Bob Dylan: False Prophet. Az album első dalának szélesen áradása után a második nótában a szerző személyes vizekre evez. Felfűszerezett talking blues formában számol be arról, hogyan él, és ki ellen prédikál ma "az utolsó hős, a fennmaradt ős".
Hamis próféta
Ez a nap sem ér véget
Ez a hajó is elmegy
Ez nap is csak dühös, kétes, keserves
Úgy kezdődött az egész kalamajka
Hogy kitártam a szívem, és berontottak rajta
Helló, Mary Lou
Helló, Miss Pearl
Kecses segédek a mélységekből
Nincs csillag, mi nálatok szebben ragyog
Ti készek vagytok, és én kész vagyok
Nem tűröm az árulást
Nem tűröm az vitát
Nem tűröm a céltalan világok legjobbikát
Próféta volnék, nem is hamis
Magamban jártam, és járok ma is
Egyenlők között
Az első vagyok
Az utolsó hős, a fennmaradt ős
Díszsírba tegyétek a többieket!
Egy imát a lelkükért elrebegek
Most mit bámultok?
Nincs látnivalóm
Hűvös szellőből lesz takaróm
Tegyünk egy sétát kint a kertben
A szökőkút mellett üljünk le ketten
A világot járom
A szent kehelyért
Dalolok csalásról, szerelemért
Mindegy, mit iszom vagy mit eszem
Meztelen kúszom a kardhegyeken
Nem ismersz, drágám
Nincs is hozzá közöd
Hogy ki él kísértetformám mögött
Próféta volnék, nem is hamis
Címzett átkomból jut is, marad is
Kinyújtott kezed
Üres marad
Kitátott szádba tömöm az aranyat
Nézz végre fel, te szegény sakál
A hegytetőn Isten városa áll
Helló, ki vagy?
Jöttél és mész
Tiéd az ország, de nem az egész
Szívós vén öszvér, az agyad mérgez
Rabláncra verlek, kötélen végezd
Hát így néz ki, drágám
Így élek én
Ha egymásra mosolygunk, az tűnő remény
Próféta volnék, nem is hamis
Már eszembe sem jut
Hogy születtem, s haltam is
