Van Morrison: Into The Mystic.
Morrison 1970-ben szerezte a dalt, ami azóta is folyamatos népszerűségnek őrvend. Nekem hirtelen úgy került a látókörömbe, hogy a napokban Bob Dylan teljesen váratlanul, életében először előadta egy spanyolországi koncertjén.
Köznapi felfogás szerint a nóta az elmúlást idézi meg, és a rejtelem, ami felé hajózunk maga a halál, "a nem ismert tartomány, melyből nem tér meg utazó". Egy kis figyelemmel azonban világos, hogy a dal sokkal inkább az életről szól -- a létezésről és földi utunkról, ami a nemlétnél még sokkal misztikusabb, és aminek megtapasztalása mögött feltárhatatlan titkok lappanganak.
A rejtelembe
Pihent még a déli szél
De már fénylett fenn a Nap
S kis hajónk az ég alatt
Indult a rejtelembe
Halld a matrózok szavát
Szívd a tenger illatát
Lelked száll a vízen át
A rejtelembe
S ha a ködkürt rikolt
Hazaérkezem
Ha a ködkürt rikolt
Hadd halljam bátran
Add meg, hogy ne bánjam
Én vándor lelked ringatom
Mint azon az első napon
Így visz át bűvös hajónk
A rejtelembe
S ha a ködkürt felrikolt
Hazaérkezem
Ha a ködkürt végül rikolt
Hadd halljam bátran
Add meg, hogy ne bánjam
Én vándor lelked ringatom
Mint azon az első napon
Így visz át bűvös hajónk
A rejtelembe
Igen, drágám
Már nincs kiszállás
