Bruce Springsteen: The Devil's Arcade.
A szorosan vett Magic album utolsó dalához érkeztünk. (Hogy ez a megfogalmazás mit is jelent, arra a legközelebbi, utolsó utáni nótánál szeretnék visszatérni.) Springsteen száma a háborús traumát feldolgozó amerikai művek hosszú sorába illeszkedik, és -- hűen hozzá, hogy a dal nem más mint "sűrített információcsomag" -- öt percben foglalja össze mindazt, amiről több kötetes regények vagy kétórás mozifilmek szólhatnak.
Nem feltétlenül ez az első dal a lemezen, ami a mondott tematikát követi. A korábban fordított Gypsy Bikernek szintén van hasonló olvasata, bár kissé rejtett értelmét a magyar szövegben nem emeltem ki. A Devil's Arcade azonban már egyértelműen a harci játékokat kísérő személyes megrázkódtatásról és annak feldolgozásáról beszél.
A szám címe máris a háborúra vonatkozó szerzői kommentár. Magyarra sajnos nehezen fordítható; olyasmit jelent, hogy "az ördög játékterme", vagy akár "az ördög videojátéka" -- tudjuk, hogy a háborús szórakoztatás állandó népszerűségnek örved, és az is figyelemre méltó, hogy az egyes szám első személyű akcióperspektíva (amit a tévéközvetítés és videójáték kínál) évtizedek óta formál egy perverzen romantikus csataéri idillt.
De maradjunk a dalnál, amiben szóról-szóra és hangról-hangra bontakozik ki egy egészen rendkívüli alkotás. Springsteen sorai nem csak énekelt szövegként állják meg a helyüket, hanem akár költészeti antológiába is kerülhetnének. A zenei kíséret a szöveghez hasonlóan négy-öt rétegű: egyszerre szól benne az álom fátyolos muzsikája és a csatatér lassan közeledő zaja (érdemes figyelmesen meghallgatni ebből a szempontból az intro első fél percét); a mesélt történet ritmusa és az emberi szív dobbanása; és úgy hozza el a feloldást, hogy közben a traumát sem tünteti el.
A pokoltanyán
Emlékszem, a puskád előkerült
A hordóban férgek, a Nap mélyen ült
Nyugtalan estén a szesz szaga szállt
Hátamnak dőltél, kiszáradt a szád
A neved dörömbölt a világ zaján
Dobbant a szíved a pokoltanyán
Hitted, hogy másokért hősök leszünk
Hogy értelmet így nyer az életünk
De a sivatag szélén már nem volt miért
A fém és a műanyag bőrödhöz ért
A hadnaggyal kártyáztunk fillérekért
Mélyre merültünk az álmok taván*
Míg a vakolat hullott a pokoltanyán
Álmodban Charlie és Jim kóborol
Ha felébredsz, bőrödön sűrű kőpor
Egy hang szól: "ne félj, megóvlak"
Csak annyit súgj nekem, hogy "holnap"
Csendes kis utcában áll majd a ház
Álmodra harmatos holdfény vigyáz
És a kelő Nap fényében arcodra száll
A sötétet legyőző reménysugár
Egyik pillanat a másik után
Készül a reggeli, és a konyhában áll
Valaki, aki érintésedre vár
Dobban a szíved, dobban a szíved
Dobban a szíved, dobban a szíved
Dobban a szíved, dobban a szíve
Dobban a szíved, és kihunynak már
A keserű tüzek a pokoltanyán
Élő előadás 2007-ből, aminek a hosszan elnyúló coda még további jelentést kölcsönöz.
*Hommage à Bornai Tibor.
