Danoff-Nivert-Denver: Take Me Home, Country Roads.
Bill Danoff és felesége, Taffy Nivert a country-zene országútjait rótták 1970-ben, amikor dalkezdeményük megszületett. Terveik szerint Johhny Cashnek próbálták volna meg eladni a nótát, de a sors úgy hozta, hogy John Denverrel futottak össze korábban, aki azonnal lecsapott rá. A szám azóta is egy egész műfaj himnuszaként funkcionál.
Danoff és Nivert sosem járt Nyugat-Virginiában, a Kékbérc-hegységben és a Shendandoah-folyónál. És, bár azóta jó szerencsémnek köszönhetően már én magam is körülnézhettem mindezeken a helyeken, a dal mindig is sokkal univerzálisabb, misztikusabb jelentést hordozott számomra. Ezt igyekeztem megragadni a magyar szöveg megírásakor is -- ami egyébként Írország nem kevésbé mesés országútjain autózva készült.
Színes mezők, szürke út
Tündérország nem veszett el
Éjjel éled, hunyt szemmel fedezd fel
Mennyi élet! Suttognak a fák
És mormolják a sziklák a múlt idők titkát
Szürke út, színes mezők
Vándorlók, megérkezők
Nektek húzom ezt a nótám
Színes mezők, szürke út
Mennyi emlék! Egyetlen leány
Barlang mélyén csillogó talány
Felhő dördül, sírni kezd az ég
Csorgó holdsugárban látom szép szemét
Szürke út, színes mezők
Vándorlók, megérkezők
Nektek húzom ezt a nótám
Színes mezők közt szürke út
Édesen zenél, ha engem hív a hangja
Fejemben szól esténként ez a rádióadó
Én folyton indulnék, de érzem, képzelet játéka ez
Felvillanó s elillanó
Karcsú híd, széles folyók
A vándorútról még álmodók
Nektek húzom minden nótám
Széles folyókon karcsú híd
Szürke út, színes mezők
Vándorlók, megérkezők
Nektek húzom ezt a nótám
Színes mezők közt szürke út
Színes mezők közt szürke út
