Ez a 2010-es nóta mint ha csak arra született volna, hogy pár évvel később a Sráckor végefőcímében hangozhassék el. Arcade Fire: Deep Blue.
A filmzenealbum tizenhatodik, egyben utolsó száma elemi erővel mutatja be, mire képes egy dal: négy és fél percbe sűríti mindazt, amit a film csaknem három órában mesélt el.
Ehhez képest az is teljesen mellékesnek tűnik, hogy a lemez, amin megjelent, mennyi plecsnit vihetett haza.
Viszlát, Boyhood!
Mélykék
Hív
A saját helyem
A bőrömön érzem
Hogy végre kezdhetem
Az évek hagyjanak békibe'
Állok kinn a sötétbe'
A jövő nincs jelen
Én
Mikor kisfiú voltam
Tudod, nem sokat szóltam
De elcsíptem egyszer egy dallamot
Hogy nagy sztár már halott
Azt alig értettem
Rémlik, hogy énekeltem
La la, la la la la la
La la, la la, la la la la
Nézd
Elszaladtak az éveink
Feltöltöttük a képeink
A halálcsillagot kilőtték
De várd ki a végét!
Belédhasít a kétség
Hogy a reklámok csaltak
Lásd
Lásd be ma végre
Hogy hamis a térkép
Kaszparov-Mélykék, kilencvenhatban
Könnyen becsap az elméd
Királyságod szép emlék
Csak a múltból zeng, hogy
La la, la la la la la
La la, la la, la la la la
Hej!
Tedd most félre az ájfónodat!
Lassan kelnek az éji vadak
Hallod a fújtatást?
Hej!
Tedd most félre a laptopodat!
Lassan kelnek az éji vadak
Várnám a folytatást
La la, la la, la la la la
La la, la la, la la la la
La la, la la, la la la la
La la, la la, la la la la
