"Minden szinten megmagyarázza és megérteti, ki és mi az a Beatles", írta a Fehér albumról Jann S. Wenner, a Rolling Stone magazin alapítója áradozó kritikájában, ami 1968. december 21-én jelent meg. John Lennon dala, a Glass Onion visszás fénytörésbe helyezi ezt az állítást.
A szám stúdiómunkáinak zöme a Dear Prudence rögzítése után zajlott, igaz, közel két hetes kihagyást követően. A megenyhült Ringo Starr mellett egy komplett vonószenekar is felvonult az Abbey Roadon, hogy hozzájáruljanak ennek a zenéjében és szövegében egyaránt idegborzoló felvételnek az elkészítéséhez.
John Lennonnak bőven volt oka rá, hogy úgy döntsön, egy teljes nótát szentel annak, hogy gúnyt űzzön a zenekar körüli legendákból és összeesküvés-elméletekből. Ezek tobzódása nehezen viselhető terhet róhatott minden tagra, de különösen rá, mint kreatív középpontra -- miközben persze Lennon és a Beatles élen járt a feszültség szításában. Pszichedelikus korszakuk muzsikája nem csak, hogy egyre szabálytalanabbá vált, hanem véletlenszerű és talányos elemekben kezdett bővelkedni. Mindeközben a hatvanas évek végének hippikultúrájában a tudathatárok társadalomszerte elmosódtak. Titkos üzenetek jelentek meg a falakon, és rémtörténetek sokasága kapott lábra. A Beatles körül kerengők közül a Paul McCartney haláláról szóló hisztéria volt a leginkább morbid -- de nem feledhetjük, hogy más sztárok valóban életüket vesztették, illetve súlyos sebeket szereztek akkortájt. Később, ahogyan jól tudjuk, a Beatles tagjai sem úszták meg, hogy őrült rajongóik az életükre törjenek.
A Glass Onion szövege semmi más, mint öncélú utalások és félrevezető magyarázatok sorakoztatása a Beatles korábbi dalaira (melyek közül nem egy mellesleg maga is további Beatles-nótákra hivatkozik). A szalaghurkokkal meghintett, bohóckodó hangsáv szeretettelenül figurázza ki a közönség hiszékenységét; azét a publikumét, amelyik milliószám vásárolta a Beatles lemezeit, és amelynek egyes tagjai elborult elmével fenekedtek a zenekarra. Mindent összevetve azt is mondhatjuk, a Glass Onion a Beatles ritkán elmesélt szomorúhistóriájának dokumentuma.
Üveghagyma
Újra itt van Szamócaföld
Semmi sincsen se lent, se fönt
És már rád vár rengeteg hely
Mint a tenger
Tulipánok hanyatt dőlnek
Félig a föld alatt élnek
Üveghagymán néznek át
Újra itt van velem a rozmár
Nem jöhetne közelebb most már
Elárulom, ez miről szól
A rozmár, az Paul
Itt állok az Öntöttvas parton
Lady Madonna sirámát hallom
Üveghagymán nézek át
Oh, yeah, oh yeah, oh yeah
Üveghagymán nézek át
Újra itt a bolond a dombon
Úgy vagyok, hogy hiszem, ha mondom
És már rád vár rengeteg cucc
Figyelj, ha tudsz!
A víz fenekét betapasztom
És betépném a láthatárt
Üveghagymán nézek át
