Általában kedvelem azokat a dalokat, amelyek a blogra kerülnek - ezzel gondolom, nem is árultam el nagy titkot. Ebbe a mostaniba viszont még a szokásosnál is jobban beleszerettem. Brian Wilson-Mike Love: Help Me, Rhonda.
A Beach Boys slágere mérföldkő a zenekar történetében: a stúdiófelvételek alatt került sor a szakításra a zenészek és a pályájukat zsarnoki kézzel irányító atya, Murry Wilson között. Murry mérgező szülő volt, a legrosszabb fajtából; kegyetlenségének legszomorúbb bizonyítéka, hogy egy alkalommal olyan pofont adott legidősebb fiának, hogy az fél fülére örök életére megsüketült. Igen: Brian Wilson fél füllel lett az a zenei zseni, akit megismert a világ.
A Help Me, Rhonda felvételei alatt a stúdióban folyó basáskodást a pergő szalagok hangról-hangra megörökítették. Ma is iszonyatos hallgatni, hogyan terrorizálja az öreg a fiúkat. Emlékezetes kommentárja, mi szerint "én is zseni vagyok" ("I'm a genius too") szállóigeként terjedt, de valójában az egész jelenléte az, ami folyamatos, tömény borzalom. Miután Brian nem bírta tovább, és kirúgta a fatert a stúdióból, nem csoda, hogy elszabadult a hangulat. A nóta első kislemezfelvétele ezt az "ereszd el a hajam" érzést örökíti meg. Később a zenekar még többször felvette és kiadta a számot, de az elsőt szokás autentikusnak tekinteni.
A nóta szövege kevésbé tűnik jelentősnek, mint keletkezésének körülményei vagy a féktelen melódia és előadás. Pedig ebben a tekintetben is önkifejező mesterműről van szó. Egyrészt instant hatásbombaként működik, ezzel magán viseli a popzene egyik legfontosabb stílusjegyét, másrészt az infantilis, eogista sorok teljesen valóságosnak hatnak: nem nehéz elképzelni, hogy a fiúk huszonegynéhány évesen valóban itt tartottak a nőkkel való kapcsolatukban. A számot felütő sor: "Since she put me down I've been out doin' in my head" (szöveghű fordítása mondjuk: "Mióta ejtett a lány, teljesen kikészültem fejben") pedig egészen kísérteties beszámoló egy olyan ember szájából, aki pár évvel később valóban nagyon komoly mentális problémákkal kellett, hogy szembenézzen.
Légyszi, Vanda
Elhagyott a lány, azóta össze-vissza létezem
Senki sincs, ki vár, ha néha tétován megérkezem
De Vanda, ha mellém ülsz
Te jópofa csajnak tűnsz
De tényleg!
Légyszi, Vanda, jöjj!
Hogy elfelejtsem őt már
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, jöjj!
Hogy elfelejtsem őt már
Arról álmodoztam, hogy közénk nem állhat senki sem
De megjelent egy másik, és lenyúlta régi jó helyem
De Vanda, ha megtennéd
Én helyrejöhetnék még
De tényleg!
Légyszi, Vanda, jöjj!
Hogy elfelejtsem őt már
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda
Légyszi, Vanda, jöjj!
Hogy elfelejtsem őt már
Légyszi, Vanda, légyszi-légyszi, Vanda...
