Ha a Beatles a nagyközönség számára az előző dallal kezdődött, hát ezzel fejeződött be. Lennon-McCartney: The Long And Winding Road.
Amilyen gyönyörű maga a dal, olyan katasztrofálisak voltak elkészülésének körülményei. McCartney ötletét saját énekével és zongoraszólamával, valamint Lennon csetlő-botló, vázlatnak is gyenge basszusjátékával vették fel a zenekar megmentésére szánt Get Back ülések alatt, 1969 elején. Kevéssel később az egész Get Back projekt elvetélt, Lennon viszont egy évre rá, iszonyú húzással, Phil Spectort kérte fel, hogy hozza kiadható színvonalúra a felvételeket. Spector javítást nem végzett, viszont bevetette a védjegyének számító "wall-of-sound" kezelést: brutális szimfonikus zenekari körítéssel, 14 tagú női kórussal csapta agyon a számot. Mindezt anélkül, hogy a szerzővel kozultáltak volna.
Lennonnak alighanem tele volt már a töke partnerével és az egész Beatles zenekarral, de ezzel a húzással minden határon túlment. Amikor McCartney értesült róla, mi történt dalával a háta mögött, és a felvétel már kiadás alatt van, bejelentette, hogy kilépett az együttesből. Persze, akkor már nem is igen volt honnan kilépnie: a Beatles lényegében már nem létezett.
Paul még évtizedekkel később is fontosnak érezte, hogy igazságot szolgáltasson ennek a dalnak és az egész Let It Be nagylemeznek: 2003-ban Let It Be... Naked címmel elkészítette az album újrakevert, Spector-mentes verzióját, és azóta is koncertműsorán tartja a nótát, amit múlt csütörtökön Bécsben is eljátszott. A lemondó, szomorú, minden romantikától mentes szám méltó fináléja a Beatles történetének, és talán annak a személyes történetnek is, amit a Please Please Me ütött fel nyolc évvel korábban.
Az út oly kanyargó
Az út oly kanyargó, végén egy ajtó
Indulnék én, ha tudnék, minden látható
Nincs kétség, nincs reménység: tiéd az ajtó
Az éj oly sötét volt, eső hullt, alig múlt
Hajnaltájt vettem észre, túlcsordult a kút
Adj erőt, hogyha érted: feléd tart az út
Keserű volt egyedül, menekültem már
Sebesülten toporogtam, te sem ismersz rám
De újra itt az út, az a hosszan kanyargó
Még állok, helyben állok. Hogy léphetnék jót?
Itt hagytál, egyre várok... Nyiss nekem ajtót!
És egyre hív az út, az a hosszan kanyargó
Még állok, helyben állok. Hogy léphetnék jót?
Lásd végre, arra várok: nyiss nekem ajtót!
