A Kevin Morby sorozat befejező darabjaival a mába érkezünk. A Valley című szám tavaly jelent meg, a Sundowner című albumon, ami igazi pandémia-produkció: kansasi házának pincéjében a szerző-előadó gyakorlatilag egyedül muzsikált az összes hangszeren. Az eredmény szokatlanul intenzív felvételek sora lett, és a gyökerekhez való visszatérésként is felfogható: a Valley például azzal a hét évvel korábbi Miles, Miles, Miles-zal áll szoros spirituális és muzikális kapcsolatban, amivel az egész sorozat kezdődött itt a blogon.
Morby javára legyen mondva, ezúttal elkerüli a szószátyár dalszerkesztést. A tömör verssorok drámáját az intenzív, meleg tónusú, önmagában is "mesélő" muzsika fokozza még tovább. Összességében a dalt egész pályája egyik legerősebb szerzeményének tartom.
Völgy
Van egy völgy, nagyon mélyen
Van egy völgy, nagyon mély
Hol száműzötten kell élnem
Hol megtagad, aki csak él
S a magasságos égbolt
A magasságos ég
Mama, számunkra már csak
Sötétlő végtelenség
Van egy völgy, nagyon mélyen
Van egy völgy, nagyon mély
Hol száműzötten kell élnünk
Hol megtagad, aki csak él
S a magasságos égbolt
A magasságos ég
Mama, számunkra már csak
Sötétlő végtelenség
