Megint itt egy dal, amiről nemigen lehet másként beszélni, mint szuperlatívuszokban. Bob Dylan: Mr. Tambourine Man.
A gyönyörű, költői, hajlékony, önmagában is zenélő dalszöveget sok mindennel hozták összefüggésbe, a fűtől és az LSD-től kezdve (amit Dylan egyébként csak a nóta 1964-es megírása után próbált ki), a hamelni patkányfogón át Jézus Krisztusig. Egyedül csak a felragyogó szabadságélményről nem írtak soha -- bár ki tudja, talán azért nem, mert azt mindenki magától is felismerte.
Az 1965-ös első kiadás után kevéssel a Byrds is feldolgozta a dalt, és ennek a verziónak talán még nagyobb hatása lett, mint az eredetinek: Roger McGuinnék előadását a folk-rock stílus megteremtőjének szokás tekinteni.
Mr. Füttyös Ember
Hé, Mr. Füttyös Ember, fújj egy dalt nekem
Csak csámborgok, és elkerül az álom
Hé, Mr. Füttyös Ember, fújj egy dalt nekem
Nyomodban a hajnal zeng a tájon
Vaksi szemmel pergetem a bágyadt múlt időt
És nem vágyok jövőt
Köröttem már szétmállott az ország
Csak bámulok, hogy hol vagyok
És tompán zsong fejem
Senki sincs velem
Csizmám talpán elkoptak az utcák
Hé, Mr. Füttyös Ember, fújj egy dalt nekem...
Vigyél engem messze innen varázshajódon
A súlyom összenyom, és mégsincs lábnyomom
Már nem hagyhatom, hogy megszokásból járjam tovább útjaim
Elvonulnék bárhová, vagy vonulnék veled
Mint magánhadsereg
Bűvös füttyszavad bennem mindent újraír
Hé, Mr. Füttyös Ember, fújj egy dalt nekem...
Hátad mögött pörgök, csörgök, zörgök, táncolok
Ez nem túl nagy dolog, csak jókedvem ragyog
A felhők fölé szökken fel a nótám
S ha nyelvem alatt megbicsaklanak a verssorok
A füttyöd lesz az ok, hogy ily bolond vagyok
De kérlek, azt ne mondd
Hogy árnyék után vetődtem én balgán
Hé, Mr. Füttyös Ember, fújj egy dalt nekem...
Vigyél végül át a derengő füstkarikán
Az elmém alkonyán, mert megdermedt a kert
És riadt fákat rejt, de vár egy tengerpart
Hol friss a szél, és el nem ér a bánat
Hogy eljárhassam táncomat a gyémántég alatt
Ott szabadság fakad, poros porond emel
Nincs emlék, se sors, a lassú víz lemos
És búcsút intek holnapig a mának
Hé, Mr. Füttyös Ember, fújj egy dalt nekem...
Dylan sok dalát Barna Imre ültette magyarra, akinek egyébként az Umberto Eco életmű fordítását is köszönhetjük. 2006-ban egy kötet is megjelent ezekből a munkákból, melyek irodalmi igényűek, de az énekelhetőségük kevésbé tökéletes. Ezzel együtt a lebírhatatlan Dinnyés József például el is énekelte őket.
Én mindenesetre addig gyurmáztam, amíg maradéktalanul előadhatónak gondoltam.
A dal kevéssé ismert érdeme, hogy jelentékenyen hozzájárult a popzene legnagyobb rejtélyének megfejtéséhez.
