Neil Young: The Old Laughing Lady. A szám Young egyik legkorábbi munkája, 1968-as bemutatkozó szólólemezén jelent meg. Ezekban a napokban jutott megint eszembe, amikor a hagyomány szerint megnyílnak a kapuk az élők és a halottak birodalma között.
Az asztrológia hagyomány szerint tripla Skorpiónak számító Young (születési horoszkópjában a Nap, a Vénusz és az aszcendens is ebben a jegyben áll) életművében visszatérő elem a mulandóság érzete és a halál motívuma. Dalának egyszerű, verzéről verzére újabb képre szökkenő, refrén nélküli szerkezete tökéletesen illik a haláltánc réges-régi hagyományaihoz. Minderre az eredeti hangszerelés is ráerősít, bár az is igaz, hogy a nóta egy szál gitárral és szájharmonikával előadva sem veszített semmit kifejezőerejéből -- sőt, talán éppen ellenkezőleg.
A nevetgélő néni
Sárikát ne hívjad, elköltözött
Ne csúsztass be cetlit a deszkák között
A nevetgélő néni magával vitte őt
Senki sem kap tőle új határidőt
Mire jó a szekrény, ha a fal rég nem áll?
Ne húzd az időt, menni kéne már
A nevetgélő néni a kert végébe' vár
Kifosztja a házat, aztán odébbáll
Nézd a vén iszákost, az árokba dőlt
Nem tudja, hogy nyomja vagy húzza a föld
A nevetgélő nénivel sokáig flörtölt
De az utolsó táncba a néni vitte őt
Száguldunk a sztrádán, hol sötétség honol
Megcsúszunk a lépcsőn, és korlát nincs sehol
Ágyunknál a lámpa vacogva pislákol
A nevetgélő néni súgja, így van jól
A nevetgélő néni súgja, így lesz jól
