Bob Dylan: I Crossed The Rubicon. A rázós, ricsajos út olyan állomásához értünk, ami inkább a teljes produkció részeként értelmezhető, mintsem önmagában -- elképzelhető az is, hogy a dal az immár formálódó albumra íródott. A szövege a megszokottnál hevenyészettebb, gondolati csapongását a verzék makacsul ismételt befejeződése tartja nagyjából egy irányban. Segít az erőteljes zenekari fellépés is, érezhető, hogy a szerző muzsikustársaira támaszkodik. A szám befejezésében szabad kezet is ad nekik, ami emlékezetes zenei perceket eredményez.
A Mother Of Muses-hoz hasonlóan Dylan ismét az antikvitásból kölcsönzi a vezérmotívumot, de amíg korábban az égiekhez fohászkodott, ezúttal azokról a keservekről számol be, amelyek az ember saját döntéseiből fakadnak. A görög istenség és a római hősi múlt megidézésével mintha azt sugallná, földi otthonából az időtlen emlékezetbe készül költözni. A Rubicon átlépése egész pályájának metaforájaként is felfogható, az adott nagylemezt tekintve pedig a nagyszabású befejezést (vagyis a még hátralévő két grandiózus számot) megelőző kulcsmozzanat.
Átkeltem a Rubiconon
Átkeltem a Rubiconon, tizennegyedikén
Az év legvészesebb hónapjában
A legrosszabb időben és helyen
Mint később kiderült
Egy istennő keltette hajnalon
Festett szekéren
Vesztett reménnyel
Átkeltem a Rubiconon
A Rubicon vörös folyó
Egykedvűen hömpölyög
Vörösebb mint az ajkaid
És a vér, mi a rózsából csöpög
A purgatórium egy kőhajítás
A túlvilág a szomszédom
Imádkoztam
Búcsúzkodtam
És átkeltem a Rubiconon
Mik ezek a sötét napok?
Kifordult velem a világ
Már nem kapom vissza az időt
Már nem hozom helyre a hibát
Meddig tart még az egész?
Meddig húzhatom?
Ölelkeztem
Felöltöztem
És átkeltem a Rubiconon
Bőröm alatt van egy csontváz
A testem bosszúért remeg
Az öregkort te meg nem éred
Özvegyeddé lesz a nejed
Vagy mutass egy igaz embert
Ezen a földgolyón
Akit kellett
Kifizettem
És átkeltem a Rubiconon
A hegyoldalban bújtam meg
Ott boldog leszek talán
Ha túlélem, szerethetek
És enyém lesz a délután
Kő vagy sár a talpad alatt
Te menj az utadon
Teli poharamból
Mindig ihatsz
Átkeltem a Rubiconon
Letépted a legszebb virágot
Amit a női nem terem
Más ezt elnézheti neked
De nálam nem vár kegyelem
Beléd vágom rozsdás bicskám
Legfeljebb majd hiányzol
Ezt itt már
Se Menny, se Föld
Átkeltem a Rubiconon
Itt nem leszel boldog sosem
Itt neked öröm nem jut
Nyomás a föld alá vissza
Keress egy csinos fiút
Mondd csak, hány férfit hívjak
És kire kell számítanom
Becsatolt övvel
Állig gombolva
Átkeltem a Rubiconon
Érzem, enyém a Szentélek
Szabadító tiszta fény
Szerintem eléri bárki
Bárki, aki csak él
Ne gyere közelebb hozzám
Ezen a didergő hajnalon
A kulcsom már
A zárba tört
Átkeltem a Rubiconon
Jó reggelt, szívem, azt hiszem
Megbízhatok benned már
Ki más tartott volna velem
Ide, hol madár se jár?
A talaj mentén pusztít a fagy
Levél se maradt a fákon
Fáklyával a kézben
Keletre néztem
És átkeltem a Rubiconon
