Bob Dylan: Mother of Muses. Emellett a dal mellett sem mehetünk el szuperlatívuszok emlegetése nélkül: egyszerre vallomás, fohász, ars poetica és társadalom-filozófia négy és fél szellős percben. Szövegsorai között az album legfontosabb jelzései bújnak meg. A negyedik verze befejező gondolatát lépten-nyomon idézik a recenziók, a harmadik versszak panorámája pedig önmagában is páratlan látomás.
A nóta alkalmat ad arra is, hogy elmerengjünk az énekesi produkción. Dylan volt az, aki hatvanas évek eleji berobbanásával azonnal megdöntötte azt az elképzelést, miszerint a közönség előtti énekléshez "jó hang" szükséges. Mégis nagy tévedés volna úgy képzelni, hogy Dylan nem tud énekelni. Ennek pont az ellenkezője igaz. Vokális adottságait felhasználva bármit hitelesen meg tud szólaltatni, amit csak elképzel -- fantáziája pedig nem ismer határokat. Énekesi rugalmasságát ebben a dalban is megfigyelhetjük: széles skálán pontosan intonál és kifejezően frazíroz, miközben a vokális megszólalást a muzsika szerves részeként kezeli. Talán ez a tiszta átlátás különbözteti meg leginkább azoktól, akik botor módon úgy képzelték, utánacsinálják -- akár fahanggal, akár operaénekesi kvalitásokkal, az elmúlt évtizedek alatt bármikor.
Múzsáknak Anyja
Múzsáknak Anyja, költs egy dalt
Legyen benne sziklás tengerpart
Mély tó, erdő és tündérlány
A refrénben zúgjon fel a hangorkán
Hogy dicsőség vár minden ártatlant
Múzsáknak anyja, költs egy dalt
Múzsáknak Anyja, költs nekem egy dalt
Egy igaz szívről, melybe kétség mart
Egy dalt a hősről, kit magány vár
Kinek neve márványtáblán áll
Ki a szabadságért szenvedett diadalt
Múzsáknak anyja, költs egy dalt
Legyen benne Sherman, Montgomery és Scott
Zsukov, Patton és a hadjáratok
Melyek nyomában Presley énekelt
Mögötte Martin Luther King lépkedett
Ők úgy mentek el, hogy itt vannak valahol
Napestig szólhatna róluk dalom
Szívem szerelme lett Kalliopé
Add nekem őt, úgysem lehet senkié
Hozzám beszél, igaz szemével szól
Elfáradtam a hazugságoktól
Múzsáknak anyja, bocsáss meg nekem
Én már régen túléltem az életem
Múzsáknak anyja, tombolj hát
Ha vaksi szemem gördít elém akadályt
Bölcs szavakkal mondd el, mi a sorsom
Indíts tovább az igaz úton
Hogy az lehessek, aki tényleg vagyok
Ennél többet én nem kívánhatok
Vigyél a folyóhoz, a varázst oldd fel
Érezni szeretném, ahogy két karod átölel
Aztán rázz fel, hogy szabaduljak
A sodró szélben lassan feloldódjak
Mert az eszem így is, úgy is tovább hajt
Valahol mindig dereng a túlsó part
