Hát persze, ez a Blowin' In The Wind, Bob Dylantől. Haboztam, hogy elővegyem-e, mert a szerző-előadó olyan hosszú utakat járt be már a nóta előtt is, az 1962-t követő időkről nem is beszélve, hogy hamis lenne, ha ezzel a dallal próbálnánk jellemezni.
Azért mégiscsak emblematikus darab ez, aminek magyarul is meg kell szólalnia. Barna Imre szövegét, amit Dinnyés József adott elő, sokan ismerik. Szép is, jó is -- de én máshogy képzelem.
Szélben zenél
Hány utat járjon egy férfi végig
Hogy férfinak hívhassuk őt?
És hány mérföld lesz, míg a fehér galamb
Partot ér nagy víz mögött?
És hányszor virágozzunk fel rézágyúkat?
Hányszor higgyük, szent a cél?
A válasz, haver, kinn a szélben zenél
A válasz a szélben zenél
És hány évig tart, míg a zord hegygerinc
Hullámok mélyére dől?
Na, és hány évig tart, míg az embergerinc
Nem hajlik meg semmitől?
Na, és mennyiszer nézünk még félre inkább
Csak tanulnunk ne kelljen semmiből?
A válasz, haver, kinn a szélben zenél
A válasz a szélben zenél
És hányszor kell felemelnünk csüggedt fejünk
Hogy derülten nézzen ránk az ég?
Na, és meddig kell hallgatózzon süket fülünk
Míg a sírásból bármit megért?
Na, és hány ember halálából fogjuk fel már
Hogy a halálból több, mint elég?
A válasz, haver, kinn a szélben zenél
A válasz a szélben zenél