Neil Young: Ambulance Blues. Az On The Beach album dalciklusát ez a mű zárja le, ami a három szám közül egyértelműen a legnagyobb szabású alkotás. Kritikai megítélése nem teljesen egységes, de többségében vannak azok az álláspontok, amelyek szerint Young egész pályájának, egyben a rocktörténetnek is kiemelkedő produkciójáról beszélünk.
A Mentőkocsi blues az erőgyűtés és az újrakezdés dala. Megtévesztő módon, egyszerű nosztalgikus önéletrajzi nótaként kezdődik, ám a kép pillanatokon belül megváltozik, és fokozatosan kibontakozik egy rejtélyes és tekervényes történet, ami csaknem kilenc percen keresztül tart. Extrém hosszúsága ellenére a dal egy pillanatra sem válik unalmassá, amiről egyrészt az izgalmas szöveg, másrészt, természetesen, a zenei produkció gondoskodik. A dalciklusban szokásos, a zenei szövet alapját adó akusztikusgitár- és a visszafogott basszusszólamok fölött Young kolosszális szájharmonika-menetei és a Rusty Kershaw által előadott hegedűjáték kerül főszerepbe. A neves countryzenész Kershaw-t Young az albumhoz mellékelt füzetke szövegének megírására is felkérte -- úgy, hogy Rusty a diszlexiával határos módon nehezen tudott írni és olvasni. Mi ez a gesztus, ha nem a színtiszta rock-and-roll?
Nem szokásom sorról sorra elemezni egy dalszöveget, mert kissé iskolásnak tartom ezt a formát, de ezúttal kivételt teszek. Az Ambulance Blues ugyanis tényleg nem adja meg magát egykönnyen, és talán segíti a befogadást, ha megosztom saját, részletekbe menő értelmezésemet.
A dalstruktúra két kompozíciós elemet váltogat: csendesebb elbeszélő verzék váltakoznak élénkebb, "jajongó" versszakokkal (az utóbbiakat nem volna pontos refrénnek nevezni). Ez megteremti a szám alapvető dinamikáját, amit Young kiváló vokális előadása színez tovább. Akár színészi kvalitásokról is beszélhetnénk, ha nem volna az az érzésünk, hogy a szerző-előadó mindvégig bensőjéből szól, megjátszás nélkül.
Az első versszak egyszerű visszautalásnak tűnik a pályakezdés időszakára. A Riverboat zenés szórakozóhely volt Torontóban. Igazándiból nem folyami hajóról van szó, de a fordításban úgy döntöttem, eljátszom azzal a gondolattal, mint ha a muzsika ténylegesen a fedélzeten szólt volna - hiszen a hajók egyedi koncerthelyszínnek számítanak a világ minden táján. A nosztalgikusan induló verze lezárása máris baljóslatú: a koncertet rendőrjárőr szakítja félbe.
A lebontott Isabela lehetséges jelentéséről folyik a találgatás, valószínű, hogy egy torontói szálloda adta az ihletet, ami az adott nevű utcában állt annak idején. A felsíró szöveg folytatása a dal egyik legszebb, szomorú és visszavágyódó üzenete, amit a magyar átdolgozásban is igyekeztem visszaadni: "nem fest ki más, csak álmaim / ringasd, és őrizd vágyaim".
A talajvesztés, a céltalanság érzése folytatódik tovább a dalban, ám az asszociációs váltás ugrásszerű: Young az amerikai indiánok ősi földjére röpíti a hallgatót. A helyszín ma már csak turistalátványosság, a veszteség pótolhatatlan, ráadásul mindennap megismétlődik. Young egész pályáján siratta a tönkretett népeket és földet, Pocahontas című jól ismert dalát már régebben lefordítottam.
Még személyesebb a rákövetkező verze: Lúdanyó a francia-angol népköltészet régi hőse, a versgyűjtemény magyarul is megjelent. Nem Young nem az egyetlen, aki visszanyúlt a témához, John Lennon Beatles-béli pályájának egyik emlékezetes dala is is ugyanerre az irodalmi hagyományra utal. Young Lúdanyója persze nagyon is valóságos személynek tűnik: egyedül, kiszolgáltatottan tengődő, idősödő asszony. Nehéz másként értelmezni, mint hogy a szerző saját édesanyjáról szólnak a sorok. A belső konfliktus meghaladását, a konstruktív megoldás képességét jelezheti a befejező gondolat: "az ajtót rá kéne néha nyitni."
Ezt követően, a dal közepén hangzanak el az öngyógyításra leginkább egyértelműen utaló sorok, és a szám ezen a ponton fordul át a lemondásból a bizakodásba. A menőautó képe magában is a segítséget jelzi -- az pedig, hogy a kocsi csak cammog, annak elfogadását idézi, hogy a változáshoz mindenképpen időre is szükség van. "Hogy a dal miről szól, az még vitás", teszi hozzá a szerző, kívülről kommentálva mindazt, amit elbeszél, és világos jelét adva annak, hogy tisztában van vele, az értelmezés a hallgató számára sem lesz egyszerű. Az önreflexióban szintén a fejlődő problémamegoldási képességet érhetjük tetten.
A következő verzéhez fűződik a legkevesebb magyarázat, önéletrajzi hátterét nemigen sikerült feltárni. Egy elveszett, sőt, elrabolt személyről van szó, aki, úgy tűnik, hogy a szórakoztatóipar csapdájába esett, és talán csak a szülei segítségére számíthat. A perspektíva ugyanakkor inkább a szülőké, az pedig legalábbis megkérdőjelezhető, hogy ők vajon mennyire beszámíthatók ebben a történetben. Nekem újra csak egy Beatles-dal, a She's Leaving Home rémlik fel róla.
Ismét csak éles váltással Young a kritikusaihoz kezd beszélni. Hangneme és mondanivalója is nagyon érettnek tűnik: nem mentegeti magát, de a kritikusok fogyatékosságait sem hagyja ironikus szavak nélkül. A probléma feloldása, mi szerint "álljunk össze, és aztán nyomás" merőben kreatív, integratív és felnőtt javaslat, újabb erős jelzés arra, hogy a lírai én minden képesség birtokában van, ami életének rendezéséhez szükséges, és ezeket immár szívesen használja is.
Egy hűvös hajnalon térünk vissza Torontóba. A megszólaló hang, aki csak annyit mond: "a szélbe nem kéne pisázni", a hírek szerint Elliot Robertsé, a Crosby, Stills, Nash & Young menedzseréé lehet, de a vers ennél áttételesebb: a nyers szavak feladója a dalban szinte láthatatlan. Annyit tudunk csak, hogy egy férfiről van szó, akinek üzenetét Young alaposan megforgatja, és arra jut, hogy mindennél többet ér az a barát, aki így tudja figyelmeztetni az embert. Lehet, hogy külső személyről van szó, de az sem kizárt, hogy a hang már inkább belülről-felülről szól, és internalizált intést hallunk a személyiség "szülői" részéből, amelyik ellenőrizni, irányítani képes a csapongó "gyereket". Újabb momentum a felépülés útján.
Az utolsó versszak szabályos coda. A dal fordulatot vesz, és a külvilág felé nyit. A gátlástalan hazudozóról szóló sorok a közmegegyezés szerint Nixon elnököt jelenítik meg -- no meg persze, mint azóta tudjuk, valójában időtlenek, mert akár közel, akár távol bármikor található olyan hatalmasság, akire ráillenek. Az, hogy Young ilyen élesen fordul szembe a megtévesztéssel (amit vokális előadása is aláhúz), és egyben a hallgatójában társat szeretne találni az ellenálláshoz, véleményem szerint az immár a maradéktalanul rendbehozott személyiséget körvonalazza. Attitűdje nem más, mint az, amit a nagyszerű, és sajnos korán elhunyt kortárs pszichológus Birtalan Balázs az "egészséges lázadóénak" nevez, és amit az egyetlen "ténylegesen adaptív azaz egészséges életpozíciónak" tekint. Birtalan esszéjét olvasásra ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a humanisztikus pszichológia iránt.
A dal csendes harmonikahanggal és basszuspengetéssel enyészik el. Ha a hallgató úgy véli, valami igazán jelentős dolog történt az elmúlt percekben, szerintem igaza van.
Mentőkocsi blues
Még minden dalunk régi volt
A folyó fölött szállt a Hold
A fedélzet esőben állt
Éjfékor a rendőrség kiszállt
Óh, Isabela! Büszke Isabela!
Szétvertek már, léket kaptál
Nem fest ki más, csak álmaim
Ringasd és őrizd vágyaim
A navajók régi ösvényét
Unottan tapossa a nép
A büféslány szája legörbül
Az utolsó busz is kigördül
Nézd Lúdanyót! A végét járja
Keserű sors, elment a párja
A kislibákat sem tudja szidni
Az ajtót rá kéne néha nyitni
Hogy a dal mit mond, az még vitás
De minden sora gyógyítás
A mentőkocsi egyre cammog
A régmúltból szólnak a hangok
Utánam nyúlnak mint a karmok
Az újsághirdetéseket nézem
Magándetektív tettre készen
Anyu és Apu egy számot hívhat
Vagy fizetheti a váltságdíjat
A kritikád lehet magabiztos
De nem vagy jobb nálam, az biztos
Rád férne egy gyomormosás
Vagy álljunk össze, és aztán nyomás!
Ez megint Toronto, küzdök a dallal
Kinn a sarkon hasad a hajnal
Még kong a metró, és nem adnak kávét
Csak a piacon kapsz karalábét
Ahol utánad szól a bácsi:
"A szélbe nem kéne pisázni"
Mint egy barát tud rád vigyázni:
"A szélbe nem kéne pisázni"
Hogyan lehet ahhoz valakinek kedve
Hogy hazudjon minden reggel, délben, este?
Hogyan tartja számon, hogy kit mivel áltat?
Remélem, te is csak megvonod a vállad
