Pár napja jelent meg Bob Dylan legújabb albuma, a Rough And Rowdy Ways. (Magyarul, mondjuk Rázós, ricsajos út.) Kizárólag az elragadatottság hangján íródott recenziók olvashatók róla, van, aki úgy jellemzi mint a hatvan éves pályafutás leginkább időszerű alkotását -- ami nem csekélység, tekintve, hogy Dylan kommentárja az elmúlt évtizedekben folyamatosan aktuális volt és maradt. Ismét itt van hát az alkalom annak megünnepelésére, hogy kortársai lehetünk ennek a géniusznak, és ennek ezen a blogon mi más lenne a megfelelő módja, mint hogy dalról-dalra magyarra ültetem a produkciót?
Az I Contain Multitudes című dallal kezdődik a június 21-én kiadott lemez, ezt a nótát egyébként már ízelítőként két hónappal korábban közzétették. A cím Walt Whitman híres sorát kölcsönzi (Gáspár Endre magyar fordításában: "sokaságok vannak bennem"), ahogy a teljes szöveg is sorról-sorra utalásokat sorakoztat fel. Ezek nagy része az amerikai kultúra része -- az egész albumot a Rolling Stone kritikusa "a kozmikus amerikai rejtélyek közvetítése"-ként aposztrofálta --, de többről is van szó. Részben azért, mert az amerikai életforma ma már az egész világon ismert (ki ne próbálta volna a "gyors kocsikat és gyorskajákat"), és az amerikai problémák az egész világ problémái (ki ne hallott volna az "utcákon hömpölygő szennyről"), részben pedig azért, mert Dylan szimbólumai jócskán túlnyúlnak az amerikai téren: a "vén királyanyák", Blake és a Rolling Stones Nagy-Britanniát idézik, az európai Anna Frank, Beethoven és Chopin a világkultúra része, az "irigy dög farkas" pedig bármelyik nemzet meséiből előléphet.
Fordítóként annyit tehetnék még hozzá, hogy Dylan újabb dalai prozódiai szempontból lazák és szabálytalanok, ily módon fordításuk formailag egyszerű, mert nem kell nagyon szigorú zenei ritmushoz igazodni. A trükk az értelem tükrözésében rejlik. Remélem, a fordítás ilyen szempontból is élvezhető. És ezért is bátorítom a Nyájas Blogolvasót, hogy ha bármilyen gondolata támad erről és a következő dalokról, bátran ossza meg kommentben!
Mindenből vagyok
A tegnapon túl, a holnapon innen
Hervad a virág, elmúlik minden
Kísérj ki engem a partra Balin
Az agyam lebomlik, ha nem jössz velem
A hajamat túrom, és vérbosszút forralok
Én mindenből vagyok
Elárul a szívem, megírta Poe úr
Falamban ismerős csontváz lapul
Emelem poharam, bármit mondanánk
Emelem a férfire, ha nem üres az ágy
Tájképet festek vagy éppen aktot
Én mindenből vagyok
Piros Cadillac, fekete bajusz
Bal kezem jobbomra gyémántot húz
Hát mondd, mi lesz még? Mondd, mi legyen?
A lelkem fele a tiéd, szívem
Na jó, az ifjakkal már nem mulatok
De mindenből vagyok
Vagyok, mint Anna Frank, mint Indiana Jones
Mint a brit rosszfiúk, mint a Rolling Stones
Ha kell, a végső határig elmegyek
Hogy megleljem azt, ami el sem veszett
A tapasztalás dalait Blake-kel dúdolom
Ma sincs mit megbánnom
Egyszerre ömlik odakint minden
Hömpölyög a szenny az utcaszinten
Gyors kocsit vezetek, gyorskaját falok
Én mindenből vagyok
Rózsaszín pedálok, piros farmergatyák
Csinbabák és vén királyanyák
Vén királyanyák és elmúlt életek
Nálam négy pisztoly, és két kést cipelek
Nagy ellentmondások, nagy hangulatok
Én mindenből vagyok
Irigy dög farkas! Hát lásd a szívem
De ne az egészet, csak a gyűlöletem
Bízz bennem, és eladlak az első kanyarban
Vagy tudod mit? Csendőrt hívok terád a bajban
Ágyamban alszik élet és halál
Asszonyom, ön elhúzhat a vérbe már
Nyitva marad a szemem, az eszem
És a szerelmet az utolsó cseppig elviszem
Beethoven-szonáták és Chopin-dalok
Én mindenből vagyok
