George Harrison: Long, Long, Long. A dal Harrison pályájának lenyűgöző és sorsfordító felvétele, ami furcsa módon viszonylag kevéssé ismert a nagyközönség köreiben. A szám többféle zenei hagyományból merít (Allan Pollack zenetudós szerint a jazzkeringő, a népdal és a hatvanas évek végi pszichedélia elegye), és tele van rafinált megoldásokkal: ilyenek például refrénbeli ütemváltások vagy a szokásos záradékok, kadenciák hiánya, ami bizonytalanná teszi az egész dal hangnemét. Végül mégis teljesen természetesen szól, az ihletetten visszafogott zenekari produkciónak, George őszinte vokális kifejezésének és - talán elsősorban - a zene és a szöveg tökéletes egységének köszönhetően.
A spirituális téma, ami később Harrison legendás All Things Must Pass albumán bontakozott ki teljesen, váratlan és lenyűgöző zenei kifejezést nyer a dal legeslegvégén. A McCartney orgonájához kötött Leslie-kabinet tetején álló borosüveg egy mély hangleütésre berezonált, és zörögni kezdett -- ezzel a furcsa véletlennel a zenekar kísérletezésbe fogott, és fokozatosan eljutottak ahhoz a codához, amiben Starr pergetése, Harrison elnyújtott, alaktalan jajszava és záró gitárakkordja alkot hátborzongató egységet.
Múlt, múlt, elmúlt
Az idő múlt, múlt, elmúlt
Hogy fordulhattam el tőled?
Éppen tőled
Sok minden múlt, múlt, elmúlt
És újra megleltelek téged
Éppen téged
Kerestelek versben, könyvben
Kutattalak minden könnyben
Már látlak téged, s élek
Hogy veszthetnélek el téged?
Én benned élek
Szívem, érted
Akarlak téged
Szívem, érted
Mind a téma, mind a hangzás ihletője volt a korszak több kiváló magyar produkciójának, elsősorban az Illés-Fonográf környékén, például: Bródy-József Attila: Kép a tükörben (Halász Judit).
