Idén ünnepelte 80. születésnapját Willie Nelson, amerikai popzene fenegyereke. Talán ő az utolsó, aki személyében tudja összekötni a gazdasági világválság, a Great Depression népi kultúráját a mai korszakéval. Mint minden nagy népszórakoztató, egyszerre törvényen kívüli csodabogár és simulékony közönségkedvenc. Ez a listavezető filmbetétdala 1980-ból származik; az egyik legegyszerűbb, legközvetlenebb nóta, amit valaha hallottam. Nelson: On The Road Again.
Hogyha útra kélsz
Hogyha útra kélsz
Az ég is felderül
Míg mendegélsz
És mindig elkísér
Egy vén vándorzenész
Én véled tartok
Hogyha útra kélsz
Hogyha útra kélsz
Rögös ösvényeken
Messze érsz
Emlékekkel telve
Egyszer visszatérsz
Én véled tartok
Hogyha útra kélsz
Hogyha útra kélsz
Véled tartok én is, jó barátom
Mással nem cserélsz
Úgy élünk majd, mint két régi vándor
Már várom
Hogyha útra kélsz...
Én véled tartok
Hogyha útra kélsz
