Merénylettel felérő stílusváltás következik. Bruce Johnston: Disney Girls (1957).
Johnston 1965-ben csatlakozott a Beach Boyshoz. Két évig semmilyen kiadványon nem szerepelt sem a neve, sem a fényképe, de ez valószínűleg ez volt a legkisebb atrocitás, amit a neurotikus zsenizenekarban el kellett viselnie. Több más muzsikussal ellentétben Bruce mégis megragadt, és 1971-ben megalkotta magnus opusát, ezt a dalt, amivel Grammy-díjat nyert.
Bár a felvétel a nosztalgia nosztalgiájának nosztalgiájaként szinte magát parodizálja, a nóta formai érdemei tényleg elvitathatatlanok. Pár hónappal ezelőtt készítettem belőle egy fordítást, amiről megállapítottam, hogy nem sikerült, és félre is tettem. Most újraolvasva nem értem, miért is ne sikerült volna, úgyhogy akkor közzéteszem. (Még mielőtt újra meggoldolom magam.)
Disney lányok (1957)
Tiszta kék a tiszta ég
S a két szemed
Messze száll, ha megtalál
A képzelet
Rímek lánca lassú tánc
A szíveden
Cukorkával megkínállak
Szívesen
A valóság, az csalódás
Nem kell nekem
Színes álmok, Disney lányok
Érkezem
Patti Page oly csodaszép
Volt Cape Codon
Garázsmélyen csendes éjen
Forrt a bor
Csokoládé, limonádé
Ennyi kell
Semmi reklám, csak egy lány
Ki érdekel
Utaznék, és mutatnék
Az égre fel
Színes álmok, Disney lányok
Érkezem
Csók Ricknek, Dave-nek
Jó reggelt, apu, anyu!
Csók! Keljetek fel
Van egy lány, ez nem kamu
És együtt ültünk
A nagy templomban a hátsó sorban
Éjjelente elpihenve
Láttalak
Télbe'-nyárba' nem hiába
Vártalak
Szembejöttél, rámköszöntél
Csendesen
Benned érzem feleségem
S gyermekem
Felnevetsz és elpihensz
És élvezem
Színes álmok, Disney lányok
Érkezem
