mafi mushkila:
Erre én is kíváncsi vagyok, amikor majd meglesz az időgépem, elmegyek megkérdezni :)
Akkor csak a... (2021.08.27. 13:03)Mentőkocsi blues
A most következő nóta tényleges Dylan-hatást tükröz, olyannyira, hogy a megkerülhetetlen klasszikus It Ain't Me Babe parafrázisának tűnik. Ez a huszonegyedik századi dal persze bizonyos szempontból feltűnően más mint az ősképe: visszatekintve a hatvanas évek az emberi kapcsolatok szempontjából is Aranykornak tűnik a jelenkor sivárságához képest.
Kevin MorbyCrybabyc. száma már a 2017-es City Music albumról származik, amiről a következő posztban szeretnék bővebben szólni.
Sírsz, kisbabám
Sose voltam a kedvencem Sose voltam jól látható Csupa könny lett a két szemem És a gond hullik mint a hó
Sose mentem az utcán át Sose láttál bennem mást Csak egy arcot a sok közül Csak egy embert, ki elvegyül
Hát tessék, én elvegyültem Magammal és a bűnömmel Figyelem a folytatást Sose láttál bennem mást
Csak egy arcot a sok közül Csak egy embert, ki a padra ül Figyelem a folytatást Sose láttál bennem mást
Sose voltam a kedvencem Sose voltam jól látható Csupa könnycsepp a két szemem És a gond hullik mint a hó
Ugye sírsz, kisbabám Miért sírsz, kisbabám? Ugye sírsz, kisbabám Miért sírsz, kisbabám?
Sose mentem az utcán át Sose láttál bennem mást Csak egy arcot a sok közül Csak egy embert, ki elvegyül
Megint sírsz, kisbabám Miért sírsz, kisbabám? Megint sírsz, kisbabám Miért sírsz, kisbabám?
Ugye sírsz, kisbabám Miért sírsz, kisbabám? Ugye sírsz, kisbabám Miért sírsz, kisbabám?
Kevin Morby-t dalszerzőként gyakran hasonlítják Bob Dylanhez. Alkotásait közelebbről megfigyelve ez elnagyolt párhuzam. Morby szövegei sem tartalmi, sem formai kidolgozottságban nem érik el Dylan szokásos szintjét. Hozzá hasonlítva asszociációi kissé lötyögnek, és úgy tűnik, hogy a megnyitott gondolati perspektíva kidolgozatlan marad.
De persze miért Dylan varázslatait vennénk összehasonlítási alapnak? Ahogyan a Watercímű szám is példázza, Morby saját szövegvilágán keresztül tud újszerűt alkotni. Stílusának jellemzője, hogy szokatlan, mégis telitalálatnak ható képzettársításokkal lepi meg a hallgatót (például: "I was strong like a horse in carrying my song" avagy a fordításban "igáslóként húztam én is a dalt"), amelyek egymásutánja lazább, de még jól körülírható gondolatkört alkot. Ilyen nagyobb egység például a mostani dal refrénjei közötti hat-hat verze, melyek együttesen bontanak ki egy-egy témarészletet - a dal során összesen hármat. Az ilyen nagyobb szakaszokból összeálló teljes nóta már sokkal talányosabb. A dal egésze végül olyan teret nyújt, amiben a hallgató szabadon barangolhat, saját kíváncsisága és belátása szerint fedezhet fel és járhat be ösvényeket - vagy leülhet és lebámészkodhat, kedve szerint.
Vízhez
Szunnyadt a testem Alámerült a lelkem Később azt mesélték Álmomban beszéltem
Félrevert a szívem Az ördög eljött értem És sarokba zárt engem A saját elmémben
Reszketett a lábam Úgy éreztem, lejártam Felnyaláboltam magam És indultam haza
Csak nem vitt a csizmám Az ég meg úgy borult rám Mint kopott pokróc Szúrós, cudar
De a tűz még égett bennem Hát tovább kellett mennem Kúsztam és másztam Kapaszkodtam
A családom járt eszemben Meg a barátok körülöttem És kezdtek hiányozni Akiket utáltam nagyon ...ezt nem hagyhatom!
Ha vízhez értek, szólítsatok! Ha lángot fognék, eloltsatok!
Vajon tényleg megtervezték A csillagoknak röptét? Ki volt képes erre? Miféle kéz?
Én apró vagyok, de büszke Hogy nem mentem egészen össze Szemem bogarában Még él a fény
A neved folyton itt van Minden egyes dalban A számon kiröppen És száll szépségesen
De olyan szavak is vannak Amik durva nyomot hagynak A szikla megreped Súlyuk alatt
Ez műfaj mégis könnyű És a társaság, ha elnyű Túllépek rajta Ahogy rajtam ők
A többség véleménye Vagy a szférák zenéje Nekem egyre megy már ...hol egy kézilány?
Ha vízhez értek, szólítsatok! Ha lángot fognék, eloltsatok!
Vannak színpadok és sztárok Különböző korosztályok Igáslóként húztam Én is a dalt
És az istállóba érve Mindig ugyanazt vettem észre Hogy egy nap megint elmúlt Továbbrohant
Én haladtam a korral Számban kockacukorral Makacs kanca módján Tart, amíg tart ...a dögkút felé
És maradtak az álmok Fúzfák és virágszirmok Hatalmas udvar Gyerekzsivaj
Ott volnánk ketten Ez volt a tervem A sörényünk rendben Keféld meg a fogam
Ha végül meglelem a hazám Más lesz anyám Más lesz apám Ki lehet vajon Igazi alkotóm?
Ha vízhez értek, szólítsatok! Ha lángot fognék, eloltsatok!
Ha vízhez értek, szólítsatok! Ha lángot fognék, eloltsatok!
Kevin MorbySinging Saw című albuma 2016-ban jelent meg, és még a korábbiaknál is lelkesebb kritikai fogadtatásban részesült. Az előző nagylemezhez hasonlóan ez a gyűjtemény is koncepciózus ("I am writing a songbook on a mountain" - árulja el a szerző az egyik kulcsdalban) ugyanakkor gazdagabb és szabadabb a megelőzőnél. Két olyan dalt választottam róla, amelyek éppen ezt a sajátosságot, vagyis a lendületes kreatív alkotó munkálódását tükrözik vissza.
Az önkifejezés élményében lubickolva mindkét nóta túllép a kereskedelmileg szokásos határokon. Egy szigorú producer alighanem egy-másfél percet húzott volna belőlük, és ez nem is feltétlenül vált volna hátrányukra. De persze a független műalkotások éppen így, személyes tökéletlenségükben adják a legtöbbet a befogadónak, ez különbözteti meg őket a simára csiszolt, legszélesebb közönségnek szánt iparosmunkáktól.
A Dorothy című dal nagy folk-rock klasszikusokat idéz, például kihallhatjuk mögüle Bob Dylan Absolutely Sweet Mary-jét, és felsejlik a Bruce Springsteen-féle Born To Run is, csak hogy a legismertebb előképeket említsem. A rokonság nem csak muzikálisan, hanem a szöveg humorában is tetten érhető - Morby sorai olykor magát a muzsikát kommentálják, összekancsintva a hallgatóval.
Dorci
A számat téptem a viharban "Ezt mért kellett megint?", ordítottam Én ismertem egy vén halászt Amit fogott, szétosztotta És láttam egy primadonnát Mögötte szólt a zongora Valahogy úgy, hogy:...
A csókod fanyar. Mondd mitől? Adj egy slukkot a cigidből! Én ismertem egy régi dalt Övön alul felkavart Szólt benne egy trombita Elnyomta a hangzavart Valahogy úgy, hogy:...
Reggel-este sírnom kell Vigyázz rám jobban, édesem! Én bejártam egy pár helyet Te is eljöttél velem Mint egy kisbaba, csak azt kérem Gyere, Dorci, ne hagyj magamra ma éjjel!
Gyerünk, vár az éjszaka Az a füstös régi bár Ez a kettőnk korszaka Neked újra elmondanám A szakállas vicceket Mintha még nem járnék veled És a túl hangos zene Sem zavarna bele
És megszólal a dob És a kórus rázendít És a gitár felsikolt És a dudás is dudál Ennél szebb még sosem volt A zsák alján a folt Én ismertem egy vén halászt Amit fogott, szétosztotta És láttam egy primadonnát Benne szólt a zongora
Reggel-este sírnom kell Vigyázz rám jobban, édesem! Mint egy kisbaba, csak azt kérem Gyere, Dorci, ne hagyj magamra ma éjjel!
Néhány újabb érzelmi lépcsőfokot megtéve érkezünk el az utolsó dalhoz Kevin Morby 2014-es konceptalbumán: Our Moon.
A lemezről (és benne a számról) szóló kritikákat olvasgatva feltűnik, hogy a médiamunkások nemigen értik, miről szólt a produkció -- leginkább a "tetszik, de magunk sem tudjuk, miért" tónusát ütik meg. "A lemezt záró Our Moon kevés nyomot hagy maga után, amikor véget ér", írja például egyikük. Pedig kevés kifejezőbb mementóját tudnám elképzelni a konfliktus utáni lélekállapotnak, amelyben a kötődés és a lemondás kéz a kézben járnak: "A Holdunk, lásd, mindig neked kedvezett / De mindegy már. Jó, hogy átölelheted".
Holdunk
Dúdolj még, egész reggel Védj meg jól a vihartól kint Didergek. Jaj, hűvös a reggel! És tart még a sötétség bent
Én ott leszek, ha téged húz az ág Nem hervad el az a kékszínű virág
Ha te sem látnál, egy sűrű este Nézz csak fel, a Holdban mi lakunk Ha a szobád üres, egy szerda este A Holdnak fénye járja be az otthonunk
A Holdunk, lásd, mindig neked kedvezett De mindegy már. Jó, hogy átölelheted És miért sírnál? Elrontaná szép szemed Egy új nap fénye, hozzád s hozzám közeleg
Dúdolj még, egész reggel Védjél meg a vihartól kint
A Paradecímű szám Kevin Morby emblematikus szerzeménye, amit részben annak is köszönhet, hogy a Netflix korszakos animációs sorozata, a Bojack Horseman egyik 2015-ös epizódjának végén főcímdalként bukkant fel, és itt milliók találkozhattak vele. Így igaz: a szám filmzeneként is jól funkcionál és önmagában is kiváló hallgatnivaló. Az album összefüggésében pedig további jelentést nyer: a megadó, súlytalan lebegés - aminek atmoszféráját stílusos hangszerelési és vokális megoldások teremtik meg - már a felemelkedést, a továbblépést előlegezi meg a konfliktus korábban feneketlennek tűnő mélységeiből.
Érdekes a nótát záró recitativo szövegrész: ezek a rövid zenei és olykor szövegbeli átvezetések jellemzőek a lemezre, és hangsúlyossá teszik a számokon átívelő koncepciót. A Parade kiemelt szerepét jelzi az is, hogy az utolsó sorban elhangzik az album furcsa címe: Still Life With The Rejects From The Island Of Misfit Toys - Csendélet a kidobott lakókkal a kinőtt játékok szigetéről.
Fesztivál
Ha azért jössz, hogy megtaláld magad Gyere, kedves! Gyere, találd meg magad És ha keresnéd, mi régen elveszett Gyere, kedves! Gyere, még tiéd lehet
És ha hosszú volt az út Gyere, feledd a gondot és borút És ha majdnem összetört Gyere, kedves! Gyere, kaphatsz még erőt
A holnap nem biztos sosem Ha értem jön a vén halál Az álarcom letéphetem Azt kívánom, nyeljen el A fesztivál
Hömpölyögve eltemet Magába olvasztja testemet A fesztivál
Elvesztett barátok Várnak reám Megfakult plakátok Várnak reám Ha én arra járok Várok reám
Érkezem, távozom Nem változom
A holnap nem biztos sosem Kopogtathat a vén halál Foltozom a jelmezem Azt kívánom, ragadjon csak el A fesztivál
Hömpölyögve eltemet Magába olvasztja testemet Remélem, örökké nézheted Remélem, hogy sosem ér véget A fesztivál
Mi újság, kérded Én már kiszálltam, tudod Hogy hová tartok? Elindultam érted Ablakod nyílik Ereszd le a hajad Én felmászom rajta Mint az a királyfi Ez egy csendélet a kidobott lakókkal A kinőtt játékok szigetéről
Az album fokról-fokra hatol le a kapcsolati konfliktus legmélyére, ahová végül ezzel a számmal érkezünk meg. Kevin Morby: Bloodsucker.
A zenei kíséret alig valamivel több mint Morby folyamatosan zengő akkordbontása, amit itt-ott egy másik elektronikus gitár és egy elnyújtott szájharmonika színez. Voltaképpen csak aláfestik a megrendítő szövegsorokat.
Vér folyik
Tenni próbálok, hogy ne fájjon nagyon A kés a kezemben, s a vér a házfalon Tenni próbálok, hogy megnyugodjak én Tennék érte, de mindhiába
Tenni próbálok, hogy megköthessem én A békét magammal, a harcunk mezején Tenni próbálok, de sokat az sem ér Mert a vér sárba hull Mert a vér sárba hull
Tenni próbálok, hogy ne fájjon nekem Hogy itt vagy mellettem, és mégsem vagy velem A világ végén jársz, míg a szomszéd széken ülsz Minden nap megkerülsz Egyszer tán megkerülsz
És a vérem folyik És a vérem folyik, óh És a vérem folyik
Van egy hely, valahol mélyen legbelül Az ember odaér, ha messze menekül Hol anyám vár, és két karjába zár Elbújtam, senki nem bánt Elbújtam, rám nem találsz
Tenni próbálok, hogy tovább ne fájjon A kés a kezemben, s a vér a kőpadlón Békét kötnék végre saját magammal Erről szól minden dal Erről szól minden dal
És a vérem folyik És a vérem folyik, óh És a vérem folyik A vér folyik A vér folyik
Kevin Morby 2014-ben adta ki második albumát, kevesebb mint egy évvel debütálása után. Az, hogy a Still Life ilyen rövid időbeli különbséggel láthatott napvilágot, többek között a "rootsy" produkciónak köszönhető. A folk-blues sémákra épülő, néha a vázlat szintjéig leegyszerűsített, mégis szívet melengető megszólalás tökéletesen ellenpontozza a számok súlyos szövegtartalmát.
A nagylemez számai erős összefüggésben állnak egymással, lényegében dalciklust alkotnak. Ezért erről az albumról négy dalt is le szeretnék fordítani. A számok egytől egyig a párkapcsolat lehetőségei és gyötrelmei körül forognak. Vajon feloldhatók-e a legmélyebb konfliktusok?
Az első szám igazán sűrű és szimbolikus. Morby: The Jester, The Tramp & The Acrobat.
A bohóc, a csavargó és az artista
A bohóc A bohóc A bohóc A bohóc A régi nóta szól A régi szél zenél Közel már a halál Vagy nem is élek én Két erős kéz ragad Két erős kéz emel Nézd csak, hogy nevetnek Az arcok ma éjjel
Csak annyit kértem Hogy nyugalmam legyen És te mit rendeztél? Egy fesztivált nekem Két kezed felemel És szépen kisminkel
A csavargó A csavargó A csavargó A csavargó A régi nóta szól A régi szél zenél Ez már a zuhanás Ez hullócsillagfény Két erős kéz ragad Anyám táncolt mindig Tőle tanultam meg Neked több se kellett
Csak annyit kértem Hogy otthonom legyen És te mit rendeztél? Hajótörést velem Sós víz a tüdőmben Ha kiáltok, végem
Az artista Óh, az artista!
Szólíts meg már Suttogva, ordítva Sehol egy fénysugár Csak most veszem észre Hogy elment az eszem És te is messze jársz
Csak annyit kértem Hogy talajt adj nekem És te mit rendeztél A tágas égben fenn?
"Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt. Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki." - kérdezhetné az ember Petőfi Arany Jánoshoz írott soraival az amerikai szerző-előadó, Kevin Morbyláttán. A Kansas City-ből Brooklynba költöző, aztán Los Angelesig meg sem álló Morby néhány év alatt olyan pályát futott be, ami a műfaj klasszikus őstehetségeire emlékeztet: közönsége és népszerűsége robbanásszerűen teremtődött meg 2013-ban, azóta pedig sűrű egymásutánban követik egymást kiváló albumai -- anélkül, hogy megérintette volna a zeneipari gagyizmus és sztárcsinálás gépezete.
Csodáljuk meg Kevin Morby tálentumát, egyben az élő amerikai zenei hagyományt a következő néhány dalban! Kezdjük rögtön a 2013-as debütálással: Harlem River című lemezének első dalával, amiben mint ha Kevin azonnal megmutatná, milyen széles tartományokba, miféle tájakra fogja invitálni hallgatóit közös utazásra.
Kevin Morby: Miles, Miles, Miles.
Tájak
Ha te tudnád, a mélyben merre Milyen barlangokba visz az út Ha te tudnád, hogy milyen messze Jár, aki végére jut
Ott volnál akkor velem Egy éjféli lélegzetben És közel jönne az a messzi Táj, táj, táj
Ha te tudnád, hol áll a szikla És mit látsz a hegytetőről Ha te tudnád, hogy milyen messze Néz, aki a szélbe dől
Átéreznéd, amit én És szó nélkül megértenél És közel jönne az a messzi Táj, táj, táj
Mert a keresztre árnyék feszül És az ördög is tüzedhez ül Ha közel jön hozzád a messzi Táj, táj, táj
Még ezt is újévi dalnak szánom. Phil Ochs: When I'm Gone.
Ochs, akinek egy dalát korábban már lefordítottam, a hatvanas évek üstököse volt. Produkciója, amelyben "kósza verssorok" hasonlóan tébláboló gitárjátékkal párosulnak, a korabeli folk- és protestmozgalom lenyomatát őrzi, de legjobb dalai maradandó mesterművek, egy létkutató üzenetei emberről és világról.
"Hát hadd mondjam el addig, amíg tart."
Ha elmúlt
A világon sehol sem lesz helyem, ha elmúlt És semmi sem lesz jó, se rossz nekem, ha elmúlt És nem szól tovább ez a dal sem, ha elmúlt Hát hadd szóljon még addig, amíg tart
És nem érzem majd az idő múlását, ha elmúlt És nem hallom a szívem dobbanását, ha elmúlt Nem írok több kósza verssort, ha elmúlt Hát hadd írjam meg addig, amíg tart
És nem szívom magamba az illatot, ha elmúlt És tovább semmin sem aggódhatok, ha elmúlt Fáradságos munkát sem kapok, ha elmúlt Hát hadd kapjam meg addig, amíg tart
És nem lesz többé nagy bajom, ha elmúlt És nem kínoz több fájdalom, ha elmúlt Hogy imádlak vagy utállak, nem mondhatom, ha elmúlt Hát hadd mondjam el addig, amíg tart
Nem látom az aranyló napot, ha elmúlt És nem lesznek éjszakák, sem nappalok, ha elmúlt A puskánál hangosabban nem szólhatok, ha elmúlt Hát hadd szóljak csak addig, amíg tart
Messze tűnnek vidám táncaim, ha elmúlt És az idő nem mélyíti tovább ráncaim, ha elmúlt A harcban nem lesznek már társaim, ha elmúlt Hát hadd legyenek addig, amíg tart
És a hazugságon nem nevethetek, ha elmúlt És nem tehetek fel kínos kérdéseket, ha elmúlt Emelt fejjel már nem élhetek, ha elmúlt Hát hadd éljek még addig, amíg tart
Boldog új évet kívánok! :) Bob Dylan: My Back Pages, a világ legjobb előadásában: Roger McGuinn, Tom Petty, Eric Clapton, Neil Young, George Harrison, és maga Dylan -- 1993-ban a Madison Square Gardenben.
Emlékkönyvembe
Két fülemből dőlt a füst, az elmém tűzben állt Az eszméim úgy ropogtak mint izzó gerendák Az omló párkány szélén bátornak hittem magam Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam
A rozzant előítéletre rozsdás kardot rántottam Az élet zűrös dolgait jóra és rosszra osztottam Hősökről szőtt rémmesék dúltak az agyamban Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam
Lányarcok tükrözték megjátszott érzelmeim Levéltárak mélyén teltek tanoncéveim Gyászos hittérítők tanát sokáig osztottam Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam
És belőlem is megszólalt az önjelölt tanár Hogy szabadság, ha minden ember iskolába jár "Minden ember", suttogtam szédült áhítattal Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam
És aztán szapultam az összes disznó tanbetyárt Mert úgy képzeltem, bennem többé nem tehetnek kárt Sötét vizen szállt hajóm, mikor zendülést szítottam Ah, de elszálltak az évek, és én megfiatalodtam
Harci díszben vonultam, mert úgy képzeltem el Hogy az elvolt ellenséggel szemben védenkeznem kell Mi fehér s mi fekete, én kristálytisztán láttam Ah, de elszálltak az évek, s végül megfiatalodtam
Neil Young: Beautiful Bluebird. A dal 1985-ben íródott, de csak 2007-ben jelent meg. Szövegmotívumai máshol is felbukkannak, például a korábban fordított No Wonder című számban, de a szerző kék madár köré szőtt lírai gondolatai ebben a nótában teljesednek ki igazán.
Szépséges szajkó
A minap úton voltam kis teherkocsimmal És megpillanatottam egy kékszajkót A színe szembeötlött a búzaföld fölött A nyugvó nap fényében cikázott
Szépséges szajkó, előttem száll Úgy érzem, hazafelé húz Ha ablak tudna nyílni életem egén Szajkómadárként hozzád szállnék én
Ha ablak tudna nyílni életem egén Szajkómadárként hozzád szállnék én
Egyszer láttam én már hasonló kék varázst Egy lány hozta, és vitte el Ő volt szerelmem, de nem vigyáztam rá Egy dallamban maradt közel
Szépséges szajkó, előttem száll Úgy érzem, hazafelé húz Ha ablak tudna nyílni életem egén Szajkómadárként hozzád szállnék én
Szépséges szajkó, előttem száll Úgy érzem, hazafelé húz Ha ablak tudna nyílni életem egén Szajkómadárként hozzád szállnék én
Itt egy híres és mókás Beatles-dal, amit fejben úgy tartottam számon, mint réges-rég lefordítottat. Aztán egy kérdésre utánanéztem, és kiderült hogy nincs róla fordításom, és az egykori vázlataim is régen elvesztek már. Úgyhogy nekiveselkedtem még egyszer. Az első sorok még fejből mentek, a szöveg második felét viszont most kellett kitalálnom. Hát, csak remélni tudom, hogy sikerült olyan jól, mint az a változat, ami megfoghatatlanul élt emlékeim között.
Lennon-McCartney: Norwegian Wood (This Bird Has Flown).
Kocsányos tölgy (A madár sehol)
Rámkattant egy hölgy Vagy inkább én kattantam rá És vendégségbe hívott a hölgy Kocsányos tölgy
És azt mondta, érezzem Nyugodtan otthon magam Én viszont leginkább Ettől lettem nyugtalan
Hát, a padlón ültem Borozgattam, jól elvoltam A hölgy kettő felé témát cserélt Ledőlhetnénk
Nevetve mondta Hogy nemsoká kelnie kell Én ráérek, szóltam És a kiskádban aludtam el
Dél volt már, mikor Felébredtem. A madár sehol És talpam alatt égett a föld Kocsányos tölgy
A dal jelentőségéről sokat írtak. Én egy mondatban úgy foglalnám össze, hogy kulcskompozíciónak számít a Beatles életművében: ez az a pillanat, amikor korai popstílusuk visszafordíthatatlanul irányt vesz a pszichedélia és a gazdag zenei kísérletezés tartományai felé.
Sokan kísérleztek magyarra fordításával is. Ez itt poénköltő cimborám, Frady Endre műve.
Ezekben a hetekben újrahallgatva Cseh Tamás életművét, egyre-másra olyan dalokra bukkanok, amelyek nagyon is érdemesek volnának arra, hogy ne csak a magyar közönség ismerhesse meg őket. Íme, az egyik -- mint ha csak 2020-ról szólna.
Re-listening to the ouvre of Tamás Cseh these weeks, I keep discovering song after song which would be well worthy of exposure to the non-Hungarian speaking audience. Here is one of them, which sounds as if it directly addressed 2020.
Cseh-Bereményi: Valóság nagybátyám.
Uncle Reality
We have been left behind By a most beloved member of our family My uncle named Reality He has embarked on travels Sending infrequent letters He has embarked on travels Sending infrequent letters
When a letter arrives from him We hawk on it among us in laughs and tears Following his patented longhand Observing his best wishes Is worth a thousand kisses Observing his best wishes Is worth a thousand kisses
Now that I live far away I hope you all do well And do your best to keep my memory alive And on long winter nights I still may cross your minds And on long winter nights I still may cross your minds
And let me use the moment To call the kind attention of the family members To the necessary precautions As there is often trouble When I'm not on the double As there is often trouble When I'm not on the double
So let me conclude by Sending out hugs and kisses Yours faithfully, Reality A name that's oh so dear Fills us with laughs and tears A name that's oh so dear Fills us with laughs and tears
Neil Young: The Old Laughing Lady. A szám Young egyik legkorábbi munkája, 1968-as bemutatkozó szólólemezén jelent meg. Ezekban a napokban jutott megint eszembe, amikor a hagyomány szerint megnyílnak a kapuk az élők és a halottak birodalma között.
Az asztrológia hagyomány szerint tripla Skorpiónak számító Young (születési horoszkópjában a Nap, a Vénusz és az aszcendens is ebben a jegyben áll) életművében visszatérő elem a mulandóság érzete és a halál motívuma. Dalának egyszerű, verzéről verzére újabb képre szökkenő, refrén nélküli szerkezete tökéletesen illik a haláltánc réges-régi hagyományaihoz. Minderre az eredeti hangszerelés is ráerősít, bár az is igaz, hogy a nóta egy szál gitárral és szájharmonikával előadva sem veszített semmit kifejezőerejéből -- sőt, talán éppen ellenkezőleg.
A nevetgélő néni
Sárikát ne hívjad, elköltözött Ne csúsztass be cetlit a deszkák között A nevetgélő néni magával vitte őt Senki sem kap tőle új határidőt
Mire jó a szekrény, ha a fal rég nem áll? Ne húzd az időt, menni kéne már A nevetgélő néni a kert végébe' vár Kifosztja a házat, aztán odébbáll
Nézd a vén iszákost, az árokba dőlt Nem tudja, hogy nyomja vagy húzza a föld A nevetgélő nénivel sokáig flörtölt De az utolsó táncba a néni vitte őt
Száguldunk a sztrádán, hol sötétség honol Megcsúszunk a lépcsőn, és korlát nincs sehol Ágyunknál a lámpa vacogva pislákol A nevetgélő néni súgja, így van jól
Cseh-Bereményi: Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről.
A genius that transcends space and time, William Shakespeare is practically considered to be a national treasure in Hungary. Hamlet was first staged in 1794 in Kolozsvár, which marks almost 200 years after the original production, but in fact it was among the early appearences of the author's work on the continent. A boom in translations and productions soon followed. Similarly to Goethe and Schiller being fascinated by Shakespeare on German soil, his plays were tanslated by the most revered Hungarian poets, including Vörösmarty, Arany, Kosztolányi and Lőrinc Szabó.
The admiration of the audience mirrored that of the literary circles and to this day, theatre-goers as well as academics continue to be devoted to exploring Shakespeare's universe. Its reception is an enduring vehicle of reviving human mysteries, advancing liberal arts and presenting Western models to a society that is ever hesitant to fully adopt them.
The chanson translated here is an illustration of how Shakespeare penetrated the imagination of the most prominent urban folk singer of Budapest in the 1970s and 80s. Tamás Cseh sings the words of his lifelong collaborator Géza Bereményi, expressing an unabashed, yet playful appreciation of the Bard. The dense lyrics, evoking and commenting on three of the four greatest tragedies written by 'William the Sly' (only Macbeth is omitted here) are Shakespeare-esque in their own right. Brimming with allusions and wordplay, the song pays a hugely enjoyable hommage to the author in more ways than one.
A Song About William The Sly
Once upon a time in distant Denmark There lived a crown prince who made a choice To act as a madman and thus hide his secret You may call it cowardice, you may call it poise
The prince was unharmed by the madness of power But not so by the edge of a poisoned sword His throne was taken by orderly nobles Playing their games 'twixt peace and war
And yet the life and death of this brilliant child Was commemorated far and wide And his tombstone shines to this day and age You can admire it on the theatre stage
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
On one dark night a Moorish lord Laid his hands on the neck of his wife And as the fair one thereby suffocated No blood was shed in this marital strife
The ways of the heart that ever meander Open to a new view in scene after scene Shaken and trembling we peek over the corner In a maze built from mirrors, the great could-have-been
And here we stand as the Moorish lord Casting away the one we should hold And here we stand with gaping eyes Amazed by the craft of William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
A hunch on the back that's hard to believe Can still be made believable The way to achieve it is bending the world To mirror the shape of a human cripple
The distorted world is a fit for our hero As he embraces the crutch of the times A man that is bent in days that are bent Is a gentleman fine that dazzles and shines
With an itch in the back, we gaze on the man Who shapes up to the world as only he can As Richard the Third, before the great fall Shined on the stage and dazzled us all
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Our mirror is shattered, the shards are laid bare But Mr. Shakespeare comes to the repair And there we stand with gaping eyes Amazed by the craft of William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Show me a man, be far or nigh Who can hold a candle to William the Sly
Ha az előző dalok az európai hagyomány esszenciáját mutatták meg, hát ez az amerikai tradíciót képviseli. Chuck Ragan: The Flame In The Flood.
A számot Ragan felkérésre írta, az azonos című videojáték muzsikájának részeként. A játék a túlélésért folytatott reménytelen, magányos küzdelemről szól, valahol Amerika áradó vizein, egy meghatározhatatlan természeti és civilizációs katasztrófát követően.
A zene nem csak színezi a játékot, hanem az játékosélmény egyik legfontosabb tartópillére. Ez már a tervezési időszakban kiderült, illetve a játékról a magyar médiában megjelent bemutatás is kiemelte: "ez mind kicsit nyomasztó és lehangoló lenne, ha nem lenne a TFITF-nek annyira istentelenül jó hangulata. A tökéletes, veranda-country zene, a hangeffektek, a felkelő és lenyugvó nap fénye mind egy hatalmas lökést ad [...], hogy még az egyre hangosodó disznóröfögés, mennydörgés, sötétség ellenére is menjen tovább az ember, hátha legalább egy marék gilisztát talál, amitől elmúlik az éhsége, hátha meglesz az a fadarab, amivel meg lehet javítani a teljesen szétcseszett tutajt. Vagy csak menni a végtelen folyón."
Az árban lángom ég
A folyó elmossa a régi a szép mesét Sodró víz, vigyél a szabadságba A csend többet mond mint a parttalan beszéd Tajték, taníts meg a vadságra
Míg szemem nyitva Míg fejem tiszta Nincs mitől félnem Kerülj el, kétség! Ha zúdul minden El messze innen! Az árban lángom ég
Könnyeimből szőtt sűrű, tüskés bozót Meg nem állít, átvágok rajta Mennyi megpróbáltatás, ezernyi gond Mégis úszom, nem vetődöm partra
Míg szemem nyitva Míg fejem tiszta Nincs mitől félnem Kerülj el, kétség! Ha zúdul minden El messze innen! Az árban lángom ég
Míg szemem nyitva Míg fejem tiszta Nincs mitől félnem Kerülj el, kétség! Ha zúdul minden El messze innen! Az árban lángom ég
Ha már az előbb szó volt róla, hát itt a dal: Rino Gaetano: Mio fratello è figlio unico.
Gaetano kompozíciója az egyik legszokatlanabb, egyben legnagyobb hatású olasz nyelvű dal a rockzene korszakából. Meghökkentő címe, felkavaró zenei megformálása, szenvedélyes előadása mind-mind szerves egységet alkot a szövegében kifejeződő gondolatmenettel.
A szám az európai kultúra, a keresztényi szolidaritás legmélyebb hagyományait éleszti fel. Ezért is lehet folyamatosan vita tárgya a hallgatók között, hogy az előadó vajon mit énekel a sorok végén: testvéréhez, Marióhoz vagy Szűz Máriához fohászkodik?
Van egy öcsém, egyke lett szegény
Van egy öcsém, egyke lett szegény Mert nem ment bele, hogy a máját felvágják egészen És nem akarta, hogy pénzért legyen nője És nem lett soha a hónap dolgozója És nem utazott másodosztályon Gyuláról Makóra
És nem szólt le egy filmet, mielőtt végig, de végig meg nem nézte
Van egy öcsém, egyke lett szegény Mert úgy hitte, Nyilasi nem fért volna be a Diósgyőrbe Mert úgy hitte, hogy boldogságot nem keverték ánizslikőrbe Mert úgy hitte, hogy száz évig élhet az is, akinek nincs ott a polcán Freud összes könyve
Mert úgy hitte, még sokan élnek köztünk megalázva, kisemmizve, összetörve
Vagy egy öcsém, egyke lett szegény A világ kiutálta, kisemmizte, megtaposta Hozzád szólok, Mario
Vagy egy öcsém, egyke lett szegény A világ kinevette, lesajnálta, kirabolta Hozzád szólok, Mario
Van egy öcsém, egyke lett szegény A világ éheztette, összetörte, agyonnyomta Hozzád szólok, Mario
Van egy öcsém, egyke lett szegény Mert a világ, ez a világ tönkretette, megtaposta Hozzád szólok, Mario
Van egy öcsém, egyke lett szegény Mert a világ kivetette, éheztette, leláncolta Hozzád szólok, Mario
Van egy öcsém, egyke lett szegény Mert a világ kitagadta, kiutálta, kigúnyolta, meghurcolta Hozzád szólok, Mario
Rino Gaetano: Ma il cielo è sempre più blu. Magyarországra az olasz zenéből csak az "olyan rossz, hogy az már jó" formájú nyári slágerek szoktak eljutni, pedig az önkifejező és társadalmi kérdéseket feszegető muzsika egész világon átsöprő hulláma Itáliát sem hagyta érintetlenül. Rino Gaetano, a tragikusan fiatalon elhunyt cantautore a hatvanas és hetvenes években alkotott, és az életműve a mai napig hivatkozási alapot jelent az újabb generációk számára. A testvérem egyedüli gyerek című díjnyertes film például Gaetano régi dalát idézi, és ugyanazen a címen tartanak fiatal előadók emlékkoncert-sorozatot is mostanában. A lejjebb lefordított dal pedig 50 mai popzenész közreműködésével került újra a közönség elé idén május elején, össznépi szíverősítőként a karanténos időkben.
Úgy gondoltam, ezúttal érdekes lehet egymás mellé tenni az eredeti szöveget, egy nyers magyar változatot és az énekelhető műfordítást. Egyrészt az olasz nyelv kedvéért, amit kevesebben beszélnek. Hátha ez kedvet hoz valakinek a tanuláshoz! Másrészt ez a szövegszerkezet nagyon alkalmas a dalfordítás fogásainak illusztrálására. Hadd írjak ezekről egy pár gondolatot -- akit csak a végeredmény érdekel, nyugodtan lapozhat!
A dal sajátos formai jellemzője a rímképlet. Ez egyáltalán nem szabályos, de az olasz nyelv fonológiájának köszönhetően a több mint nyolcvan szövegsor csaknem mindegyike négy magánhangzó (a, e, i, o) valamelyikére végződik. Tehát bármilyen is az a sor, előbb vagy utóbb valami rímelni fog rá. Ugyan hatalmas műgonddal pontosan ugyanaz a rímsorozat magyarul is megvalósítható volna, a fentiek szellemében én nem voltam ennyire precíz, és megelégedtem ezzel a spontán "majd egyszer jön a rím" felfogással, amit egyben eredeti sajátjának is érzek.
Ahogyan a nyers fordításból látszik, a szöveg szintaktikai szerkezete a verzék végtelen hosszan sorakozó mellérendelő tagmondataiból áll, amikhez egységesen kapcsolódik a refrén tagmondata. Ezt a jellemzőt, ami a dal lényegét adja, a műfordításban is meg kell őrizni. A szótagszám és a énekelhető ritmizálás viszont nem teszi lehetővé, hogy az értelmi struktúrát ("van, aki..." / "de az ég...") is egy az egyben megtartsuk. Itt tehát kompromisszumra van szükség: a magyar változat egy kicsit mást fog kifejezni mint az olasz eredeti, viszont a keltett hatás (ami megint csak alapvető a popzenében) hasonlóan ütős lesz ahhoz.
Az egyes szövegsorok jelentése nagyrészt megőrizhető, még ha nem is mindig szóról szóra. Sok kulturális utalás vonatkozik a hetvenes évek Olaszországára, ezeket néhol jobbnak láttam átkölteni. Ilyen például a Porta Piáról szóló sor: ez a római tér tömegtüntetések helyszíne volt annak idején. Hogyan is lehetne ezt hasonló értelemben tükrözni magyarul, mindössze 4-5 szótagban? Inkább valami egészen mást faragtam belőle: reményeim szerint a csuklós busz is a nagyvárost, a plebejus tömeget, a hétköznapi kiszolgáltatottságot és a félmúlt városképét idézi.
A fordítás hűsége egyébként is állandóan foglalkoztat. Leegyszerűsítőnek vélem azt a felfogást, hogy mindig van egy szó szerint verzió, ami nyers és pontos -- és ehhez képest létezhet egy tartalmilag kissé elrugaszkodottabb változat, ami a verses formához illeszkedik. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy a szöveg (egyes részleteiben és egészében is) mindig többféle értelmezési lehetőséget nyújt. Egy tartományt teremt, amit a fordítás során többé vagy kevésbé önkényesen járunk be. Az a jó műfordítás, ami a képzelet felsejlő birodalmából minél többet mutat meg -- és ilyen értelemben a szó szerinti átírás mindig a legszegényesebb, a leginkább esetleges és pontatlan.
Figyelem! A szöveg csak az asztali nézetben jelenik meg pontosan, a mobil verzióban éppen a lényeg hiányzik.
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Chi vive in baracca
Van, aki barakkban lakik
Ki egy szobát bérel
Chi suda il salario
Van, aki izzad a fizetésért
Ki izzad a bérért
Chi ama l'amore
Van, aki a szerelmet szereti
Ki szerelmet kerget
E sogni di gloria
És dicsőségről álmodik
Ki álmában híres
Chi ruba pensioni
Van, aki ellopja a nyugdíjakat
Ki nyugdíjra éhes
Chi ha scarsa memoria
Van, akinek rövid az emlékezete
Ki elfelejt mindent
Chi mangia una volta
Van, aki egyszer eszik
Ki nem vacsorázik
Chi tira al bersaglio
Van, aki a céllövöldében lő
Ki a telóján játszik
Chi vuole l'aumento
Van, aki béremelést kér
Ki béremelést kér
Chi gioca a Sanremo
Van, aki Sanremoban játszik
Kit színpadra raknak
Chi porta gli occhiali
Van, aki szemüveget hord
Ki szemüveget hord
Chi va sotto un treno
Van, aki a vonat alá ugrik
Ki a sínek közt baktat
Chi ama la zia
Van, aki a nagynénjét szereti
Ki nagynénjét áldja
Chi va a Porta Pia
Van, aki a Porta Piához jár
Ki a csuklós buszt várja
Chi trova scontato
Van, akit leértékeltek
Kit leírtak végleg
Chi come ha trovato
Van, aki úgy maradt, ahogy volt
Ki úgy maradt tényleg
Na na na...
Na na na...
Na na na...
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Chi sogna i milioni
Van, aki a milliókról álmodik
Ki álmában gazdag
Chi gioca d'azzardo
Van, aki szerencsejátékot játszik
Ki veszi a lottót
Chi gioca coi fili
Van, aki madzaggal játszik
Ki megvonja vállát
Chi ha fatto l'indiano
Van, akinek fogalma sincs
És veri a blattot
Chi fa il contadino
Van, aki a földeken dolgozik
Ki földeken görnyed
Chi spazza i cortili
Van, aki az udvart söpri
Ki söpri az udvart
Chi ruba, chi lotta
Van, aki rabol, van, aki verekszik
Ki meglopott, átvert
Chi ha fatto la spia
Van, aki kémkedik
Ki százszor is megcsalt
Na na na...
Na na na...
Na na na...
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Chi è assunto alla Zecca
Van, akit a pénzverdébe neveztek ki
Kit megvett a rendszer
Chi ha fatto cilecca
Van, aki elbukott
Ki esik és felkel
Chi ha crisi interiori
Van, akinek belső válsága van
Ki válságot él át
Chi scava nei cuori
Van, aki a szívek mélyére ás
Ki szívekbe is lát
Chi legge la mano
Van, aki tenyérből olvas
Ki tenyérből jósol
Chi regna sovrano
Van, aki önállóan uralkodik
Ki nem függ a sorstól
Chi suda, chi lotta
Van, aki izzad, van, aki verekszik
Ki izzad, ki fázik
Chi mangia una volta
Van, aki egyszer eszik
Ki nem vacsorázik
Chi gli manca la casa
Van, akinek hiányzik az otthon
Ki otthonra vágyik
Chi vive da solo
Van, aki egyedül él
Ki maga van este
Chi prende assai poco
Van, aki keveset keres
Kinek elment a kedve
Chi gioca col fuoco
Van, aki a tűzzel játszik
Ki a tűzzel játszik
Chi vive in Calabria
Van, aki Calabriában él
Ki Nógrádban él
Chi vive d'amore
Van, aki a szerelemből él
Kit a szerelem éltet
Chi ha fatto la guerra
Van, aki háborút csinált
Ki harcra éhes
Chi prende il sessanta
Van, aki hatvanat szerez
Ki kegyelemkettes
Chi arriva agli ottanta
Van, aki eléri a nyolcvanat
Ki végig színjeles
Chi muore al lavoro
Van, aki a munkában hal meg
Kit megölt a munka
Na na na...
Na na na...
Na na na...
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Chi è assicurato
Van, aki biztosított
Kit ellátnak holnap
Chi è stato multato
Van, akit megbírságoltak
Kit megbírságoltak
Chi possiede ed è avuto
Van, aki birtokol és akit birtokolnak
Ki úr és szolga
Chi va in farmacia
Van, aki a gyógyszertárba megy
Ki szerért áll sorba
Chi è morto di invidia
Van, aki meghal az irigységtől
Ki féltékeny őrült
O di gelosia
És a féltékenységtől
Hogy majd belepusztul
Chi ha torto o ragione
Van, aki téved
Ki vitában ágál
Chi è Napoleone
Van, aki Napóleon
Ki maga a császár
Chi grida "al ladro!"
Van, aki kiabál, hogy „tolvaj!”
Ki ordít, hogy „tolvaj!"
Chi ha l'antifurto
Van, akinek lopásgátlója van
Ki riasztót kapcsol
Chi ha fatto un bel quadro
Van, aki szép képet készített
Ki nagy művet festett
Chi scrive sui muri
Van, aki a falakra ír
Ki falra ír verset
Chi reagisce d'istinto
Van, aki ösztönből reagál
Ki nem sokat kérdez
Chi ha perso, chi ha vinto
Van, aki vesztett, van, aki nyert
Ki vesztes, ki nyertes
Chi mangia una volta
Van, aki egyszer eszik
Ki nem vacsorázik
Chi vuole l'aumento
Van, aki béremelést kér
Ki béremelést kér
Chi cambia la barca
Van, aki hajót cserél
Ki új lóra nyergel
Felice e contento
Boldogan és elégedetten
Boldogan és büszkén
Chi come ha trovato
Van, aki úgy maradt, ahogy volt
Ki úgy maradt végleg
Chi tutto sommato
Van, aki mindent egybevetve
Kit jól helybenhagytak
Chi sogna i milioni
Van, aki a milliókról álmodik
Ki álmában gazdag
Chi gioca d'azzardo
Van, aki hazárdjátékot játszik
Ki veszi a lottót
Chi parte per Beirut
Van, aki elindul Bejrútba
Ki Bejrútba indul
E ha in tasca un miliardo
És egymilliárd van a zsebében
Zsebében egy vagyon
Chi è stato multato
Van, akit megbírságoltak
Kit megbírságoltak
Chi odia i terroni
Van, aki utálja a délieket
Ki másokat leszól
Chi canta Prévert
Van, aki Prévertet énekel
Ki Cseh Tamást dúdol
Chi copia Baglioni
Van, aki Baglionit másolja
Ki volt slágert másol
Chi fa il contadino
Van, aki a földeken dolgozik
Ki földeken görnyed
Chi ha fatto la spia
Van, aki kémkedik
Ki átvert már szászszor
Chi è morto d'invidia
Van, aki meghal az irigységtől
Ki féltékeny őrült
O di gelosia
És a féltékenységtől
Hogy majd belepusztul
Chi legge la mano
Van, aki tenyérből olvas
Ki tenyérből jósol
Chi vende amuleti
Van, aki amuletteket árul
Ki csodákat látott
Chi scrive poesie
Van, aki verset ír
Ki szövegeket gyárt
Chi tira le reti
Van, aki bevonja a hálót
Ki kiveti a hálót
Chi mangia patate
Van, aki krumplit eszik
Ki falja a krumplit
Chi beve un bicchiere
Van, aki megiszik egy pohárral
Ki tölt egy pohárral
Chi solo ogni tanto
Van, aki csak néha
Ki magában iszik
Chi tutte le sere
Van, aki minden este
Ki akárki mással
Na na na...
Na na na...
Na na na...
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
Ma il cielo è sempre più blu
De az ég egyre csak kékebb
Annak is kéklik az ég
És akkor ez még csak a rádióbarát verzió volt. Létezik egy nyolc és fél perces is. :)
Neil Young: Misfits. Ezt a dalt, ami a nagyközönség előtt szinte ismeretlen, a youngiánusok körében viszont kultikus darab, már nagyon régóta szerettem volna lefordítani, de nem éreztem magamban az erőt hozzá. Egy teljes Dylan-album végiggyúrása után viszont már nincs lehetetlen feladat.
A szám, címéhez híven, meghökkentően oda nem illő darab Neil Young 1985-ös nashville-i stílusú countryalbumán. "Mint egy farmra zuhanó meteor", írta róla a Rolling Stone. A dalszöveg első hallásra az érthetetlenségig titokzatos: önmagában is szélsőséges helyzetben lévő, a szakadék szélén táncoló emberek életének pillanatai kapcsolódnak benne össze egyetlen szürreális látomássá. Pontosabb megfigyeléssel (amire a fordítás elkészítése kiváló lehetőséget ad) viszont kirajzolódnak a rendszerező mozzanatok, felismerhetővé válik a perspektívát teremtő, szabályos kameramozgás. Hasonlóképpen bontakoznak ki a zenei megfogalmazás hátborzongató finomságai: a történetet ritmizáló sámándobok, a teljes drámát önmaguk is eljátszó vonósok, a lázálmat csillapító női vokál és Waylon Jennings énekszólama.
Ahol a madár se jár
Egy áloműrállomáson Amit Kennedy lát Magában működik egy kamera Mamutborjat talált
A legénység hátradőlhet A tévén éles a kép S Muhammad Ali újra A szorítóba lép
Megdörren Houston hangja Feleszmél a legénység Csak már hiába hallja Mert rájuk szakad az ég
Texasban lenn a járdán Az árkádsor alatt Egy másodosztályú szajha Egy lakosztályba tart
De a liftajtóhoz érve Rátör a tüsszögés A roham annyira súlyos Hogy elveszti eszméletét
Sietve hívják az orvost Diagnózisa kemény Megállapítja mármost Hogy itt már semmi remény
Dél-Dakotában eközben Egy hajtűkanyarban épp Feltűnik egy piros járgány Amin nem fog a fék
A sofőr száguld a hóban Élete a küzdelem Igaz, hogy ritkán józan Egész nap viszkit vedel
Vágtat a csőbe zárt kanyonban Ahol a madár se jár Megpördül a keréknyomban Klasszikus rodeósztár
És fenn az űrállomáson Amit Kennedy lát Magában működik egy kamera Mamutborjat talált
A legénység hátradőlhet A tévén éles a kép S Muhammad Ali újra A szorítóba lép
Megdörren Houston hangja Feleszmél a legénység Csak már hiába hallja Mert rájuk szakad az ég
Bob Dylan: Murder Most Foul. A Rough and Rowdy Ways ezzel az epikus 17 perces számmal fejeződik be -- és egyben ez volt az album előhírnöke is, amit három hónappal korábban, single-ként tettek közzé.
A produkció, ami 2012 óta Dylan első eredeti szerzeménye (és egyben pályafutásának leghosszabb dala) azonnal rendkívüli figyelmet kapott. Általában kiváló fogadtatásban részesült, bár a szokatlan megszólalás viszolygást is kiváltott. "Köszi, Bob! Tényleg nem kellett volna" -- írta epés recenziójában az egyik legismertebb amerikai zsidó magazin, a Forward kritikusa. "Ezt benézted" -- válaszolt kollégájának ugyanabban a magazinban egy másik újságíró, aki "epikus mesterműnek" nevezte a számot.
Úgy tűnik, minden a befogadón, a befogadáson múlik. A mű zenei kísérete inkább vázlatos, az énekesi előadás is versmondásra emlékeztet; a produkció középpontjában a dalszöveg áll. A cím azonnal Shakespeare-t idézi ("szörnyű rút halál", ahogyan Arany János fordította Hamletben), és onnantól kezdve eleinte lassan csöpögnek, később már sűrűbben záporoznak, végül pedig már ömlenek a hallgatóra a hivatkozások, elsősorban az amerikai popkultúra világából. A referenciák néha világosak, néha homályosak, de nyilvánvaló, hogy egyetlen hallgató sem lesz, aki minden egyes utalást pontosan be tudna azonosítani. A popzenei dalcímek felsorolása magának a popzenének adja metaforáját. Ahogyan közönségként általában nem azonosítjuk egyenként a hangszereket, mert a hatást a teljes zenei szövet kelti, úgy ezúttal a hallgatónak nem kell felismernie és felidéznie egyenként a dalokat, mert a dal nyelvezetét ezek összessége teremti meg.
A hivatkozások sűrű szövetébe burkolva ott találjuk Kennedy elnök meggyilkolásának történetét. Az események elmondása a krónikásének és ballada hagyományai szerint történik, ennek része az is, hogy a narrátor nézőpontja folyamatosan vándorol a külső szemlélő, az elnök és gyilkosai között. A három perspektívából a legfontosabb az áldozaté: a vers egy lehetséges olvasatban nem más, mint a haldokló hosszan tartó lázas látomásának tükrözése. Ez a delírium azonban nem csak Kennedy-é. Úgy tűnik, Dylan maga is átéli, de hatása alatt van a teljes közösség is -- az elnök lemészárlásának kitörölhetetlen sokkjában csaknem hatvan évvel később is osztozunk.
Miként a 17 perces szám szétfeszíti a popdal szokásos kereteit, úgy haladja meg a magyar fordítás is azt, ami ezen a blogon általában "elfér". Stílszerű befejezése ez a Rough and Rowdy Ways nyelvi átdolgozásának. Köszönöm mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a vállalkozást!
Gyilkos gyalázat
Hatvanhárom november, sötét nap Dallasban Keserűn éltetem, szóban és dallamban A zászló Kennedy elnöknek áll Jó reggelt, élet! Jó napot, halál. Vitték, mint a bárányt, az áldozatot Ő még szólt: "Várjatok! Tudjátok, ki vagyok?" "Hát persze, hogy tudjuk. Tudjuk mindannyian." És az agya kiloccsant még ott, a kocsiban. Úgy lőtték agyon, mint egy kóbor kutyát Megadták a módját, megadták stílusát Ideje rendeznünk a számláját, uram! Legjobb, ha megöljük, oszt' nem lesz útban Eltakarítjuk Önt, egy gonddal kevesebb Megvan az emberünk, kinéztük Ön helyett Ezrek bámulták a királyi kivégzést De senki sem látott mást, mint a vérzést Túl gyors volt minden, iszonyú hirtelen Fényes nappal történt, és káprázott a szem Tökéletes a trükk, nagyközönség előtt És mesteri a terv, mindenekelőtt Farkasom, Farkasom, lármázd fel a házat! Bújj-bújj zöld ág, ez gyilkos gyalázat
Csitt, kicsiny gyermekem, te még nem értheted Érkezik a Beatles, majd ők fogják kezed Csússz le a korláton, jó lesz az mókának Komppal át a Mersey-n, és ess a torkának Ott jön három alkesz, kerülik a szállót Söpörj fel utánuk, ereszd le a zászlót Indulok Woodstockba, Vízöntő, tarts velem Aztán Altamontba, a színpadnál a helyem Kihajolni veszélyes! De ma nincsen suli A füves domb mögött beindult a buli A téglafal áll még, csak a vakolat hull Dallas szereti Önt, érzi már, Elnök úr? Taposs oda neki, rántsd vissza a váltót Próbáljuk elérni a hármas aluljárót Suvickos énekes, púderarcú bohóc Ha a nap már lemegy, elrejt jól a bozót Vörös lámpás háznál rendőr szedi cuccát Rémálom járja végig az Elm utcát Deep Ellumban járva dugd cipődbe a pénzt Ne várj alamizsnát! Csak ennyi az egész Fogadj nagy összegben, pénzt ne tégy ablakba Itt jön egy balkanyar, ez a Dealey Plaza A kereszteződésnél én inkább stoppolok Hit, remény, karitász sosem halott dolog Lőjetek már, fiúk! Menekül, lőjetek! Egy szellemfigurát nehéz lelőnetek Viszlát, Charlie! Viszlát, Uncle Sam! Önhöz, Miss Scarlett, most nem lesz jó szavam. Ez a nagy igazság, de oda se neki Oswald és Ruby majd elmesélheti Huhog a bölcs bagoly: csillapítsd a lázat! Az üzlet, az üzlet. Ez gyilkos gyalázat
Tommy, hallasz engem? Az Acid Queen vagyok Hosszú, fekete Lincoln limuzint hajtatok Nejemmel miénk a két hátsó ülés A túlvilág felé lesz ez a repülés Balra dől a testem, fejem az ölében Várjunk csak egy percet! Csőbe húztak, kérem! Nem kímélünk senki, minket sem kímélnek Itt állunk a sarkon, könnyű közénk lépned A testét szétvágták, az agyát kitépték A kiosztott kínban nem volt semmi mérték De a lelkét sem itt, sem ott nem találták Ötven év is eltelt, azóta sem látták Szabadság, szabadság, mutasd nekem magad! Rossz hírem van, uram, csak a halott szabad Szeress még egy kicsit, és ne hazudj aztán Fegyvered pihenjen a csatorna alján Ébredj, Little Susie, kocsikázzunk egyet A hídon átekelve vessünk egy keresztet Kapcsold be a rádiót, ne keress csatornát Már csak hat mérföldre van a Parkland kórház Szédítő Miss Lizzy, ólmot töltesz belém Varázslövedéked tompítja az elmém Bolondos vagyok, ahogy Patsy Cline volt Nem lőttem senkire, semmilyen irányból Vér van a szememben, vér van fülemben Látom az új határt, de az nem vár engem Zaprduer filmjét már láttam egy párszor Ha jól számolom, százszor vagy kétszázszor Gonosz becsapás az, galád megtévesztés Hazug mesebeszéd és rémhírterjesztés Így ölték meg egyszer, és utána megint Emberáldozat volt, előírás szerint Azt mondta egy öreg, ismerem a virtust Szabad szemmel látom én az Antikrisztust Az elnöki különgép sűrű ködben landol Johnsont beiktatják kettő-harmincnyolckor Szólj, ha megtanultad, mi az az alázat Többet nem mondhatok, ez gyilkos gyalázat
Mi újság, cicuskám? Vagy hol is tartottam? A nemzetünk lelke itt hever romokban A romlás persze egy tartós állapot Elhagytuk, úgy nézem, az Ítéletnapot Wolfman Jack, a Farkas, a nyelveken szóló Folytatja a műsort, mi világraszóló
Küldök egy dalt, Wolfman Jack, Farkasom Küldöm, amíg száguld hosszú limuzinom Küldöm mindenkinek, hogy Csak a jók mennek el Küldöm, mert Tom Dooley sírja is érdekel Küldöm, a Szent Jakab lesz a megfelelő Papírt és ceruzát készítsenek elő! Küldöm Etta James-et, ki inkább lenne vak Küldöm mindenkinek, aki gyanús alak Küldöm John Lee Hookert, vakarják a hátát Küldöm Jack Ruby-nak, a sztripklubban látták Guitar Slimtől a Lassú fájdalmat Küldöm magamnak és Marilyn Monroe-nak Küldöm, hogy Kérlek, félre sose érts! Küldöm a First Ladynek, akit nagy bánat ért Küldöm Don Henley-t, küldöm Glenn Frey-t Velük együtt te is Érintsd meg a határt Küldöm, hogy szóljon Carl Wilson Aki végignézett a Gower sugárúton Küldöm a homályos, sötét tragédiát Vigyetek Tulsába, a bűn égbe kiált Küldöm, hogy Valaki ma még fűbe harap Küldöm mindenkinek, hogy Istenben nincs harag
Messze üget veled a rózsaszín gebe Türelmesen várd, míg szétrobban a feje Küldöm az éjjeli vonatot. Ma reggel Gyökérvesztett faként bukott fel egy ember
Küldöm a prédikátornak és a papnak Küldöm a kutyáknak, addig sem harapnak Küldöm Oscar Petersont, Stan Getzet Küldöm a Blue Sky-t és még Dicky Bettset Küldöm Art Peppert, Thelonius Monkot Charlie Parkert és az egész szemétdombot A szemétdombot és zenészlétet Küldöm az alcatrazi szökevénynek Küldöm Buster Keatont, küldöm Harold Lloydot Küldöm Bugsy Siegelt és Pretty Boy Floydot Küldöm mindenkinek, aki csak szereti Küldöm a folyót, mi könnyekkel teli Küldöm a hatost, küldöm a kilencest Küldöm Lindsey-nek, küldöm Stevie Nicksnek Küldöm Nat King Cole-t, a Természet gyermekét Küldöm Terry Malloy-nak a Tanyák énekét Küldöm, hogy Éjjel történt, hogy Bűnös az éjjel Tizenkétmillióan hallgatják ezt éppen Küldöm Velencébe a Halál kalmárát És Lady Macbethnek Stella csillagmázát
Elnök úr, semmi baj, közel a segítség Jönnek az öccsei, hogy elkeserítsék Az öcséim? Hogyhogy? Minek néznek minket? Hívja őket sorra, elintézzük mindet A repülő leszállt a Szerelem mezején És többet nem láthatták Dallas egén Felülmúlhatatlan volt a műsor tényleg A felkelő nap oltárán ölték meg
Küldöm a Ködfelhőt, és hogy Ördög él a Holdban Küldöm, hogy Minden elmegy, és Memphist júniusban Küldöm a Magányos csúcsot és bajnokot Küldöm Houdininak, ki sírjában forog Küldöm Jelly Roll Mortont és a Lucille-t Küldöm a Lassú álmot és a Fürge kocsit Küldöm a Holdfény szonátát egy lánynak És az Országút kulcsát, a herflikirálynak Küldöm a Georgia-i menetet, a pergőt Küldöm a végórát, a sötétben tekergőt Küldöm, hogy Szeress, és ne hozz áldozatot A Véres lobogót, Gyilkos gyalázatot
Bob Dylan: Key West (Philosopher's Pirate). Ha egyetlen dalt kellene kiemelni a nagyszerű albumról, akkor biztos, hogy sokaknál ez vinné a prímet. A zene és a vers megformálása (kezdve az AABCCB rímképlettel) csodálatosan kifnomult, a sűrű atmoszférát teremtő költői képekkel elmesélt történet mélységei megrendítőek. Dylan három fő motívumból építkezik, melyeket a szokatlan dalcímben tételesen fel is sorol: Key West szelleme egybefonódik a főhős személyiségével és feleségével való kapcsolatával, és ezt a viszonyt mint ha a titokzatos kalózrádió adásában elhangzottak inspirálnák.
Key West megszületése óta misztikus helyszínnek számít: a floridai szigetláncra települt utolsó városka, ahonnan már szinte ellátni a kubai partokig. Lakói ma is a bohémok, az elvágyódók, a számkivetettek, a búcsúzók közül kerülnek ki, egy-egy elegáns villaépületre tucatnyi ütött-kopott viskó jut. A számos további utalás közül kiemelkedik a haldokló főhőst azonosító McKinley név, amivel rögtön a dal legelején találkozhatunk, gyors egymásutánban háromszor is. Az Egyesült Államok huszönötödik elnökét hívták így, aki merényletben vesztette életét. Bár élettörténete alapján biztos, hogy nem ténylegesen McKinley elnök a szereplő, az asszociáció mellett nem mehetünk el szó nélkül, különösen az albumon előre tekintve.
Hasonlóan talányos, és a magyar hallgató számára borzongató Budapest nevének felbukkanása a szövegben, Luxemburgé mellett. A Radio Luxembourg világhírű volt, Dylannek is hallania kellettt róla, ám Budapesten sosem működött nemzetközileg jelentős kalózadó. Hogyan kerülhet hát a magyar főváros neve a versbe? Megfejteni ezt aligha fogjuk, de az biztos, hogy Dylan generációja számára a Budapesttel társított legfontosabb képzet az 1956-os forradalom (vagy inkább felkelés, az Amerikában ismertebb kifejezéssel élve), és a városnak az utóbbi években is sikerült a nemzetközi főcímekbe kerülnie: ezúttal a demokratikus leromlásról szólnak a hírek. Értelmezési lehetőség tehát, hogy a budapesti kalózrádió ötletén keresztül Dylan a zsarnokság és a kivívott szabadság, vagy akár tágabban, a kényszer és az azt megtörő választás szimbolikáját mozgósítja, miközben persze pontos rímet is talál a címadó amerikai város nevére.
A dal varázsos helyszíne azonban mégiscsak Key West: az alattomos virágillatok, a gumbo limbo labirintus és a Mallory Square-ről nyíló szemhatár városa, ami úgy fest, mint ha Hemigway otthona mellett Dylan Velencéje is volna, ahonnan főhőse elindul, a folyón át a fák közé.
Key West (Kalózfilozófus)
McKinley nyögött, McKinley sírt. Szólt az orvos: "McKinley, a halál közelít. Itt az idő! Jobb, ha gyónni kezd." Így mesélték. S mikor fennakadt a szó, tovább zenélt egy táskarádió a házikók között. Az ott már Key West.
Hol él a szív? Hol él az ihlet? Egy kalózrádión a hírek: "Itt Luxemburg beszél." És Budapest. Tisztán fogható a távolból a jel. Beleszerettem, más nem érdekel. A síkra érek, az ott már Key West.
Igen, Key West az a hely, hol a halál sem ér el. Hajts tovább! A tábla jelzi már. Key West világos és szép, összeáll a széttört kép. Key West maga a szemhatár.
A síneken túl voltam gyerek, mint Ginsberg, Corso és Kerouac, mint Louis, Jimmy, Buddy és mind, ki rajtaveszt. Ma sem tudom, mennyit ér, de melletted kitartok én. A síkra értünk, ez itt lent Key West.
Nézd csak, két lábbal állok a földön, és lefordított hüvelykkel közlöm: az élet ennyi. A boldogság csak ez. Hibiszkuszok nőnek mindenütt, virágjuk viríthat a füled mögött. Idelent vagyunk, ez itt már Key West.
Key West, az a messzi dél a Mexikói-öbölnél. A tenger él, a homok vándorol. Key West titkos kaput nyit, új ártalanság közelít. Key West... Key West elvarázsol.
Csodákban sosem hittem, és hamis üggyel nem vesződtem. A forróságban felhevül a test. Alattomosak a virágillatok, ha megszédülsz, támaszt nem adhatok. A síkra értünk, ez itt lent Key West.
Az orchideák és pálmafák alatt könnyen lehet, a szíved felfakad. Eszembe jut, lehetnék kedvesebb. Vár a Newton Street, a Bayview Park, és a sötétben kettőnké a tengerpart. Idelent vagyunk, ez itt már Key West.
Én átlátom a hindu rítust és a gumbo-limbo labirintust. Fogalmam sincs, mivel érdemeltem ki ezt. A murvafürt virágzik, ha a tavasz érkezik, errefelé a tél nem létezik. A síkra értünk, ez itt lent Key West.
Key West, ahol eltűnünk, ahol alámerülünk. Egy kicsit balra, és aztán jobbra még. Melegít a fényes Nap, a friss szellők gyógyítanak. Key West, hol földet ér az ég.
Akármerre visznek az útjaim, megjövök hamar, mert ez az otthonom. Megteszem, amit kell. Én választottam ezt. A Mallory Square-ről nyílik a History Street, Truman Fehér Háza állt itt. Veled kelek, veled fekszem, Key West.
Öltönyt adtak rám tizenkét évesen. Egy örömlány lett akkor a hitvesem. Hófehér ruháján hamis arany díszek. Így indultam én, de máshogy érkezem. A lány ma is helyes, és megmaradt nekem, Idelent élünk, ez itt már Key West.
Ravaszul csalva üldöztem a jót, és egyre kerestem azt a kalózrádiót. Végül befogtam. Ahogy szeretnéd, úgy lesz. Használd szárnyaid, és körözz, kedvesem. Senkit sem szeretek. Egy csókot adj nekem! Idelent élünk, ez itt már Key West.
Tudod, Key West az a hely, hol a halál sem választ el. Key Westen az Éden rád talál. Key West világos és szép, összeáll a széttört kép. Key West a végső szemhatár.
Bob Dylan: I Crossed The Rubicon. A rázós, ricsajos út olyan állomásához értünk, ami inkább a teljes produkció részeként értelmezhető, mintsem önmagában -- elképzelhető az is, hogy a dal az immár formálódó albumra íródott. A szövege a megszokottnál hevenyészettebb, gondolati csapongását a verzék makacsul ismételt befejeződése tartja nagyjából egy irányban. Segít az erőteljes zenekari fellépés is, érezhető, hogy a szerző muzsikustársaira támaszkodik. A szám befejezésében szabad kezet is ad nekik, ami emlékezetes zenei perceket eredményez.
A Mother Of Muses-hoz hasonlóan Dylan ismét az antikvitásból kölcsönzi a vezérmotívumot, de amíg korábban az égiekhez fohászkodott, ezúttal azokról a keservekről számol be, amelyek az ember saját döntéseiből fakadnak. A görög istenség és a római hősi múlt megidézésével mintha azt sugallná, földi otthonából az időtlen emlékezetbe készül költözni. A Rubicon átlépése egész pályájának metaforájaként is felfogható, az adott nagylemezt tekintve pedig a nagyszabású befejezést (vagyis a még hátralévő két grandiózus számot) megelőző kulcsmozzanat.
Átkeltem a Rubiconon
Átkeltem a Rubiconon, tizennegyedikén Az év legvészesebb hónapjában A legrosszabb időben és helyen Mint később kiderült Egy istennő keltette hajnalon Festett szekéren Vesztett reménnyel Átkeltem a Rubiconon
A Rubicon vörös folyó Egykedvűen hömpölyög Vörösebb mint az ajkaid És a vér, mi a rózsából csöpög A purgatórium egy kőhajítás A túlvilág a szomszédom Imádkoztam Búcsúzkodtam És átkeltem a Rubiconon
Mik ezek a sötét napok? Kifordult velem a világ Már nem kapom vissza az időt Már nem hozom helyre a hibát Meddig tart még az egész? Meddig húzhatom? Ölelkeztem Felöltöztem És átkeltem a Rubiconon
Bőröm alatt van egy csontváz A testem bosszúért remeg Az öregkort te meg nem éred Özvegyeddé lesz a nejed Vagy mutass egy igaz embert Ezen a földgolyón Akit kellett Kifizettem És átkeltem a Rubiconon
A hegyoldalban bújtam meg Ott boldog leszek talán Ha túlélem, szerethetek És enyém lesz a délután Kő vagy sár a talpad alatt Te menj az utadon Teli poharamból Mindig ihatsz Átkeltem a Rubiconon
Letépted a legszebb virágot Amit a női nem terem Más ezt elnézheti neked De nálam nem vár kegyelem Beléd vágom rozsdás bicskám Legfeljebb majd hiányzol Ezt itt már Se Menny, se Föld Átkeltem a Rubiconon
Itt nem leszel boldog sosem Itt neked öröm nem jut Nyomás a föld alá vissza Keress egy csinos fiút Mondd csak, hány férfit hívjak És kire kell számítanom Becsatolt övvel Állig gombolva Átkeltem a Rubiconon
Érzem, enyém a Szentélek Szabadító tiszta fény Szerintem eléri bárki Bárki, aki csak él Ne gyere közelebb hozzám Ezen a didergő hajnalon A kulcsom már A zárba tört Átkeltem a Rubiconon
Jó reggelt, szívem, azt hiszem Megbízhatok benned már Ki más tartott volna velem Ide, hol madár se jár? A talaj mentén pusztít a fagy Levél se maradt a fákon Fáklyával a kézben Keletre néztem És átkeltem a Rubiconon
Bob Dylan: Mother of Muses. Emellett a dal mellett sem mehetünk el szuperlatívuszok emlegetése nélkül: egyszerre vallomás, fohász, ars poetica és társadalom-filozófia négy és fél szellős percben. Szövegsorai között az album legfontosabb jelzései bújnak meg. A negyedik verze befejező gondolatát lépten-nyomon idézik a recenziók, a harmadik versszak panorámája pedig önmagában is páratlan látomás.
A nóta alkalmat ad arra is, hogy elmerengjünk az énekesi produkción. Dylan volt az, aki hatvanas évek eleji berobbanásával azonnal megdöntötte azt az elképzelést, miszerint a közönség előtti énekléshez "jó hang" szükséges. Mégis nagy tévedés volna úgy képzelni, hogy Dylan nem tud énekelni. Ennek pont az ellenkezője igaz. Vokális adottságait felhasználva bármit hitelesen meg tud szólaltatni, amit csak elképzel -- fantáziája pedig nem ismer határokat. Énekesi rugalmasságát ebben a dalban is megfigyelhetjük: széles skálán pontosan intonál és kifejezően frazíroz, miközben a vokális megszólalást a muzsika szerves részeként kezeli. Talán ez a tiszta átlátás különbözteti meg leginkább azoktól, akik botor módon úgy képzelték, utánacsinálják -- akár fahanggal, akár operaénekesi kvalitásokkal, az elmúlt évtizedek alatt bármikor.
Múzsáknak Anyja
Múzsáknak Anyja, költs egy dalt Legyen benne sziklás tengerpart Mély tó, erdő és tündérlány A refrénben zúgjon fel a hangorkán Hogy dicsőség vár minden ártatlant Múzsáknak anyja, költs egy dalt
Múzsáknak Anyja, költs nekem egy dalt Egy igaz szívről, melybe kétség mart Egy dalt a hősről, kit magány vár Kinek neve márványtáblán áll Ki a szabadságért szenvedett diadalt Múzsáknak anyja, költs egy dalt
Szívem szerelme lett Kalliopé Add nekem őt, úgysem lehet senkié Hozzám beszél, igaz szemével szól Elfáradtam a hazugságoktól Múzsáknak anyja, bocsáss meg nekem Én már régen túléltem az életem
Múzsáknak anyja, tombolj hát Ha vaksi szemem gördít elém akadályt Bölcs szavakkal mondd el, mi a sorsom Indíts tovább az igaz úton Hogy az lehessek, aki tényleg vagyok Ennél többet én nem kívánhatok
Vigyél a folyóhoz, a varázst oldd fel Érezni szeretném, ahogy két karod átölel Aztán rázz fel, hogy szabaduljak A sodró szélben lassan feloldódjak Mert az eszem így is, úgy is tovább hajt Valahol mindig dereng a túlsó part
A búcsúzkodós kislemez B oldala: Dylan: Goodbye Jimmy Reed. Az előző nóta belső szakításról beszélt, ez sokkal inkább a külvilágban játszódik, amit a lendületes kíséret, az album legharsányabb zenei kiállása is aláhúz.
Jimmy Reed blueszenész volt, akinek népszerű stílusa a rock-and-roll első-második nemzedékének tagjait is fellelkesítette. Muzsikáján túl sajnos önpusztító életmódja is ismert mintának számított. Dylan több témát idéz meg Reed alakján keresztül, melyek a dalban sorban követik egymást: a mindent átható vallásos indíttatást, az önkifejező művész konfliktusait, az állandó (és gyakran konfliktusos) vonzalmat az ellenkező nem iránt és végül a hagyomány szüntelen kutatását -- aminek voltaképpen az egész dalt köszönhetjük.
Viszlát, Jimmy Reed!
Az utcatáblán áll egy szent becses neve A templom szépen sminkelt nőkkel van tele Itt imádkozik muszlim, katkó, zsidó Ha kálvinista vagy, messziről látható Viszlát, Jimmy Reed! Te is jártál itt Add nekem azt a régi hitem, az megsegít
Mert tiéd az ország, a hatalom, a dicsőség A hegytetőre állva mondj egy mindörökkét Mondd el tiszta szóval, csak egyetlenegyszer A titokzatos órán, mikor maga van az ember Viszlát, Jimmy Reed! Ez megindít Csapj a Bibliára, és éledjen a hit
Nem vagy túl nagy szám, ezt mondták nekem Mert gitározás közben nem álltam fejen Nem döngettem soha keshedt mellemet És nem hergeltem eléggé a közönségemet Viszlát, Jimmy Reed! Viszlát és minden jót! Te mennybe mész, míg keresem a villanykapcsolót
Előítéletekkel vonultak ellenem Egy henteskampó volt az összes fegyverem Ellenszélben lettem énekeslegény Mert nem játszottam el, mit nem értettem én Viszlát, Jimmy Reed! Viszlát és vígan élj! A ócska lemezjátszó bekrepált, nem zenél
Átlátszó ruha átlátszó asszonyon Nem áll rosszul, babám, azt meg kell mondanom Szőlőfürtjeidből sűrű nektár bugyog Úgy kellesz nekem, mint nyakamnak hurok Viszlát, Jimmy Reed! Viszlát, jó uram! Próbáltam ellenállni, de elbíztam magam
Felebarátom! Az Úr legyen veled Mi járatban itt, ha meg nem sértelek? Semmi különös, egy ember érdekel Ha megvan, hol pihen, tán én se vesztem el Viszlát, Jimmy Reed! Benned élt a távol Hallod-e, hogy hívlak Virginiából?
