A nyolcvanas évek közepére már teljesen kiforrott az a hangzás- és szövegvilág, amivel a U2 világszerte bevette a stadionokat -- ám érdekes módon én mindig úgy éreztem, hogy a zenekar viszonylag kevés olyan dalt követett el, amelyben maradéktalanul meg tudta tölteni a saját magának kiszabott kereteket. Ez az 1987-es himnusz kétségtelenül ezek közül való. Bono-Adam Clayton-The Edge-Larry Mullen Jr.: I Still Have Not Found What I'm Looking For.
Még nincs meg a kincs, amit kutatok
Mögöttem sziklaszirtek
Mögöttem pusztaság
Tehozzád indultam
Tehozzád indultam
Futottam mezítláb
Magas fal utamba állt
Utamba állt
Tehozzád indultam
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
Ajkamon mézes íz
Vállamon könnyű kéz
Perzselt a bőre
Ezt kaptam tőle
Angyali volt a szó
És a lány ördögi jó
Felforrt a vérem
Dermedten kértem
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
Az égi jel földet ér
Lelkünk is összeér
Összeér
Csak oly nehéz várni
Letépted láncaim
Elvetted bűneim
Tiéd az ország
Rohannék hozzád
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
De még nincs meg a kincs, amit kutatok
Változatok egy témára: stadionban, "katedrálisban" és egy valamikori Megasztár-műsorban. Végül a dal egy gospel kórus társaságában hazatalált.
