Ez is rock and roll, sőt, ma már ugyanúgy "oldies" kategória, mint a megelőző Buddy Holly nóta. De micsoda különbség! Leiber-Stoller-Pomus: She's Not You.
Elvis Presley 1962-es száma Angliában listavezető helyig rukkolt. A fülbemászó a dallam sok mindent elmesél arról, hogyan tompult a kereskedelmileg legjobban eladható tónusra a korai rockzene.
A dal hivatásos szerzők műve: Jerry Leiber és Mark Stoller professzionális slágergyárosok voltak, olyan dalok fűződnek a nevükhöz, mint a Jailhouse Rock (amit, mint tudjuk, ötször tekert vissza a kis Donáth) vagy a Stand By Me (amit még John Lennon is hő áhítattal rikoltozott el.) A She's Not You így hát nem önkifejező nóta, hanem egy adott előadó színpadi (sőt, fimszínészi) karakterére írott sláger - azon kevés dal egyike, amit a szerzők kifejezetten Elvis számára készítettek. Az előadásmódja is ennek megfelelő: tökéletes színpadi alakítás, az illúziókeltés művészete.
Milyen érdekes, hogy a szövege is pont ugyanerről szól: amikor valami a megtévesztésig olyan, mint ha igazi lenne, de mégsem az. Akár úgy is hallgatható, mint fájdalmas emlékezés arra az egykori, valódi zenére, ami immár elveszett Presley számára.
Ha te lennél
Kacsint a fény selymes haján és kék szemén
Elbűvölne talán a lány
Ha te lennél
És jól esik, ha látom őt, hogy lép felém
Isten bizony, én akarnám
Ha te lennél
Tánc közben hozzám egész közel hajol
De amit érzek, sajnos nem róla szól
Megcsókol ő, s egy emlék ízét szívom én
Nekem csak úgy lenne jó
Ha te lennél
Nekem csak úgy lenne jó
Ha te lennél
Tánc közben hozzám egész közel hajol
De amit érzek, sajnos nem róla szól
Megcsókol ő, s egy emlék ízét szívom én
Nekem csak úgy lenne jó
Ha te lennél
Nekem csak úgy lenne jó
Ha te lennél
