Még mindig a Tri Yann, akik ötven évnyi muzsikálástól a leghíresebb skót népdal feldolgozásával búcsúznak: The Bonnie Banks o' Loch Lomond / Les rives du Loch Lomond.
Ez a gyönyörű tizennyolcadik századi nóta a jakobita felkelések tényleges eseményének állít emléket, amikor két rabságba vetett barát tragikus történetét meséli el -- ezek szerint a dalban szereplő, Skóciába vezető rövidebb út, a "low road" nem más, mint a kivégzett és eltemetett barát útja. De persze a dal a kezdetektől másról is szól: arról a múlhatatlan szerelemről, amit nem csak régi kedvese, hanem a Felföld egész csodálatos világa, a vizek, a partok, a hegyek iránt érez az ember. Ebben a szellemben készítettem el én is a magyar szöveget.
A Loch Lomondot alighanem mindenki ismeri, aki valaha tanult angolul. Mégis nagyon nehezen találtam olyan előadását, amit igazán jó szívvel tudnék ajánlani. Végül egy kanadai operaénekes, Kevin Lavigne produkciója mellett kötöttem ki. A számomra leginkább szívhez szóló viszont mégiscsak a francia változat, a Tri Yann előadásában.
Teljes magyar szövegével még sosem találkoztam... hát, leginkább az ilyen dalok miatt érzem úgy, hogy még ennyi év után is érdemes folytatni ezt a blogot.
A Loch Lomond szépséges partján
Szépséges rétekre árad a fény
A Loch Lomond napsütötte partján
Szívem szerelmével mennyit jártam én
A Loch Lomond szépséges partján
Ott búcsúztunk el, az árny födte völgyben
A Ben Lomond sziklás oldalában
Hol bércek közt szállong a bíborszín alkony
S a holdfény világít a tájban
Rád vár a kőút, és rám vár a földút
Én érted a Felföldet bejárnám
De szívem szerelmét már nem látom viszont
A Loch Lomond szépséges partján
Madárkák szállnak, és vadvirág sarjad
S a tó vize nyugalmas a fényben
De megtört szívem nem vár újabb tavaszt
Egy dallam nyújt enyhet énnékem
Rád vár a kőút, és rám vár a földút
Én érted a Felföldet bejárnám
De szívem szerelmét már nem látom viszont
A Loch Lomond szépséges partján
