Újabb Fonográf-dal, amit eredeti szöveggel alighanem mindenki ismer (úgyhogy ahhoz most nem is mellékelek videót). Szörényi Levente - Bródy János - Stacey Wylde: Greyhound.
Az angol változat is meglepően jól sikerült, bár valamelyest megint csak a személyes, önkifejező érzelmek rovására sikerült belőle angolszász nótát faragni. Különösen figyelemre méltó Szörényi szólóéneke, amelynek tónusai a magyar eredetihez képest megváltozott jelentést is tökéletesen tolmácsolják.
A Greyhound az Egyesült Államok legnagyobb busztársasága, amolyan hétköznapi legenda. Vagyis Leventéék nem egy szürke agár hátára pattanva óhajtottak dalban keresztülutazni az országon.
Annak idején (1979-ben) a londoni United Artists vette meg a nóta jogait, és kezdte a rádiókban futtatni Nyugat-Európában. Amikor a Fonográf meghívást kapott egy fesztiválra a Wembley-be, az viszont már túl sok volt a hazai kultúrhatalmasságoknak. Úgyhogy addig tartott a "világhír".
Acélszürke busz
Vigyél haza, acélszürke busz
A szívem végre jó irányba húz
Én sem lettem sztár, remélem, van, ki visszavár
Vigyél haza, acélszürke busz
Lázas álom volt Los Angeles
S a hírnév, mi majd két szárnyára vesz
Messze vitt az út, az álmom mély volt, mint a kút
Vigyél haza, acélszürke busz
Dalom már senkit sem zavar
Hisz' minden úton van kanyar
Lesz, ahogy lesz, de most viszlát, Los Angeles
Vigyél haza, acélszürke busz
Dalom már senkit sem zavar...
Georgia, újra feléd tart az út
Fogadj be, mint tékozló fiút
Szúr a tűlevél, de a fenyőillat többet ér
Vigyél haza, acélszürke busz
Dalom már senkit sem zavar...
Na jó, aki tegnap született, annak kedvéért mégis itt a dal magyar eredetijének autentikus előadása, 2004-ből.
