Bob Dylan: I've Made Up My Mind To GIve Myself To You. Váratlan hangulatváltásnak lehetünk tanúi az albumon: a félelmetes egoizmust a teljes önfeláldozás követi. Persze, ha jobban megfigyeli az ember, ugyanannak az éremnek a két oldalát vizsgálgatjuk, és a mostani nóta dalpárt képez megelőzővel -- csakúgy, ahogyan az első két szám is párban állt. Megelőlegezem: az egész nagylemez így épül fel (vagy legalábbis így is olvasható), és mindvégig érvényes lesz az a tapasztalat is, amit hallgatóként eleddig megszerezhettünk: egyetlen gyengébb szám, egyetlen gyengébb pillanat sincs a műsorban, egyik csúcspontra a másik következik.
Dylan nem először dolgozza fel dalban a párkapcsolati önátadást, amit végletességében is az emberhez egyedül méltó létezésmódként ábrázol. Visszatérő motívum ez pályájának kezdetei óta, miközben persze valós vagy képzelt partnereinek címzett csipkelődő és kritikus szerzeményekkel is jócskán meghintette a közönséget. "I contain multitudes", nem igaz? Évekkel korábban egy nagyon hasonló feldolgozásdalt adott ki, amit akkor éppen le is fordítottam. Az a nyolc év, ami azóta telt el, hogy Dylan eredeti nótákból szerkesztett saját albumot, utólag visszatekintve felkészülésnek, ötletgyűjtésnek és folyamatos gyakorlásnak tűnik a mostani magnum opushoz.
Formai szempontból hozzátenném, hogy ebben a nótában is felismerhető az a mintázat, ami szerint Dylan esetében "egy dal" gyakran nem "egy dal", hanem mondjuk kettő vagy három. (De akár minden egyes nótáját "everysong"-nak, "akármelyik dalnak" is felfoghatjuk.) A zenei alap önmagában is teljes értékű nóta, az erre ültetett ének szintén az, a kettő pedig mesteri előadásban kapcsolódik egymáshoz.
Én neked adom magam, eldöntöttem
A teraszomon ülök, csillagárban
Valahol zenélnek egy szál gitárral
Átgondoltam mindent, mindent felmértem
Én neked adom magam, eldöntöttem
Láttam, ahogy lehull az első hó
Láttam, minden virág hervadó
Más ezt nem tudhatta előttem
Én neked adom magam, eldöntöttem
Én neked adom magam, döntöttem
Megvolt Salt Lake City és Birmingham
Megvolt East L.A. és San Antone
Én egyedül tovább már nem bírom
A szemem olyan mint a hullócsillag
Nem néz jobbra-balra, sehova sem pillant
Nem más hozott ide, magam jöttem
Én neked adom magam, eldöntöttem
Ha galambszárnyam lenne, hófehér
A szerelemről dalolnék, testvér
Az égi szerelemről, a földön lenn
Én neked adom magam, eldöntöttem
Vigyél innen messze, ha már messze mész
Mutasd meg azt, amit fel nem ér az ész
Más sem marad helyben, én is változom
Egy nőért az otthonom is bátran elhagyom
Keserves volt utam, és eltartott
Rajtam kívül senki nem járt ott
Sokan mentek el, nem csak tőlem
Én neked adom magam, eldöntöttem
Mint síkságon a folyó, a szívem úgy fáradt el
Csak eltartott egy kicsit, míg rájöttem
Láttam a napkeltét, a hajnali fényt
És melléd fekszem majd, ha jön a sötét
A hegyekből érkeztem a tengerhez
Az istenek, remélem, kegyelmeznek
Rájöttél hát te is, én is rájöttem
Én neked adom magam, eldöntöttem
