"Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt. Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki." - kérdezhetné az ember Petőfi Arany Jánoshoz írott soraival az amerikai szerző-előadó, Kevin Morby láttán. A Kansas City-ből Brooklynba költöző, aztán Los Angelesig meg sem álló Morby néhány év alatt olyan pályát futott be, ami a műfaj klasszikus őstehetségeire emlékeztet: közönsége és népszerűsége robbanásszerűen teremtődött meg 2013-ban, azóta pedig sűrű egymásutánban követik egymást kiváló albumai -- anélkül, hogy megérintette volna a zeneipari gagyizmus és sztárcsinálás gépezete.
Csodáljuk meg Kevin Morby tálentumát, egyben az élő amerikai zenei hagyományt a következő néhány dalban! Kezdjük rögtön a 2013-as debütálással: Harlem River című lemezének első dalával, amiben mint ha Kevin azonnal megmutatná, milyen széles tartományokba, miféle tájakra fogja invitálni hallgatóit közös utazásra.
Kevin Morby: Miles, Miles, Miles.
Tájak
Ha te tudnád, a mélyben merre
Milyen barlangokba visz az út
Ha te tudnád, hogy milyen messze
Jár, aki végére jut
Ott volnál akkor velem
Egy éjféli lélegzetben
És közel jönne az a messzi
Táj, táj, táj
Ha te tudnád, hol áll a szikla
És mit látsz a hegytetőről
Ha te tudnád, hogy milyen messze
Néz, aki a szélbe dől
Átéreznéd, amit én
És szó nélkül megértenél
És közel jönne az a messzi
Táj, táj, táj
Mert a keresztre árnyék feszül
És az ördög is tüzedhez ül
Ha közel jön hozzád a messzi
Táj, táj, táj
