John Lennon saved the best for last, vagyis a legjobbat a legvégére hagyta: Cry Baby Cry. Bár technikai értelemben még hátravan egy hangmontázs és egy búcsúdal, a Cry Baby Cry a Fehér album felejthetetlen mozzanata, az a szám, ami miatt érdemes végighallgatni a több mint másfél órás produkciót.
Inspirációja több forrásból származott. Meg szokás említeni az angol gyerekdalok világát, elsősorban a SIng a Song of Sixpence című rigmust (Tófalusi István zseniális fordításában Kétkrajcáros nóta), de a zenekaron belül összefüggésbe hozható Paul McCartney Blackbird c. jól ismert számával is. A Cry Baby Cry keletkezésének körülményei nagyban valószínűsítik, hogy Lennon fantáziáját tényleg McCartney szövege indította meg -- no persze ez a fantázia pillanatok alatt abszurd és rejtelmes irányban mozdult el.
John Lennon számára folyamatos inspirációt jelentett saját gyerekkora, és teljes átéléssel volt képes felidézni, láttatni azt. A Cry Baby Cry nem egyszerűen "gyerekdal-féleség", hanem hipnotikus utazás a kiskori tudatállapotba, az egyszerre óvó és fenyegető felnőttek közé, a biztonságot jelentő otthonba, ahol a bezárt ajtók mögött ismeretlen szörnyek ólálkodnak. Nem tudjuk megmondani, a dal szereplői vajon gyerekek-e vagy felnőttek. Vélhetően mindkettő egyszerre igaz: a történet egyszerre szól a felnőtt szerepeket játszó kicsikről és az infantilis nagyokról. További bizonytalanságot teremt a refrén lebegő perspektívája, amiben külső-felső hang szólal meg, és cseppet sem megnyugtató hangon igyekszik csitítani a kisbaba-hallgatót. A furcsa érzést taktusról-taktusra erősíti fel a muzsika és a hangszerelés. Kulcsmomentum a verzék utolsó hangjánál rendszeresen felzendülő, soha meg nem szokható C7-es akkord, de az indázó harmóniumszólam és a rendszeresen baljósan felpergő dobok sem hagyják nyugton a hallgatót.
A "bent" és "kint" játékán keresztül elevenednek meg a gyerek- sőt, a csecsemőkor kulisszái. A mágus olyan messzire visz vissza bennünket, amennyire csak lehetséges -- elveszi tőlünk felnőttes, racionális kapaszkodóinkat, és újra ott állunk az égbe nyúló lábak és felérhetetlen kilincsek előtt.
Könny, sűrű könny
Könny, sűrű könny
Anyunak igazgyöngy
Ő már nagyra nőtt, kicsim
A marcibányi király
A királynőnek reggel főz egy lágytojást
A királynő eközben
A babák házában játszik papás-mamást
Könny, sűrű könny
Anyunak igazgyöngy
Ő már nagyra nőtt, kicsim
Könny, sűrű könny
A király kint a kertben
Virágcsokrot gyűjt, mert zsúr lesz délután
A királynő a házban
A srácoknak játszik egy kopott zongorán
Könny, sűrű könny
Anyunak igazgyöngy
Ő már nagyra nőtt, kicsim
Könny, sűrű könny
A hercegnő a gangról
Kilöttyintette a mézecskés teát
A herceg egyre várta
Csak még nem jött rá, hogy hogyan hívja át
Könny, sűrű könny
Anyunak igazgyöngy
Ő már nagyra nőtt, kicsim
Könny, sűrű könny
Éjjel összegyűlnek
Hogy együtt idézzék az ősök szellemét
A konyha sötétjében
Bátor gyerekhangok szállnak szerteszét
Könny, sűrű könny
Anyunak igazgyöngy
Ő már nagyra nőtt, kicsim
Könny, sűrű könny, könny, könny, könny, könny
Anyunak igazgyöngy
Nagyra nősz te is, kicsim
Könny, sűrű könny
Visszavinnél-e, ha megkérlek?
Visszavinnél-e mondd?
Visszavinnél-e, ha megkérlek?
Ha szépen kérnélek, mondd?
