinig utaztam, hogy találkozhassam vele, amikor 30 év elteltével először adott két koncertet Európában. Énekhangjához nem voltak kegyesek az évek: az egykori dübörgő bariton jócskán megfakult. Kifejezésének esszenciája azonban érintetlen maradt, erről tanúskodnak új dalai is.
A Return Into Dust témája az immár csaknem teljesen végigélt életre tekintő reflexió, ami az egész album jellemzője is. A hangulat lemondó, de nem pesszimista; Lightfoot a pátoszt a iróniával fűszerezi, és miközben számba veszi az életünkkel kapcsolatos zavaros hiedelmeket, úgy teszi elviselhetővé az elmúlást gondolatát, hogy semmi alól nem ad feloldozást - kivéve az ember saját félelmeit.
Porból vétetett
Aki keres, az talál Így mondták nekem S lett nagy zavar a fejemben De mást hibáztatni sosem volt okom Így lehetek tán a felszabadítóm Addig viszont Marad, mit volt
Aki indul, megérkezik Így mondták nekem Én a mennybe érkeztem, a Földön lenn Az életünk, nézd, rózsaszál Ami porból vétetett
Ki mint vet, úgy arat Így mondták nekem Én álmok magvát vetettem el A földem kicsiny volt, a termés is szerény Árvíz, aszály, fogyó remény Rövidke nyár S nézd, ősz van már
Hagyd hát el mind Szép szerelmeid! A nevetést, ami végig elkísért Ereszd csak el félelmedet Az is porból vétetett
Aki kér, az kapni fog Így mondták nekem Hát semmi sincs ingyen, kedvesem Az utolsó kívánságom közel Az árát előre megfizettem Addig viszont Tartsunk jó viszonyt
Aki iszik, felfrissül Így mondták nekem De addigra már a földön fetrengtem Az agyam teljesen szétesett Az is porból vétetett
Hosszan kísért Ereszd hát el félelmedet Az is porból vétetett
Buddy Holly: Crying, Waiting, Hoping. Ez Holly egyik utolsó felvétele, amit egyedül készített, otthoni demóként, kevesebb mint két hónappal a repülőgép-szerencsétlenség előtt, amiben életét vesztette. A dalt halála után adták ki, a producer Jack Hansen által irányított rájátszásokkal, amelyek közül kiemelkedik a címsor "visszhangosítása", vagyis a crying, waiting és hoping frázisok megismételtetése a zenekari vokállal.
Az igazán meglepő és megunhatatlan azonban, hogy Holly otthoni énekteljesítménye mennyire tökéletesen készre formált. Kisujjából rázta ki a konyhaasztal fölött, amiért mások vért izzadnak a stúdióban.
Buddy Holly dalait fordítani mindig élményszámba megy számomra. (A blog keresőjével az eddigi három nóta könnyen megtalálható.) Nagyon közel áll hozzám az az egyszerű, átütő, felfűtött érzelemvilág, amit rock-and-rollja megtestesít, és kihívás az ehhez illő magyar frázisok megtalálása is
Szerény remény
Szerény remény az enyém Hogy látlak még Miközben fejemben csak te jársz
Szerény remény az enyém Hogy látlak még Éjszakánként álmomban visszavársz
Szerény A szívem s hullnak a könnyeim A remény Éltet, s enyhíti kínjaim
Nagyon szerény remény az enyém Hogy látlak még És eljön a nap, hogy ölelő karodba zársz
Szerény A szívem s hullnak a könnyeim A remény Éltet, s enyhíti kínjaim
Nagyon szerény remény az enyém Hogy látlak még És eljön a nap, hogy ölelő karodba zársz
