Chuck Ragan: Gathering Wood.
Bár a dal tematikus megrendelésre íródott (hátterét egy korábbi fordításból lehet megismerni) teljesen önálló produkcióként is megállja a helyét. A zene, a szöveg, a hangszeres játék és a lendületesen fokozódó vokális előadás olyan egységet alkot, amit századszorra meghallgatva sem tudok megunni.
És persze az előző rövid, "műsoron kívüli" szösszenethez is közvetlenül kapcsolódik gondolat- és érzelemvilágában.
Hopp, most látom csak, hogy ez a poszt egy hete elkészült ugyan, de elmulasztottam élesíteni. No, sebaj, most akkor a következővel, George Harrison dalával együtt bocsátom útjára.
Rőzsegyűjtők
Visz a víz valamerre
Benne ázik a lélek
Bukdácsolunk az árban
És csontunkig átjár
A szélvész és a hullám
Sodródunk, de talán nem hiába
Itt a bátorság nem érdem
És ha gyenge vagy, se bánd
Karolj jól belém, és átkarollak én
Utazunk a sötét vizen át
Nem sejtjük
Mi kísért lent a mélyben
De ha tudnánk
Sem válthatnánk irányt
Óóh
Áldottak fent a felhők
Mögöttük sejtem a Nap
Óvó tekintetét
Itt a bátorság nem érdem
És ha gyenge vagy, se bánd
Karolj jól belém, és átkarollak én
Utazunk a sötét vizen át
Itt a bátorság nem érdem
És ha gyenge vagy, se bánd
Karolj jól belém, és átkarollak én
Utazunk a sötét vizen át
Utazunk a sötét vizen át
Utazunk a sötét vizen át
