'Whispering' Bill Anderson azok közé a szerző-előadók közé tartozik, akivel a Grand Ole Opry színpadán találkoztam először, idén, nyolcvan éves korában. Valószínűleg én voltam az egyetlen a közönség soraiban, aki még nem látta-hallotta őt élőben, hiszen 1961 óta tagja ennek a társulatnak, és a műfaj legnépszerűbb karakterei közé tartozik.
Külön érdekes, hogy szerény énekhangbéli adottságai ellenére (innen kapta 'Suttogó' becenevét) Anderson többször nyert előadói díjakat -- ebben minden bizonnyal szerepet játszik közvetlen, átlagemberi színpadi jelenléte. Szerzeményei azonban bizonyítják: az ártatlan külső olyan muzsikust takar, akinek kisujjában van a mesterség összes fortélya. Anderson: I Get The Fever.
Felszökik a lázam
Ha éjjel a gyorsvonat
Elhúz a kert alatt
A dübörgés itt marad
S felszökik a lázam
Ha ősszel a fecskepár
Fészket bont, messze száll
Egy érzés megtalál
S felszökik a lázam
Felmegy a lázam
Viszket a lábam
Hátamba fúj már a szél
Szűk ez a város
Az utcánk is sáros
Ő mással jár
De még itt él
Van egy jó cimborám
Túl az Óperencián
Felhívhatnám talán
Ha felszökik a lázam
Felmegy a lázam
És viszket a lábam
Csak ez a vacak küszöb
Áll még utamban
Szűk ez a város
Az utcánk is sáros
Fel-alá járkálok
És dúdolok halkan
Van egy jó cimborám
Túl az Óperencián
Felhívhatnám talán
Ha felszökik a lázam
Ha felszökik a lázam
Ha felszökik a lázam
Élőben, egy ügyes szócserével.
