Aki követi a sorozatot, és ismeri a Fehér albumot, minden bizonnyal várta már a dalt: Lennon-McCartney: Blackbird.
Ha az előző nóta Lennon Beatles utáni korszakát előlegezte meg, ez itt a kvintesszenciális McCartney: Paul egész pályájának egyik legszebb és leginkább maradandó szerzeménye. Szövegét összefüggésbe hozták a fekete polgári jogi mozgalmakkal (és maga a szerző is tett ilyen megjegyzést), ám a belső ébredés jóval mélyebb spirituális tartalmának is hiteles kifejezése. Dallammenetét a nyílt G gitárhangolásban látták gyökerezni (még a Beatles-életmű legnagyobb tudósa, Ian MacDonald is így írt róla), és tény, hogy a dal ezzel a hangolással könnyebben játszható, viszont McCartney mindig is a szokásos, EADGHE hangolású gitáron adta elő. Produkciójához újabban a zseniális Galeazo Frudua fűzött kommentárt, aki egy vonósnégyes játékához hasonlította azt, amit Paul egymaga alkot a felvételen.
Énekelhető magyar fordításával eddig még sehol sem találkoztam.
Fekete rigó
Az éjben fekete rigó dalol
Itt egy törött szárny, hogy messze szállj
Rád is vár
Az életben egy perc
Hogy úgy érezhesd, nincs határ
Az éjben fekete rigó dalol
Itt egy kisírt szem, hogy messze nézz
Rád is vár
Az életben egy perc
Hogy úgy érezhesd, nem nehéz
Szállj hát fel
Szállj hát fel
Ébred a fény a sötét éjben
Szállj hát fel
Szállj hát fel
Ébred a fény a sötét éjben
Az éjben fekete rigó dalol
Itt egy törött szárny, hogy messze szállj
Rád is vár
Az életben egy perc
Hogy úgy érezhesd, nincs határ
Az életben egy perc
Hogy úgy érezhesd, nincs határ
Az életben egy perc
Hogy úgy érezhesd, nincs határ
