Bob Dylan: Murder Most Foul. A Rough and Rowdy Ways ezzel az epikus 17 perces számmal fejeződik be -- és egyben ez volt az album előhírnöke is, amit három hónappal korábban, single-ként tettek közzé.
A produkció, ami 2012 óta Dylan első eredeti szerzeménye (és egyben pályafutásának leghosszabb dala) azonnal rendkívüli figyelmet kapott. Általában kiváló fogadtatásban részesült, bár a szokatlan megszólalás viszolygást is kiváltott. "Köszi, Bob! Tényleg nem kellett volna" -- írta epés recenziójában az egyik legismertebb amerikai zsidó magazin, a Forward kritikusa. "Ezt benézted" -- válaszolt kollégájának ugyanabban a magazinban egy másik újságíró, aki "epikus mesterműnek" nevezte a számot.
Úgy tűnik, minden a befogadón, a befogadáson múlik. A mű zenei kísérete inkább vázlatos, az énekesi előadás is versmondásra emlékeztet; a produkció középpontjában a dalszöveg áll. A cím azonnal Shakespeare-t idézi ("szörnyű rút halál", ahogyan Arany János fordította Hamletben), és onnantól kezdve eleinte lassan csöpögnek, később már sűrűbben záporoznak, végül pedig már ömlenek a hallgatóra a hivatkozások, elsősorban az amerikai popkultúra világából. A referenciák néha világosak, néha homályosak, de nyilvánvaló, hogy egyetlen hallgató sem lesz, aki minden egyes utalást pontosan be tudna azonosítani. A popzenei dalcímek felsorolása magának a popzenének adja metaforáját. Ahogyan közönségként általában nem azonosítjuk egyenként a hangszereket, mert a hatást a teljes zenei szövet kelti, úgy ezúttal a hallgatónak nem kell felismernie és felidéznie egyenként a dalokat, mert a dal nyelvezetét ezek összessége teremti meg.
A hivatkozások sűrű szövetébe burkolva ott találjuk Kennedy elnök meggyilkolásának történetét. Az események elmondása a krónikásének és ballada hagyományai szerint történik, ennek része az is, hogy a narrátor nézőpontja folyamatosan vándorol a külső szemlélő, az elnök és gyilkosai között. A három perspektívából a legfontosabb az áldozaté: a vers egy lehetséges olvasatban nem más, mint a haldokló hosszan tartó lázas látomásának tükrözése. Ez a delírium azonban nem csak Kennedy-é. Úgy tűnik, Dylan maga is átéli, de hatása alatt van a teljes közösség is -- az elnök lemészárlásának kitörölhetetlen sokkjában csaknem hatvan évvel később is osztozunk.
Miként a 17 perces szám szétfeszíti a popdal szokásos kereteit, úgy haladja meg a magyar fordítás is azt, ami ezen a blogon általában "elfér". Stílszerű befejezése ez a Rough and Rowdy Ways nyelvi átdolgozásának. Köszönöm mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a vállalkozást!
Gyilkos gyalázat
Hatvanhárom november, sötét nap Dallasban
Keserűn éltetem, szóban és dallamban
A zászló Kennedy elnöknek áll
Jó reggelt, élet! Jó napot, halál.
Vitték, mint a bárányt, az áldozatot
Ő még szólt: "Várjatok! Tudjátok, ki vagyok?"
"Hát persze, hogy tudjuk. Tudjuk mindannyian."
És az agya kiloccsant még ott, a kocsiban.
Úgy lőtték agyon, mint egy kóbor kutyát
Megadták a módját, megadták stílusát
Ideje rendeznünk a számláját, uram!
Legjobb, ha megöljük, oszt' nem lesz útban
Eltakarítjuk Önt, egy gonddal kevesebb
Megvan az emberünk, kinéztük Ön helyett
Ezrek bámulták a királyi kivégzést
De senki sem látott mást, mint a vérzést
Túl gyors volt minden, iszonyú hirtelen
Fényes nappal történt, és káprázott a szem
Tökéletes a trükk, nagyközönség előtt
És mesteri a terv, mindenekelőtt
Farkasom, Farkasom, lármázd fel a házat!
Bújj-bújj zöld ág, ez gyilkos gyalázat
Csitt, kicsiny gyermekem, te még nem értheted
Érkezik a Beatles, majd ők fogják kezed
Csússz le a korláton, jó lesz az mókának
Komppal át a Mersey-n, és ess a torkának
Ott jön három alkesz, kerülik a szállót
Söpörj fel utánuk, ereszd le a zászlót
Indulok Woodstockba, Vízöntő, tarts velem
Aztán Altamontba, a színpadnál a helyem
Kihajolni veszélyes! De ma nincsen suli
A füves domb mögött beindult a buli
A téglafal áll még, csak a vakolat hull
Dallas szereti Önt, érzi már, Elnök úr?
Taposs oda neki, rántsd vissza a váltót
Próbáljuk elérni a hármas aluljárót
Suvickos énekes, púderarcú bohóc
Ha a nap már lemegy, elrejt jól a bozót
Vörös lámpás háznál rendőr szedi cuccát
Rémálom járja végig az Elm utcát
Deep Ellumban járva dugd cipődbe a pénzt
Ne várj alamizsnát! Csak ennyi az egész
Fogadj nagy összegben, pénzt ne tégy ablakba
Itt jön egy balkanyar, ez a Dealey Plaza
A kereszteződésnél én inkább stoppolok
Hit, remény, karitász sosem halott dolog
Lőjetek már, fiúk! Menekül, lőjetek!
Egy szellemfigurát nehéz lelőnetek
Viszlát, Charlie! Viszlát, Uncle Sam!
Önhöz, Miss Scarlett, most nem lesz jó szavam.
Ez a nagy igazság, de oda se neki
Oswald és Ruby majd elmesélheti
Huhog a bölcs bagoly: csillapítsd a lázat!
Az üzlet, az üzlet. Ez gyilkos gyalázat
Tommy, hallasz engem? Az Acid Queen vagyok
Hosszú, fekete Lincoln limuzint hajtatok
Nejemmel miénk a két hátsó ülés
A túlvilág felé lesz ez a repülés
Balra dől a testem, fejem az ölében
Várjunk csak egy percet! Csőbe húztak, kérem!
Nem kímélünk senki, minket sem kímélnek
Itt állunk a sarkon, könnyű közénk lépned
A testét szétvágták, az agyát kitépték
A kiosztott kínban nem volt semmi mérték
De a lelkét sem itt, sem ott nem találták
Ötven év is eltelt, azóta sem látták
Szabadság, szabadság, mutasd nekem magad!
Rossz hírem van, uram, csak a halott szabad
Szeress még egy kicsit, és ne hazudj aztán
Fegyvered pihenjen a csatorna alján
Ébredj, Little Susie, kocsikázzunk egyet
A hídon átekelve vessünk egy keresztet
Kapcsold be a rádiót, ne keress csatornát
Már csak hat mérföldre van a Parkland kórház
Szédítő Miss Lizzy, ólmot töltesz belém
Varázslövedéked tompítja az elmém
Bolondos vagyok, ahogy Patsy Cline volt
Nem lőttem senkire, semmilyen irányból
Vér van a szememben, vér van fülemben
Látom az új határt, de az nem vár engem
Zaprduer filmjét már láttam egy párszor
Ha jól számolom, százszor vagy kétszázszor
Gonosz becsapás az, galád megtévesztés
Hazug mesebeszéd és rémhírterjesztés
Így ölték meg egyszer, és utána megint
Emberáldozat volt, előírás szerint
Azt mondta egy öreg, ismerem a virtust
Szabad szemmel látom én az Antikrisztust
Az elnöki különgép sűrű ködben landol
Johnsont beiktatják kettő-harmincnyolckor
Szólj, ha megtanultad, mi az az alázat
Többet nem mondhatok, ez gyilkos gyalázat
Mi újság, cicuskám? Vagy hol is tartottam?
A nemzetünk lelke itt hever romokban
A romlás persze egy tartós állapot
Elhagytuk, úgy nézem, az Ítéletnapot
Wolfman Jack, a Farkas, a nyelveken szóló
Folytatja a műsort, mi világraszóló
Küldök egy dalt, Wolfman Jack, Farkasom
Küldöm, amíg száguld hosszú limuzinom
Küldöm mindenkinek, hogy Csak a jók mennek el
Küldöm, mert Tom Dooley sírja is érdekel
Küldöm, a Szent Jakab lesz a megfelelő
Papírt és ceruzát készítsenek elő!
Küldöm Etta James-et, ki inkább lenne vak
Küldöm mindenkinek, aki gyanús alak
Küldöm John Lee Hookert, vakarják a hátát
Küldöm Jack Ruby-nak, a sztripklubban látták
Guitar Slimtől a Lassú fájdalmat
Küldöm magamnak és Marilyn Monroe-nak
Küldöm, hogy Kérlek, félre sose érts!
Küldöm a First Ladynek, akit nagy bánat ért
Küldöm Don Henley-t, küldöm Glenn Frey-t
Velük együtt te is Érintsd meg a határt
Küldöm, hogy szóljon Carl Wilson
Aki végignézett a Gower sugárúton
Küldöm a homályos, sötét tragédiát
Vigyetek Tulsába, a bűn égbe kiált
Küldöm, hogy Valaki ma még fűbe harap
Küldöm mindenkinek, hogy Istenben nincs harag
Messze üget veled a rózsaszín gebe
Türelmesen várd, míg szétrobban a feje
Küldöm az éjjeli vonatot. Ma reggel
Gyökérvesztett faként bukott fel egy ember
Küldöm a prédikátornak és a papnak
Küldöm a kutyáknak, addig sem harapnak
Küldöm Oscar Petersont, Stan Getzet
Küldöm a Blue Sky-t és még Dicky Bettset
Küldöm Art Peppert, Thelonius Monkot
Charlie Parkert és az egész szemétdombot
A szemétdombot és zenészlétet
Küldöm az alcatrazi szökevénynek
Küldöm Buster Keatont, küldöm Harold Lloydot
Küldöm Bugsy Siegelt és Pretty Boy Floydot
Küldöm mindenkinek, aki csak szereti
Küldöm a folyót, mi könnyekkel teli
Küldöm a hatost, küldöm a kilencest
Küldöm Lindsey-nek, küldöm Stevie Nicksnek
Küldöm Nat King Cole-t, a Természet gyermekét
Küldöm Terry Malloy-nak a Tanyák énekét
Küldöm, hogy Éjjel történt, hogy Bűnös az éjjel
Tizenkétmillióan hallgatják ezt éppen
Küldöm Velencébe a Halál kalmárát
És Lady Macbethnek Stella csillagmázát
Elnök úr, semmi baj, közel a segítség
Jönnek az öccsei, hogy elkeserítsék
Az öcséim? Hogyhogy? Minek néznek minket?
Hívja őket sorra, elintézzük mindet
A repülő leszállt a Szerelem mezején
És többet nem láthatták Dallas egén
Felülmúlhatatlan volt a műsor tényleg
A felkelő nap oltárán ölték meg
Küldöm a Ködfelhőt, és hogy Ördög él a Holdban
Küldöm, hogy Minden elmegy, és Memphist júniusban
Küldöm a Magányos csúcsot és bajnokot
Küldöm Houdininak, ki sírjában forog
Küldöm Jelly Roll Mortont és a Lucille-t
Küldöm a Lassú álmot és a Fürge kocsit
Küldöm a Holdfény szonátát egy lánynak
És az Országút kulcsát, a herflikirálynak
Küldöm a Georgia-i menetet, a pergőt
Küldöm a végórát, a sötétben tekergőt
Küldöm, hogy Szeress, és ne hozz áldozatot
A Véres lobogót, Gyilkos gyalázatot
Eredeti szöveg.
