Egy dal erejéig még térjünk vissza a Crazy Hearthoz. Ryan Bingham-T-Bone Burnett: The Weary Kind.
A szám kifejezetten a filmhez készült, és többször is elhangzik benne. Nyugodtan nevezhetjük mestermunkának, nem kis mértékben a szövegének köszönhetően. Szinte semmi többől nem építkezik, mint ezerszer hallott fordulatokból. De a felszín csalóka: a nóta igazándiból valami összetett és eredeti dolgot mond el, ami négy percben esszenciáját adja a két órás mozinak.
A nagyközönség előtt is elnyerte méltó jutalmát, a "legjobb eredeti betétdal" Oscar-díjának formájában, 2010-ben.
Sokat bíbelődtem vele, amíg úgy éreztem, hogy magyarul is sikerül visszaadni a nóta lényegét.
Túl rosszul állsz
Csapzott a szív
És fakó a négy szín, de megint te hívsz
Nem bújhatsz el, túl rosszul állsz
Lökted ma már
Az üres golyót és a süket dumát
És nem vetted észre, hogy későre jár
Nem bújhatsz el, túl rosszul állsz
Nem bújhatsz el, túl régen vársz
Nem bújhatsz el, bármit kívánsz
Hallod, hogy szól, dobol az őrült szív
Szaggatva fáj
A lüktető homlok s a vádló gitár
A nappal s az éjjel, mi összefolyt már
Szúr minden korty
És mardos belül az a szívós emlék
Hogy egyszer, még régen te sem így indultál
Nem bújhatsz el, túl rosszul állsz
Nem bújhatsz el, túl régen vársz
Nem bújhatsz el, bármit kívánsz
Hallod, hogy szól, dobol az őrült szív
Lassú a csók
Utol nem érhet egy vén csavargót
A lány elkísért, te ráztad le őt
Csapzott a szív
És fakó a négy szín, de megint te hívsz
Nem bújhatsz el, túl rosszul állsz
