I Love You So

Bruce Springsteen: The Devil's Arcade.

A szorosan vett Magic album utolsó dalához érkeztünk. (Hogy ez a megfogalmazás mit is jelent, arra a legközelebbi, utolsó utáni nótánál szeretnék visszatérni.) Springsteen száma a háborús traumát feldolgozó amerikai művek hosszú sorába illeszkedik, és -- hűen hozzá, hogy a dal nem más mint "sűrített információcsomag" -- öt percben foglalja össze mindazt, amiről több kötetes regények vagy kétórás mozifilmek szólhatnak.

Nem feltétlenül ez az első dal a lemezen, ami a mondott tematikát követi. A korábban fordított Gypsy Bikernek szintén van hasonló olvasata, bár kissé rejtett értelmét a magyar szövegben nem emeltem ki. A Devil's Arcade azonban már egyértelműen a harci játékokat kísérő személyes megrázkódtatásról és annak feldolgozásáról beszél.

A szám címe máris a háborúra vonatkozó szerzői kommentár. Magyarra sajnos nehezen fordítható; olyasmit jelent, hogy "az ördög játékterme", vagy akár "az ördög videojátéka" -- tudjuk, hogy a háborús szórakoztatás állandó népszerűségnek örved, és az is figyelemre méltó, hogy az egyes szám első személyű akcióperspektíva (amit a tévéközvetítés és videójáték kínál) évtizedek óta formál egy perverzen romantikus csataéri idillt. 

De maradjunk a dalnál, amiben szóról-szóra és hangról-hangra bontakozik ki egy egészen rendkívüli alkotás. Springsteen sorai nem csak énekelt szövegként állják meg a helyüket, hanem akár költészeti antológiába is kerülhetnének. A zenei kíséret a szöveghez hasonlóan négy-öt rétegű: egyszerre szól benne az álom fátyolos muzsikája és a csatatér lassan közeledő zaja (érdemes figyelmesen meghallgatni ebből a szempontból az intro első fél percét); a mesélt történet ritmusa és az emberi szív dobbanása; és úgy hozza el a feloldást, hogy közben a traumát sem tünteti el.

A pokoltanyán

Emlékszem, a puskád előkerült
A hordóban férgek, a Nap mélyen ült
Nyugtalan estén a szesz szaga szállt
Hátamnak dőltél, kiszáradt a szád
A neved dörömbölt a világ zaján
Dobbant a szíved a pokoltanyán

Hitted, hogy másokért hősök leszünk
Hogy értelmet így nyer az életünk
De a sivatag szélén már nem volt miért
A fém és a műanyag bőrödhöz ért
A hadnaggyal kártyáztunk fillérekért
Mélyre merültünk az álmok taván*
Míg a vakolat hullott a pokoltanyán

  Álmodban Charlie és Jim kóborol
  Ha felébredsz, bőrödön sűrű kőpor

Egy hang szól: "ne félj, megóvlak"
Csak annyit súgj nekem, hogy "holnap"
Csendes kis utcában áll majd a ház
Álmodra harmatos holdfény vigyáz
És a kelő Nap fényében arcodra száll
A sötétet legyőző reménysugár
Egyik pillanat a másik után
Készül a reggeli, és a konyhában áll
Valaki, aki érintésedre vár
Dobban a szíved, dobban a szíved
Dobban a szíved, dobban a szíved
Dobban a szíved, dobban a szíve
Dobban a szíved, és kihunynak már
A keserű tüzek a pokoltanyán

Eredeti szöveg.

Élő előadás 2007-ből, aminek a hosszan elnyúló coda még további jelentést kölcsönöz.

*Hommage à Bornai Tibor.

Bruce Springsteen: Long Walk Home. A Főnök lassan a célegyenesbe fordul a Magic albumon, de nem fogy ki a szuszból. Éppen ellenkezőleg: újabb hatalmas nóta következik, egy elveszett városról, ami valahol Amerikában bújik meg - de persze lehetne bárhol máshol is a világban. Vagy éppen a lelkünkben. És ez ad okot bizakodásra a keserűségben: amíg emlékezünk, addig talán van hová hazatalálnunk.

Hazafelé ballagnék

Tegnap éjjel kopogtam nálad
Beszéljük meg, mi történt!
Te valamit a kezembe nyomtál, és eltűntél

Olyan mélyzöld volt a nyári illat
Fölöttem a csillagos ég
A völgyben lent feküdt a város, ott éltem rég

  Én hazafelé ballagnék
  Jaj, ne várj többet, kicsi szívem!
  Hazafelé ballagnék
  Ballagnék

Ismerős a sarki kisbolt
A fodrászüzlet megvan még
Köszönni is megpróbálnék
Ha egy tekintetet elkapnék

A hősök emlékműve a dombon
Valakire csendben vár
A büfé, ahol reggeliztem
Régen bedeszkázva áll

  Én hazafelé ballagnék
  Jaj, ne várj többet, kicsi szívem!
  Hazafelé ballagnék

  Jaj, ne várj többet, kicsi szívem!
  Én hazafelé ballagnék
  Hazafelé ballagnék

Pedig mindenki lehet szomszéd
És lehet jóbarát
Mindenki felkarolhat valaki mást

Apám azt mondta, nézz körül, kisfiam!
Örüljünk, hogy itt lakunk!
Karjába zár ez a város
És hagyja, hogy legyünk, akik vagyunk

A városházán a zászló
Üzeni, hogy kik vagyunk
Mit teszünk és mit nem, mihez tartjuk magunk

  Én hazafelé ballagnék
  Jaj, ne várj többet, kicsi szívem!
  Hazafelé ballagnék

  Jaj, ne várj többet, kicsi szívem!
  Hazafelé ballagnék
  Én hazafelé ballagnék
  Én hazafelé ballagnék

  Jaj, je várj többet, kicsi szívem!
  Hazafelé ballagnék

  Jaj, je várj többet, kicsi szívem!
  Hazafelé ballagnék
  Én hazafelé ballagnék
  Én hazafelé ballagnék

Eredeti szöveg.

Bruce Springsteen: The Last To Die.

Az egész sorozatot (a Magic album dalainak fordítását) azért kezdtem el, mert a mondanivaló nagyon időszerűnek tűnt. De arra nem számítottam, hogy egyszerre csak ennyire aktuálissá válik. Az pedig az egybeesés netovábbja, hogy éppen ez a dal következik most a sorban.

Bár a dalban a kétségbeesett menekülés képei sorakoznak, túl egyszerű volna, ha az ártatlanokért szóló himnuszként hallgatnánk a zenét. A refrén artikulációja nem egyértelmű, a szerző nem tisztázza a felelősség és a megmenekülés kérdését. Vajon azt énekli-e, hogy "who'll be the last to die"  vagy éppen "we'll be the last to die"? És, ami még fontosabb, "_a_ mistake"-ről, vagy "_our_ mistake"-ről beszél? A szövegben több helyen is felvillantja, hogy a romok között elsősorban nem magunkat kell siratnunk, és ezt a gondolatot erősíti meg a szám lezárásában is.
 

Kié legyen az áldozat?

Az országúton szökni próbálunk
Helységnévtáblákat pásztázunk
A rádióban megszólal egy hang
Megrepedt a hírharang

  Mondd, kié legyen az áldozat?
  Ha tönkretették az álmodat
  Ki ment meg minket és másokat?
  Kié legyen az áldozat?

Hátul két gyerek szuszog
A benzin majdnem elfogyott
Mennyi veríték és mennyi vér
Ha pusztulunk, semmit sem ér

  Mondd, kié legyen az áldozat?
  Ha tönkretették az álmodat
  Ki ment meg minket és másokat?
  Kié legyen az áldozat?

A szakértők, a sok bolond
Hát ennyi volt

A láthatáron lángol régi városunk
A nap leszáll, úton vagyunk
Hozzám maradt csak közöd
A romok között

Felvillanó ablakok
Vádló arcok, mind halott
Egy mártír némán figyel
Hogy száguldunk messze el

  Mondd, kié legyen az áldozat?
  Ha tönkretették az álmodat
  Ki ment meg minket és másokat?
  Kié legyen az áldozat?

  Mondd, kié legyen az áldozat?
  Ha tönkretették az álmodat
  Mindenkit elér a kárhozat
  Felnégyelik a királyokat
  És megint más lesz az áldozat

Eredeti szöveg.

Az album egyik meghatározó dala következik, ami egyben a címadó is. Bruce Springsteen: Magic.

Igaz, hogy az előző számban megjelent a reménysugár, de a válság örvénylése mélyebb annál, semhogy könnyű karcsapásokkal a felszínre lehessen úszni belőle. A Magic éppenséggel a lesüllyedést ábrázolja, a hamis reményekre és látszatmegoldásokra figyelmeztet. 

A dal zeneileg nagyon egyszerű, szövege azonban sűrű és rejtélyes. Komédiából indul, ám verzéről verzére kérlelhetetlenül hajlik a tragédia felé. Megfejtéséhez maga a szerző adott kulcsot, amikor így magyarázta: "nem a varázslatról szól, hanem a bűvészkedésről... és annak következményeiről".

A szerkesztés mesteri. Az első versszak elbűvölő, szórakoztató és ártatlan trükköket mutat be, a második fokozza a színpadi tétet. Szöveghidat rejtő zenei középrész következik, majd pedig jön a harmadik verze, ami - dallamváltozattal élve - egyszer csak rémisztő és veszélyes húzásokat idéz. Az utolsó versszak immár a pusztulást és a menekülést ábrázolja. Az eleinte varázsigének ható refrén a dal végére sötét próféciává válik.

A dal értelmezhető a párkapcsolati játszmák és az őszintétlenség természetrajzaként - Springsteen erre erősít rá, amikor mondandóját mindvégig közvetlenül hallgatójának címzi. Ám a perspektíva könnyen tágítható: mi történik velünk, miközben a színpadról hipnotizálnak bennünket? Hogyan működnek a behízelgő hazugságok, és merrefelé tart a belőlük konstruált világ? 

Megjátszott idő

Ez itt egy kétforintos
Ami eltüntethető
Ez itt a káró király
A füled mögé tűzhető
Ez egy tapsifüles
Kalapból húztam elő

  Megjátszott idő
  Megjátszott idő

Bilincs kattan rám
De én már itt sem vagyok
Ha koporsóba zársz
Dalolva szabadulok
Mindent megold
A képzelőerő

  Megjátszott idő
  Megjátszott idő

(Én itt sem vagyok)
(Kettéhasítalak)

És itt egy éles fűrész
Te légy a vállalkozó
Kettéhasítalak
Sosem volt még ilyen jó
És a vágyott szabadság
Kísértetként lebbenő

  Megjátszott idő
  Megjátszott idő

Az erdőben a tűz
Lassan házunk felé tör
A félelmed még
Utoljára felsöpör
Sötét bitófasor
Az utunkat szegélyező

  Megjátszott idő
  Megjátszott idő

Eredeti szöveg.

Fenn a padláson.

Bruce Springsteen: I'll Work For Your Love. A Magic album felénél járunk, ezzel a dallal kezdődik a képzeletbeli B oldal. És valóban fordul a tematika: amíg a korábban elhangzott számot a válság természetéről szóltak, a következők a krízisből történő kilábalás stratégiáit bontják ki fokozatosan. Vagy inkább arról beszélnek, hogyan lehet emberhez méltóan létezni a tönkrement világban? 

Az I'll Work For Your Love első ránézésre biztonsági játéknak tűnik: a fülbemászó refrén újra meg újra a "mindent megteszek érted" népszerű motívumát ismételgeti. A verzéket figyelmesen meghallgatva azonban valami sokkal mélyebb és megrendítőbb üzenet szólal meg - még ha a bibliai képek sűrűsége olykor túl is megy a tiszta érthetőség határán.

A szívszerelmedért

Terikém, vedd elő a kristályt, és tölts nekem valami jót
Az inak a hátadon kirajzolódnak mint keresztút-stációk

A kemény fény hajadra glóriát rajzol, és töviskoronát von
Hozhat az élet bármit, csak rád vigyázzon

  Megdolgozom, drágám
  A szívszerelmedért
  Másokon mind túlteszek
  A szívszerelmedért

A tűnt birodalmak kőpora és a szerelem könnyei
Ujjad végéről peregnek mint az eső cseppjei

Tiszta kék szemedben ott a megnyilatkozás
Nézlek, a hajadat fésülöd, és az nem lehet vitás

  Hogy megdolgozom, drágám
  A szívszerelmedért
  Másokon mind túlteszek
  A szívszerelmedért

Csontfüzéred könnyben ázik, a templom te vagy, magad
Sorsunk lett a hosszú kárhozat

A hitünk morzsáiban is csak te hullasz mellém
Köztük kutatom a saját ereklyém

Délután van, a kertünkre őszi párát hint a nap
Hét vércsepp festi színesre a selyemblúzodat

  Megdolgozom, drágám
  A szívszerelmedért
  Másokon mind túlteszek
  A szívszerelmedért

  Megdolgozom, drágám
  A szívszerelmedért
  Másokon mind túlteszek
  A szívszerelmedért

Eredeti szöveg

Bruce Springsteen: The Girls In Their Summer Clothes. Az album a korábbi szellős hangzással folytatódik, amivel ezúttal a dalszöveg is teljes harmóniában áll. A siker nem is maradt el: a nyári ruhás lányokról szóló nóta elnyerte a 2009-es Grammy-díjat, a Best Rock Song kategóriában.

A kibontakozó keserédes történetet Springsteen idősödésével szokták összefüggésbe hozni, de szerintem a produkcióban egyáltalán nem a szerző-előadó életkora a legfontosabb. Hanem egyrészt az az őszinte érdeklődés, amivel a lírai én az egész környezetét szemléli, és azon belük a másik nem felé fordul. Másrészt pedig az a tapasztalás, hogy ezt az érdeklődést a környezet (és persze a lányok) sajnos egyáltalán nem mindig viszonozzák. Ez pedig kortalan tapasztalata lehet minden fiúnak és férfinek.  

A számból videoklip is készült, ami szerzői jogi okokból nem férhető hozzá egykönnyen, de itt megnézhető.

A lányok, a libbenők

Lámpafényben áll
A fák alatt a sugárút
Kéz a kézben járnak
A lányok és fiúk

A házfalak között
A szellő még nem álmos
És én felöltözök
Hogy lángra gyújtsam ezt a várost

  És a lányok, a libbenők
  Hűvösek, akár a fények
  A lányok, a libbenők
  Rám se néznek

Egy labda elgurult
Kissrác rohan át az úton
Kolompol egy torony
A lépéseim egyre nyújtom

A belváros felé
A kisbolt nyitva van
A gondom nem kevés
De megrázom magam

  És a lányok, a libbenők
  Hűvösek, akár a fények
  A lányok, a libbenők
  Rám se néznek

A gyorsbüfében
A város legszélén
Zümmög a neonfény
Itt találnak meg, ha elvesztél

Vele szemben áll
Egy autós étterem
A kávéjuk reménytelen
De a pultosnő úgy hív, hogy édesem

Volt egy lány
Ma is megvan, de nem nekem
Ha egy másik jön
A nagy dumát előveszem

Mit tehetnék?
A násztáncot eljárom
A lábaim még bírják
Bár nincs nagy érzékem, se párom

  És a lányok, a libbenők
  Hűvösek, akár a fények
  A lányok, a libbenők
  Rám se néznek

  És a lányok, a libbenők
  Hűvösek, akár a fények
  A lányok, a libbenők
 Rám se néznek

La la la la...

Eredeti  szöveg.

Bruce Springsteen: Gypsy Biker.

A Főnök nagyon jellegzetes dallal folytatja a Magic-történetet: a periférián lakó hétköznapi hősökről szóló mesék egész életművének tematikus gerincét adják.

A sűrű, mégis könnyed összhatású zenei szövetben akusztikus és elektronikus szólamok rétegződnek egymásra. A történethez illő lebegő, elszálló sound megteremtésében a gitárok és a szájharmonika mellett a pergődobok játszanak kulcsszerepet, és erre erősít rá a befejező vokális kórus is.

Cigány komám

Életed munkáját egy spekuláns nyúlta le
Az asszony megüzente, haza se gyere
Turkálóban végezték a kopott ingeid
Összesúgnak mögötted a szomszédaid

  De a száz éves motorral még útra kelhetünk
  Cigány komám, tarts velünk!

Maris bízik benned, ha már Jocó szétesett
Felbolydult a város, de mit neked?
Szedett-vedett társaságunk a folyóparton vonul
És jelszavakat skandál, mert azért a víz az úr

  Összesúgnak mögötted, te vagy az emberünk
  Cigány komám, tarts velünk!

A hegy lábához értünk, a kanna Robinál
Szépen körbe álltunk, és fellángolt a táj
És hátunkba fújt aztán a sivatagi szél

Kinek volt igaza? Aki halott, már nem választ
Megkérdeztél engem, és elrontottam a választ
A sötétbe buktál arccal, mert ott vártál csodát
Szeretlek, testvérem, az élet megy tovább

  Ha más eltaszít, szorítsd meg a kezem
  Cigány komám, tarts velem!

  Fehérek csíkok a repedt asztalon
  A repedt asztalon, ahol koppan a fejem
  Cigány komám, tarts velem!

La la la la...

Eredeti szöveg.

Az első három dal olyan lendülettel ütötte fel a Magic abumot, ami a dallamos rockzene keretein belül már fokozhatatlan. Nem meglepő hát, hogy Bruce Springsteen irányt vált: apokalipszis-történetében nem a dinamikát erősíti tovább, hanem a mélységek feltárásába kezd. A produkció innen válik csak igazán izgalmassá. A következő dal, a Your Own Worst Enemy Has Come To Town az első valódi klasszikus a lemezen, és egyben ez a nóta volt számomra az egész fordítás-sorozat ihletője is.

A felcsendülő harangjáték és a megszólaló vonósok az első pillanatban jelzik a témaváltást. A mesteri zenei rendezésnek köszönhetően a hangzás ezekkel és a középrészben hallható, mennybéli vokálokkal együtt is egységes marad, egészen a dalt befejező, elhaló harangzúgásig, ami zenei keretet adva félreérthetetlenné teszi az alkotói tudatosságot. Springsteen operára emlékeztető énekszólama szintén a befejezésben éri el a crescendót - ez a különálló két sor a rockműfajban ritka szerkezet, de a szám egészével tökéletesen harmonizál.

A dalszöveg, amit a Főnök a szokásosnál tisztábban, nagyon pontos ritmizálással közvetít, mindvégig rejtjeles, ám könnyen megfejthető. A dalcím és refrén adja a kulcsot. A "your own worst enemy [has come to town]" ("saját legádázabb ellenséged [a városba érkezett]") önmagában nem értelmes, hiszen olyan utatást tartalmaz, amit nem fejt ki. No de a kimondatlanságban is egyértelmű: ki más is lehetne az ellenség ebben a kontextusban, mint "te magad", akinek az előadó az egész dalt címzi?

Az üzenet könnyen tekinthető érvényesnek egy egész társadalmi korszakra vonatkozóan. Számomra megrendítően közvetíti azt az önreflexióban hiányos "vészhelyzetet" is, amiben 2020 elején találtuk magunkat, amiben azóta is vergődünk, és aminek valódi természetét a mai napig szociális vaksötétség övezi.
 

Közted jár az ellenség

Az álmod elveszett
Az éjszakád nyomott
A vádló bűnjelet
Magad hagytad ott

  Hiszen közted jár az ellenség
  Hiszen közted jár az ellenség

A városban tegnap még 
Megóvott a sötétség
A lehunyt pillák alatt
Se voltál egymagad

  Viszont ma közted jár az ellenség
  Igen, közted jár az ellenség

  Forog velünk a mindenség
  Hatalmas lesz minden semmiség
  Hiszen közted jár az ellenség

Ismerős a maszk
Az arc jobban riaszt
A belső képzeted
Le sem tépheted

Ah ah ah
Ah ah ah
Ah ah ah
Hú

Kibámulsz az ablakon
A tükröd mögötted áll vakon
Régen védelmezett az otthon
Ma emészted magad a gondon

  Hiszen közted jár az ellenség
  Közted jár az ellen
  Széthullóban a mindenség

  Hiszen közted jár az ellenség
  Közted jár az ellen
  Széthullóban a mindenség

  Hiszen közted jár az ellenség

Volt egy hősi cél
De elsodorta a szél

Eredeti szöveg.

Bruce Springsteen: Livin' In The Future. A Magic album dinamikus nyitánya ezzel a dallal teljesedik ki. A szöveg ikonográfiája még az előzőeknél is monumentálisabb és lesújtóbb. A szerző az apokalipszis vízióját festi meg, és az utolsó verze archaikus nyelvezetével végzi el utolsó ecsetvonásokat. No, persze "mindez még nem jött el" - csak a fejünkben. Mi a különbség?

A zenei megformáltság ízig-vérig amerikai. Akár az Eagles zenekart is hallhatnánk ugyanezen a felvételen; az illúziót fokozza, hogy Springsteen olyan feszített regiszterben énekel, amit csukott szemmel bármikor összetéveszthetnénk Don Henley előadásával. A szaxofonszólam az E Street Band szokásos védjegye, de ahogyan szignálként a dal kezdetén hasít, az tágabb zenei hagyományokat idéz fel. Hasonlóképpen az orgona futamaihoz, és a befejezésben hömpölygő vokálhoz, ami ritmikus emlékké szelídíti az eltelt sokkoló négy percet.

 
A jövőben élünk

Távolból a jött a hír
Veszett szél fújta
Rólad és rólam szólt
Nem látjuk egymást újra

Régi jó ismerős
A süket égbolt
Mikor csókoltalak
A nyelveden vér volt

  Semmi baj, kincsem!
  Bátorság, fel a fejjel
  A jövőben élünk
  Mindez még nem jött el

  Semmi baj, kincsem!
  Bátorság, fel a fejjel
  A jövőben élünk
  Mindez még nem jött el

A választás napja volt
Jól beszívtam a puskaport
Szutykos Nap sugárzott
Füttyentettem egy nagyot

Alkonytájt megjöttél
Az utcában csörtettél
A csizmád úgy csattogott
Akár a vaktöltény

  Semmi baj, kincsem!
  Bátorság, fel a fejjel
  A jövőben élünk
  Mindez még nem jött el

  Semmi baj, kincsem!
  Bátorság, fel a fejjel
  A jövőben élünk
  Mindez még nem jött el

 A Föld is megroggyant
A tenger feltámadt
Kitártam neked a szívemet
És a mellkasom üres maradt

Kifutott a Szabadság
A vörös horizonton jár
Nyomomban hörgő kutyák
A sintértelep tárva-nyitva áll

Félbénán kóborlok
Hős biztos nem vagyok
Majmot viszek pórázon
Fülemet a földre tapasztom

A hitemből már kitértem
Mi dübörög fenn az égen?
És mi hördül fel a mélyből?
Az erény fuldoklik éppen

  Semmi baj, kincsem!
  Bátorság, fel a fejjel
  A jövőben élünk
  Mindez még nem jött el

  Semmi baj, kincsem!
  Bátorság, fel a fejjel
  A jövőben élünk
  Mindez még nem jött el
  Mindez még nem jött el
  Mindez még nem jött el
  Mindez még nem jött el
  Mindez még nem jött el

Na na na na...

Eredeti szöveg. 

Bruce Springsteen: You'll Be Coming Down. A Magic album második dala rocktörténeti szempontból Bob Dylan feledhetetlen Like A Rolling Stone-jának parafrázisa. A csalóka csillogásra következő szánalmas széthullásban sem Dylan, sem Springsteen nem nyújt semmiféle vígaszt.

Zenei szempontból a nóta nem tartogat nagy meglepetéseket, "csak" egy jól énekelhető sláger. Szövege viszont nagyon feltűnő: a szerző a rá mindig is jellemző érzelmi intenzitást ezúttal vizuális jelek segítségével fokozza az elviselhetetlenség határáig.

Te is földet érsz 

Fehér rózsák, füstkék szempár
Vörös hajnal után szürke ég vár
Egy csésze kávé, és a szíved dobban
Kifakult a zakó, amit tőled kaptam

Mosolyogsz a megszokásnak
De eldobnak, ha elhasználtak
A sikered ma elbódító
De holnap mire lesz jó?

  Te is földet érsz majd, drágám
  Te is földet érsz
  Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy
  Te is földet érsz

Dől a lé, és ömlik a kétség
Homlokodon borongós a kék ég
Gyöngyszemek gurulnak ezüsttálcán
Ma még mind a tiéd, arany madárkám

A csoda kitart az első ráncig
Élvezed az utolsó táncig
Felragyog az összes csillag
Lenyűgöző vagy

  Te is földet érsz majd, drágám
  Te is földet érsz
  Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy
  Te is földet érsz

Olyan vagy mint egy csillagszóró
Félhomályban sziporkázó

Mint egy tolvaj, úgy ébredsz fel
Kegyetlen a vasárnap reggel
Almazöld a szatén égbolt
Leégett a sarki játékbolt

  Te is földet érsz majd, drágám
  Te is földet érsz
  Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy
  Te is földet érsz

  Te is földet érsz majd, drágám
  Te is földet érsz
  Egyszer fenn vagy, egyszer lenn vagy
  Te is földet érsz

Eredeti szöveg. 

A blog hagyományai szerint ilyenkor boldog új évet szoktam kívánni. Így volt ez tavaly, tavalyelőtt és azelőtt is. Azt szeretném, ha 2022-ben is a legjobbakban lenne része minden Nyájas Olvasónak (és Hallgatónak) -- de azért egy pillanatra talán érdemes számot vetni azzal, hogy a mögöttünk hagyott korrupt és kaotikus két esztendőből vajon miféle közeljövő következhet. És persze egyáltalán nem csak Magyarországon. 

Ezért aztán egy teljes albumhoz szeretnék fordulni. 2007-es Magic című nagylemezén Bruce Springsteen 57 éves fejjel vállalkozott arra, hogy rock-and-rollba öntse a kiábrándultság (vagy kevésbé pesszimista megfogalmazással: a tapasztalás) újabb dalait, és így adjon erőt mindazoknak, akik továbbra sem óhajtják feladni a szabadságot és szerelmet, bármivé torzuljon körülöttük a világ.

Kezdve rögtön az első dallal: a Radio Nowhere-rel, ezzel a kétségbeesett kiáltással, amiben egy seholsincs rádióadó keresi az utcán tántorgó, félholt hallgatóit.

Elveszett jelzés

Az utcán ért a hajnal
És megcsapott a furcsa zaj
Egy műhold szórta széjjel
Feloszlott a magányos éjjel

  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki fogja még?
  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki felfogja még?

Én félholtan pörögtem
És mindent eldöntöttek fölöttem
Barlang mélyén laktam
A szájánál tüzet raktam

  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki fogja még?
  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki felfogja még?
  Él-e valaki, aki felfogja még?

  Mindig kell egy újabb ütem
  Mindig kell egy újabb ütem
  Mindig kell egy újabb ütem
  Mindig kell egy újabb ütem

Ezer gitár sírjon
Dübörgöjön a dob
És nyelveken szóljon
Millió torok

  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki fogja még?
  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki felfogja még?
  Él-e valaki, aki felfogja még?

Körülöttem köd honol
Vonat zúg a távolból
Végtelen a pusztaság
Hogy juthatnék tehozzád?

  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki fogja még?
  Ez egy elveszett jelzés
  Él-e valaki, aki felfogja még?
  Él-e valaki, aki felfogja még?

  Mindig kell egy újabb ütem
  Mindig kell egy újabb ütem
  Kellesz, mint egy újabb ütem
  Kellesz, mint egy újabb ütem
  Kellesz, mint egy újabb ütem
  Kellesz, mint egy újabb ütem
  Kellesz, mint egy újabb ütem

Eredeti szöveg 

Az előzőleg fordított 1987-es George Harrison dal, a This is Love spirituális párja egy sokkal korábbi, 1970-es szerzemény: What Is Life.

Ez a nóta a legendás All Things Must Pass albumon, illetve a My Sweet Lord kislemez B oldalán jelent meg, de önmagában is nagyon sikeresnek és elismertnek számít. Energiabombaként robbant a szerző szólópályájának kezdetén. Zenei megformálásában a soul stílusjegyei a Phil Spector-féle wall of sound hangzással keverednek. Spector hangszerelte a vonós szólamokat is, Harrison pedig egymaga énekelte fel a teljes számot, a refrén több szólamú vokálját is beleértve.

A legérdekesebb azonban talán az, hogy a dal milyen mélyen gyökerezik a Beatles korai popstílusában. Különösen igaz ez a dalszövegre, ami egészen minimális: két verzéből és egy refrénből áll, az első verze pedig változatlan formában ismétlődik meg a szám második felében. Ezt a struktúrát a zenekar akkor használta, amikor rohammunkában készítették a dalokat - ugyanígy épül fel például az All My Loving. A szerkezet lehetővé teszi a közönség számára, hogy a dal végére más ismerőként fújja a strófát, és persze mentesíti a szerzőt az újabb versszakok megírásának terhe alól.

Harrisont a közvélekedés spirituális muzsikusként tartja számon. A What Is Life-nak is létezik olyan olvasata, miszerint nem csak egy nőhöz, hanem Istenhez is szólhat. Jelzés erre a dal első szövegsora is, ami a kifejezés nehézségeiről árulkodik. Én úgy vélem, a kétértelműség valójában egyértelműség: George számára a dal eksztázisában elválaszthatatlanok lehettek a tapasztalás különböző dimenziói.

Minden perc

Mondanám, mit érzek
De nyelvem nem forog, ha rádnézek
S ha kevés lesz a szerelmem
Majd szorgalmasan dolgozom, szívem

  Szívem, mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan

Megteszem, amit tudok
Két kézzel szórom, mit csak adhatok
És ha kevés lesz a szerelmem
Majd szorgalmasan dolgozom, szívem

  Szívem, mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
  Szívem, mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan

Mondanám, mit érzek
De nyelvem nem forog, ha rádnézek
És ha kevés lesz a szerelmem
Majd szorgalmasan dolgozom, szívem

  Szívem, mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan
  Szívem, mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan

  Mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan

  Hát szívem, mondd, mennyit érek egymagam
  Szívem, nélküled minden perc nyugtalan

Eredeti szöveg.

A számot nagyon sokan feldolgozták. Én egy elragadó dobszólamot ajánlok.

The most recognisable face of Hungarian rock music and a truly beloved self-made man sadly passed away yesterday. János Kóbor, frontman of Omega was 78.

A victim of covid, Kóbor had fiercly resisted vaccination and is believed to have stuck to his gameplan till the very end. For some fans, such a passing of their champion may be as anticlimatic as it is tragic, but Kóbor has always been a person who travelled a path that was his only. He had walked out on classical music teachers as a kid and turned down professional offers as a fresh university graduate with a coveted degree in architectural engineering. Pursuing his heart's desire, he dedicated his life to rock and roll. Omega rose to huge popularity and toured all over Europe in the 1970s, yet following a crash-landing incident, Kóbor never boarded an airplane. While bandmates quickly flew to the next venue, he drove for endless hours to get there - and then lit the stage on fire with his indomitable presence.

Friendly and easy-going socially while gritty in his personal choices, Kóbor was a true hero for me, whose spirit is vividly captured in the song A nagy folyó by Omega-Sülyi.

Rest In Peace.
 

The Full Distance

You wanna travel the full distance
So dial directory assistance
Ask them for the way to go
But don't trust them unless they say
You're already there

You wanna scale the distant heights
The operator behind the blinds
Mumbles softly but don't despair
Just be sure that within you
You reach up there

The true sound that the steel strings make
Music teachers can only fake
They are deaf to the inner voice
The one within you that make the body
Resonate

Which way will the big wheel turn?
Computations may unfurl
An engineer will never think
It's up to you as you're the one
Who rides the thing

What's beyond the iron gate?
'Stay within, and you'll be safe'
That is what they always say
But be within or be without
It's your own mandate

You wanna learn about delivarance
You sense a silent defiance
There's truth ringing in the white noise
Only you can make the jump
Over the fence

Hungarian lyrics -- with one hilarious misheard part.

An English version of the song was also recorded with practically meaningless words.

Húsz éve, hogy nincs velünk George Harrison. De a dalai szólni fognak, amíg csak lesz fülünk és szívünk.

This is Love.

Emlékszem, amikor sok-sok éve először hallottam meg az utolsó versszak sorait, az tényleg olyan volt mint egy varázsütés. 

Szerelem

Van egy szó, amit már alig értünk
De mikor napsugár melegít
Átérezzük újra, hogy a dolgunk semmi más
Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem

A pillanat, ami életre szóló
Itt terem, váratlanul
Fejed csóválod nevetve, hogy került eddig el?
Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem

Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem

Az összes gondunk magunk okoztuk
Épp ezért aztán le is győzhetők
Az egyetlen varázslattal, mi hatalmunkban áll
Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem

Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem
Szerelem, szerele-le-le-le-lem

Eredeti szöveg.

Chuck Ragan: Gathering Wood.

Bár a dal tematikus megrendelésre íródott (hátterét egy korábbi fordításból lehet megismerni) teljesen önálló produkcióként is megállja a helyét. A zene, a szöveg, a hangszeres játék és a lendületesen fokozódó vokális előadás olyan egységet alkot, amit századszorra meghallgatva sem tudok megunni.

És persze az előző rövid, "műsoron kívüli" szösszenethez is közvetlenül kapcsolódik gondolat- és érzelemvilágában.

Hopp, most látom csak, hogy ez a poszt egy hete elkészült ugyan, de elmulasztottam élesíteni. No, sebaj, most akkor a következővel, George Harrison dalával együtt bocsátom útjára.

Rőzsegyűjtők

Visz a víz valamerre
Benne ázik a lélek
Bukdácsolunk az árban

És csontunkig átjár
A szélvész és a hullám
Sodródunk, de talán nem hiába

  Itt a bátorság nem érdem
  És ha gyenge vagy, se bánd
  Karolj jól belém, és átkarollak én
  Utazunk a sötét vizen át

Nem sejtjük
Mi kísért lent a mélyben
De ha tudnánk
Sem válthatnánk irányt

Óóh

Áldottak fent a felhők
Mögöttük sejtem a Nap
Óvó tekintetét

  Itt a bátorság nem érdem
  És ha gyenge vagy, se bánd
  Karolj jól belém, és átkarollak én
  Utazunk a sötét vizen át

  Itt a bátorság nem érdem
  És ha gyenge vagy, se bánd
  Karolj jól belém, és átkarollak én
  Utazunk a sötét vizen át
  Utazunk a sötét vizen át
  Utazunk a sötét vizen át

Eredeti szöveg.

Note to self & friends. :)

Bródy János-Kányádi Sándor: Felemás őszi ének.

Christy Moore: Ordinary Man.

Az ír szerző-előadó, akinek már több dalát fordítottam, 1985-ben írta ezt a számot. Első olvasatra a korszak lenyomata, amennyiben a nyolcvanas évek gazdasági-társadalmi leépülését dolgozza fel. De hát sajnos látnunk kell, hogy a kiszolgáltatottságunk ma, a "time share ecomony" és a közpolitikát befolyásoló techóriások korában is ugyanolyan - ha éppen nem nagyobb.

Nagyon szeretem Christy Moore-t. Őstehetségnek tartom, aki muzsikusi erényei mellett az írországi angol nyelv szépségét is megmutatja dalaiban. Remélem, hogy egyszer még láthatom élőben a színpadon. 2020 tavaszára már jegyem is volt valamelyik falusi kultúrházba Írországban...
 

A sokból egy vagyok

A sokból egy vagyok, többet nem is mondhatok
Megdolgoztam azért, amim van
Kevés is elég volt, amíg elkerült a gond
És a családomról gondoskodhattam

De most elmagyarázzák, hogy nem megy a gazdaság
És a munkakönyvem az irodában vár
A mai szirénaszó lesz a legutolsó
Mert tönkrement a városszéli gyár
És végleg bezár

Húsz hosszú év alatt nem volt elmulasztott nap
Zokszó nélkül tettem, amit kell
Most itt állok, zsebemben az utolsó csekkel
Egy kézfogással búcsúztattak el

A gyártulajdonos elmondta, hogy sajnos
A veszteség nem tolerálható
Aztán limuzinba szállt, és elegánsan odébbállt
Várta a hosszú vakáció
Minden földi jó

Olyan kegyetlen, hogy ő az egyetlen
Aki jól járt azzal, hogy nincs több meló
A mi zsebünk üres, és a főbérlő keres
A szegénységünk nem választható

Nem őriztem meg a büszkeségemet
Már akármilyen munka megfelel
De bármerre megyek, a válasz mindig egy
Sajnáljuk, de nincsen felvétel
Nincs felvétel

A sokból egy vagyok, könnyen hagytak ott
És rajtam kívül mennyi ezret még
Átjár a fájdalom, de nem mutathatom
Mert otthon gyerek vár és feleség

Az utcán fúj a szél, akárkit elér
Nemzedékünk homlokán a jel
Tűröm csendesen, de nem felejtem el
Kifosztottak, mégis élni kell
Létezni kell
Létezni kell
Létezni kell

Eredeti szöveg

Now we're on it!

Neil Young: Don't Cry No Tears.

Bár nem közvetlenül utána jelent meg, Young dalainak érdemi kronológiájában ez a szám követte a korábban lefordított Ambulance Blues-t. A szerző-előadó máskor is alkalmazott fortélyával él: ismerős dalformából indul ki, aztán egyszer csak váratlan gondolati csavart vezet be, amitől a produkció teljesen eredetivé válik.
 

A könny mit sem ér

Ne sírj! A könny mit sem ér
Ne sírj! A könny mit sem ér
Ha körbejár a Nap
Egy érzés megmarad
Az ember szívet sosem cserél
Ne sírj! A könny mit sem ér

Csuda tudja, ő ki mást érdekel
És csuda tudja, hogy kivel alszik el
Él, akivel él
Hát mit szólhatnék én?
Az ember szívet sosem cserél
Ne sírj! A könny mit sem ér

Él, akivel él
Hát mit szólhatnék én?
Az ember szívet sosem cserél
Ne sírj! A könny mit sem ér

Eredeti szöveg

Stúdiófelvétel

Don McLean: American Pie. Az amerikai folk-rock eposzáról van szó, egy olyan dalba foglalt üzenetről, aminek a hatása ma, 50 évvel a megjelentése után is változatlanul erős. Mondanivalójának megfejtésével a mai napig kísérleteznek, lényegében rejtélyesnek minősítve a szöveget. Pedig egy lépéssel távolabbról nézve nincsenek nagy titkok a dalban, mindössze annyi történik, hogy a szerző mesteri módon elegyít néhány alapvető nemzeti kulturális toposzt: a vallásos neveltetést, a kamaszkor izgalmát és vágyait, a rock-and-roll démonikusnak látszó természetét és a hippikorszak elveszített illúzióit. Konkrét utalást tesz Buddy Holly, Ritchie Valens és J.P. Richardson repülőgép-szerencsétlenségére (ami utóbb éppen erről a dalról kapta nevét), de megjelennek mások is, például alig burkoltan Mick Jagger, a Sátán jelmezében. A mindezt becsomagoló nyelvi és zenei formák, a gyermetegen mondókázó, csilingelő rímek pedig a popzenei hatáskeltés szokásos eszközei.

A vállalkozás összességében mégiscsak rendkívüli. Tematikájában és volumenében is felülmúlhatatlanul amerikai jelenség. Maga is része mindannak, amiről beszél, felerősítve sugározza vissza azt a hiedelemrendszert, amiből táplálkozik. Versszakainak hosszú egymásutánjában egyre sötétebbre festi a képet, és semmiféle feloldozást nem ad: Nero zenekara játszik, miközben lángol Róma városa.
 

Morzsabál

Hol volt, hol nem volt
Volt egy régi dallam
Néha ma is visszajár

És elhitette énvelem
Hogy a húron zengő érzelem
Mások szívéhez utat talál

De amikor februárban
Ajtóról ajtóra jártam
Hogy a hírlapot bedobjam
Egy gyászhír járt nyomomban

Gomolygott a sűrű köd
Az árván maradt szív fölött
A derű aznap elköszönt
És nincs már dal, csak csönd

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

Járod-e a szív útjait?
És hallod-e, Jézus mit tanít?
Van-e saját Bibliád?

És járod-e a rock-and-rollt?
A muzsika lesz-e megváltód?
A lassúzást nekem megtanítod?

Hát megértettem, mással jársz
Az övé lett a lassú tánc
És aztán mezítláb
Roptátok tovább

Bennem tomboltak a hormonok
És füstölő keréknyomok
Üzenték, hogy itt vagyok
De nincs már dal csak csönd

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

Tíz év elmúlt, s megvagyunk
De hogy milyen nyomot hagyunk
Halvány fogalmunk sincs

Az a bolond nóta értünk szólt
Míg a zenekar végül meghajolt
És a király zsebében maradt a kincs

De a király sem figyelt oda
És elgurult a korona
És a selyemcilinder
És az államminiszter

Míg Lenin Marxot olvasott
Egy vonósnégyes haknizott
De nem találták a szólamot
Mert nincs már dal csak csönd

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

Leolvadt az izzó nyár
Lezuhant egy kismadár
A gyepen morzsolódott szét

És közben zajlott a meccs
Gólhelyzetre gólhelyzet
A lelátókról bámulta a nép

A félidőben parfüm szállt
Egy egyenruhás trombitált
És éljeneztünk mind
A népszokás szerint

És a két csapat megint felállt
De az egyenruhás útban állt
Ki hallott ilyen csodát?
Ha nincs már dal csak csönd

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

Minket hívott a messzeség
Így lettünk bolygó nemzedék
A soha meg nem érkezők

Hát nosza! Gyerünk, Rontó Pál!
Lobog már a gyertyaszál
Idézd meg nekünk az ördögöt!

A színpad csaknem felborult
A kezem ökölbe szorult
A mennyben nincs erő
A Sátán lesz nyerő

Még feljebb kúszott a láng
Már izzottak a gerendák
A Sátán mondott legendát
Hogy nincs már dal, csak csönd

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

Volt egy lány, a hangja szép
A szélbe szórta szerteszét
Így végre senkit sem zavart

És volt egy régi lemezbolt
Hol varázslatos nóta szólt
De évek óta zárva tart

Az utcán zajos forgalom
Hömpölyög egy szombaton
De sehol egy emberi hang
És repedt a nagyharang

Atya, Fiú, Szentlélek
Rátok most is felnézek
De vissza többé nem tértek
Mert nincs már dal, csak csönd

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

  Bál, bál ez a morzsabál
  Hazamennem nincs hová a buli után
  Az utcasarkon részeg kórus kornyikál
  Hol késik a kegyes halál?
  Hol késik a kegyes halál?

Eredeti szöveg

Ezeréves versre írt dal következik. 蘇軾 : 但願人長久. (Su Shi: Dàn yuàn rén chángjiǔ.)

A költő a XI. századi Kína talán leghíresebb irodalmi alkotója, aki után több mint 2700 vers maradt fenn. A hagyományos kínai zenei forma alapján Teresa Teng 1983-ben készített átütő sikerű felvételt. A lentebbi videóban látható produkció pedig az idei őszközépünnep televíziós műsorában volt látható, néhány nappal ezelőtt.

Egy klasszikus kínai vers magyarra fordítása sohasem könnyű vállalkozás, ezen a blogon pedig akár vakmerőségnek is nevezhető. Ám a felbukkanó inspirációkat nem szeretném kikerülni. Éppen Paul Simon nótáját fordítottam, amikor meghallottam az őszközépünnep dalát, ami lényegében ugyanarról szól, csak még időtlenebb felfogásban. Az egymást szeretőket elválasztó távolságról, a hazavágyódásról és arról a reményről, hogy lesz még időnk -- akár beteljesülnek a vágyaink, akár nem.

A versnek létezik magyar műfordítása, ami legutóbb a Terebess kiadónál jelent meg. Weblapjukon az Őszközép ünnepe a folyón címre kell keresni. A magyar fordítás nagyon jó, és annyira pontosan követi a kínai szöveget, amennyire csak egy szimbolikus ezer éves szöveget pontosan lehet követni. Azonban nem énekelhető. Tehát úgy vélem, értéke van egy olyan magyar változatnak, ami a popdal kontextusában készül.

Ráadásul micsoda popdal! Az ősi vers és a varázslatos muzsika klasszikus kínai hangszereken kel életre, színházi kulisszák között. Az énekesek mesterségbeli tudásához megható visszafogottság társul. Végeredményben a legszélesebb mai nézőközönség számára élvezhető formában mutatják be a réges-régi művet. 

Két szempontból volt kihívás a fordítói munka. Egyrészt hogyan tudjuk az egy szótagos kínai szavakból szőtt lírát magyar kifejezésekkel visszaadni, eredeti prozódiában? Másrészt vajon magyarul is megáll-e a lábán az ezer éves vers mint népszerű mai dal? Ez utóbbi érdekében úgy éreztem, muszáj kicsit hangolnom rajta -- bár az eredeti szöveg nem kimondottan szerelmes ihletésű, a magyar változatban ezt a lehetőséget tettem egyértelművé.

Így tükrözi az őszközép klasszikus dala saját személyes élményeimet is.
  

Őrizz meg, változó Hold

Ballag az égen a Hold
Míg a hallgat a borszínű nyár
Számolatlanok az évek
A rangom börtönbe zár

Elröpít gondolatom
Kedvesem vár-e vajon?
Magányos árnyam táncol
A kastélyfalon

Így telik nap nap után

  S a Hold csak szállong
  Az ablakkeretben
  A kastély fölött

  Ezüstfény árad
  Hűvös közönnyel
  S én nem látom őt

Érkezünk s elköltözünk
Mi fontos, az máris csak volt
Szívünkben bánat s öröm
Őrizz meg, változó Hold

S könnyítsd közös jövőnk

Eredeti szöveg. 

Paul Simon: Homeward Bound. A dal teljes mértékben önéletrajzi ihletésű, 1964-ben született, konkrétan egy angliai vasútállomáson, ahol emléktábla is őrzi az eseményt. Paul Simon állandó érzelmi hányattatásai és az Art Garfunkellel közös együttesüket jellemző belső konfliktusok nyernek időtlen formát, és változnak éterivé ebben a varázslatos két és fél percben.

Otthon vár

Ülök a vasútállomáson
Jegyemet szorongatva várom
A ma esti fellépésem
Bőröndöm, gitárom kézben
Az útitervvel minden rendben
Mégis csak az jár eszemben
Otthon vár
Mindenem
Otthon vár

  Ott, hol őriz a lélek
  Ott, hol szívből zenélek
  Ott, hol a szerelmemmel
  Csendesen élek

Egyik napra jön a másik
Hogy hol vagyok, már nem is számít
Cigaretták, napilapok
Utcák, kocsmák, füstös klubok
Nem számít a siker, kudarc
Fáraszt a sok idegen arc
Otthon vár
Mindenem
Otthon vár

  Ott, hol őriz a lélek
  Ott, hol szívből zenélek
  Ott, hol a szerelmemmel
  Csendesen élek

A színpadon ha este lesz
Eljátszom a szerepemet
De minden szavam fejemre hull
Üresen és súlytalanul
Bárcsak énmellettem volnál
Vígasztalnál, felkarolnál
Otthon vár
Mindenem
Otthon vár

  Ott, hol őriz a lélek
  Ott, hol szívből zenélek
  Ott, hol a szerelmemmel
  Csendesen élek
  Csendesen élek

Eredeti szöveg.

The Concert In Central Park, 1981. Ennél szebb üveggömböt nem ismerek a 40 évvel ezelőtti New Yorkról.

56 évvel a dal születése után.

Egy régen fordított, örök kedvenc dalom Simon&Garfunkeltől.

Gordon Lightfoot: Return Into Dust.

Tavaly 16 év szünet után jelent meg Gordon Lightfoot új stúdióalbuma, a Solo. A cím sokatmondó: a felvételeken Lightfoot éneke pusztán saját gitárkíséretével szerepel, amit házi stúdiójában rögzített.

Számomra óriási élmény, hogy új dalokat hallhatok a 82 éves mestertől, a rockzene korszakának bizonnyal legnagyszerűbb kanadai szerző-előadójától, aki (ellentétben Neil Younggal), soha nem is lett "hűtlen" szülőföldjéhez. Hat évvel ezelőtt Dublinig utaztam, hogy találkozhassam vele, amikor 30 év elteltével először adott két koncertet Európában. Énekhangjához nem voltak kegyesek az évek: az egykori dübörgő bariton jócskán megfakult. Kifejezésének esszenciája azonban érintetlen maradt, erről tanúskodnak új dalai is.

 A Return Into Dust témája az immár csaknem teljesen végigélt életre tekintő reflexió, ami az egész album jellemzője is. A hangulat lemondó, de nem pesszimista; Lightfoot a pátoszt a iróniával fűszerezi, és miközben számba veszi az életünkkel kapcsolatos zavaros hiedelmeket, úgy teszi elviselhetővé az elmúlást gondolatát, hogy semmi alól nem ad feloldozást - kivéve az ember saját félelmeit.
 

Porból vétetett

Aki keres, az talál
Így mondták nekem
S lett nagy zavar a fejemben
De mást hibáztatni sosem volt okom
Így lehetek tán a felszabadítóm
Addig viszont
Marad, mit volt

Aki indul, megérkezik
Így mondták nekem
Én a mennybe érkeztem, a Földön lenn
Az életünk, nézd, rózsaszál
Ami porból vétetett

Ki mint vet, úgy arat
Így mondták nekem
Én álmok magvát vetettem el
A földem kicsiny volt, a termés is szerény
Árvíz, aszály, fogyó remény
Rövidke nyár
S nézd, ősz van már

Hagyd hát el mind
Szép szerelmeid!
A nevetést, ami végig elkísért
Ereszd csak el félelmedet
Az is porból vétetett

Aki kér, az kapni fog
Így mondták nekem
Hát semmi sincs ingyen, kedvesem
Az utolsó kívánságom közel
Az árát előre megfizettem
Addig viszont
Tartsunk jó viszonyt

Aki iszik, felfrissül
Így mondták nekem
De addigra már a földön fetrengtem
Az agyam teljesen szétesett
Az is porból vétetett

Hosszan kísért
Ereszd hát el félelmedet
Az is porból vétetett

Eredeti szöveg.

Buddy Holly: Crying, Waiting, Hoping. Ez Holly egyik utolsó felvétele, amit egyedül készített, otthoni demóként, kevesebb mint két hónappal a repülőgép-szerencsétlenség előtt, amiben életét vesztette. A dalt halála után adták ki, a producer Jack Hansen által irányított rájátszásokkal, amelyek közül kiemelkedik a címsor "visszhangosítása", vagyis a crying, waiting és hoping frázisok megismételtetése a zenekari vokállal.

Az igazán meglepő és megunhatatlan azonban, hogy Holly otthoni énekteljesítménye mennyire tökéletesen készre formált. Kisujjából rázta ki a konyhaasztal fölött, amiért mások vért izzadnak a stúdióban.

Buddy Holly dalait fordítani mindig élményszámba megy számomra. (A blog keresőjével az eddigi három nóta könnyen megtalálható.) Nagyon közel áll hozzám az az egyszerű, átütő, felfűtött érzelemvilág, amit rock-and-rollja megtestesít, és kihívás az ehhez illő magyar frázisok megtalálása is

Szerény remény

Szerény remény az enyém
Hogy látlak még
Miközben fejemben csak te jársz

Szerény remény az enyém
Hogy látlak még
Éjszakánként álmomban visszavársz

  Szerény
  A szívem s hullnak a könnyeim
  A remény
  Éltet, s enyhíti kínjaim

Nagyon szerény remény az enyém
Hogy látlak még
És eljön a nap, hogy ölelő karodba zársz

  Szerény
  A szívem s hullnak a könnyeim
  A remény
  Éltet, s enyhíti kínjaim

Nagyon szerény remény az enyém
Hogy látlak még
És eljön a nap, hogy ölelő karodba zársz

Szerény
Remény
Az enyém

Eredeti szöveg.

Az általam ismert legjobb, nyersebb verzió, hozzáadott vokálok nélkül.

Egy a számtalan feldolgozás közül: Marshall Crenshaw alakítja Holly-t a La Bamba c  moziban. 

John Lennon: Watching The Wheels. Lennon szólódalai sokszor annyira szuggeszítvek, hogy nehéz bármit is hozzájuk fűznöm - úgy érzem, minden soruk akkora erővel beszél önmagáért hogy gyermeteg dolog volna kommentálni őket. Így volt ez például a Jealous Guy vagy a Nobody Told Me esetén is.

Ehhez a nótához is csak annyit tennék hozzá, hogy a legtöbbet azon töprengtem, hogyan lehetne visszaadni a refrén kulcsgondolatát: "I just had to let it go". Még a nyersfordítást is nehéz belőle pontosan elkészíteni, mert az, hogy "egyszerűen el kellett engednem" nem tükrözi azt az elemi erejű belső döntést, ami valószínűleg a szerző életét mentette meg. Eleinte úgy gondoltam, a magyar szövegben az fog szerepelni: "elengedtem, így a jó". Csak hát ezt is gyengécskének véltem, a fentebb írtak miatt. Így kötöttem ki végül annál a változatnál, hogy: "megmentett egy megálló". Ezt sem tartom tökéletesnek, mert a saját döntés szempontja kevésbé jelenik meg benne -- viszont azt legalább tükrözi, hogy élet és halál kérdéséről van szó.

Amíg fordul

Mások szerint végem
Futóbolond lettem
És jönnek a jótanácsaikkal
Hogy megmentsenek engem

  És ha azt mondom, hogy jól vagyok
  Hát furcsán néznek rám
  "Boldog biztos nem lehetsz
  Ha a showból kiszálltál"

Mások szerint léha
És felelőtlen vagyok
És jönnek az okosságaikkal
Hogy tán felvilágosodok

  És ha azt mondom, hogy jól vagyok
  És szemlélődöm csak
  "Biztos hiányzik neked
  A régi nagy csapat"

  Én a földön állva nézem, amíg
  Fordul a nagy kerék
  És körben jár sok utazó
  A helyem átadtam a körhintán
  Megmentett egy megálló

Mások kérdezgetnek
Látható zavarban
Én annyit mondok, gond nincs
De megoldás, az van

  És erre csak a fejük rázzák
  "Itt egy diliflepnis"
  Mit mondhatnék erre?
  Elvagyok helyettük is

  Én a földön állva nézem, amíg
  Fordul a nagy kerék
  És körben jár sok utazó
  A helyem átadtam a körhintán
  Megmentett egy megálló
  Megmentett egy megálló

  Megmentett egy megálló

Eredeti szöveg.

David Crosby: Long Time Gone. Ez a dal a Crosby, Stills, Nash & Young egyik ismert száma volt, amit Woodstockban is eljátszottak. Crosby a Robert Kennedy gyilkosság másnapján írta a nótát - zaklatottsága és felháborodása jól érezhető, de ugyanúgy tapintható a szerző-előadó rendkívüli muzikalitása is, ami szabálytalanságukban kiváló "antislágerek" sorát szülte, például a régebben fordított Delta című dalt.

2020-21-ben, az egész világot felforgató, irányított pszichózis, a saját önös érdekein kívül senkit és semmit nem képviselő politika illetve a gátlástalan tudat- és gyógyszeripar világkorszakában számomra megint új értelmet nyert ez a dal.

Hosszú éjjel

Ez az éj oly régen szállt le
Ez az éj oly hosszú még

  Olyan hosszú, hosszú az éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Sehol
  Igen, éjjel sehol semmi
  Derengés

Túl, túl az utcasarkon
Halld, halld meg a szomszéd szavát
Ugye érted, hogy az a magyarázat
Az nem, az nem, az sosem állná
A nap sugarát

  Olyan hosszú, hosszú az éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Sehol
  Igen, éjjel sehol semmi
  Derengés

Szólj! Igen, szólnod kell
Az őrület ellen
Mondd ki, mit gondolsz
Ha vállalod
De ne! Sose! Sose indulj semmilyen választáson
Ha megtennéd, levághatnád hajad

  Olyan hosszú, hosszú az éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Sehol
  Igen, éjjel sehol semmi
  Derengés

Ez az éj oly régen szállt le
Ez az éj oly hosszú még

De tudod, a sötétségre
Egyszer... egyszer megérkezik
A derengés

  Olyan hosszú, hosszú az éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Hosszú, hosszú éjjel
  Sehol
  Igen, éjjel sehol semmi
  Derengés

Eredeti szöveg.

A szám Woodstockban, 1969-ben és 1994-ben.