Két kiváló, az album egészét megalapozó dal után Bob Dylan tovább emeli a tétet, és a lemez talán legkeményebb számával robban be: My Own Version Of You.
Dylan különös kíméletlenséggel meséli újra a Frankenstein-legendát, egyenes vonalat húzva az ókori mítoszoktól a huszonegyedik század öntömjénezéséig és nárcizmusáig. Magyar fülnek szokatlan lehet ez az élveboncolás a popzenében -- az amerikai muzsikában mindig kézzelfoghatóbban volt jelen a néphagyomány végletessége. Dylan pedig saját költeményeivel mindezt új minőséggé fejleszti.
Ahogy én várlak el
Tűző napban és hóban-sárban
Hullaházban és apátságban
Gyűjtöttem össze a testrészeket
Agyat, szívet, májat, lábat, kezet
Mert azt akarom, hogy életre kelj
És úgy létezzél, ahogy én várlak el!
Nahát, ez lesz a rosszkedvem tele
Szívesebben elmentem volna veled
Egész nap lökik a süket dumát
De engem ezzel már nem vágnak át
Hogy életre kelj, én azt akarom
Neked nem is kell magyaráznom
Veszem a Sebhelyes Pacínót meg a Keresztapa Brandót
A kettőt összekeverem, így lesz Robotparancsnok
Felépítem, szerzek rá fejet
Megmentőm lesz e furcsa szerzet
Veszem kaktusz vérét, jég puskaporát
Nem vetek kártyát, nem dobok kockát
Bele bírsz-e a nézni a két szemembe?
Tudsz-e esküdni az életedre?
Én azt akarom, hogy életre kelj
És úgy érezzél, ahogy érezned kell!
Buzgón tanulok szankszritet és arabot
Az egész emberiségért hozok áldozatot
A fűzfától két szóval elbúcsúzom
Ami a múltból maradt, az hadd pusztuljon
Lesz elég bajom. A falnak megyek
De visszafordulni onnan sem lehet
Választok egy számot, egy és kettő között
Julius Caesar ilyenkor hogy döntött?
Hogy életre kelj, én azt akarom
Többféleképpen, én szépen kivárom
Úgy zongorázzál mint Leon Russell
Mint Liberace, mint János apostol
Nekem is van azért pár jó számom
Hát találkozzunk az ítéletnapon
Ha tényleg szeretnéd, éjfél után
A Fekete Lóban, az Armageddon utcán
Két ajtóval lejjebb, egészen közel
Hallom a lépted, kopognod se kell
Én azt akarom, hogy életre kelj
A sok apró részlet már nem érdekel
Vidd Szent Péter elé, Jeromos elé
Vidd át a túlpartra, vidd hazafelé
Vidd ki a srácokhoz a kispályán
Vagy hozd be nekem egy ezüsttálcán
Hogy életre kelj, én azt akarom
Tisztesség, józanság, vasszorgalom!
Mondd mint jelent: lenni vagy nem lenni?
Engem te nem fogsz bolonddá tenni
Adj nekem még egy darab kitartást
Adj nekem mosolyt és a fejemre áldást
Én azt akarom, hogy életre kelj
Éjfél és hajnal között ébredj fel!
Látom az emberi nem történelmét
Arcodra vésve ott van az egész
Kielemezzem? Vagy térdre essek?
Az alagút végén milyen fényt keressek?
A ciprusfa mellett verj gyökeret
Ahol eladták a trójai gyerekeket
Mikor még sehol sem volt a keresztesek hada
És nem állt sem Anglia, sem Amerika
Húzódj az izzó pokolba le
Ott él ellenségeink serege
Freud úr és álmai, Marx úr és fejszéje
Hátukat bikacsök verje véresre
Megszáll a szellem. Hallod és érzed
Tiéd is lett egy halhatatlan lélek
Tapintod éjjel, tapintod nappal
A testedbe kúszott az első pillanatban
Az egész csak egyetlen villámcsapás
Egy áramlökés, egy átváltozás
A késem bordáid közé döföm
Teremtményem! Gyerünk, éledj föl!
Hogy életre kelj, én azt akarom
Nevessünk, sírjunk a diadalon!
