Elkapott a hév: minden idő legjobb (vagy legalábbis legjobbnak kikiáltott) albuma után rögtön nekiálltam minden idők legjobb (vagy annak kikiáltott) dalának. Bob Dylan: Like A Rolling Stone.
Dylan dalait fordítani legalább annyira felkavaró, mint hallgatni őket. A szövegei egyszerre pengeélesek, leleményesek és mélyen zeneiek, az előadásmódja pedig teljesen egyéni. Ez aztán a végletekig fokozódik ebben a nótában, amivel a 24 éves szerző-előadó minden korábbi határt átlépett a rockzenében.
Két videót mellékeltem: az eredeti stúdiófelvételt, és egy Tom Petty & The Heartbreakers-zel közös koncertfelvételt, ami 1986-ban, 21 évvel a dal első kiadása után készült. Az utóbbi előadás kiváló, de a nóta harmadik verzéjét nem éneklik el benne.
Az meg külön döbbenetes, hogy a számot Dylan akár ma is írhatta volna, Budapest utcáin sétálgatva.
Csak egy utcakő
Nem is olyan rég, kiskosztümben még
Míg vártad a zöld fényt, kidobtál egy kis pénzt, igaz-e?
Aszonták: “Vigyázz, babám, mert pórul jársz!”
Te aszitted, csak dumál a sok hülye
Magadban röhögtél
Ha mást talált utcán a tél
Jól van, most légy szerény
Jól van, jut még esély
Hisz már elöl állsz a sorban, egy kanálér’
Hát milyen ez, hé?
Milyen ez, hé?
Hogy nincs feletted tető?
Nem vagy járókelő
Csak egy utcakő?
Kijártad a jó sulit, ugye, Hercegnő?
És tudod, mi volt az? Kényeztetés!
Arra senki nem tanított meg, hogy éldegélj a sarkon
Most meg ennyi jut neked. Talán kevés?
Úgy volt, hogy utcán nem ismerkedsz
Most meg rájössz, nincs mit tenned
Csak egy üzlet van, mit megköthetsz
Kellesz-e neki, nem te döntesz
A kérdés az: mit tudsz és mennyiér’?
Hát milyen ez, hé?
Milyen ez, hé?
Hogy nincs feletted tető?
És már nem vagy menő
Nem vagy járókelő
Csak egy utcakő?
Nem érdekelt, belül mit érez, aki neked az utcán zenélget
Csak tetszett, hogy ingyen mulatsz jól
Azt sem sikerült felfognod soha
Hogy mások találják ki, hová tartozol
Króm lovat tolt alád a diplomatád
És a vállára vett három ezüstcicát
Hát szar ügy, mikor a kép nagyot vált
És csak bámulsz, ki is vágott át
Elrabolt, elhasznált, és elhajít… kiscsibém!
Hát milyen ez, hé?...
Királylány, kelengyék, és sok vidám vendég
A nagy eszem-iszom oly gyönyörű
Ömlik az ajándék és az elégedettség
De te lesd csak azt, hol heverhet egy aranygyűrű
Tudom, már nem vihognál
Ha a szakadt Napóleon megint eléd áll
Mutatkozz be szépen, ő reád vár
Semmid sincs, és itt semmi se használ
Téged nem talál meg senki, te elvesztél
Hát milyen ez, hé?...
