Bob Dylan: Black Rider. A páros szerkesztés jegyében két búcsúztató nótával folytatódik az album, aminek éppen a közepén járunk. A fekete lovasról szóló dal mintha legendát idézne, aminek könnyen tulajdoníthatunk pszichés értelmet is: belső búcsú, szakítás egy sötét, fájdalmat okozó személyiségrésszel.
A cím és kulcskifejezés fordítása nem volt egyszerű. Nélkülözhetetlennek vélem a verzék elején ismétlődő megszólítás megkettőzését, de teljes szöveghűséggel ez sajnos megoldhatatlan. A "rider" szó többértelműségét is fontosnak tartom. A leginkább kézenfekvő "lovas" jelentés mellett a szó "kocsis", "motoros", "utas" jelentést is kaphat -- végső soron bárkire vonatkozhat, aki tart valahová. Végül jó csomó lehetőség elvetése után választottam a "csonthuszár" szót, ami prozódiailag tökéletes, jelentése, stílusa és asszociációs tere pedig érintkezik az eredeti kifejezésével.
Visszafogott, latin árnyalatú zenei kíséretével, kopár szuggesztvitásával ez az egyik kedvenc dalom az albumon.
Csonthuszár
Csonthuszár, csonthuszár, te sosem pihensz
Éjjel is őrködsz, csak lesed, mi lesz
Az út, amin lépkedsz, túl keskeny neked
És gáncsolja minden lépésedet
Azt hitted, tudod, hogy merre tart
De megint vetett egy új kanyart
Csonthuszár, csonthuszár, sokat láttál
Lámpafénynél és holdvilágnál
Tűzbe mentél, és lángot nyeltél
Szorítsd össze a szád, ha veszítettél
Válogasd meg kívánságaidat
Imádságra fordítsd az átkaidat
Csonthuszár, csonthuszár, a csontod zörög
Ne szólj utánam, ha elköltözök
Nyugodt a szívem, és maradjon így
Elég a harcból, ne légy irigy
Menj haza nődhöz, az enyémet hagyd
Míg szépen mondom, becsüld meg magad
Csonthuszár, csonthuszár, itt az idő
Rejtekedből lépj végre elő
Mutass utat, és ints búcsút nekem
Hogy úrrá lehessek dúlt lelkemen
Ne ölelj, ne dicsérj, ne hízelegj
Mert kardommal lehasítom kezed
Csonthuszár, csonthuszár, elég legyen
Hogy mekkorát lősz, már nem érdekel
Hangtalan hoznék én áldozatot
És keresnék erkölcsi magaslatot
Egy varázsos este majd eléneklem
Csonthuszár, csonthuszár, amihez értettél
Már
Nem
Kell
