Fran Walsh-Howard Shore-Annie Lennox: Into The West. A dal, amivel a monumentális trilógia befejeződött, a "Legjobb eredeti dal" Oscar-díját is hazavitte 2004-ben.
Érdekes, hogy a különböző youtube-verziókhoz fűzött kommentárokban milyen elemi erővel jelenik meg, hogy ez a dal a halálról szól. Én úgy érzem, nem feltétlenül az élet végéről van szó - ez már csak azért is furcsa lenne, mert a történet végén valamennyi főhős életben marad - hanem általában az elmúlásról: arról, hogy a világban egyszer minden dolog véget ér. Ez inspirálta a dal magyar címét is, ami látszólag pont az ellenkezőjét jelenti az angol eredetinek. De csak látszólag...
Napnyugatról
Hajtsd le
Édes, fáradt fejed
Későre jár
Most már megpihenhetsz
Aludj hát!
S álmodj a régi vándorról
Hívó szavát
Hallod messzi partokról
Miért is sírsz?
Szép arcod miért rontja könny?
Oly messze már
A félelem és a közöny
Ölel karom
Míg csendben alszol
Mondd csak, mit látsz
A szemhatáron?
Sirályhad száll eléd
A vizen túl
Sápadt hold kél fel
Indul hajód, hazád felé
Ezüstös szín
Üvegfény gyúl
Lelkeinkből
A vizen túl
Illan
Az utolsó sugár
De árny sem marad
Az idő rostáján
Ne mondd
Hogy már véget ért az út
Hívnak a partok
Odaát találkozunk
Itt leszel majd, két karomban
És alszol
Mondd csak, mit látsz
A szemhatáron?
Sirályhad száll eléd
A vizen túl
Sápadt hold kél fel
Indul hajód, hazád felé
Ezüstös szín
Üvegfény gyúl
Hajóinkból
A vizen túl
Napnyugatról
Annie Lennox előadása az Oscar-gálán.
