2017-es City Music albumon a Dylant idéző, nyers hangot megütő Crybaby kivételnek számít -- a produkciót sokkal jobban jellemzi a nagyváros ihlette hangulatok áttetsző zenei megfogalmazása. Kevin Morby ezekben az években Los Angelesben élt, és a dél-kaliforniai metropolisz (mint tudjuk, az amerikai zene egyik fővárosa) hallhatóan befolyásolta muzsikáját. Egyformán jól sikerültek azok a számai, amelyekben elmerül a nagyvárosi nyüzsgésben -- akár magába szívva a Csendes-óceánon keresztül érkező keleti hangulatokat is, mint például az album címadó dalában --, és azok, ahol a tömegtől távolságot tartva, egyéni nézőpontjából reflektál a közvetlen emberi viszonyokra. Ezek közé tartozik a Night Time is, ami személyes kedvencem erről a nagylemezről.
Éjjel
Egy-két-há'-és!
Éjjel nyitva ablakom
Dal szól, nézek pislogón
Elment a kedvem
Lentről fájdalom
Kúszik hangfoszlányokon
S én belélegzem
Hát szállj velem
Csak rám ne szállj
Óh, szállj velem
Mint fénysugár a házsorok fölött
Ha volnék te
S volnál én
Hogy döntenél?
Azt hiszem, hogy Lesra ült kint a lépcsőn
Azt hiszem, hogy Lesra, s én nem tudtam, mi jön
Azt hiszem, hogy Lesra ült kint egy kövön
Azt hiszem, hogy Lesra, egyes egyedül
Azt hiszem, hogy Lesra, de elröppent hamar
Azt hiszem, hogy Lesra vagy egy kismadár
Azt hiszem, hogy Lesra
Ma éjjel nyitva ablakom
Dal szól, nézek pislogón
Elment a kedvem
Ma éjjel élő fájdalom
Kúszik hangfoszlányokon
Én fellélegzem
Hát szállj velem
Csak rám ne szállj
Óh, szállj velem
Mint fénysugár a házsorok fölött
Ha volnék te
S volnál én
Hogy döntenél?
Messze elkerülnél?
Vagy közel jönnél, átölelnél?
Itt nem érhet baj
...ezt nem én mondtam
Ma éjjel nyitva ablakom
Dal szól, nézek pislogón
Sehol a kedvem
